Dietzweber: Szerintem ez egy személynévből és foglalkozásnévből összeforrt név, azaz Dietz [der] Weber ’Dietz [a] takács’. Az önálló családnévként is fennmaradt Dietz a Diet- (< ógermán *þeudō ’nép’) kezdetű összetett német nevek, pl. Dietrich, rövidülésének -(t)z kicsinyítő képzős származéka.
A Knyizsák (< szlovák Knižák, cseh Knižák ['kɲiʒa:k]) lehet a cseh-szlovák kniha ’könyv’ szó származéka, mert az -ák képző h > ž palatalizációt okoz. Van cseh Knížák ['kɲi:ʒa:k], amely ezenkívül eredhetne a cseh kníže ’fejedelem’ szóból is, de ennek hiányzik a szlovák *Kniežak párhuzama: így ez is inkább a kniha szóhoz köthető, mert a csehben ennek van hosszú í-s kötött tővariánsa is.
A Knyis ~ Knjis (< szlovák Kniš, Kníš, cseh Kniš, lengyel Knisz stb.) azonban a fentivel nem köthető össze, mivel a képzés közben megváltozott tő csak a képző előtt jelentkezik. Inkább a lengyel knysz, ukrán книш, orosz книш ~ кныш ’(vajjal vagy zsírral sütött, töltött) kalács, pirog; alacsony termetű ember’ szóval (vö. itt), illetve ennek szlovákosodott formájával függhet össze (vö. lengyel Knysz, ukrán Книш családnév). Esetleg az ősszláv *kъnъ ~ *kъnь ’(megmunkált) fatönk, tuskó’ > kn- (kň-, knj-) tő másik folytatójáról van szó. Szóba jöhet még alapként talán a szerb-horvát kna ’báránypirosító, Alcanna tinctoria’ szó esetleges korai nyugati szláv megfelelője is. De az is lehet, hogy ilyen végű más név csonkolásáról van szó, erre mutat a szlovák Lukniš ~ Lukníš családnév.
Van szlovák Kniž ~ Kníž is, de én ezt a Kniš változatának vélem.
egyik távoli ősöm, Thomas Grubler ragadványneve Dietzweber volt.
Ebből a Webert azt meg tudtam fejteni a német weben - szőni ige alapján, de a Dietz szót sehol nem találtam a német szótárakban.
Talán egy ritka osztrák nyelvjárásui szóról lenne szó?
(Thomas Grubler a rendelkezésemre álló adatok szerint Felső-Ausztriából származott, majd Stájerországba vándorolt, ahol egy uradalom erdésze volt.)
Netzán a Dietzweber cselszövőt jelentene vagy csapdaszövőt? Erdészemberről lévén szó, nyilván nem volt tőle idegen a vadfogó hurkok vagy csapdák készítése, állítása.
Knjis, Szikszó/Inárcs/Csobád, XX. sz. eleje. (Ugyanaz az egy személy.)
Felteszem, ugyanaz a családnév, mint a Radixindex által adatolt kassai Knyis Józsefnél (szintén XX. sz. eleje).
Ma van Szikszón Knyizsák. Gondolom az egyik nem alakulhatott ki a másikból (a XX. században meg főleg nem), de a töve megegyezik, nem? Mi ez a tő? Könyv? Vagy inkább herceg?
Nem valószínű, de azért nem is zárható ki, hogy az ős foglalkozásnevéből lett családnevet éppen most váltja fel az érintett foglalkozására (esetleg házastársának vezetéknevére) utaló ragadványnév. Ahogy a nemes családok ágai is önállósulhattak, úgy az alsóbb osztályokban is lejátszódhatott – különösen helyben gyakori neveknél – ilyen divergens névváltás, amelyet az elején bizonytalanság jelez. Mindenesetre az megfontolandó, hogy gyakori foglalkozásnevet ilyenformán lecserélhet-e másik gyakori foglalkozásnév.
