Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
"gyorsasági állóképesség" ez tényeg vadul hangzik...
Amúgy nagyon szimpatikus János nyitottsága a téma felé. Mennyivel jobb lenne, ha több ilyen érdeklődő lenne és nem csak futna bele a nagyvilágba... Sok-sok sérülést megelőzhetnénk. Talán pár futót megmenthetnénk a sportértéket képviselő távokra is, nem pedig az alukázós heppeningekben keresnék a sikerélményt. Na de ez már másik téma. A lényeg, h ma már mindenki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelő szintű pulzusmérő órát, és a használatához szükséges tudás is elérhető. Hajrá!
Marha erdekes a vege, tenyleg erdemes elolvasni, es elmorfondirozni rajta. En pont a peldaban szereplo 5-5:20 tempo koruli maratont futo vagyok elvileg, es nagyon erdekes, hogy az erobeosztast igy ajanlja. Szerintem az ilyen szintu hobbifutok pont ugy gondoljak, hogy lassulni fognak a vegen, es ezert eleve a tervnel kicsit magasabb atlaggal kezdenek. Megfontolasra erdemes gondolat jol megtervezni a resz-tempokat is az osszeredmeny erdekeben - szerintem kevesen teszik...
(Talan egy kis hiba : ahol definialja a Vo2Maxot, ott a legzeshez parositja, ami nem igaz ha jol tudom, aztan par oldallal lejjebb mar helyesen hasznalja, hogy az egesz szervezetre jellemzo mutato, es vezeti le vele a kapillarizacio es a mitokondriumszamok fontossagat)
jajj de jó, átfutva csak ajánlani tudom, rendben van!
(plusz rákerestem az általam gyűlölt hibásan használt, de elterjedt kifejezésre, a "gyorsasági állóképesség"-re, örömmel konstatáltam, hogy nincs benne ilyen zagyvaság.)
"Harmadszor voltam önkéntes az UB-n és harmadszor voltam Dörgicsén frissítő ponton. Szerintem az utolsó is volt ez az alkalom. Annyi atrocitás, gyalázás, anyázás ért szombaton amit az én igénytelen énem is nehezen visel el."
Aludj még rá egy párat.
Végezetül JFK után szabadon:
Ne azt kérdezd mit tett az Ultrabalaton érted. Azt kérdezd te mit tehetsz az Ultrabalatonért!
Először is elnézést kérek Korányi Balázstól, hogy Káptalanfüreden elzavartam a frissítőasztal felöli szegélykőről. A váltás ideális menetét még tanulnom kell.
A másik problémám a vasúti átjáró miatt volt.
Piros volt a jelzés és én nem engedtem át egy váltófutót. Megvártuk, amíg a vonat lassít, megáll, leszállnak, felszállnak, elmegy és szabadra vált a jelzés. Ő nagyon akart menni, hogy ne szakadjon el a rivális váltó tagjától. Ott akkor nem vállaltam fel a problémáját. Kritikus helyzetben sietősen nem lépek át egy szabályt. Egy ilyen kényszervárakozás pedig eldöntheti a versenyt még akkor is, ha előre nem lehet tudni melyik csapatnak fog kedvezni.
Azóta is gondolkodom egy későbbi hasonló helyzetben mit lenne jó tenni. Egyik oldalon van a szabály, másikon pedig „ Ne egy sorompó döntse el annyi ember versenyét!!!” Szívem szerint ameddig a vonat nyitott ajtókkal áll az állomáson, addig nem venném figyelembe a fénysorompó jelzését.
Versenyzők magatartása.
Az aszfaltfutó versenycentrikusabb a terepfutónál, ezért az UB-n alapból toleránsabb vagyok.
Pl.: „Verseny előtt azt mondtam a többieknek, hogy szerintem a 3'30"-as iram elész lesz, végül már a 3'35" is elégnek bizonyult.”
