Nem tudom az jár-e még, de amikor én még ott (mármint Szögeden) koptattam az auditórium felhajtható székeit, akkor a vajdasági csop.társaim sínbusznak hívták azt a szürke járművet amivel néhanapján hazajártak. Vicces volt, mert olyan hangja volt tényleg mint egy busznak. Egyes, emelkedő fordulat majd csend, váltás, kettes és így tovább :-)
Persze 93-óta sokminden változhatott.. Az biztos hogy azóta is beteljesületlen vágyam egy ilyenen utazni.. visszafelé nem tudtátok volna megcsípni? :-)
A mozgalom kiírója nem "méltányolja", hogy a hasonló útvonalakon gyakorlatilag csak oda-vissza lehet utazni, ezért csak az egyik számítható be, de mivel ennek számomra nincs különösebb jelentősége, inkább a kalandról írnék kicsit részletesebben.
A cél az volt, hogy Röszke határállomáson készüljön fénykép, bizonyítva, hogy itt is jártam.
Szegedről Röszkére van vonat korán reggel (ez BZ).
Szabadkáig közlekedik.
Jó idő, míg "megfordul" és Röszkén sok látnivaló nincs.
Az sem lényegtelen, hogy olyan korán Budapestről nem lehet Szegedre érni.
Dél körül érkezik egy szerb vonat (ronda, mint a bűn), ez fordul Szegeden.
Olyan, mint a Bz, de nagyon ronda.
A mi vonatunk 14:30-kor indult. Horgos a végállomása, 1 óra alatt "fordul".
Az autóval leálltunk a pályaudvar parkolójában, majd irány a kaland.
Voltak furcsa jelek (sárga csomagolópapírok röpködtek a WC ablakából), és az utasok olyanok voltak, mint a krimiben. Látszólagos volt a nyugalom, de akkor még nem tudtuk mi lesz a végkifejlet.
Röszkén épp fényképeztük a motorvonatot és az állomást együtt, mikor odajött egy vámos és felháborodva kérdezte, van-e engedélyünk.
Nem tudtuk, hogy 2009-ben még mindig engedélyköteles lenne a határállomás fényképezése, de hamar kiderült, hogy az volt a baj, hogy ő is rajta volt a képen.
Elmondtuk, hogy mi csak hobbiból fényképezzük az állomást, nehezen értette meg, de odébbállt.
1 órát töltöttünk a településen, van a buszfordulónál egy cukrászda, ott pihentünk, majd irány vissza.
A motorvonat pontosan érkezett.
Határőrök fel, vámosok fel, utasok le, vámosok csavarhúzóval és lámpával kukucskáltak, 20 percig feltartották a vonatot. Találtak két üveg szeszet.
Utasok fel, palacsintás bácsi integet, kalauz be a vezető fülkébe.
Vihar előtti csönd, majd hirtelen "kitörés", és az addig békés utasok pillanatok alatt "szétkapták" a vonatot.
12 perc a menetidő Szegedig, ennyi idejük volt.
Elemes csavarhúzóval könnyen meglazították a csavarokat, leszereltek mindent, és láss csodát, kartonszámra szedték elő a cigarettát és sok-sok üveg szesz is előkerült.
Hasonló szervezettséggel összerakták a kocsit, előtte persze a ruhájuk alól előkerültek az "övek", praktikusan felfűzött cigarettás dobozok melegítették a békés utasokat. Rokonlátogatás lehetett az uticél.
Úgy beszélgettek, hogy mi is halljuk, szidták azokat, akik "fent" lopnak, erősítették magukat, hogy ők megélhetési céllal teszik, amit tesznek.
Nem tudom, mi lett volna, ha "beavatkozunk", de csak bámultunk.
Ilyet még nem láttunk.
A kis kézipoggyászok hirtelen megszaporodtak hatalmas szatyrok "születtek", tele csempészáruval.
Leszállás előtt beszóltak, hogy tiszta-e a levegő, és amikor a "vezér" megnyugtatta őket, hogy nincs senki a vonat környékén, hirtelen leszálltak és pillanatok alatt "felszívódtak".
Bámulatos a szervező erő, mely mozgatta a társaságot!
A hatóságnak megvolt a "konc", a MÁV alkalmazottai is előbb-utóbb hozzájutnak a hallgatás ellenértékéhez, ez tuti.