Ezek között van egy etimológiai és egy tipológiai pár. A tipológiához szemléltetésül magyar példát hoznék. Amikor egy személynevet becézünk, akkor a legtöbbször a személynevet egy szótagossá rövidítjük pl. a CVC, azaz mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó minta szerint, és ehhez tesszük a kicsinyítő képzőt. Ilyen alakulat pl. a Dán-iel :> Dan-i (történetileg vezetéknevekben Dany-i is), illetve a Sán-dor :> Sany-i. A Dani (Danyi) és a Sanyi nem azért hasonlít egymásra, mert összefüggnének, csak hasonló volt a kezdetük, és ezt felerősítette azt, hogy lerövidültek és azonos kicsinyítő képzőt kaptak.
Van, amikor a név nem CVC, hanem CVCC alakban rövidül, azaz mássalhangzó-torlódás lesz a tő végén. Így az Imre névből az Im-i mellett van Imr-us is.
Visszafordítva a fentieket a kérdésre.
A német Leonhard (’oroszlán’ + ’kemény, erős’) név Linhard alakja a cseh, ill. szlovák környezetben a CVCC minta szerint Linh- alakúvá rövidült és megkapta az -a végződést: így keletkezett a Linha név amely elsősorban a csehre, kisebb mértékben a szlovákra jellemző. Egy másik változatban ugyanez a név a CVC minta szerint Lin- formájúvá rövidülve -ka kicsinyítő képzőt kapva Linka alakú lett. Ez is inkább cseh, mint szlovák. (Megjegyzendő: a csehben és a szlovákban a linka egyben ’vonal; járat’ jelentésű közszó is.)
A fenti az etimológiai pár. A tipológiai – azaz hasonlóan képződött, de eredetét tekintve nem kapcsolódó – pár egyik tagja a Linka, a másik a Šinka. Ez utóbbi a cseh-szlovák Šimon ’Simon’ személynév CVC mintájú Šim- rövidülésének és a -ka kicsinyítő képzőnek a kapcsolata. Az így kapott Šimka névben az m képzéshelye hasonult a k-hoz, így jött létre a Šinka alakváltozat. Amely inkább szlovák, mint cseh.
Köszönöm, ez így tényleg szép kerek, kicsit okosabb lettem megint!
Mint etimológus, el tudod képzelni, hogy a XVIII. sz. első harmadában a "Szabó" és "Varga" vezetékneveket keverték, ugyanazt a személyt hol így, hol úgy nevezték (írták az anyakönyvi bejegyzésekbe)?
A kérdezted képző általános szláv toldalék, amely származásra utaló mellékneveket képez, cseh alakja -ský [ski:], a szlovák -ský [ski:] vagy -sky [ski], a lengyel -ski [ski], a ruszin -скый [skɨj] az ukrán -ський [sʲkʲi], az orosz -ский [skʲi], a fehérorosz, bulgár, macedón és szerb -ски [ski], a horvát és szlovén -ski [ski]. Továbbá kasub -sczi [stʃi], szorb -ski [-ski]
Ennek minden nyelvben van olyan fonetikai variánsa, ahol az s ~ с [s] ~ сь [sʲ] helyett c ~ ц [ts] ~ ць [tsʲ] áll.
Ennek a képzőnek a hímnemű rövid alakja van az -szk és -ck végű szláv helynevekben, mint pl. a lengyel Gdańsk [gdaɲsk], orosz Омск [omsk]. A nőnemű alak általános országnévképző: pl. lengyel Połska ’Lengyelország’, horvát Hrvatska ’Horvátország’, a csehben, a szlovákban (és a kasubban) ilyen alakban a semleges nemű rövid -sko áll, így Slovensko ’Szlovákia’.
A hímnemű hosszú forma (-ský stb.) általános lakosnévi családnévképző lett szinte minden szláv nyelvben. Kivétel a szorb, valamint a szerb-horvát-szlovén tömb, ahol nagyon ritkán és csak történelmi esetekben fordul elő, mint pl. a Zrinski ’Zrínyi’.
A magyarban ennek megfelelője a sima -i (ill. -y) képző: így pl. a Kassa ~ Košice városnévből a magyarban Kassai vezetéknév lett, a szlovákban pedig Košický.
Sok egyéb infót elszórtam már erről korábban is, pl. a 10515-esben.
A szlovákiai Mútne és a lengyelországi Mutne településnév a szlovák mútny ’zavaros’ melléknév semleges nemű alakjával azonos. Ez víznévi eredetű, a közeli zavaros vizű patakról kapták a nevüket. Szlovák oldalon ezt a patakot ma Mútnik-nak nevezik, a túloldal kis vízneveiről nincs tudomásom.
