Kravec, Kravecz: Vö. lengyel Krawiec, ill. szlovák Kravec, kisebb számban cseh-morva Kravec, Két külön etimológiája van, aszerint, hogy lengyel, vagy szlovák (morva, cseh) eredetet feltételezünk.
1. Szlovák esetben valóban a szlovák krava ’tehén’ –ec személynévképzős származéka. Mint ilyen jelenthet tehenet tartó parasztot, tehénpásztort, vagy metaforikusan tehénre hasonlítót. A csehországi adatai is tulajdonképpen szlovákok (vagy morvák), mivel ugyanez a szó csehül hosszú magánhangzós kráva. A lengyel esetén ezt eredetet az szintén eltérő magánhangzó zárja ki: krowa. — Formálisan még a kaj-horvátok (szlavónaiak) közt alakulhatott volna ki ez a szó, van is horvátországi Kravec, de a kis előfordulás miatt ez talán ott szlovák eredetű. Ezt valószínűsíti, hogy az irodalmi nyelvi horvát megfelelője, a *Kravac név hiányzik.
2. A lengyelben foglalkozásnév, vö. lengyel krawiec ['kravʲɛts] ’szabó’ köznév. Ez a régi lengyel krawać ’vág’ igéhez képzett cselekvőnév. Szlovák párhuzama a krajať ige, és ott ebből krajčír, nyelvjárási krajč(i)er, krajčí alakú foglalkozásnév lett. — Kelet-Szlovákiában ehelyett inkább a magyar szabó közszót vették át, és ebből Sabov, Sabol stb. alakban szlovák vezetéknevek is lettek.
A galga-menti szlovák erredetű népességben (is) előfordul a Mravik.
Ennek mi lenne a megfejtése? Esetleg a 'morva' népnévhez van valami köze?
Ehhez némiképp hasonló a Moravcsik, az 1990-es VB-n szerepelt csehszlovák válogatott egyik játékosát hívták így többek között.
A - csik képzőről már volt szó, hogy szlovák kicsinyítőképző, a Morav- tőről ismét megkérdezném, hogy esetleg a 'morva' népnévhez vagy a Morava folyónévhez lehet valami köze?
Czadankiewicz: Ez ilyen formában lengyel helyesírású, vö. mai lengyel Czadankiewicz [tʃadãŋ'kʲɛvʲitʃ]. A kelti szláv (ukrán) megfelelőjére, a Чаданкевич-re nincs semmiféle találat. Ez a tény, és az, hogy a lengyel forma az ukrán határtól messze, délnyugaton koncentrálódik, azt valószínűsíti, hogy a név a lengyelben nem ukrán eredetű, hanem belső fejlemény.
N. B. Az ukránok úgy jöhetnek a képbe, hogy a lengyel (kemény) –owicz ~ (lágy) –iewicz képző ukrán eredetű. De elég korán meghonosodott a lengyelben, így önállóan is alkottak vele nevet.
A név végén az –iewicz tehát apanévképző, így a név közvetlenül egy Czadanek nevű személy fiát, leszármazottját jelöli. Ez az utóbbi régi világi személynév lehet, amely egy Czad alapnév –an és –ek (kicsinyítő) képzős származéka.
A felleltem irodalom a Czad nevet a közszláv čadъ szóhoz (vö. lengyel czad, cseh, szlovák, szlovén stb. čad, orosz, ukrán, bulgár stb. чад) köti, amelynek jelentése ’(csípős, maró) füst, füstgáz, korom’ [(beißender) Dunst, Rauchgas, Ruß].
Ugyanakkor a középkori lengyel forrásokban előfordul a Czader személynév, amelyet a görög Θεόδωρος ’Isten ajándéka’ (> magyar Teodor, Tódor) egyházi személynév lengyelesedett formája. Az alapnév így lehet ennek a rövidülése is.
Hajnal: Hajdú két motivációt említ (1) ’vörös bőrű, hajú’ értelmű külső tulajdonságnév annak alapján, hogy a szó eredetileg ’vörösség az ég alján’ jelentésű lehetett. Később (2) ’korán kelő, serény’ jelentésű ragadványnév volt.
