Végül is hitellel kapcsolatos ez is:
Tisztelt Pesti Központi Kerületi Bíróság!
Az ide mellékelt közjegyzői okiratba foglalt „deviza-alapú ÁLTALÁNOS JELZÁLOGKÖLCSÖN SZERZŐDÉS” elnevezésű iratot alperesi pénzintézet – hitelező – képviselői, valamint felperesi házastársak – kötelezettek – 2006. december 8-án írták alá.
Az okirat 3. oldalának közepén a következő olvasható:
„3.4. A Hitelező a Kölcsön ügyleti kamatlábát az egyes kamatperiódusok fordulónapján, a kezelési költség mértékét pedig az egyes ügyleti évek fordulónapján jogosult egyoldalúan megváltoztatni. A módosított kamatmérték meg kell egyezzen az érintett fordulónapokon érvényes, a Hitelező lakossági hiteltermékek kondícióira vonatkozó Hirdetményében /a továbbiakban Hirdetmény) jelen hiteltípusra közzétett mértékkel. A Hitelező a kamatnak és a kezelési költségnek az Adós számára kedvezőtlen változtatására azonban kizárólag az alábbi feltételek valamelyikének beállta esetén jogosult:
- a Hitelező által kibocsátott jelzáloglevelek kamatának emelkedése,
- az éven túli lejáratú állampapírok hozamának emelkedése,
- a tőke- és pénzpiaci kamatlábak emelkedése,
- a jegybanki alapkamat emelkedése,
- a bankközi hitelkamatok emelkedése,
- a kezelési költség tekintetében pedig a Hitelező jelzáloglevél kibocsátásának vagy forgalmazásának költségei emelkedése.”
------------------------
A tényállás további részében a ténybeli és jogi alapok ismertetésével kívánom előadni és bizonyítani azt, hogy a szerződésnek idézett rendelkezései törvénybe, illetve Alkotmányos előírásokba ütközik, majd ezt követően előterjesztendő kérelmem – kereseti kérelmem – szerint kérem a bíróságot az idézett szerződési rendelkezés érvénytelenségének megállapítására.
===================
A törvénybe ütközések feltárása előtt indokolt az idézett rendelkezés tartalmát értelmezni a Ptk. 207. § 1. bek. alkalmazása által:
„A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.”
Azt könnyű megállapítani a szöveg szakszavaiból – „kamatperiódusok”, „lakossági hiteltermékek”, „kondícióira”, „jelzáloglevelek kamatának emelkedése” stb. –, hogy az idézett szövegrészt a Hitelező képviselői nyilatkozták, így az értelmezés során tehát abból kell kiindulni, hogy a kötelezettek miként értették a leírtakat. Ebből kiindulva az idézett szövegrész helyes értelmezése alapján
abban állapodtak meg itt a szerződés aláírásakor felek, hogy a Hitelező évente jogosult a kötelezett megkérdezése, vagy hozzájárulása nélkül – egyoldalúan – megemelni az adósok által fizetendő kamatot és kezelési költséget is akkor, ha a felsorolt hat feltétel bármelyike bármikor bekövetkezik. Kamatot ilyen esetben az idézett szövegrész szerint csak a Hitelező által évente kibocsátott „Hirdetmény” nevű banki közleményben írt mértékre jogosult emelni, míg a kezelési költség emelése mértékének felső határa a szövegrész szerint nincs meghatározva.
A polgári jog nyelvezetére lefordítva ez annyit jelent, hogy a Hitelező a Ptk. 199. § szerinti olyan egyoldalú nyilatkozatot tehet a Ptk. 228. § 1. bek-nél szabályozott feltétel bekövetkezte esetén, melyből a Ptk. 198. § alapján „kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.”
Rátérve a törvénybe ütközésekre, ezek után az alábbiak állapíthatók meg:
1./ A Ptk. 199. § korlátozza az egyoldalú nyilatkozattétel lehetőségét az alábbiak szerint:
„Egyoldalú nyilatkozatból csak a jogszabályban megállapított esetekben keletkezik jogosultság a szolgáltatás követelésére…”
A jogszabályban biztosított ilyen egyoldalú nyilatkozati lehetőség többek között az apai elismerő nyilatkozat, a díjkitűzés, a joglemondó nyilatkozat, az alapítvány, a végrendelet.
(Érdekesen, és pontosabban fogalmazta meg a két világháború között Szladits Károly az egyoldalú jogügylet fogalmát: „Nincs ugyan kizárva, hogy az adós egyoldalú nyilatkozatával vállaljon kötelezettséget, vagy hogy valaki másnak egyoldalú nyilatkozata folytán váljék kötelezetté, de az ilyen esetek mindig csak elszigetelt tényállások, amelyek kötelmet csak abban az esetben alapítanak, ha jogszabály ezt külön elismeri.”)
Jogszabály az idézettek szerinti egyoldalú nyilatkozattételi lehetőséget kölcsönszerződés kamatának és kezelési költségének megállapítása esetére sem teszi lehetővé, így a „csak a jogszabályban megállapított esetekben” szóhasználatú törvényszövegből következik azt, hogy a
Ptk. 199. §-ban írtak megsértése folytán az idézett megállapodás törvénybe ütköző, illetve a Ptk. 200. § alapján ennél fogva semmis.
