Fórizs: Képzőtlen magyar apanév, amely a Fóris és a Flóris köztes alakokon keresztül fejlődött a Flórián egyházi név rövidüléséből és az –s kicsinyítő képzőből.
Adamec: Képzőtlen cseh-morva-szlovák vezetéknév, amely az Adam ’Ádám’ egyházi személynév –ec kicsinyítő képzős származéka. Lengyelországi és horvátországi előfordulásai e két etnikum betelepülésével magyarázhatók.
Az „Adameczh” írásmód csak a történeti helyesírás következetlen alkalmazásának tudható be.
Kunovits: Vö. horvát Kunović családnév. Ez -ović apanévképzős alakulat egy Kun- alakú, vagy azzá rövidülő személynévből. Ez inkább a német Konrad személynév rövidülése lehet, de a kuna ’nyest, menyét; ezek gereznája mint pénz’ szóból lett személynév sem zárható ki.
A /cs/ hangot jelölő <ts> egyszerű helyesírási tradíció, ez az ún. protestáns helyesírás konvenciója (a név megtévesztő, csak a kialakulása köthető protenstánsokhoz, a további használata nem feltétlenül). A <ts> jelölés még a muravidéki szlovén helyesírásban is megvolt, l. http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1371/137108.pdf, 113. (4.) oldal. Szóval szerintem csak annyi, hogy ott ilyen helyesírási tradíció járta.
Conforte: Ez az olasz Conforti, illetve a francia Confort névre hasonlít. A DK-Franciaországban gyakoribb francia nevet egyrészt jellemnévnek tartják a (ré)confort ’vigasz’ szóból, de még inkább az ain-i Comfort településnévre utaló képzőtlen lakosnévnek. Az olasz forrásom kívánságnévnek tartja, amelyet talált gyermeknek adhattak (illetve ha a szülők kívánták maguknak vigaszul a gyermeket).
Lubina: Vö. szlovák Lubina, lengyel Lubina. cseh Lubina családnevek. Ez -ina képzős személynév Lub- (Ľub-) kezdetű szláv személynévből, vagy közvetlenül a szláv ľubъ ’szeretett, kedvelt’ melléknévből, esetleg a lubъ ’fakéreg’ szóból. Családnévként lehet apa- és anyanév is.
Mivel a Nyitra megyei Lobonya neve a XX. sz. elejéig magyarul is Lubina volt, így végső soron ebből származó képzőtlen lakosnév is lehet.
Zambo: Szerintem ez a mai elterjedt Zámbó családnév. Van Zsámbó név is, de ez ritka,és inkább a Zámbó alkalmi alakváltozata lehet (olyan ejtési, írási bizonytalanságok nyomán, mint amelyeket te is hoztál). Egyelőre nem tudok vele mit kezdeni. Magyar etimológiája nincs.
Még talán a szláv eredet a legvalószínűbb: van szlovák Zambo, de van Zamba is. Ezek talán a lengyel ząb ’fog (testrész)’ szó származékai. Lengyel Ząbo, Ząba nevet ugyan nem sikerült kimutatnom ki, de más származékai léteznek (pl. Ząbek, Ząbol), továbbá a szlovák zub ’fog (testrész)’ megfelelőjéből lett Zubo, ill. Zuba személy-, majd családnév. Így elképzelhető ez az alakulás.
Mindamellett megemlítek itt további hasonló hangalakú európai nevet:
román Zamboiu családnév < ? zîmbi ’mosolyog’
francia Zambaux (Zambau, Zambeau, Zambeaux) családnév < germán Isanbald (vas+merész) személynév.
francia Zambon családnév < olasz Zambone < Zanni buono ’jó János’
Novakova: Vö. az igen gyakori cseh Nováková, szlovák Nováková, amely a cseh-szlovák Novák ’újonnan jött’ családnév női alakja.
Pasztorva: Nem tudom, hogy a második -o- hiánya mostani elgépelés-e, avagy az eredeti irat sajátja. Mindenesetre szinte bizonyosan a magyar Pásztor vezetéknévhez képzett szlovák női családnévi alakról van szó, amely a mai Szlovákiából is adatolható: Pásztorová ~ Pasztorová. Persze lehet, hogy az alapvezetéknév is szlovák a pastor ’protestáns pap’ szóból, csak magyarosan jegyezték le vö. Pastorová.
Ismét egy Gyöngyösfalun (Vas m.) megtalálható családnévről szeretnék kérdezni: Kunovits.
A környéken (a határ osztrák oldalán is) sok a horvát, gondolom, ez a név is az, de mi lehet a név töve? Csak nem a „kuna” (menyét/nyest) szó, amiről a horvát pénznem is kapta a nevét?
