Az a gond, hogy a Buddha nem beszélt középútról, csak egyszer. Akkor említette meg ezt a szót, amikor azt mondta aem az azkétizmus sem pedig az élet habcsolása nem helye, és itt valami egyensúlyt vagy kötéputat kell keresni, más tekintetben semmiféle középút nincs még ha maga Nágárdzsuna írt is róla, A jógacsára kezdetén voltak is fenntartások az ő munkásságával.
Amikor a szamszarából kivezető utat elmagyarázta a Négy Nemes Igazság kapcsán a HELYES útról tanított.
Erre mondom, aki nem ébredt fel nem tudhatja mi a helyes, ezért a MEGFELELŐ utat kell keresnie. Ebből jön az, hogy nem tudunk egymásnak segíteni, mert két egyforma ember két egyforma életmű nincs a Földön.
Azt, hogy ez a téma állandóan napirenden volt azt egyedűl nyalókának lehet megköszönni. Akkor hogy rám nem hallgattak, annak nyilván bennem van az oka, ezért ez érdektelen. Ez annyira kézenfekvő, ha megfelelő példával szemléltetjük hogy cseppet nem nehéz belátni: hol lenne a középút a szép és a csúnya között? Amiről mindt fogalom beszélünk ott nincs harmadik lehetőség, mert már az is egy emelkedett gondolkodás, hogy ott közöttük lehet egy skála. A jógacsára fogalmainál még egyszerűbb a képlet. Két igazság van. Nincs középút. Vagy a nem-tudás alkotta meg, vagy a HELYES tudás. A Tan ezért kapta a közép filozófiája megkülönböztető jelzőt, de hát végeredményben advaita. Ebben meg nincs AZ ami nek két szélsőséges neve van, igaz hogy a nevét nem ismerjük, de a matematika már néhányat le tud írni. Mondjuk a nyugalmi állapot, a helyzeti energia, a gáz-állandó. A rizstermelő elég hamar rájön arra, hogy bár két vége van a rizspalántának helytelen módon nem érdemes a földbe dugni. Ha azonban mindenben helyesen bánik bele, bő termést hoz.
Azt nem tudom mire vársz tőlem választ, bárki képes valami válaszokat összekaparni mert nem akar hülyének látszani azzal. hogy nem válaszol. Valami válasz azonban akad abban a misében amit ferinek áldoztam, de csak azért mert megérdemli. A lét és nem-lét nem különbözik. Aki itt válogat, az nem a Tant követi. Mi a szent szarért kell neked most, még zsnge rizspalántaként minden hülyeséggel foglalkoztatnos az agyad. A banya posztja abban a legértelmesebb amikor itt szétköszönget mindent mindenkinek, de még a tartalmat sem ismeri fel. Mit keres itt, ezen kívűl azt talán csak a szódás lova tudja.
Szóval még egyszer: nincs középút, ezért vagyok olyan amilyen vagyok, bár ezért nem hallgat rám itt senki. Nekik megfteszi nyalóka.(Nikk-nek örökre adósa vagyok)
Nem kérdeztem, mert amikor veled beszéltünk ezekről a dolgokról mindketten tudtuk, hogy miről is beszélünk.
Tetszett az írásod, bár eléggé bőbeszédűnek tűnt . Számomra. Nekem elég lett volna az ötödik bekezdésed. Annak is a túlsó része. De így is jó. Teljes képet nyújt. Mindenkin számára, aki érteni akarja.
... tök jó a posztod, és érdekes hogy eddig talán így el sem hangzott ez a kérdés, tőled még soha.
Kezdjük az egyszerűbbel: mi a duális nézet.
Leginkább a keresztény teológusok jutottak a legemagasabb szintre, és akkor nem is adóddott más lehetőság, a keresztémység így is rengeteg korábbi vallásból átvett gondolatokat, szimpolumokat és magát az alapeszmét is átalakította ami egyébként zsidó öröksége a keresztény vallásnak, mivel zsidók alkották meg. Mondhatmám, hogy heterodox zsidó vallásról van itt szó.
Az emberekós idők óta úgy éreztek és úgy alakult a pszichéjük, hogy vannak ők és van egy teljesen különálló ismeretlen, jóval és rosszal teli külső világ, aminek ráadásúl van egy félelmetes gazdája is. Nem mehetett akkoriban másképp vagyis ez egy szükségszerű és megfelelő megoldás volt ... akkor. Ilyen forműn az ember elválasztotta magát a természettől és isteni formában meg is személyesítette. Ez a duális világnézet alapja.