Ehhez még hozzátehetem azt, hogy ezt a magyar szót átvette a lengyel mint hejnał ['xεjnaw] ’kürtszó’ jelentésben, vö. http://en.wikipedia.org/wiki/Hejnal. Boryś szerint (a Wikipedia mondaszerű magyarázatával szemben) szerint ez a katonai szókincs része, ahogy a lengyel nyelv magyar jövevényszavainak a többsége, így talán a magyarban is használhatták ébresztő kürtösre.
Gönczy: Az Abaúj vm.-i Gönc településre utaló, az onnan való elszármazást, az oda való kapcsolatot vagy az ottani birtokot jelző magyar lakosnév.
Tőkés: A magyar tőke szó ’fatörzs, (fa)tuskó, szőlőtőke’, ill. ’méhkas’ jelentésére utalóan ilyennel bírót, azaz ’öreg erdő, szőlő, vagy méhkasok tulajdonosa’ jelentésű, vagyoni helyzetre utaló ragadványnév.
Kapitány: Tisztségre, foglalkozásra utaló magyar ragadványnév. Nem feltétlenül iylen rangot elért katonára (vagy leszármazottjára) kell gondolni, hanem valamely polgári területi egység, pl. egy falurész elöljárója is lehetett.
Révész: Magyar foglalkozásnév, vízi átkelőt üzemeltető személyt, vagy annak a leszármazottját jelöli.
Pál: Képzőtlen magyar apanév az ugyanilyen egyházi személynévből [< latin Paulus < paul(l)us ’kevés, kicsi’]. Mint ilyen, egy Pál nevű személy fiát vagy leszármazottját jelöli.
Mióta idetévedtem véletlenül, időm függvényében visszafelé is igyekszem böngészni a
topikban, melynek hosszú idejű létezése alatt saját "történelme" is lett szinte.
Korábban felvetődött az is néhányak által, hogy teljesen mindennapi, közértelmű neveket miért kérdeznek meg, hisz' azt máshol is meg lehet nézni.
Aztán te választ adtál ezekre is, pl. a Kiss vagy Kovács névre, és abban olyan elemek
is voltak, amik mégis adtak plusz információt.
Ezért gondolom azt, hogy megkérdezem több sorozatban református őseim nevét is tőled, bár ezek többsége magyar nyelven közérthető. A nem egyértelműeket meg már korábban elédhoztam. A célom az lenne, hogy a korábbi nehezen fejthető nevek után ezekről is a te stílusodban, és tudásbázisod alapján legyen anyagom.
Természetesen azt is megértéssel elfogadom, ha ezekre sajnálod az idődet vesztegetni.
Családom református őseinek egy része hajdú-származék, majd földműves-állattartó, pásztor, halász, mesterember. B.-A.-Z. vármegyék és Szabolcs vm. találkozásánál féltucatnyi faluban, melyek főleg a kezdetekben tisztán reformátusok. XVIII.-XIX. sz.
Ha mégis bíbelődnél ezekkel is, az alábbiak érdekelnének : Hajnal, Gönczy, Tőkés, Kapitány, Révész, Pál.
Az eddigi széleskörű segítségedet köszönve : Pál István.
Kocsiscsák: Vö. szlovák Kočiščák, de ezek kívül van szlovák Kočišek, Kočišik, Kočiško, Kočiščik, Kočiščin stb. családnév is. Ennek az az oka, hogy a magyar kocsis ’kocsifogatot hajtó’ foglalkozásnév bekerült a szlovákba mint kočiš, és máig ott van. Immár mint szlovák foglalkozásnév szlovák kicsinyítő képzőkkel változatos névalakokat hozott létre, így a –čák képzővel is. Tekintettel, hogy a név Ilyen módon egy jelentés névbokor része, az összetett Kocsis-Csák alakulatból való eredet lehetőségét marginálisnak kell tekintenünk.
Kozec: Meglepő módon nem lehet kimutatni a jelenlegi szláv névtárakból. Pedig világosan a közszláv koza ’kecske’ szó –ec kicsinyítő / személynévképzős származékáról van szó. Ilyen módon minden szóba jöhető szláv nyelvben kialakulhatott a szerb-horvát kivételével, de azon belül a (szlavóniai) kaj-horvát a kivétel kivétele. A RadixIndex a Kozecz nevet Kassáról mutatja ki, így talán a név de facto a szlovákokhoz köthető.