Érdekelne még, hogy a környékbeli horvát családneveknél vajon miért az -its írásmód terjedt el? Idézek egy kőszegi I. vh-s emléktábláról: Radonits, Markovits, Mihájlovits, Blazovits, Draskovits, Csánits, stb.
Habók: Magyar eredetű. Kázmér Miklós jellemre utaló ragadványnévnek tartja a habók ’szeles, szeleburdi; hóbortos, bolondos’ szóból. Azonban az EWUng ezt a szót csak a XIX. sz.-ból adatolja, így azt hiszem, hogy inkább a már a XIII. sz.-ban <Haab> formában adatolt régi magyar Háb személynév -ók kicsinyítő képzős származéka lehet.
1. Az umlautos Stämmer alakon keresztül a német Stammer név alakváltozata. Ez utóbbi pedig az alnémet Stamer névre megy vissza, amely az alnémet stamen ’dadog, hebeg’ igéből képzett ragadványnév. (Az ige felnémet megfelelője stammeln.)
2. Képzőtlen lakosnév a Stemmer (Észak-Rajna–Vesztfália) településnévből.
3. A Stemmen (Alsó-Szászország, Észak-Rajna–Vesztfália) településnévből -er képzővel alkotott lakosnév.
Értem, köszönöm. A Lohrmann esetében elsősorban valamiféle foglalkozásnévre gyanakodtam, de ezek szerint a Lorentzből jön. Ezeknél a neveknél csak a délnémet verzió élhet.
Nem emlékszem pontosan, a Stemmer értelmezését már kifejtettétek? Tudomásom szerint azt jelenti, hogy "dadogó", de van másik megközelítése is?
> A középkori magyar névtárak tele vannak idegen eredetű személynevekkel. A szomszédoknál ugyanez a helyzet.
Adalék ehhez: A magyar László személynév szláv eredetű, vö. ószláv Vladislavъ, mai lengyel Władyslaw [*] (< ősszláv *volsti ’ural, bír’ + *slava ’ dicsőség, hírnév’). Ennek a magyarban Lac- alakú rövidült, becéző töve visszakerült a szlovákba, ahol Laco alakban gyakori köznapi személynévvé (és innen családnévvé) lett.
Sőt a név eredeti szlovák Vladislav alakjának korai magyar hatásra kialakult a Ladislav változata. Ez pedig azután mintaként szolgált az újkori magyar történészeknek, hogy a László névalak mellé megalkossák – kettéosztva így ugyanazt a nevet – az Ulászló formát.
A korabeli iratokban a név népszerűségét hozó (és nevét lengyel anyjától kapó) I. László neve előfordul szlávos és magyaros (azaz a szókezdő mássalhangzó-torlódást a v- elhagyásával vagy u-vá alakításával oldó) formája, természetes mindkettő latinizálva, pl. 1079: Ladislao Ungarorum regi; [1083]/cr1110: in regni solio Ladislavo; [1083]/cr1116: rex Ladizlaus; [1089–1090]: sigillvm Ladeslai regis; +1082>1388/XVI: domini Wladislai regis, primi Bele regis filii; 1091/XII: Uladdislau Pannoniorum rex.
A német, a magyar és a környező szláv nyelvek személy- és családnevei közt annyi tipológiai és anyagi egyezés van, hogy akár indokolható lehet egy őket összefogó névtani area (onomasztikai sprachbund) feltételezése.
[*] A lengyelben a név várt alakja Włodzisław lenne, azonban a csehes forma terjedt el a Piast-házi királyok nyomán, akik élénk kapcsolatban voltak Csehországgal (egy ideig bírták is).
Vasas: Már az Árpád-korban adatolt magyar személynév: [1132] Vosos, 1138/1321: Wosas, Wosos, stb. Ilyen módon a mai családnév képzőtlen apanév is lehet ebből a régi személynévből. A régi személynév persze vélhetően foglalkozásnévi eredetű.
Ahogy a mai vezetéknév a régi személynévtől független új alakulat, foglalkozásnév lehet. A foglalkozásnév motivációjára Kázmér Mikós az alábbiakat említi: ’vassal kereskedő’, ’vascipót előállító’, illetve ’vasas (páncélos) katona’, Hajdú Mihály pedig: ’vasbányász’, ’vaskohász’, ’vasárus’, ’vasverő, kovács’.
Leskó: Vö. lengyel Leszko, illetve szlovák Leško, ukrán Лешко (Lesko) családnevek. Ez a szláv Lest-, Lest- kezdetű (< ószláv *lьstь 'csel stb.') összetett személynevek önállósult Lech rövidülésének -ko kicsinyítő képzős származéka.