------------------------
2./ Valamint az előző pontban említett jogszabály azt sem teszi lehetővé, hogy a felek egybehangzó akaratnyilvánítással a jogszabály tartalmát megsértsék úgy, hogy egyoldalú nyilatkozattételre az adós hozzájárulásával mégis jogosult legyen a Hitelező.
Ettől függetlenül indokolt továbbvinni a vizsgálódást helytelenül arra gondolva, hogy a Hitelező egyoldalú nyilatkozattételi lehetőségét a szerződés végén Adósok aláírásuk megtételével tudomásul vették, azaz többoldalú megállapodás egyik elemeként értékelendő ily módon az egyoldalú nyilatkozattételi Hitelezői lehetőség.
Az ilyen gondolat, vagy felvetés részben azért helytelen, mivel a szerződés végén található aláírás önmagában nem a feleknek nyilatkozattételi lehetősége, hanem az okirat tartalmának hitelesítésével kapcsolatos eljárás.
Tehát azzal, hogy az Adósok a szerződés végén azt aláírták, nem tettek olyan nyilatkozatot, hogy hozzájárulnak Hitelezőnek az idézett szövegrész szerinti egyoldali nyilatkozattételi joga gyakorlásához.
És így megállapítható az, hogy Adósok hozzájárulása az idézett szövegrésznél a Hitelezőnek egyoldalú nyilatkozattételi lehetőségéhez éppúgy elmaradt, mint az okirat aláírásánál.
------------------------
Továbbá a felvetés azért is helytelen, mert ellenszolgáltatás az egyoldalú Hitelezői nyilatkozattételi lehetőségért Adósok előnyére nem került megállapításra.
Annak ellenére, hogy a feleket ajándékozás szándéka nem vezette, és a Ptk. 201. § 1. bek-e szerint:
„A szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik – ellenszolgáltatás jár.”
Ezt a rendelkezést a szolgáltatás-ellenszolgáltatás polgári jogi alapelvének, illetve ezáltal Alkotmányos alapelvnek is szokás nevezni.
Ennek megsértése folytán a Ptk. 201. § 1. bek-ben írtak alapján is törvénybe ütköző és ily módon semmis az idézett nyilatkozat.
------------------------
3./ Rátérve a Hitelezői egyoldalú nyilatkozatételi lehetőségnek idézett hat feltételére, a közös bennük az, hogy valamennyi az „emelkedése” szóval fejeződik be jelezve azt, hogy az így megjelölt feltételek nem mások, mint a Hitelező vagyonában szerződő felek magatartásától függetlenül jövőben bekövetkezhető károsodásának nevesített esetei.
Ebből következően a jelen perben támadott szerződési nyilatkozat tartalmánál fogva nem más, mint a Hitelezői tulajdonjoggal együtt járó kárveszély-viselési kötelezettség áthárítása a nem tulajdonos személyekre.
Ugyanis a Ptk. 99. § a következőket rendeli:
„A tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dologból folyó hasznokat szedni, viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.
A tulajdonosi kárveszélyviseléssel kapcsolatos áthárítási lehetőséget a Ptk egyébként ismeri, és az 536. § 1. bek-nél az alábbiak szerint nevesíti:
„Biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát.”
Erről van ténylegesen szó. A BH. 1981. 510. számú döntvényre hivatkozással arról, hogy „A szerződés jellegének megítélése szempontjából nem annak elnevezése, hanem tartalma az irányadó.”
Hiába igyekezett alperesi pénzintézet ügyvezetője a vizsgált, idézett szerződési nyilatkozata során a jelzálogkölcsön szerződésnek nevezett okirat sokadik oldalán áthárítani a cége tulajdonjogából fakadó törvényi kötelezettségét másokra úgy, mintha ez a jelzálogkölcsön szerződés része lenne, ezirányú törekvése az iménti indokolás alapján nem vezethet eredményre.
Tartalmánál fogva ugyanis az alperesi, szerződésbe foglalt nyilatkozat a Ptk-ban is szabályozott olyan biztosítási szerződésnek tekintendő, melynek megkötése esetén a biztosító – jelen esetben az adós – felé a Hitelezőnek időszakonként esedékes díjat kell fizetni.
------------------------
Ennek a díjnak kikötése híján a vizsgált szerződés érvényessége szóba sem jöhet, ugyanis a törvényben előírt ezen kellékhiány a szerződést „létre nem jött szerződés”-nek minősíti.
Joghatását illetően pedig „semmis”-nek, mely tényre tekintettel a Ptk. 99., 201., 536. §-okra is hivatkozással törvénybe ütköző és érvénytelen az idézett és vizsgált nyilatkozat.
4./ A fentiekben tett ismertetés alapján is megállapítható a Ptk. 200. § 2. bek-ben irt érvénytelenségi ok a vizsgált nyilatkozatnál:
„Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik.”
Hiszen ehhez a törvényhelyhez fűzött Indokolás szerint
„Ilyennek minősül az a szerződés, a vállalt kötelezettség jellege, vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti, s ezért azt az általános társadalmi megítélés és egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti.”
Tovább nem kívánom részletezni az idézett nyilatkozatot abból a szempontból, hogy az általános társadalmi megítélés alapján milyen mértékben tisztességtelen, elfogadhatatlan. Szerintem a fentiekben tett elemzést is figyelembe véve a nyilatkozat önmagáért beszél. Csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy nem emlékszem olyan néhány soros szerződésre, amelyben hasonló mértékű tisztességtelenség, jóerkölcsbe ütközés lett volna megállapítható.
===================