> a magyar melák szó is nyugati szláv eredetű lenne?
Nem. A fáma azt mondja, hogy ez egy korai, sikeres lejárató kampány eredménye. Végső soron ez a francia Mélac helynévre megy vissza, amely a mai dél-franciaországi Saint-Rome-de-Cernon település része. A név –ac vége – szerintem – a latinosított kelta –acum helynévképző folytatója, vö. hasonlóhoz Cognac, (< *Conniacum ’Connius [vidék]-e’).
A közvetlen forrás Ezéchiel du Mas volt, akit Mélac grófjaként szimplán Mélac-ként emlegettek. Ő XIV. Lajos egyik tábornoka volt, akinek a csapatai a XVII. sz. végi pfalzi örökösödési háborúban olyan kegyetlenek voltak a német lakossággal, hogy (a német Wikipediát idézem) „a német terület délkeleti részén Mélac neve egyenesen a »Mordbrenner« [=gyújtogató gyilkos] szinonimája lett. A Mélac névnek Pfalzban és Badenben máig rossz híre van. A XX. sz.-ig ott nem volt szokatlan, hogy a házörző kutyát Mélac-nak (vagy Mellag-nak) nevezzék”.
A délnémetek tehát bosszúból adták a kutyájuknak ezt névül, és innen került a magyarba. Elsőként itt is ’nagy termetű kutya’ jelentésű volt, majd érintkezéses jelentésátvitellel értették emberre is. A konkér hangalakot, tudniillik, hogy az utolsó szótagi magánhangzó megnyúlt, azonban befolyásolták az –ák végű, férfit jelentő szláv (szlovák) eredetű szlengszavak, mint pupák, svihák.
A Dietzweber-hez még hozzá akartam tenni, hogy a ragadványnév nem feltétlenül közvetlenül kapcsolódik az elnevezetthez: így nincs ellentmondás aközött, hogy a távoli ősöd keresztneve Thomas volt, mégis a Dietz személynevet viseli az összeforrott ragadványnevében. A 11012-esben magyar példák alapján mutattam be néhány olyan motivációt, amikor a ragadványnév másról száll át.
Nem emeltem ki, hogy átvitt értelemben. ahogy pl. a magyar tökmag szó is. De lehet, hogy a motiváció az elsődleges jelentéshez kapcsolódik, pl. szerette ezt az ételt.
a Hariscsák kapcsán volt szó a szlovák -csák képzőről.
Régebben volt egy távoli kollégám, akinek Kocsiscsák volt a családneve.
Namost ez a magyar kocsis foglalkozásnévnek, ill. családnévnek a szlovák - csák képzővel ellátott verziója lenne, vagy pedig inkább a magyar Kocsis Csák, Kocsis-Csák kettős családnévnek az egybeírt alakja lenne?
Dietzweber: Szerintem ez egy személynévből és foglalkozásnévből összeforrt név, azaz Dietz [der] Weber ’Dietz [a] takács’. Az önálló családnévként is fennmaradt Dietz a Diet- (< ógermán *þeudō ’nép’) kezdetű összetett német nevek, pl. Dietrich, rövidülésének -(t)z kicsinyítő képzős származéka.
A Knyizsák (< szlovák Knižák, cseh Knižák ['kɲiʒa:k]) lehet a cseh-szlovák kniha ’könyv’ szó származéka, mert az -ák képző h > ž palatalizációt okoz. Van cseh Knížák ['kɲi:ʒa:k], amely ezenkívül eredhetne a cseh kníže ’fejedelem’ szóból is, de ennek hiányzik a szlovák *Kniežak párhuzama: így ez is inkább a kniha szóhoz köthető, mert a csehben ennek van hosszú í-s kötött tővariánsa is.