Ezek a nevek elsősorban a lengyelek körében népszerűek. A lengyelek mitikus ősét is Lech-nek nevezik, és Leszko (vagy Lestek, Leszek) néven több legendás lengyel fejedelmet (uralkodót) is említenek a középkori lengyel krónikák: http://pl.wikipedia.org/wiki/Legendarni_w%C5%82adcy_Polski
> Ha jól értettem, az átvett magyar Pál névből képződött. Ez is gondolatébresztő, mert ahhoz képest viszonylag elterjedt a szlovákok-lengyelek között.
Ebben nincs különösebb csodálni való. A középkori magyar névtárak tele vannak idegen eredetű személynevekkel. A szomszédoknál ugyanez a helyzet. Ugyanakkor a középkorban (is) szokásban volt a személynevek szótagos rövidülése, amelynek egyik gyakori típusa a CVC (mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó). A magyar Pál alak ezt a mintát követi, és a szlávoknak is „kapóra jöhetett” a szlovák Pavol ~Pavel, lengyel Paweł rövid formájaként, amelyből nehéz CVC formájú alakot képezni. Olyannyira, hogy ezen a Pal- névtövön nem is éreznek semmi idegenséget. Sőt a Paľo név önálló szlovák fejlemény, és a magyaros tőformától csak az ľ hang lágysága különbözteti meg.
Hollweck, Hollweg: 1. Képzőtlen német lakosnév a német Hollweg (Észak-Rajna–Vesztfália), a Hollwege (Alsó-Szászország) helynevek egyikéből. 2. A német Hohlweck név alakváltozata.
Hohlweck, Hohlweg: 1. Péket jelentő képzőtlen német foglalkozásnév a hohl ’üreges, lukas’ és a Wecke(n) ’cipó, vekni; ékforma sütemény’ szavakból. 2. Képzőtlen ragadványnév, amely arra utal, hogy az elnevezett lakóhelye egy Hohlweg ’mélyút’ mellett volt. 3. L. Hollweck (1.)
Lohrmann: Német név, amely a német Lorentz ’Lőrinc’ személynév Lohr rövidülésének és az apanévképzői funkciójú –mann utótagnak a kapcsolata.
Köppel: Német név, amely a Jakob ’Jakab’ személynév Kopp csonkolásának és az –l kicsinyítő képzőnek a kapcsolata.
Reingruber: Német lakosnév, amely a német Reingrub (Bajorország) helynevek egyikére, az onnan való elszármazásra, az oda való kapcsolatokra, esetleg az ott lévő birtokra utal.
Schrödl, Schredl: A német Schrödel név bajor-osztrák nyelvjárási alakja.
Schrödel: Főként közép- és felsőfrank családnév – 1. A német Schroth név –l kicsinyítő képzős alakja. 2. Foglalkozásnév, amely a régi német schröten ’boros- vagy söröshordót fel-, ill. lerak, azokat a pincéből ki-, ill. beviszi’ ige –(e)l cselekvőnévképzős származéka.
Schroth: Ügyetlen, otromba, illetve durva embert jelző ragadványnév a német Schrot ’farönk, tönk, tuskó; fajankó; vágás, szúrás, seb’ szóból.
A nevek németországi – és onnan ausztriai – elterjedése a http://www.verwandt.de/karten/ oldalon vizsgálható. Az etimológiák a Reingruber kivételével a Duden Familiennamenből való.
Ezek szerint a Hariscsák ritka családnév, a látott változékonyságának az oka pedig a falu lakóinak sokszínűsége. Legalább 5-6 etnikumhoz tartoztak, és mellé még nyelvjárási eltérések is lehettek a kezdetekben.
A település Sajólád, Pálos rendi bírtok, amely más egyházi bírtokokról, sok helyről, és nem egyszerre települt.
Az anyakönyvek szépen mutatják a folyamatos beáramlást, a sok irányból érkezést. Erről tanúskodik pl. egy érdekes név, a Gerembelszky is. /Ma: Miskolc- Görömböly/
A környéken sok szőlőbírtok volt, kellett a sok lengyel, ruszin, szlovák kapás.
Az általad írtak tartalma,- ezzel a háttérrel- különösen érdekes számomra.
A Paluska név kapcsán én nagyon tévúton jártam, azt hittem, hogy talán a Haluska
valamiféle nyelvjárási változata.
Ha jól értettem, az átvett magyar Pál névből képződött. Ez is gondolatébresztő, mert ahhoz képest viszonylag elterjedt a szlovákok-lengyelek között.