Hajnalban Déliből indulva fűtés nélkül átfagyva érkezem Ukk-ra, majd átszállás után Sümegre. Az állomáson kezdem a pecsételést, Sümeg feliratú bélyegzőt kaptam. Kis szerelvény-rendbetétel, majd indulás. Érdekes jelzéspárosítása van a kéknek, leginkább talán egy felülnézetből lerajzolt lepkére hasonlít. Sümeg gyönyörű, hangulatos városka, sok látnivaló van errefelé, egy teljes napot el lehetne itt nézelődéssel tölteni. A várba most nem akarok felmenni, nincs két hónapja, hogy körbenéztem benne alaposan. A Kisfaludy Múzeumot és a XVII századi templomot kinéztem magamnak mára. Pechemre az előbbi zárva találtatik, a templom viszont hatalmas élmény gyönyörű freskóival. Főúton indulás a kéken, ki a városból. A geológiai bemutatóhely szintén zárva – kell nekem januárban kéktúráznom. Átjutok a nagyfeszültségű vezeték alatt, idáig végig frissek, jól láthatóak a jelzések. Itt egy hármas kereszteződésbe botlok, balra egy kisebb kövön a kék. Utána kb. 200 m múlva megint jelzés, és egyben az utolsó is, több nincs. Térkép és tájoló elő, rossz az irány, vissza a kereszteződéshez. Továbbmenve egyenesen meg is van a friss kék – remek. Nem először találkozom az OKT folyamán eltévedt jelzésfestők pingálásaival. De könyörgöm, ha nem ismerik/tudják az utat, miért kell vaktában, festéket kenegetni? Leereszkedem a vasúthoz, majd a vasútállomás után egy kereszteződésben állok. Balra a K, egyenesen ez az izé jelzés. Úgy néz ki elköszönök tőle, de hamarosan kiderül, tévedtem. Bár letért az útról, és határozottan Sümegprága felé tart, 500 m. múlva miközben én tükörjégen haladok, újra megjelenik. Ezt a jelenséget még vagy 3-4 alkalommal észlelem a mai nap folyamán, mintha hálószerűen lenne beterítve vele a vidék. Aki tudja eme érdekes jelzés talányának megfejtését – ami ráadásul helyenként teljesen friss festésű – ne kíméljen vele! Eljutok el a Sarvalyi vadászházakig, az első épület kerítésén meg is lelem fémdobozkában a hibátlan pecsétet. Indulnék tovább, de nem sokáig jutok. Előttem keresztbe fordult autók – vadhajtás és vadászat – tilos az átjárás. Kérdem meddig? Lehet 10 perc, lehet 3 óra, még nem tudják. Szerencsére a 10 perc igazolódik be, tovább. Itt már csatlakozik hozzám a szintén térképen nem jelzett P és S „pötty” jelzés, ami végig is kísér utamon. A térkép szerint a P – KL jezésen beterveztem egy kitérőt a térképen jelölt templomsűrűhőz. A P jelzés megvan, a KL sehol, csak sejthető hol megy – magánterület, lekerítésezett rész lenne többszöri mászással. Sok vadász járkál itt és most, nem akarok esetleges affért, visszafordulok. Egy hármas útelágazásban az erdő közepén autótalálkozó, nem is akármilyenek, bármelyik egy családi ház ára. Oh, a vadászok végeztek. Jópénzért kijönnek vérengzeni az erdőbe, sok nekik a hétköznapi stressz, amit átélhetnek folyamatosan a hétköznapokban az íróasztalok mögött nyakkendőben. Hiába, nekik is le kell vezetni az indulataikat a nehéz, stresszes hétköznapok után. Valahogy nagyon taszít ez a helyzet….