Mi segítők vegyük tudomásul, hogy ilyen hozzáállásnál a futó nem a pohárral fog spórolni és csöbrikölni egyikből a másikba, hanem felkap hármat, és futás közben fogja eldobálni. Nem a szemeteszsákot fogja keresni.
…és szerintem nagyon jó, hogy ilyen versenyzők is vannak.
Ha segítő vagyok egy ponton, akkor én segíteni/szolgálni akarok. Nekem a versenyző szent. Előfordul, hogy eközben pofátlanul kihasználnak. Ilyenkor általában átmegyek hülyébe és struccként homokba dugom a fejem. Nem csekély energiát fektetek egy segítői szerepbe. Inkább nézzenek bolondnak, akkor sem hagyom, hogy elrontsák a szórakozásom.
Az ideális persze az, ha a versenyző nem szolgának, hanem segítőnek néz.
Hideg ital.
Úgy látom, hogy ez (ilyen időben) megoldhatatlan, ill. irreálisan nagy anyagi/emberi ráfordítást igényelne.
Amit ésszerűnek tartok, hogy a versenyzőket ne tekintsük egyenlőknek. Az egyéni indulók kapjanak többletszolgáltatást. Hideg innivaló, cola, dinnye, stb.
Sőt, tovább megyek. Köztük is lehet eltérés. Durva megközelítésben nálam a rangsor: első fele, utolsó negyede, harmadik negyede.
Most a káptalanfüredi ponton az egyéni indulók első 2/3-ának tudtunk hideg (jeges!!!) vizet adni. Mindenkinek nem jutott, de inkább adok keveseknek, mint senkinek sem.
Idei UB után vetődött fel a gondolat bennem, hogy egy darabig nem leszek pontőr. Úgy érzem eljutottam odáig, hogy több-kevesebb hibával kezdem kapisgálni egy pont működését.
Egyenlőre nagyon nem akaródzok megszokni a gondolattal, de előbb-utóbb ha rendszer szinten is megismerném a folyamatokat, akkor hasznosabb lehetnék. Két dolog szól ellene: óriási energiát kellene belefektetnem, és sose érezném olyan jól magam, mint a pontokon.
Ultrázáshoz a maxnál igen, fontosabb az LT, de még fontosabb az AeT. Az ehhez tartozó sebességed minél magasabb, annál jobb ultrás vagy, ezt kell fejleszteni. Ez kb az LT- 20 környéki pulzusod, vagy 70% körüli pulzus. Persze vannak érdemi egyéni eltérések, ezért mérjük.
Menj ki, fuss egy 50-est a lehető legegyenletesebb tempóban, amit tudsz tempót az utolsó 10km ben, az erősen közelít az AeT hez. Mindez igaz, ha nem hevülsz túl, frissítessz rendesen és nem rohanod el az elejét.
Ez az AeT, más néven az aerob köszöb arról árulkodik, hogy mi az a max tempó (pulzus) mikor még majdnem tisztán aerob a munkavégzés, mikor még nem indul be érdemben a szénhidrát anyagcsere, a gyors rostok használata, magyarul itt vagy energiatakarékos, amit sokáig elbírsz, már ha fel vagy készülve izomzatilag, emésztésileg, fejben, stb.
Mindenhol azt olvastam a max pulzus ennyi meg annyi százaléka a regeneráló, zsírégető, aerob vagy anaerob tartomány. Amennyiben nem törődök a max pulzussal, akkor az anaerob küszöböt kell kiderítenem? Vagyis mikor kezdek savasodni és ahhoz kell kalibrálni az edzéseket?
Bocs, csak egy kotnyeles amatőr vagyok, (tudom, ez a legrosszabb) de nem akarok összevissza futni mint egy mérgezett egér. Tervszerűen végzett edzés jóval hatékonyabb mint a fejetlenség. A legjobb megoldás egy szakképzett edző, csak hát a mostani gazdasági helyzetben ez nem egyszerű.
a nagy meleg és emiatt az izzadás ugye köztudottan vízhólyag kreáló, de megemlítem, hogy a dehidráció, a só hiány is mind mind a vízhólyag irányába visz, ezért is fontos amennyire lehet egyensúlyban tartani a szervezetet.