Érdekelne még a Vasas és a Lesko /Leskó/ nevek kibontása.
A Leskó ruszin többségű faluból való.
A Vasasról nekem a 'vasas német' = katona ugrott be, de biztos nem ez a megoldás.
Foglalkozásáról? Cigány kovácsokat is neveztek így talán, de ő nem volt az.
> A név a szlovák Hariš ~ Chariš , lengyel Charysz ~ Harysz személy- (majd vezeték-) név -čák képzős származéka
Ezek pedig szláv –iš ~ –ysz kicsinyítő képzővel lettek a görög Ζαχαρίας (Zakhariasz) ’Zakariás’ közvetítette bibliai héber זְכַרְיָה (Zək̠arəyāh) ’Jah[ve] megemlékezett’ személynév szláv alakjának Char < Zachar csonkolásából.
A www.verwandt.at a telefonkönyvi adatot dolgozza fel: a telefonkönyv viszont koránt sem teljes adatbázis. Ha ez nem kielégítő, akkor más forrásokat is érdemes megnézni. Pl. a Facebook használói köre összemérhető a nyilvános telefonnal rendelkezők körével. Így az Fb-n van karintiai születésű Aufegger: https://www.facebook.com/search.php?o=2048&init=dir&q=Aufegger
> Nem lehetett túl kellemes egy Miß- igekötővel kezdődő családnevet viselni német nyelvi környezetben, hiszen ez arra utalhatott, hogy az illetőnek a névadó őse valamit rendszeresen rosszul csinálhatott.
Nem találtam egyelőre irodalmat a német Miss- (Miß-) előtagú összetett német nevekről. Pedig ez nem is olyan ritka, a www.verwandt.de családnévlistáján olyanok szerepelnek, mint Missauer, Missbach, Missbauer, Missberger, Missbichler, Missbock, Missbrandt, Missbrenner, Missbuchler~Missbüchler, Missfeld(t), Missfelder, Missjura, Misskampf, Misslack, Misslang, Missmahl, Missmann. Irodalom hiányában a saját gondolatomat írom le.
A Miss- előtag az utótag fordítottját, hiányát, hibás, rossz voltát, másféleségét jelzi. Úgy vélem, az elnevezések egy részénél valóban az elnevezettre vonatkozik a pejoratív ártelem, de a német Missjahr (Mißjahr) ’szűk esztendő’ szóból kiindulva az elnevezettől független is lehet a denomináció. Így a Missau, Missbach, Missberg, Missbrand, Missfeld nevek dűlőnevek is lehetnek, amelyek legeltetésre alkalmatlan ártári rétet (Au), gyakran kiöntő és kárt okozó patakot (Bach), nehezen járható hegyet (Berg), rosszul termő erdőirtást, mezőt (Brand, Feld) jelölnek. Aki pedig ilyen nevű dűlőben lakván ezekről kap lakosnévi ragadványnevet, az úgy jut hozzá a Miss- előtaghoz, hogy ez nem rá vonatkozik.
Ugyanakkor a Duden Herkunftswörterbuch céloz arra, hogy másféleséget is kifejez („Ausdruck […] des Verschidenartigen”), így talán értékítélet nélkül jelölheti a Missbauer azt, hogy ’[nem az, hanem a ] másik Bauer’.
Továbbá néhány esetben a Misch-Kunert-féle kettős nevek egybeforrva népetimológiás hatás alá is kerülhettek, és így a szláv eredetű német Misch (< szláv Mi[loslav], mi[roslav], Mi[kolaj], Mi[chal] stb. + -š ~ -sz kicsinyítő képző) név ejtése Miss-szé válhatott.
A vezetéknevek konnotációja tompult az azonos közszavakkal szemben, vegyük pl. az Oláh, Rácz, Tóth stb. neveket, vagy éppen a Tolvaly, a Buzi családnevet. Ez utóbbin gyerekként még kacarászik az ember, de felnőttként már elfogadja úgy, ahogy van. A Tolvaly köznapi jelentése pedig szinte fel sem tűnik. Régebben több ilyen rossz csengésű magyar név volt, a köznép ezeket lecserélte, míg paradox módon inkább a nemesek megőrizték (hiszen erre kapták a kutyabőrt). A németről tudni, hogy ez az eufemizáló névcsere kisebb fokú volt, mint a magyarban, így náluk több rossz csengésű név maradt, pl. a magyar Baromlaky eltűnt, a német Schweinsteiger megmaradt.
