Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
(ezen az útvonalon egyébként csak 7,1km a tókör) Hosszabb ideig 171-en mentem, de most nézve az órát, egyszer felugorhatott 190-re. Az átlag 167 volt, engem általában csak ez érdekel. Most már tudom, hogy a 4 percesekhez kb ez való.
Segítséget szeretnék kérni a max pulzus kiszámításához. Mindig érdekelt a pulzusra történő edzés. Sokféle képletet, kalkulátort megnéztem. 171-175 közötti eredmények születtek. Órám szerint 175. Vasárnap futottam egy tatai tókört (maraton váltó verseny 7,2km) Átlag: 169, max 183. Meleg volt és a végét megnyomtam, így felment 183-ig. A 171 és a 183 között elég nagy a szórás. 49 éves 68 kg vagyok, a nyugalmi átlag pulzusom 47. Melyiknek higgyek? Vagy ne nézegessem az órát csak szedjem a lábaimat? Majd Leonidas megszámolja a pulzusom? Előre is köszi a jó tanácsot!
Az UB-n a várakozó csapattagok valóban svédasztalként tekintettek a frissítőpontokra és a beérkező versenyzők alig fértek oda tőlük. Egy-egy frissítőpont használói szépen leképezték a társadalmat kicsiben. Voltak önzők, önzetlenek, ingyen csipegetők, figyelmesek, figyelmetlenek, szarrágók, bőkezűek. Ez az északi partra volt igaz, utána széthúzódott annyira a mezőny, hogy ez nem okozott problémát. Sok versenyző volt, akiknek ez volt az első komolyabb versenye, nem ismerik az íratlan versenyetikát. A frissítőpont személyzetére minden versenyen, mint megmentőimre tekintek, nem szolgálóimra. Ezt néhányan itt másként gondolják, ez okozhatot feszültségeket. Köszönet a rendezőknek és a segítőknek! Ja, az itinert egy kicsit másként kellene megírni, mert a vaktérkép olvasása nem mindig egyszerű. Tudom-tudom, GPS a megoldás, de nekem, amatőr túrázónak, hegyi futkározónak és térképgyűjtőnek az egy szembeköpéssel érne fel. Úgy könnyű! :)))
Régi vágyam, hogy egyéniben nekivágjak, de erre még várnom kell, kezdőként nem lenne ildomos elkapkodni. Viszont idén a LÁSS színeiben váltóban indulhattam. Először a lányokat-fiúkat kiésrtük tihanytól nemesgulácsig. Irdatlan meleg volt, ahol lehetett, itattuk őket őtközben. Ismerkedtem a környékkel, az útvonallal, hogy legközelebb, futás közben ne legyen teljes meglepetés. nemesgulácsnál kicsit csúszásban voltunk a szintidőhöz képest is, és a saját terveinkhez képest is. Innentől azonban igyekeztem szedni a lábam, hogy behozzam a csapat lemaradását. Jó jelölés, jó frissítés a pontokon. Bár a banán a legtöbb helyen elfogyott, annyira azért ez nem zavart. A jelölésben volt egy kis hiányosság pár helyen, de az út adta magát, megoldottuk a bicós kisérőmmel közösen. Azonban elkövettük azt a hibát(!) hogy nem tanultam, tanultuk kmeg a pontok listáját, és még az itinert sem vittük magunkkal. Ezért lehetett az, hogy a Balatonberényi pont kimaradt fejben, és oda úgy hajráztam be3, mintha már Máriafürdőn lennénk. Mikor kiderült, hogy tévedtünk, már teleettem, teleittam magam. Ezéprt nagyon gyorsan előrébb hívtuk a váltást. Szerencsére az éjszakai csapat tartotta a visszaszerzett előnyt, és így másnap délben már nyugodtan indultunk meg Erikával, a kisérőmmel Csopakról Tihanyba. A célban a ha ngulat fantasztikus volt, dőzsőltem az enni- és innivalókban. A meleg csak a befutó után zavart, futás közben igyekeztem a menetszéllel hűttetni magam.
Szóval mindenhol vannak hibák, de én úgy döntöttem, hogy amint tehetem, és elengednek, hát bizony elindulok itt egyéniben. Köszönet mindenkinek, akivel találkoztam. hajrá jövőre!!!
"Az a meglátásom továbbá, hogy az UMSZ vezetőség tagjai ebben összezárnak, holott nyugodtan szét is nyílhatnának."
Nem tudom az UMSZ, hogy jön ide. András és én is mint magánember irunk ide. Ha az UMSZ nevében írnánk nyilván lenne egy UMSZ nick. A versenyen is mint csanya voltam segítő és mint csanya vettem fel Krisztát Tihany határában és vittem el B.akarattyára a vasútállomásra. Ez valahogy kimaradt az idei beszámolóból. Kérlek ne keverd bele az UMSZ-t ebbe és kérlek a pozitiv dolgokat is írjátok meg. Ha voltak olyanok....