A táj továbbra is hava jeges, majd erősebb emelkedésbe kezd a Tátika várához. A hasadékbarlangok felderítését kihagyom, kiállva a sziklák szélére minimum jégmászó felszerelés lenne szükséges. A K nem megy fel a várhoz, róla kitérővel a KL jelzés kísérne fel minket, ami azonban csak a térképen létezik, összesen egy darab jelzést találok a vár tövében. A várat valakik építgetik/renoválják, ez tisztán látszik. Fényképezés a ködben, majd indulás. Ereszkedve hamar elérek a Hideg kúti majorhoz, mellette a Hideg-kút foglalata. Előtte buszmegálló, rajta a K jelzés. Mivel nem egyértelmű a folytatás, így előveszem az OKT útikönyvet. Kellemetlen szakasz következik. Elvileg valós, a valóságban azonban nem létező vállig érő tüskés tövises gazzal dzsindzsával benőtt ösvényen próbálok utat törni a távvezeték alatt. Próbálom a leírást követni, más támpontom nincs. A friss K jelzés kb. 3-400 m. múlva jelenik meg a semmiből, Közben azért néha a pöttye jelzések feltűnnek. Innen a szántóföld szélén haladva már jól járható az út. El is tanakodom, vajon miért vitték be az ágas bogasba az utat – talán a kis famaradvány miatt – amikor a főúton kicsit tovább haladva, majd balra fordulva kényelmesebben lehetne haladni. Nyáron el tudom képzelni, hogy lehet ezen átvergődni…. Kovács kútból nem sokat találok, csak egy betonkockát, előtte viszont valami rituális esemény lehetett: fenyőgallyakból egy kb. 15x8 m.-es négyzet kirakva, körülötte/mellett szabályosan elhelyezett leégett hamukupacok. Indulok tovább, széles meredek jeges csúszós út visz fel a Sztúpához. Elképesztő kocsiforgalmat tapasztalok, folyamatosan le és felfelé járnak – csúszkálnak – szenvednek az autók. Megint kicsit értetlenül állok az eset előtt. Másfél km. fel a Sztúpa gyalog, helyette a „divat-buddhisták” – akik elvileg lelkileg emelkedett és szent emberek – ontják ki magukból a füstöt az erdő közepén, szinte lassabban haladva, mint én gyalog. Miért képtelenek az emberek legalább 20 percet sétálni kegyhelyükhöz? Engem is erősen foglalkoztat ez a témakör, és már csak pont (természet)tiszteletből sem tennék ilyet feleslegesen…. Ismét a térképhez képest kisebb változást tapasztalok. A nem megy fel a Sztúpáig, hanem előtte 200 méterrel határozottan jobbra letér, és egy KL visz fel kitérővel a csúcsra. Egy-két régi K jelzés is felfedezhető azért felfelé haladva, sőt az építmény után szemben is bevisz egy az erdőbe. Tanakodom, régi vagy új kék? Közben elsétálok a Sztúpától 500 m-re lévő kegyhelyre is, ahol fényképezőm megint csődöt mond, majd úgy döntök, megyek az új jelzésen, ki tudja, a régi mennyire követhető. Hamarosan leereszkedem Zalaszántóra, ahol irány a Turul fogadó. A Tátika presszóban hibátlan pecsét erősen vitatkozó billiárdozók Szalacsys stílusban. Állítólag a XIII sz.-i templomnál lévő élelmiszerboltban is van pecsét, csakhogy az most zárva. A fogadóban étkezem – nagyon finom és kiadós az adag, ajánlom mindenkinek. Ráadásul mindenféle jegyet elfogadnak (Sodexo, üdülési csekk, stb) akit ez érint. Az éjszakát nem itt töltöm – nem volt már hely – hanem egy magánszálláson. Már sötétben vissza a kéken, megtalálom a keresett helyet ( Gelencsér Lászlóné, Zalaszántó, Zrinyi út 17. 83/370-337, 20/2648305 3000/éjszaka, több főnél kedvezmény). Készségesen fogadnak, vendégként bánnak velem. Irány az ágy.
½ 7-kor talpon vagyok, 7-kor indulok is, miután elbúcsúztam a házigazdától. Kisétálok vissza a K jelzéshez majd az élelmiszerboltban kicsit feltöltöm készletemet. A pecsét itt is megtalálható hibátlan állapotban. A főút kivisz a faluból, még vagy 20 percig betonkoptatás a falutábla után. Friss jelzések ritkán felfestve, de nagyon nem lehet eltévedni. A főútról való letérés jól jelölve van, itt egy szintben futó szekérúton haladok. A táj szép lehet, de nem látok belőle semmit a hatalmas köd miatt. Átérek rajta Rezibe, ahol a Petőfi út betorkollásánál a vegyesboltban pecsételek. A várhoz innen indul az út – oda vissza cirka 12 km. Már amikor terveztem a túrának eme szakaszát sajnálkoztam, ez a 3 órás kitérő nem fog beleférni az időmbe, ráadásul korai vonatot el kellene ma érnem Keszthelyen. Egyébként el is tanakodtam, nem lenne-e célszerű Zalaszántóról a Rezi vár felé vinni a kéket. Térkép szerint út van