(ezen az útvonalon egyébként csak 7,1km a tókör) Hosszabb ideig 171-en mentem, de most nézve az órát, egyszer felugorhatott 190-re. Az átlag 167 volt, engem általában csak ez érdekel. Most már tudom, hogy a 4 percesekhez kb ez való.
Segítséget szeretnék kérni a max pulzus kiszámításához. Mindig érdekelt a pulzusra történő edzés. Sokféle képletet, kalkulátort megnéztem. 171-175 közötti eredmények születtek. Órám szerint 175. Vasárnap futottam egy tatai tókört (maraton váltó verseny 7,2km) Átlag: 169, max 183. Meleg volt és a végét megnyomtam, így felment 183-ig. A 171 és a 183 között elég nagy a szórás. 49 éves 68 kg vagyok, a nyugalmi átlag pulzusom 47. Melyiknek higgyek? Vagy ne nézegessem az órát csak szedjem a lábaimat? Majd Leonidas megszámolja a pulzusom? Előre is köszi a jó tanácsot!
Az UB-n a várakozó csapattagok valóban svédasztalként tekintettek a frissítőpontokra és a beérkező versenyzők alig fértek oda tőlük. Egy-egy frissítőpont használói szépen leképezték a társadalmat kicsiben. Voltak önzők, önzetlenek, ingyen csipegetők, figyelmesek, figyelmetlenek, szarrágók, bőkezűek. Ez az északi partra volt igaz, utána széthúzódott annyira a mezőny, hogy ez nem okozott problémát. Sok versenyző volt, akiknek ez volt az első komolyabb versenye, nem ismerik az íratlan versenyetikát. A frissítőpont személyzetére minden versenyen, mint megmentőimre tekintek, nem szolgálóimra. Ezt néhányan itt másként gondolják, ez okozhatot feszültségeket. Köszönet a rendezőknek és a segítőknek! Ja, az itinert egy kicsit másként kellene megírni, mert a vaktérkép olvasása nem mindig egyszerű. Tudom-tudom, GPS a megoldás, de nekem, amatőr túrázónak, hegyi futkározónak és térképgyűjtőnek az egy szembeköpéssel érne fel. Úgy könnyű! :)))
Régi vágyam, hogy egyéniben nekivágjak, de erre még várnom kell, kezdőként nem lenne ildomos elkapkodni. Viszont idén a LÁSS színeiben váltóban indulhattam. Először a lányokat-fiúkat kiésrtük tihanytól nemesgulácsig. Irdatlan meleg volt, ahol lehetett, itattuk őket őtközben. Ismerkedtem a környékkel, az útvonallal, hogy legközelebb, futás közben ne legyen teljes meglepetés. nemesgulácsnál kicsit csúszásban voltunk a szintidőhöz képest is, és a saját terveinkhez képest is. Innentől azonban igyekeztem szedni a lábam, hogy behozzam a csapat lemaradását. Jó jelölés, jó frissítés a pontokon. Bár a banán a legtöbb helyen elfogyott, annyira azért ez nem zavart. A jelölésben volt egy kis hiányosság pár helyen, de az út adta magát, megoldottuk a bicós kisérőmmel közösen. Azonban elkövettük azt a hibát(!) hogy nem tanultam, tanultuk kmeg a pontok listáját, és még az itinert sem vittük magunkkal. Ezért lehetett az, hogy a Balatonberényi pont kimaradt fejben, és oda úgy hajráztam be3, mintha már Máriafürdőn lennénk. Mikor kiderült, hogy tévedtünk, már teleettem, teleittam magam. Ezéprt nagyon gyorsan előrébb hívtuk a váltást. Szerencsére az éjszakai csapat tartotta a visszaszerzett előnyt, és így másnap délben már nyugodtan indultunk meg Erikával, a kisérőmmel Csopakról Tihanyba. A célban a ha ngulat fantasztikus volt, dőzsőltem az enni- és innivalókban. A meleg csak a befutó után zavart, futás közben igyekeztem a menetszéllel hűttetni magam.