Nem értem, hogy miért nem akarsz a szintemre süllyedni. Zavar az, hogy megállapítom, hogy Te még a mások sikerének is szívből tudsz örülni? Andráa pedig rendkívül cinikusan írt, a stílus maga az ember. Pl: olyat ír, hogy részvétem... korábban nem ilyennek ismertem Őt. Nagyon sok gúnyos , sőt ostoba megjegyzése volt. Aki tutujgatós versenynek nevezi a körözős versenyeket /ráadásul több hasonló jelzőt is felsorol/, nos, nehéz így beszélgetni, vitatkozni. Sajnálom azt is, hogy 24 órás világversenyeken Andráa az esetek többségében nem képviselte képességeihez méltóan az országot. Sajnos fokozottan igaz ez Bogár Jánosra is. Örültem volna annak, hogy európa vagy világbajnokságon indulnak és ott küzdenek úgy, mint Edit, Kriszti, Piroska, Andi.
Tekintettel arra, hogy nem szeretném, hogy a fent írtak rágalmazások legyenek, hozzáteszem, hogy ebben a véleményemben nem vagyok biztos, és tényleg örülnék, ha tényekkel ezt megcáfolnák.
Lenne még egy kérésem: felfedeztem az interneten egy német honlapot, ami az Ultramarathon statistiken. Itt nagyon sok versenyről lehet eredménylistát szerezni, a versenyzők nevére kattintva könnyen el lehet jutni pl az 1985-ös Dunamenti Supermarathontól akár a veitschi versenyig.
Az lenne a nagy kérésem elsősorban Andráshoz, hogy az olyan versenyekről, melyek Magyarországon zajlottak tegyen fel eredménylistát, főleg a szegedi vesrenyekre gondolok, és a Nyíregyháza- Budapestre.
András ugyanis egy húszéves évforduló alkalmából feltett egy eredménylistát, remélem, hogy hozzá tud jutni a többihez is.
Biztos megsértődtél, pedig csak őszintén leírtam a véleményemet, hogy ha valaki a futás miatt súlyosan megsérül, akkor célszerű óvatosnak lenni. Kb 10 nappal vagy idősebb Krisztinél.
Nem akartam reagálni ezekre a sértő írásokra. Andrást tisztelem és példakép lehet sok embernek. Andrást dícsérte és ha azt írja, hogy nem lehetek olyan mint Ő ezen nem sértődök meg. Az hogy futó alkat vagyok e vagy sem, szerintem lényegtelen. Azt gondolom, hogy az Ultrabalatont nem futóalkatúaknak írják ki.
Egyszer lehet neki is ki kellene próbálni, milyen érzés az ultrafutókkal együtt rajthoz állni és érezni azt a kölcsönös tiszteletet amit itt nem tudok leírni. Lehet az is jó lenne ha egyszer önkéntesként megmutatná mennyire tud önzetlenül jót is cselekedni, frissítőként segíteni.
Persze kritizálni biztos kevesebb energia és még az ember képes elhinni magáról, hogy bölcs dolgokkal oktatja a többieket. Azt is lehetett volna, hogy Krisztát segíti konkrétan azzal, hogy ott van és nem a rendezőket zaklatja aggódó telefonjaival.
Kriszta a beszámolójában miért csak a negatív dolgokat írja? Semmi pozitív dolgot nem kapott? Futottam együtt egy szakaszt a Terep száz első útvonalán és beszélgettünk is. Azzal dicskedett, hogy kb 90km-ből kihozza a Kinizsi százat. Milyen rossz hogy a terep százon nem lehet rövidíteni.
Mi az az idétlen szöveg, hogy ezt a versenyt háromszor lehet megcsinálni? (azt írta először, utoljára és soha többet) Az előző versenyek utáni bejegyzések nagy része csak a Csóványos néven regisztrált negatív kritikákkal voltak tele.
Köszönöm a bejegyzésed és bocs hogy itt egybe írtam a Neked írt válaszba ezeket, de elegem van az ennyire hisztis emberekből.
Már megint írtam, pedig nem akartam ilyen mélyre sülyedni, hogy velük beszélgessek.
Felháborít ez, az egész.
Neked és a többi talán nem is futó alkatú kedves futótársamnak jó futást, és sérülés mentes felkészülést kívánok
Szeretném én is megköszönni a szervezőknek és a segítőknek az UB-t, nagyszerű, jó hangulatú rendezvény.
Az idő előtt kiszállók táborát gyarapítottam, mégsem vagyok elégedetlen.
Az utóbbi években többet voltam sérült, mint nem, idén márciustól futok újra nagyjából rendszeresen. A „felkészülés” főbb állomásai a Kinizsi és a Mátra 115 voltak, még ha részben más műfaj is, a terhelések hossza rendben volt.