arra is. Nem mintha a mostani útvonallal valami bajom is lenne, de ha megy arra út jelentősen emelné eme szakasz élményét egy plusz látványossággal. Így, hogy ekkora kitérőt jelent az OKT-ről, kérdés hányan teszik ezt meg, főleg ilyen „hétvégi” OKT szakaszok alkalmával, ahol azért valamennyire a tömegközlekedés is behatárolja a lehetőségeket. Reziből kijutva jobbra fordulva egy vékony ösvényen ereszkedek lefelé, mellettem árok fut. Fél óra alatt elérem a Gyöngyösi csárdát, mellette a Betyársírokkal. Pecsét a szokásos kis ládikában a hangulatos épületek mellett. Jobbra ismét betonon autóúton, majd erős kunkorral délnek fordulok. Úgy 20 perc múlva egy érdekes – térképen nem jelölt – helyre érek. Egy térdmagasságú, lebontott 20x10 m.-es kőfal, benne 40-40 db, múlt század közepei sírokkal. Továbbhaladok, majd jobbra fordul az út, és erős kaptatón haladok felfelé. Az erdő gyönyörű, nem véletlen ez az U alakú kitérő errefelé. Beérek Hévízre, rácsodálkozom a temetőben található román kori templomra. Továbbhaladva rengeteg borpince, szóló, vendéglátóhely, ami most mind zárva. Az út mentén hamarosan meglelem az eredeti római téglasírt, a megboldogult is megtekinthető leguggolva térmagasságban. Lejutok Héviz központjába, sétáló utca rengeteg turistára kihegyezett portékával. Több idegen ajkúval találkozom, mint magyarral. Kis kitérő a buszpályaudvarhoz, az információnál készségesen kiadjál a pecsétet. Tovább a kéken haladva át a Tófürdő bejáratánál a parkon, ami csodás. A következő szakasztól kicsit tartottam. A régebbi kéktúra kalauz elrettentően írta a Keszthelyig tartó részről, áthatolhatatlan sűrűről és úttalan útról. Ahhoz képest nagy a változás: egy hangulatos, szinte nyílegyenes kerékpárút visz el egész Keszthely széléig. Innen hamar eljutok a Festetics kastélyhoz, melyet megcsodálok, de be nem megyek. A mindent megnézhető belépő fényképezéssel együtt kombinálva 4300 Ft-ra jönne ki. Ennyi még a szomszédos országban található Schönbrunn-i kastélyba se volt a belépő, pedig az nagyon más kategória…. Nem túl turistabarát összeg. Keszthely megérne egy teljes napot, Malommúzeum, Balaton múzeum, és a többi. Azonban innentől ha futásra váltanék, elérnék egy korábbi vonatot. Nyáron a kerékpáros túránk alatt Z EGYIK NAPÚGYIS Keszthelyre van szánva, így nekiiramodok, és kocogva elérem a járatot. A park, amin kijutok a pályaudvarra több szemlélést érne meg, de most a menetrendre koncentrálok. Az állomáson a pénztárban kapok pecsétet, majd a vonatra felszállva tankerbe ütközöm, akivel azonos kocsiban szinte végigalszom az utat hazáig…
A jelzések alapvetően jók voltak végig, a pecsétek mindenhol tökéletesek.
Lehet, hogy nem ártana tudni hozzá, hogy melyik megyében lax...
Pl lehet, hogy valaki tud egy tök tuti túracipőjavító-cipészt Zalaegerszegen, de Te mondjuk Nyíregyházán vagy úgy általában. Szóval akkor nem biztos, hogy sokat segítene Neked.
Még nem egyértelmű, melyik hétvége lenne, valamelyiken családi program, de még nem derült ki melyiken. Ez egy hét múlva lesz világos. Majd akkor visszatérhetünk rá, és egyezkedünk, hogy is lenne jó. Ez a jövő héten legkésőbb eldől.
ha vasárnapra esne a Hp-Sümeg, akkor nekem jó a feb. 22 is, csak pont 21-ére van egy délelőtti programom, de le tudnék vonatozni-buszozni délután/este. jippijé!
Hétvégén megvolt az OKT 3. szakasza Keszthely - Sümeg között. Képek és beszámoló később.
Egy kérdés: tud valaki Tapolcán esetleg valami olcsóbb szálláslehetőséget, pl. magánszállást, ami már beállt? Amiket találtam eddig az nem az olcsóbb kategóriákban mozog.
mint rendes bakák természetesen ittunk éleslövészet előtt (meg úgy általában mindig), de emlékeim szerint az ég felé lövöldöztünk légvédelmi gyakorlat gyanánt.
jól irányzott lövésről mindenesetre aznap szó sem lehetett :)
Az OKT hozzánk közel eső részeit téli kirándulásokra hagytuk, így elég rövid szakaszokra szabdaltuk. Egy nyúlfarknyi hiányzott már csak, ezt tűztük ki szombati testmozgásunk céljául. Csütörtökön az ónos eső miatt a környék teljesen járhatatlan volt, így némi kétellyel, óvatosan indultunk útnak. Szerencsére az aggodalom túlzónak bizonyult, az autóutak teljesen tiszták voltak és a gyalogösvények is néhány, rövidke szakasztól eltekintve egyáltalán nem csúsztak.