Szóval mindenhol vannak hibák, de én úgy döntöttem, hogy amint tehetem, és elengednek, hát bizony elindulok itt egyéniben. Köszönet mindenkinek, akivel találkoztam. hajrá jövőre!!!
"Az a meglátásom továbbá, hogy az UMSZ vezetőség tagjai ebben összezárnak, holott nyugodtan szét is nyílhatnának."
Nem tudom az UMSZ, hogy jön ide. András és én is mint magánember irunk ide. Ha az UMSZ nevében írnánk nyilván lenne egy UMSZ nick. A versenyen is mint csanya voltam segítő és mint csanya vettem fel Krisztát Tihany határában és vittem el B.akarattyára a vasútállomásra. Ez valahogy kimaradt az idei beszámolóból. Kérlek ne keverd bele az UMSZ-t ebbe és kérlek a pozitiv dolgokat is írjátok meg. Ha voltak olyanok....
Nem értem, hogy miért nem akarsz a szintemre süllyedni. Zavar az, hogy megállapítom, hogy Te még a mások sikerének is szívből tudsz örülni? Andráa pedig rendkívül cinikusan írt, a stílus maga az ember. Pl: olyat ír, hogy részvétem... korábban nem ilyennek ismertem Őt. Nagyon sok gúnyos , sőt ostoba megjegyzése volt. Aki tutujgatós versenynek nevezi a körözős versenyeket /ráadásul több hasonló jelzőt is felsorol/, nos, nehéz így beszélgetni, vitatkozni. Sajnálom azt is, hogy 24 órás világversenyeken Andráa az esetek többségében nem képviselte képességeihez méltóan az országot. Sajnos fokozottan igaz ez Bogár Jánosra is. Örültem volna annak, hogy európa vagy világbajnokságon indulnak és ott küzdenek úgy, mint Edit, Kriszti, Piroska, Andi.
Tekintettel arra, hogy nem szeretném, hogy a fent írtak rágalmazások legyenek, hozzáteszem, hogy ebben a véleményemben nem vagyok biztos, és tényleg örülnék, ha tényekkel ezt megcáfolnák.
Lenne még egy kérésem: felfedeztem az interneten egy német honlapot, ami az Ultramarathon statistiken. Itt nagyon sok versenyről lehet eredménylistát szerezni, a versenyzők nevére kattintva könnyen el lehet jutni pl az 1985-ös Dunamenti Supermarathontól akár a veitschi versenyig.
Az lenne a nagy kérésem elsősorban Andráshoz, hogy az olyan versenyekről, melyek Magyarországon zajlottak tegyen fel eredménylistát, főleg a szegedi vesrenyekre gondolok, és a Nyíregyháza- Budapestre.
András ugyanis egy húszéves évforduló alkalmából feltett egy eredménylistát, remélem, hogy hozzá tud jutni a többihez is.
Biztos megsértődtél, pedig csak őszintén leírtam a véleményemet, hogy ha valaki a futás miatt súlyosan megsérül, akkor célszerű óvatosnak lenni. Kb 10 nappal vagy idősebb Krisztinél.
Nem akartam reagálni ezekre a sértő írásokra. Andrást tisztelem és példakép lehet sok embernek. Andrást dícsérte és ha azt írja, hogy nem lehetek olyan mint Ő ezen nem sértődök meg. Az hogy futó alkat vagyok e vagy sem, szerintem lényegtelen. Azt gondolom, hogy az Ultrabalatont nem futóalkatúaknak írják ki.
Egyszer lehet neki is ki kellene próbálni, milyen érzés az ultrafutókkal együtt rajthoz állni és érezni azt a kölcsönös tiszteletet amit itt nem tudok leírni. Lehet az is jó lenne ha egyszer önkéntesként megmutatná mennyire tud önzetlenül jót is cselekedni, frissítőként segíteni.