Aztán sok dologra rájöttek a tanult emberek és felismerték, hogy téves alapokon áll a nézetük. Ugye jöttek a csillagászok jött a polihisztor Newton és felforgatták a világot.
Már ettől nagyon felszabadultan mindjárt ki is jelentették a gondolkodók, hogy isten nincs. De - bár akkor nem így gondolták - nem is gondolkodtak azon mi is az isten. Pedig volt egy - később isteni rendnek nevezett - gondolkodás mód az ábrahámita callások előútt ami a kollektív tudatra alapozott. Már akkor ez rengeteg félelmet felosztott de csak a mi és az ők fogalmának tisztázásáig jutott. Elvileg ez is dualizmus volt tehát. Mert a természetet mint külső tényezőt kezelte.
Amikor azonban megjelent Darvin, aztán Freud az összes elképzelés, hogy az ember valami mindentől különálló és különböző unikális csoda azonnal megdőlt. Kezdett tarhatatlan lenni a dualizmus alapja, miszerin az ember, iilettve egy isteni hatalom nem azonos azzal ami van. Tehát minden a Természet része(a prakriti-szanszkritül). Valóban Keletem Patandzsáli soha nem cvitatta, hogy a prakriti készen volt, és ebben lett az ember. Ezt fejezte ki hit vonatkozásában, a purusa szó. Amikor még Isvarát emlegették, akkor már úgy tekintettek az emberre, mint egy kis isvarára. Vagyis megszünt az istenségtől való elválasztottság ami nagyon helyes nézet ... de ezzel meg is szünt a duális világ és az átvergődésen ebben a katyvaszban a két igazság tana segített. Magyarúl mi azt mondjuk advaita vlág, de mivel nem akarunk ezzért küszködni azt mondjuk két igazság van. Az egyik amelyik egy régi nézeten nyugszik, a másik ami - egyébként a helyes tudás - az az Igazság.
Mindezt aztán a tudomány igazolta, és a bozon megmutatásával nagyjából a kételkedés minden oka értelmét vesztette. Minden ami az Univerzumban van, ugyan abból épül fel. Ezen a szinten állandótlan ezért semi nem örök. Most ránézel egy autóra és az egy autó az itt-és-mostban. De az itt-és-most időtlen és kiterjedés nélküli, ezért jön egy következő itt-és-mst és már a legapróbb elemei ki is cserélődtek. Ez úgy lehetséges, ahogy a hullámról szóló tanítás is mondja. A valami egy mezőben van, a hullám az nyilván a vízben(persze ez is abban a mezőben amiben minden van) ... és valójában a mozgás sem az aminek gondoljuk, hanem a mező egy helyben álló elemeinek alternáló mozgása, az az vertikális és nem horizontális mozgása, ami úgy mutatkozik horizontikusan mint egy hullám tarajának mozgása. Különben a Csendes Óceán közepe már kiszáradt volna.(de ezt csak én gondoltam ki) Ez viszont szükségessé teszi az eddig számontartott két alapvető részecske - tömeg, energia - felülvizsgálatát és megjelenik az információ. Ennyit most. De van egy mai tanmese, amivel egy mai tudós egy üveg pezsgőt nyert. Ő ugyanis el tudta magyarázni teljesen köznapi módon mikép kell értelmezni a legkisebb részecske hármas természetét. A példázatban a bozont az angol miniszterelnök nevével jelölték és fönn van a neten is a történet. Tehát abban az értelemben helyes az EGY értelmezése, hogy egy halmaz minden ami a létben van, ugyanakkor itt kell lenni a nem-létnek is hiszen ha nem lenne teremteni kellene, (ez meg lehetetlen) vagyis az egybe sem bejönni és az egyből kimenni nem lehet. Vagyis az Univerzumban minden benne van. Ez az EGY, vagy ha úgy tetszik az AZ, mert alig ismerjük. Namármost mondhatjuk, Istennek ami AZ, vagyis az EEGY, vagyis az Univerzum. Aki érti az érti miért különös a neti, neti fordítása, ami helyesen> nem ez, nem ez. Ez most nem elütés. Minden ami ez csupán egy megnevezhetetlen valami és ezért nevezzük ez a látványt illúziónak, ami nem azt jelenti, hogy nincs, hanem azt jelenti, hogy nem AZ. Ez vonatkozik az én-re is. Soha nem mondta a Buddha - úgy általánosságban - hogy én nincs. Már hogyne lenne. Ő azt tanította milyen én nincs. Miért volt ez annyira fontos? Mert a téves duális szemlélet utolsó álló oszlopa az én, amit meg még tévesen is képzelnek el. Végül pedig érteni kel, előszőr, hogy a forma=üresség. Minden ami abban van, üres specuiálisan az embernél éntelen. Marad a végső kérdés. Milyen én van az emberben? Hát az, ami mindezt képes felfogni, megérteni és elfogadni. Vagyis képes arról a tévedéséről lemondani, hogy ő szarja a spanyolviaszt. Ez pedig nagyon kicsi apróság amit saját nyugalmáért mrgtehetnre.