Megemlítendő, hogy a lengyel falunév és szlovák hangalakú. Ugyanez a melléknév ugyanis lengyelül mętny [mɛ̃tnɨ]. Hasonló megfeleléshez, vagyis, hogy a szlovák u-nak orrhangú lengyel magánhangzó (ą vagy ę) felel meg, vö. a 11405-ben említett lengyel ząb ’fog <testrész>’ ~ szlovák zub ’ugyanaz’.
Mindenesetre a régebben magyarrá asszimilált szlovák családok mitológiájában nem ritka az, hogy már lengyel felmenőket vélelmeznek szlovák helyett.
Gondolom azért, mert a lengyel-magyar barátság szimpatikusabbnak tűnik, mint a tót-uher barátságtalanság.
A "-szky", "-ski", "-sky", stb. végződések azok eredetüket tekintve hova köthetők? Lengyel, szlovák, esetleg magyar? Vagy egymástól függetlenül alakultak ki mindegyik nemzetnél?
Ez már genealógiai kérdés, nem etimológiai, így én nem lépek tovább. Nekem elég, hogy az elsőnek elnevezett égetéses irtásföld mellett lakott; hogy a sok száz közül melyiken, az már nem annyira érdekel. Annál is inkább, mert az ilyen, dűlőnevekből lett családnevek legtöbbször polifiletikusak: azaz több helyen, egymástól függetlenül alakultak ki.
Muttnyánszky: Lehet lengyel és lehet szlovák. A szlovák-lengyel határ két oldalán nem messze egymástól van egy-egy azonos nevű falu: a szlovák Mútne és a lengyel Mutne. Mindkettőből alakulhat ilyen lakosnév, szlovákul Mútňanský ['mu:tɲanski:] és lengyel Mutniański [mut'ɲaɲskʲi]. A jelenkori szlovák névkincsben ez a melléknévi forma családnévként már nem létezik, csak a főnévi alakja, a Mútňan.
A RadixIndex az alábbi magyarországi névalakokat hozza: Mutnyan, Mutnyánsky, Mutnyanszki, Mutnyánszki, Mutnyanszky, Mutnyánszky, Mutnyászki, Muttnyánsky, Muttnyánszki, Muttnyanszky, Muttnyánszky, Muttyánszky, Muttynyánszky. Ezek közül sok kifejezetten szlovák településekhez köthetők, és az alakok sokszínűsége is belső, hungarus alakulásra mutat. Ennek ellenére lehet, hogy közülük egy lengyel(országi) eredetű. Mindenesetre a régebben magyarrá asszimilált szlovák családok mitológiájában nem ritka az, hogy már lengyel felmenőket vélelmeznek szlovák helyett.
Olvastam az imént, hogy Muttnyánszky Ádám professzor Vörösváron a bánya főmérnöke volt a 20-as 30-as években. A cikkíró lengyel származását a családi szájhagyományból feltételezi. Neked mi a véleményed?
Kocsó: Árpád-kori magyar személynévvel azonos, tehát ún. képzőtlen apanév. (Azaz a felmenő személynevét örökölték változatlanul a leszármazottak megkülönböztető névként.) Első említése 1211-ből való Kochou formában.
A Kocs településnévvel való kapcsolata, ha egyáltalán van, csak nagyon közvetett. A Kocs településnév ugyanis az Árpád-kori Kocs (1217/1550: Koch) személynévről veszi az eredetét. Vélhető, hogy a régi Kocsó személynév ebből a régi Kocs személynévből származik -ó kicsinyítő képzővel. De ez több száz évvel ezelőtti kapcsolat, a Kocs településnév pedig e tekintetben csak mellékszál.
A Kocs alapszemélynév eredete nem tisztázott. Van, aki a magyar kos ’juh hímje’ szó ótörök eredetijére, a qoč szóból lett személynévre vezeti vissza. De szóba jöhet az is, hogy elvonás a Kocsa névalakból (1256: Kocha), amely pedig lehet szláv eredetű is, ahol ez a Konstantin egyházi személynév becézője.