A Knyis ~ Knjis (< szlovák Kniš, Kníš, cseh Kniš, lengyel Knisz stb.) azonban a fentivel nem köthető össze, mivel a képzés közben megváltozott tő csak a képző előtt jelentkezik. Inkább a lengyel knysz, ukrán книш, orosz книш ~ кныш ’(vajjal vagy zsírral sütött, töltött) kalács, pirog; alacsony termetű ember’ szóval (vö. itt), illetve ennek szlovákosodott formájával függhet össze (vö. lengyel Knysz, ukrán Книш családnév). Esetleg az ősszláv *kъnъ ~ *kъnь ’(megmunkált) fatönk, tuskó’ > kn- (kň-, knj-) tő másik folytatójáról van szó. Szóba jöhet még alapként talán a szerb-horvát kna ’báránypirosító, Alcanna tinctoria’ szó esetleges korai nyugati szláv megfelelője is. De az is lehet, hogy ilyen végű más név csonkolásáról van szó, erre mutat a szlovák Lukniš ~ Lukníš családnév.
Van szlovák Kniž ~ Kníž is, de én ezt a Kniš változatának vélem.
egyik távoli ősöm, Thomas Grubler ragadványneve Dietzweber volt.
Ebből a Webert azt meg tudtam fejteni a német weben - szőni ige alapján, de a Dietz szót sehol nem találtam a német szótárakban.
Talán egy ritka osztrák nyelvjárásui szóról lenne szó?
(Thomas Grubler a rendelkezésemre álló adatok szerint Felső-Ausztriából származott, majd Stájerországba vándorolt, ahol egy uradalom erdésze volt.)
Netzán a Dietzweber cselszövőt jelentene vagy csapdaszövőt? Erdészemberről lévén szó, nyilván nem volt tőle idegen a vadfogó hurkok vagy csapdák készítése, állítása.
Knjis, Szikszó/Inárcs/Csobád, XX. sz. eleje. (Ugyanaz az egy személy.)
Felteszem, ugyanaz a családnév, mint a Radixindex által adatolt kassai Knyis Józsefnél (szintén XX. sz. eleje).
Ma van Szikszón Knyizsák. Gondolom az egyik nem alakulhatott ki a másikból (a XX. században meg főleg nem), de a töve megegyezik, nem? Mi ez a tő? Könyv? Vagy inkább herceg?
Nem valószínű, de azért nem is zárható ki, hogy az ős foglalkozásnevéből lett családnevet éppen most váltja fel az érintett foglalkozására (esetleg házastársának vezetéknevére) utaló ragadványnév. Ahogy a nemes családok ágai is önállósulhattak, úgy az alsóbb osztályokban is lejátszódhatott – különösen helyben gyakori neveknél – ilyen divergens névváltás, amelyet az elején bizonytalanság jelez. Mindenesetre az megfontolandó, hogy gyakori foglalkozásnevet ilyenformán lecserélhet-e másik gyakori foglalkozásnév.
Ezek között van egy etimológiai és egy tipológiai pár. A tipológiához szemléltetésül magyar példát hoznék. Amikor egy személynevet becézünk, akkor a legtöbbször a személynevet egy szótagossá rövidítjük pl. a CVC, azaz mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó minta szerint, és ehhez tesszük a kicsinyítő képzőt. Ilyen alakulat pl. a Dán-iel :> Dan-i (történetileg vezetéknevekben Dany-i is), illetve a Sán-dor :> Sany-i. A Dani (Danyi) és a Sanyi nem azért hasonlít egymásra, mert összefüggnének, csak hasonló volt a kezdetük, és ezt felerősítette azt, hogy lerövidültek és azonos kicsinyítő képzőt kaptak.
Van, amikor a név nem CVC, hanem CVCC alakban rövidül, azaz mássalhangzó-torlódás lesz a tő végén. Így az Imre névből az Im-i mellett van Imr-us is.
Visszafordítva a fentieket a kérdésre.
A német Leonhard (’oroszlán’ + ’kemény, erős’) név Linhard alakja a cseh, ill. szlovák környezetben a CVCC minta szerint Linh- alakúvá rövidült és megkapta az -a végződést: így keletkezett a Linha név amely elsősorban a csehre, kisebb mértékben a szlovákra jellemző. Egy másik változatban ugyanez a név a CVC minta szerint Lin- formájúvá rövidülve -ka kicsinyítő képzőt kapva Linka alakú lett. Ez is inkább cseh, mint szlovák. (Megjegyzendő: a csehben és a szlovákban a linka egyben ’vonal; járat’ jelentésű közszó is.)