Meglehetősen kevés km-rel merész ötlet volt elindulni az első UB-n, de láttam esélyt a teljesítésre.
Már a tihanyi rajtnál érezhető volt amit tudni lehetett, hogy nagy hőség lesz , és ezt a hamar kirajzolódó sóvirágok is mutatták. Locsoltam, vizeztem magam ahol csak alkalom volt rá, de a hőháztartás így is pengeélen táncolt, nem sok választotta el a túlélést a megborulástól. Többször eszembe is jutott a topic névadó versenye… Beálltam egy óvatos, nagyjából egyenletes tempóra, amivel az első 10 órában 90 km felett voltam picivel, figyelve a só- és folyadékbevitelre is. 110 km felett kezdődött az izomprobléma (comb, vádli), először egyre jobban éreztem, majd jött a görcs is. Lassulás, sántikálás, és másfél óra heverés következett, miközben próbáltam nyújtani, masszírozni, töltekezni.
Talpraállás után lassan megint elértem a korábbi utazó sebességet, ekkor úgy éreztem, túl vagyok a problémán, de nem így volt. 135 -140 km között megint letámadott a görcs, nem sokat tehettem, már az Ákibácsitól kapott magneB6 sem segített (mégegszer köszi). Nehéz volt meghozni a döntést, de nem hiányzott egy újabb nagy sérülés, ezért 148 km-nél kiszálltam a küzdelemből. Így lett az első UB az első feladott esemény is, de valószínűleg nem az utolsóJ
Az történt, hogy képtelen voltam bevinni az elveszített sómennyiséget, ill. egy kicsit kevés km volt a lábamban. Jövőre újra probát teszek, alig várom.
Gratulálok az összes teljesítőnek és próbálkozónak, különösen annak, akinek ez volt az első ultrája.
A Margitszigeten egy rendezvényen, talán Spartathlon élménybeszámoló -ott találkoztunk, beszélgettünk kisebb csoportokban. a mi lányunk Bori, akit arra bíztattam, hogy....
Ha eddig magadban tudtad tartani, akkor bírj már ki még ezer hónapot.
. Te egy nagy pofont kaptál, nem véletlenül. Túl nagy a lelkesedés. Ugyanis a jelentkező fájdalom, nem fékezett le időben. Úgy érzem, hogy a Spartathlonon pedig azt a hibát is elköveted, hogy túl gyorsan kezded.
Irigylem azokat, akik ezt a nagy versenyt végigfutották, biztos, hogy csodálatos érzés, Te még a mások sikerének is nagyon mélyen tudsz örülni. Ugyanokkorszámunkra ez tiszteletre méltó, de nem követésre méltó. /Szerettem volna, ha Kriszti megcsinálja, de szerinte nem ment volna/. Úgy érzem, hogy sok emberbek háromszor kell megcsinálni ezt a versenyt: Először, utoljára és soha többet, mert túl sokba/nem pénz/ kerül és ezért árt. Cserébe ott a fantasztikus érzés, ami lehet persze, hogy többet hoz a konyhára.
Szerintem akinek ez nem árt , az Löw András. Ő egy ember által tökéletesen működtetett gép, egy precízen haladó gépies ember. Előre lát három lépésre, nem érheti meglepetés.
Olyan érdekes futóstílusa van, hogy kényelmesen , tényleges megerőltetés nélkül tud ultratávhoz képest gyorsan haladni. Szinte lopakodik, suhan
Na, te erre nem vagy képes, talán nem is vagy futó alkat. Ezért kellene könyebb célokat kitűzni.
Elvileg ez a topik a Spartathloné, de a nagyobb ultrákat (ami nem kifejezetten terep) is itt szokás megbeszélni, ha jól értem. Nem baj az ha az UB-ről is szó van, bár a személyeskedés tényleg nem hiányzik senkinek. Szerencsére nemsoká itt a Spartathlon! :-)
Az én lábamon nem volt vízhólyag, ahoz keveset futottam. Szerencsére a hosszú futásoknál is csak a végén veszem észre, hogy hoppá itt van egy.
Azér tkérdeztem, mert biztos mindenkit jobban érdekel mint más.......
Nehezen tudom magamban tartani azokat a kérdéseket amit néhány régebbi Kinizsi százason látottak miatt van bennem.
(Volt egy pár, férfi és nő. Volt velük egy kislány aki nagyon gyerek volt és nagyon nem akarta legyalogolni a 100km-t. A két felnőtt erőltette! Lehet az is hogy a kislány nem örömében sírt.)
No coment, mert kiakadok és csúnyákat írok, ami szintén nem ide való...
Igazad van, Kriszta nem tett meg mindent, bár a heti 3-4 laza edzés és heti egyszer 45 km tempós túra elég kell, hogy legyen neki.