Szurovics: A jelenkori névtáraim szerint van szlovák Surovič, lengyel Surowicz, előfordul keleti szláv Сурович (Szurovics), Akad szerbiai Surović, viszont hiányzik Horvátországból és Szlovéniából. Ez a sorrend egyben gyakorisági sorrend is (kivéve a keleti szlávot, ahonnan nincsenek számszerű adataim).
A RadixIndexen feltalálható, ide vonható alakok (Szurovich, Szurovics, Szurovits) négy régi magyarországi előfordulása közül három a mai Nyugat-Szlovákiába esik (Hybbe, Pozsony, Gajar), egy pedig Marosvásárhelyre. A név tehát a fenti gyakorisági adatokkal összhangban vélhetően Magyarországon szlovák eredetű.
Emellett a név potenciálisan minden fent felsorolt szláv nyelvben kialakulhatott, még ott is, ahol a jelenkorban nem adatolható. Ez a szlovák surovec ’durva, nyers ember’, szerb-horvát surovac ’ugyanaz’ közszóból származó személynév -(ov)ič [-(ow)icz] apanévképzős származéka. Ha ez a közszó nem is fordul elő ilyen formában más szláv nyelvben, az alapjául szolgáló melléknév igen, vö. lengyel surowy ’nyers; szigorú, kemény’, orosz суровый ’ugyanaz’.
Én a Kócsó/Kocsó név eredetére, és származására lennék kíváncsi. Eddig már én is próbáltam de nem igen jutottam előrébb. Amit már máshol is láttam, hogy a Kocs nevű községhez kapcsolják páran, de nem tudom ez mennyire helyt álló, vagy sem.
Bár egyszerűnek tűnik, de mégis kérném, hogy segítsetek (segíts LvT :)) a Szurovics vezetéknév megfejtésével. Sajnos tájékozatlanságom miatt még azt sem vágom, hogy ez szlovák, horvát, szerb, vagy más szláv alakot mutat. Köszönöm.
Kahovkka: A dupla kk nyilvánvalóan elírás. Szlovákiában van egy Kahovec, amely akár a kérdezett feltételezhető Kahovka név -ec : -ka képzőcserés párja is lehet. Délnyugat-Csehországban viszont van több Kahovec. Ez így nyilvánvalóan az itt fekvő Kahov településnévhez képzett férfi főnévi lakosnév. A Kahovka, mint közszó, ennek a nőnemű párja. Nőnemű lakosnévből viszont igen ritkán lesz családnév, bár végül is anyanévi áttételen keresztül éppen nem elképzelhetetlen.
A másik lehetőség az, hogy a h elírás a ch helyett, így a kach ’keh, lovak tüdőtágulata’ betegségnév szó -ka kicsinyítő (de férfiakra is érthető) képzős származékának gondolhatnánk a kachový ’kehhel kapcsolatos’ melléknévi formán keresztül. Ezt a hipotézist azonban kevés jelenkori név támogatja.
-----
A magyar nyelvjárási furik a szlovák fúrik szó átvétele. Az ú már a magyarban rövidült meg, az északkeleti nyelvjárási régióban ez általános tendencia. De az is lehet, hogy olyan keletszlovák nyelvjárásból lett átvéve, amely nem ismeri a hosszú magánhangzókat. A magyar szót először 1818-ból sikerült adatolni, a furikázik származékát pedig 1953-ból. A szlovák fúrik alapjául szolgáló szlovák fúra egyébként a német Fuhre ’kocsi, szekér; kocsirakomány, fuvar’ szó átvétele.
Furák: Van szlovák Furák és Furiak (ezek egymás nyelvjárási variációi), ill. kevesebb csehországi Furák. A rövid u miatt ez utóbbiak is valószínűleg szlovák eredetűek. Ez a cseh és szlovák fúra ’fuvar, rakomány; nehéz szekér, kocsi; rakás, halom, csomó (valamiből)’ szó -ák (-iak) képzős származéka. Ennek a képzőnek a kicsinyítő (nagyító, rosszalló) értelmén kívül több más használata is van, pl. a népnevek és nagyobb helyről vett származási nevek férfiakra értett alakját képzi (éppen pl. Slovák ’szlovák férfi’ esetén), de cselekvőneveket is alkot. Így ez egy tulajdonolt szekérről vagy a fuvaros foglalkozásról vett szlovák ragadványnév lehet.