A fenti az etimológiai pár. A tipológiai – azaz hasonlóan képződött, de eredetét tekintve nem kapcsolódó – pár egyik tagja a Linka, a másik a Šinka. Ez utóbbi a cseh-szlovák Šimon ’Simon’ személynév CVC mintájú Šim- rövidülésének és a -ka kicsinyítő képzőnek a kapcsolata. Az így kapott Šimka névben az m képzéshelye hasonult a k-hoz, így jött létre a Šinka alakváltozat. Amely inkább szlovák, mint cseh.
Köszönöm, ez így tényleg szép kerek, kicsit okosabb lettem megint!
Mint etimológus, el tudod képzelni, hogy a XVIII. sz. első harmadában a "Szabó" és "Varga" vezetékneveket keverték, ugyanazt a személyt hol így, hol úgy nevezték (írták az anyakönyvi bejegyzésekbe)?
A kérdezted képző általános szláv toldalék, amely származásra utaló mellékneveket képez, cseh alakja -ský [ski:], a szlovák -ský [ski:] vagy -sky [ski], a lengyel -ski [ski], a ruszin -скый [skɨj] az ukrán -ський [sʲkʲi], az orosz -ский [skʲi], a fehérorosz, bulgár, macedón és szerb -ски [ski], a horvát és szlovén -ski [ski]. Továbbá kasub -sczi [stʃi], szorb -ski [-ski]
Ennek minden nyelvben van olyan fonetikai variánsa, ahol az s ~ с [s] ~ сь [sʲ] helyett c ~ ц [ts] ~ ць [tsʲ] áll.
Ennek a képzőnek a hímnemű rövid alakja van az -szk és -ck végű szláv helynevekben, mint pl. a lengyel Gdańsk [gdaɲsk], orosz Омск [omsk]. A nőnemű alak általános országnévképző: pl. lengyel Połska ’Lengyelország’, horvát Hrvatska ’Horvátország’, a csehben, a szlovákban (és a kasubban) ilyen alakban a semleges nemű rövid -sko áll, így Slovensko ’Szlovákia’.
A hímnemű hosszú forma (-ský stb.) általános lakosnévi családnévképző lett szinte minden szláv nyelvben. Kivétel a szorb, valamint a szerb-horvát-szlovén tömb, ahol nagyon ritkán és csak történelmi esetekben fordul elő, mint pl. a Zrinski ’Zrínyi’.
A magyarban ennek megfelelője a sima -i (ill. -y) képző: így pl. a Kassa ~ Košice városnévből a magyarban Kassai vezetéknév lett, a szlovákban pedig Košický.
Sok egyéb infót elszórtam már erről korábban is, pl. a 10515-esben.
A szlovákiai Mútne és a lengyelországi Mutne településnév a szlovák mútny ’zavaros’ melléknév semleges nemű alakjával azonos. Ez víznévi eredetű, a közeli zavaros vizű patakról kapták a nevüket. Szlovák oldalon ezt a patakot ma Mútnik-nak nevezik, a túloldal kis vízneveiről nincs tudomásom.
Megemlítendő, hogy a lengyel falunév és szlovák hangalakú. Ugyanez a melléknév ugyanis lengyelül mętny [mɛ̃tnɨ]. Hasonló megfeleléshez, vagyis, hogy a szlovák u-nak orrhangú lengyel magánhangzó (ą vagy ę) felel meg, vö. a 11405-ben említett lengyel ząb ’fog <testrész>’ ~ szlovák zub ’ugyanaz’.
Mindenesetre a régebben magyarrá asszimilált szlovák családok mitológiájában nem ritka az, hogy már lengyel felmenőket vélelmeznek szlovák helyett.
Gondolom azért, mert a lengyel-magyar barátság szimpatikusabbnak tűnik, mint a tót-uher barátságtalanság.
A "-szky", "-ski", "-sky", stb. végződések azok eredetüket tekintve hova köthetők? Lengyel, szlovák, esetleg magyar? Vagy egymástól függetlenül alakultak ki mindegyik nemzetnél?