De nem volt elég. Általában,ha rendkívüli helyzet van, pl nagy meleg, akkor a rendezőkön sok múlik. Pl Kékes csúcsfutásnál esezleg gykoribb vízhez jutás, permetező kapuk, stb. Pályaudvarokon ásványvízosztás. Kriszti csak első beírást írta, azt sem szívesen, de csak azt írta le, amit elmondott, ebben nkm volt benne, hogy hogy káromkodtak féltucatan akkor, amikor a bezárt Keszthelyi pont elutasítóan viselkedett. Persze aztán a pont még jódarabig működött és leveseztette a futókat.
MIndenesetre két hasonló kvalitású ember vitájáról van szó, ahol az első beírás után már Kriszti nem követi az eseményeket, de azért elég jól ismerem őt 19 éve, hogy képviseljem.
Biztos sokan vannak olyanok, akiknek egyáltalán nem létfontosságú az ultrafutás. Kriszti is ilyen de keletkezett egy ellentmondásos eset, azaz ha már ez a sorozat kialakult, szerette volna folytatni, és annak ellenére, hogy érzékelhetően erősebb volt, mint tavaly, valamint az idei mezőnyben is jobb helyzést ért el, mint az első év kivételével bármikor.
Én az a mázlista vagyok aki még sosem futott bele ilyen lábproblémába, de komfortérzet-javítónak én is szeretem melegben a hintőport, mégpedig a gyógyszertári kámforosat (még anno a gyerek bárányhimlőjére kaptuk először).
Nem tudom, mi a titok, talán csak nem futottam még eleget :-)
Azt viszont észrevettem, hogy bármiylen kellemetlen érzés, égés, nyomás, stb akkor keletkezik a talpamon ha sokat gyalogolok. Futástól nem. Azt gondolom, hogy gyaloglásnál több csúszkálás van a cipőben - amikor ellépünk és csak a talppárna+lábujjak érnek le - és ez okozza a plusz terhelést, de ez csak tipp. (A tavalyi K100 után - bőven jó méretű terepcipő - vízhólyag, feltörés nem volt, de éreztem a talpam rendesen, míg tavaly az UB-n például éppen passzentos méretű(mondhatni kicsi) cipőben futottam, Keszthelyig mezítláb, aztán mégse volt semmi baj...affene érti ezt)
>>És az a bejegyzés így kezdődik: "Sziasztok, Kriszta vagyok. Eddig minden Ultrabalaton …". Akkor még javában tartott a verseny>>
valszínűleg nem sokan maradtak már itt, akinek nem lenne a napnál világosabb, hogy ez a szerencsétlen ultrafutás abban a családban kinek, életbevágóan fontos, és ki az aki belesz.ik.
a lábamat békén hagyom, egyenesen a cipőbe szórom a hintőport, majd a kis kupacot szétrázogatom benne, hogy mindenhol jól bepanírozzam; a művelet végén a saroknál, belül még adok neki hintőport
akkor jó, ha hintőpor felleg száll föl a cipőmből, amikor belelépek — tudod, fix csomó
a zoknimat egy kicsit (1–1,5 cm) följebb húzom az ujjvégeimről (a cipőbe lépéskor úgyis visszacsúszik valamennyit)
Ez vicc, de talán nem is teljesen, minél gyorsabban fut valaki, annál több ideig van a lába a levegőben, nem a forró aszfalton. Ebből a szempontból a séta legrosszabb :-)
Ez milyen hintőpor? Baba? Hol veszed? Én a lábujjaim közé szoktam azt a vazelinszerű krémet kenni, ami a Decathlonban van, mondjuk a lábujjaimon nincs is vízhólyag. De az a módszer nem jó a talppárnára.
a mai modern cipők elég jól szellőznek, így a kivágott orrra csak azért van szükség, hogy ne nyomja a körmödet
nem is nyomja, viszont cserébe rengeteg por meg kavics megy be a kivágáson, főleg fáradt, csoszogó futásnál
én továbbra is a nagy cipő (45-ös civil lábra 47-es futócipő), vékony zokni (nem azért veszek nagy cipőt, hogy azután zoknival tömjem ki a hézagot) és rengeteg hintőpor hármasában bízok
ja és a zokni is legyen nagy
idén zsír új ezres Asics-ban (12,5) és Nike fuszekliban (12–14) — az a fehér kis egyszerű, amit Eszternél is lehetett kapni a versenysátor előtti boltban — nyomtam; csütörtök délben vettem őket nulla méteresek voltak
nem volt velük semmi gondom: bírták a strandolásokat — ahhoz azért levettem, bírták a kerti slagos locsolásokat is
ha lefolyt egy kis víz, akkor pár lépésen át némi hűvöset éreztem lentről, de más semmi