Persze kritizálni biztos kevesebb energia és még az ember képes elhinni magáról, hogy bölcs dolgokkal oktatja a többieket. Azt is lehetett volna, hogy Krisztát segíti konkrétan azzal, hogy ott van és nem a rendezőket zaklatja aggódó telefonjaival.
Kriszta a beszámolójában miért csak a negatív dolgokat írja? Semmi pozitív dolgot nem kapott? Futottam együtt egy szakaszt a Terep száz első útvonalán és beszélgettünk is. Azzal dicskedett, hogy kb 90km-ből kihozza a Kinizsi százat. Milyen rossz hogy a terep százon nem lehet rövidíteni.
Mi az az idétlen szöveg, hogy ezt a versenyt háromszor lehet megcsinálni? (azt írta először, utoljára és soha többet) Az előző versenyek utáni bejegyzések nagy része csak a Csóványos néven regisztrált negatív kritikákkal voltak tele.
Köszönöm a bejegyzésed és bocs hogy itt egybe írtam a Neked írt válaszba ezeket, de elegem van az ennyire hisztis emberekből.
Már megint írtam, pedig nem akartam ilyen mélyre sülyedni, hogy velük beszélgessek.
Felháborít ez, az egész.
Neked és a többi talán nem is futó alkatú kedves futótársamnak jó futást, és sérülés mentes felkészülést kívánok
Szeretném én is megköszönni a szervezőknek és a segítőknek az UB-t, nagyszerű, jó hangulatú rendezvény.
Az idő előtt kiszállók táborát gyarapítottam, mégsem vagyok elégedetlen.
Az utóbbi években többet voltam sérült, mint nem, idén márciustól futok újra nagyjából rendszeresen. A „felkészülés” főbb állomásai a Kinizsi és a Mátra 115 voltak, még ha részben más műfaj is, a terhelések hossza rendben volt.
Meglehetősen kevés km-rel merész ötlet volt elindulni az első UB-n, de láttam esélyt a teljesítésre.
Már a tihanyi rajtnál érezhető volt amit tudni lehetett, hogy nagy hőség lesz , és ezt a hamar kirajzolódó sóvirágok is mutatták. Locsoltam, vizeztem magam ahol csak alkalom volt rá, de a hőháztartás így is pengeélen táncolt, nem sok választotta el a túlélést a megborulástól. Többször eszembe is jutott a topic névadó versenye… Beálltam egy óvatos, nagyjából egyenletes tempóra, amivel az első 10 órában 90 km felett voltam picivel, figyelve a só- és folyadékbevitelre is. 110 km felett kezdődött az izomprobléma (comb, vádli), először egyre jobban éreztem, majd jött a görcs is. Lassulás, sántikálás, és másfél óra heverés következett, miközben próbáltam nyújtani, masszírozni, töltekezni.
Talpraállás után lassan megint elértem a korábbi utazó sebességet, ekkor úgy éreztem, túl vagyok a problémán, de nem így volt. 135 -140 km között megint letámadott a görcs, nem sokat tehettem, már az Ákibácsitól kapott magneB6 sem segített (mégegszer köszi). Nehéz volt meghozni a döntést, de nem hiányzott egy újabb nagy sérülés, ezért 148 km-nél kiszálltam a küzdelemből. Így lett az első UB az első feladott esemény is, de valószínűleg nem az utolsóJ
Az történt, hogy képtelen voltam bevinni az elveszített sómennyiséget, ill. egy kicsit kevés km volt a lábamban. Jövőre újra probát teszek, alig várom.
Gratulálok az összes teljesítőnek és próbálkozónak, különösen annak, akinek ez volt az első ultrája.
A Margitszigeten egy rendezvényen, talán Spartathlon élménybeszámoló -ott találkoztunk, beszélgettünk kisebb csoportokban. a mi lányunk Bori, akit arra bíztattam, hogy....