Reggel sűrű ködben autóztunk Nagysápig, ott letettük az autót és alig 10 perc alatt átbuszoztunk Tokodra. A kocsmában a vidám pultoslánytól kávét és bélyegzőt kértünk, mindkettőt néhány kedves szó kíséretében kaptuk. (2 tejszínhabos kávé: 150 Ft!). Jókedvűen indult a nap! Rövid kapaszkodás után máris a Hegyes-kő oldalában jártunk. Itt már éreztem, hogy a balga módon otthon felejtett sapkám nagyon fog hiányozni. Jobb híján egy sállal és kapucnival pótoltam. Az egész nap minket körülvevő köd miatt nem sokat láttunk, viszont kárpótolt a növényzet látványa, amit a levegő nedvesség tartalma mindenhol csodaszép fehérre csipkézett. A csúcsot, mivel úgysem láttunk volna semmit, kihagytuk.
Kis „fennsíki szakasz után leereszkedtünk a Tokodi pincékhez, ahol a buszmegállóban rövid teaszünetet tartottunk. A bélyegzőt itt nem kerestük. Elhaladtunk egy ház mellett, ahol disznóvágás zajlott, majd ismét kapaszkodni kezdtünk. A normál esetben szép kilátást kínáló sziklákat mellőztünk, majd elhaladtunk a csillagász emlékmű mellett. Mogyorósbánya felé ereszkedtünk, mikor elkerült bennünket két túrázó. Bele-belefutva haladtak, sokkal gyorsabban, mint mi, egyikük kabátján Szigethalmi TE felirat. A faluban láttuk őket viszont, egy autós társuk várta őket, ők itt végeztek. Váltottunk pár szót, útbaigazítottak a Kakukk vendéglő felé, ennek bejárati ajtajára van felszerelve a pecsét, még egy festékpárna is bele van applikálva.
A bélyegzést követően, a faluból kifelé egy kellemetlen, csúszós szakasz következett, majd azon túljutva gyors haladás a Jankovich barlang felé. A pihenőhelynél frissítettünk, de a barlanghoz nem másztunk fel (köd van, úgysem látni semmit, hátha csúszós és közel van, bármikor ideugorhatunk). Továbbhaladva kiértünk az erdőből, ahol egy kerítés állta utunkat, rajta kapu táblával „Kérlek csukd be”. Nem tudtuk, pontosan merre az arra, de inkább kerítésen kívül maradtunk. Egyszercsak elfogyott az út, kezdett bozótosba váltani a drót környéke, amikor megláttuk, hogy a jelzések belül vannak. Itt ismét egy kaput találtunk, amin már bátran bementünk, és becsuktuk magunk után. Egy szakadék és patak felett haladtunk, majd egy ajtón áthaladva kiértünk az elkerített területről a Szentkúthoz. A forráson a Nem ivóvíz tábla fogadott, illetve egy 2008. augusztusi vízvizsgálati jegyzőkönyv, miszerint a forrás túl magas nitrát és nitrittartalmán túl még coli baktériumot is tartalmaz... Néhány fénykép után már csak pár lépés volt Péliföldszentkereszt, ahol a bélyegzőt egy szép molyhos tölgy törzsén találtuk meg.
Az igazolást követően továbbindultunk, majd a kékről lecsatlakozva legyalogoltunk Nagysápra, ahonnan alig fél óra alatt hazaautóztunk. A vége 16 km lett, kellemes téli kirándulás, ilyen időben, sapka nélkül pont elég is volt.
A Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület (BTHE) tájékoztatja az érintetteket, hogy a Bányapusztán lévő "Börzsönyi-kék" igazolómatricás doboz a mai napon feltöltésre került!!!
Egyben felkérünk minden túrázót, aki a HAMUHÁZI és a BÁNYAPUSZTAI dobozt ÜRESEN TALÁLJA, az kérjük JELEZZE felénk a: bkt@bthe.hu címen!!! Köszönjük
Szerintem kb. ugyanaz. A csütörtök reggeli hírekben a Birka Csárdánál korcsolyapályává vált 1-es főút + az szerepelt, hogy kb. 20 helyre nem mentek a megyében a buszok.
két helyen voltam katona, a Bolyain a Népligetnél (ezt most rombolják földig) és Nagyorosziban ahol a lőtéren volt szerencsém 57mm-es ágyúval pusztítani a népgazdaság vagyonát. most látom ezt is csak felszámolták. ezek után nagy pofátlanság lenne behívni :)