A fúra szó ú-ját a szlovák irodalmi nyelv jellegzetes jelensége, az ún. ritmikai törvény rövidítette meg. Eszerint két hosszú magánhangzó (vagy kettőshangzó) nem állhat egymás melletti szótagokban (egy-két jellegzetes esettől eltekintve). Az -ák (-iak) képző előtt történetileg a szótő rövidül meg.
Ad Conforte: találtam egy 1670-ben irodalmi krónikát író / Kóré hadorot c./ David Conforte nevű vándorrabbit. Ezzel nem állítom, hogy a Conforte zsidó név, mert ugyanitt az olaszországi születésű rabbinak olasz, a spanyolnak spanyol, a Lengyelországból Prágába települőnek meg Pollack a neve.
Ami sokkal fontosabb, hogy a magyarországi r. kat. anyakönyvekben is jelen van már korán a Conforte, a legelső Sárospatakon 1674-ben. A XVIII. sz.-ban pedig nem nagy létszámban, de már szórtan az országban, németes és szlávos házastárs nevek mellett, - zömmel. Vannak lakosnevűek mellett is.
Megtaláltam az engem érdeklő anya leánytestvérét is 1758-ból anyaként, egy Kahovkka nevű férjjel. Mi a jelentése ennek a névnek?
A 'fúrik' kapcsán: az általam ismert tájnyelvben is jelen van. Ez rövid u-s változat, furik = talicska. /ÉK-Mo/
Érdekes volt amit említettél, a poljóka fogyasztás jellegzetességéről.
Belőlem is felhozott néhány korai emléket, bár már nem elő szokás, de láttam ilyet,
egyes levesfajtáknál. Leginkább a tejfeles habart bablevesnél rémlik. (tejfölös)
Ad Conforte: A szlovák nemzeti ébredés történelmét ismerők találkozhattak olyan szlovákosodott olasz család családok neveivel, mint pl. a Gerometta, Lombardini…
Furcsik: Jelentheti azt, hogy ’a kisebbik vagy fiatalabbik Furcsa’, de az is lehet, hogy ez a köznapi alakja volt a Furcsa családnévnek. A kicsinyítő képző nem feltétlenül kicsinyít, becéz, gyakran csak beilleszt egy idegenes, „furcsa” névformát a családnevek rendszerébe. Éppen most került elő a szlovák Maulík név, amely így alakult. Szlovákiában előfordul a Furčák is, amely szintén a Furcsa honosodásának tekinthető, csak egy másik képzővel.
Ugyanakkor van hasonló tő a szlovákban, igaz hosszú ú-val: fúra ’fuvar, rakomány; nehéz szekér, kocsi; rakás, halom, csomó (valamiből)’, fúrik ’taliga’. A név ezzel nem függ össze, de mindenesetre jelenthet(ett) népetimológiás nyomást.
Zavarko: Ilyenformán nem mutatható ki, de más kicsinyítő képzővel van szlovák Zavarčík. A lengyeleknél Zawara van. Ez a szlovák zavariť (régi lengyel zawarzyć) ’befőz, belefőz’ igével, ill. a závar(ka) (régi lengyel zawar) ’levesbetét, levesbe főzött tészta, rizs, dara’ főnévvel függ össze. Az elsőnek elnevezett talán sűrűn szerette a levest. (NB. Mifelénk a „poljóka” [leves] férfiember általi fogyasztásának lényeges eleme, hogy annyi kenyérbelet szaggasson bele, amelyik már fölszívja a levet.)
Van szlovák Závorka, cseh-morva Závorka, lengyel Zaworka. Esetleg ennek helyileg kialakulhatott szlovákos -ko képzőcserés változata, majd pedig a magyar zavar szó hatására az o hang a-vá válhatott. Ez utóbbi név a cseh-szlovák závora, lengyel zawora ’retesz, (toló)zár’ szó -ka kicsinyítő képzős származéka. (Ennek a közszláv szónak a hímnemű párjából származik a magyar zár szó, annak korábbi závár alakján keresztül.)