> a felső-stájerországi Tauplitzból származó Josef Eckernek az eredeti családneve még Egger volt, csak valahol az anyakönyvezésnél elírták a családnevet.<
Ez nem biztos, hogy elírás. Az Ecke ’sarok; szöglet, zug; (régen) él, csúcs’ és az Egge ’borona’ szavak etimológiailag azonosak. A g-s forma alnémet eredetű, amely messze lehatolt délre, és a ’sarok stb.’ jelentéshez is tartozik Egge szóalak délen is. Az pusztán az irodalmi nyelv kialakulásának a szeszélye miatt van, hogy a ck ~ gg ejtéskülönbség jelentéskülönbséget is kapott.
Így adott esetben az is lehetséges, hogy nem elírás történt, hanem a forráshely nyelvjárási Egger alakját felváltotta az új környezetben dívóbb Ecker: minthogy a „belfelnémet mássalhangzó-gyöngülés” izoglosszái kettévágják a bajor-osztrák nyelvjárásterületet.
A korábban felvetődött etimológiák, azaz az Ecke ~ Egge ’szöglet, zug’ szóra visszamenő hely- és dűlőnevekből alkotott lakosnév, illetve az eggen ’boronál’ igéből képzett foglalkozásnév, nem egymást kizáró,, hanem alternatív etimológiák.
Hariscsák: A név létezik, vö. keletszlovák Hariščák, illetve Chariščák vezetéknév, lengyel Charyszczak. A scs > sty még szlovák nyelvjárási alapon (esetleges középszlovák környezet hatására) is elképzelhető. De lehet, hogy magyar ajkon lépett fel elhasonulásként.
A név a szlovák Hariš ~ Chariš , lengyel Charysz ~ Harysz személy- (majd vezeték-) név -čák képzős származéka. A jelenkori szlovák névtárból más származék nem mutatható ki, de a lengyel névtárakban szerepel még a mellett a Haryszek, Haryszniak és a Charyszyn ~ Haryszyn, az ukránból pedig a Харишин (Harisin), Харишук (Harisuk), Харищенко (Hariscsenko). Ezek közül a lengyel Haryszniak párba állítható az idézted Harisnak-kal, bár lehet, hogy ez véletlen egybeesés, és az n-es változat elírás, tévejtés. Ugyanígy a Harisenik is lehet éppen szláv apanévi alakulat (amely a következő generációt jelölné, az ukrán Hariscsenko-hoz hasonlóan). A többi formának megfelelő szláv alakot nem sikerült adatolnom, ezek mindenképpen névtévesztésnek tűnnek.
Galuska ~ Paluska: A szlovák Paluška, esetleg lengyel Pałuszka jó kiindulási alap. Ez a magyar Pál személynév átvételável képződött az összetett -ška (-szka) kicsinyítő képzővel. Az elképzelhető, hogy ebből népetimológiával a környezet Galuska ragadványnevet gyártson, amely aztán kiszorítja az eredetit. Fordítva ez kevésbé életszerű. Ugyanakkor az eredeti Galuska emellett a /g/ hang miatt még lengyel eredetet feltételezne (vö. lengyel Gałuszka családnév; a többi g-ző szláv nyelv közül a délszlávoknál ez a szó hiányzik, az oroszok meg egyrészt túl messze vannak, másrészt a szó náluk is ukrán jövevény).
Olláry: Magyar lakosnév a Zala megyei Ollár (ma Kemendollár része) településnévről. Mint ilyen az onnan való elszármazásra, vagy az oda való rokoni, üzleti (stb.) kapcsolatokra utal. Nemes családok esetén a lakosnév a birtokközpontot jelölheti.
Csalótzky: Minden valószínűség szerint a szlovák Čalovský családnév magyarosodott formája. A szlovák név talán a szlovák Čelovský, esetleg a Čeľovský név alakváltozata lehet. Ez utóbbiakról már szó volt a 10207-es, illetve a 10203-es bejegyzésben a magyar(osodott) Cselovszki, Cselyoszki nevek kapcsán.
NB. A Čalovský formailag a szlovák Čalovec (magyarul Megyercs), illetve Čalovo (magyarul Nagymegyer) településnévek lakosnévi formája, de ezeket a szlovák neveket csak 1948-ban kapták a települések, így ezek a név alapjai nem lehetnek. A č- utáni e > a változás ugyanakkor elképzelhető, bár esetleges.
De ha mégsem fordítjuk le őket, akkor látható, hogy a Schwazenegg egy svájci település (a térképen még Oberlangenegg is szerepel), Honegg egy hegy, valamint Elzászban Königsegg.
Én inkább mégis helynévi eredetűnek vélném az Eggert.