... nagyon örülök, hogy végre elhangzott ez a kérdés!
A dukkha számomra azért annál amit leírtál kicsit többet, több mindent jelent.
"Nem lét, és a nem nemlét, a megfelelő szemlélet..." Ez így nagyon talányosan hangzik. Amúgy egyszerű parasztésszel, van létezés, és persze nemlétezés. Az utóbbit ugyan nem tudom, hogy milyen is lehet. A létezésről viszont vannak tapasztalataim. Igaz, szubjektív tapasztalataim azok amik vannak. De az, hogy nem lét és nem nemlét... Hát, az számomra olyan fából vaskarika. Igaz, a buddhizmus szerint két igazság létezik. Az egyik az a viszonylagos, vagy másként hétköznapi igazság. Míg a másik végső igazság. De az idézet mondatot egyikbe sem tudom beilleszteni. Számomra értelmezhetetlen. Mert ugye a "forma üresség, az üresség forma". Ez OK. Világos és egyértelmű. Bármely szempontból is nézem.
Elmondanád, amúgy egyszerű szavakkal, hogy hogyan is érted a tőled idézet mondatot?
Szóval, akkor a lét, létezés az nem kielégítő? Akkor vajon a nemlét, nemlétezés az ami a kielégítő? Ez lenne a cél?
Amida válasza, reakciója az az ő válasza, reakciója. Az enyém, meg terméseztessen az én reakcióm.
A teremtés himnusza elmond mindent? Az bizony meglehet. De, hogy azt mindenki ugyan úgy értené, azt én bizony kétlem. Meg abban sem lennék biztos, hogy mindenki ugyan azokkal a szavakkal mondaná el, azt, hogy miként is értené.
Hát hallod, nem semmi fazon vagy. Ahogy olvasgatlak itt a topikba, elnézegetem ahogy egyik véglettől a másikig pozicionálódsz. Néha ugyan érinted azt a bizonyos középutat de gyorsan odébb is állsz. Jó ez így neked? Hülye kérdés. Biztos jó, ha ezt teszed.
Csak úgy eszembe jutott. Minden egy... Milyen jó ezt kimondani, de vajon mit is értünk alatta? Sűrűn olvasni itt, de vajon aki leírja, érti is? Vagy miként is érti? Mi volna az az Egy? De ha csak az van, akkor én? Én és a mások? Azok vajon hogy kerülnek ide? Hogyan is van ez? Érdemes ám átgondolni. So-sok szempont szerint. És akkor talán... Talán!
Köszönöm szépen, Nikk, hogy válaszoltál, és hogy vetted a fáradtságot arra, hogy megkeresd a lehető legtömörebb megfogalmazást. Ezért is szerettem volna e-mailben egy-két levelet váltani Veled, hogy például az ilyen jellegű kérdésekre való választ is nyugodtan kifejthesd (akár még novellaszerűen is), anélkül, hogy bárki is beleszólna.
A válaszod végeredményben teljesen érthető. Át fogom mélyebben gondolni. Köszönöm szépen még egyszer.
Köszi, de élni már megtanultam. Most épp meghalni tanulok, ha ugyan... nem vagyok már túl azon is.
:OOOOOOOOOOOOOOO
A megvilágosodásod érdekében tudnám javasolni neked is a meghalást. Ne félj tőle, nem nagy ügy, nem is fáj, és még meg is szabadulhatsz az életről alkotott téves elképzelésektől általa!
Szóval az egy jó dolog. Nem is értem miért vagy annyira ellene.
