Ez az irás talán még az elözöt is felülmulta.Olyan élethü volt hogy megmondom irigyeltem a képzeletbeli uriembert magam is szivesen átéltem volna ezt az élményt.Üdvözletem küldöm.
Arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. Persze, mert a fejemet a doki mellkasába fúrtam. Ő persze békésen szuszog. Megcirógatom a pofiját. De nem ébred fel. Helyes. Akkor kimegyek pisilni, hagyom még kicsit. Betakargatom, hogy ne fázzon a megürült helyem felől. A fürdőből visszafele jövet belekukkantok az orvosi táskájába. Oooooo, mennyi érdekesség. Fülembe teszem a sztetoszkópot, még sosem volt ilyenem. Fúúúúj, tűk, ne máááár! Egy kis kemény műanyag vibri. Óvszerek, gumikesztyűk, kötelek, katéterek, gyógyszerek, fém csipeszek, szájgolyó, vérnyomásmérő, reflexkalapács, húgycsővibrátor, egy vékony pálca. Jesszusom, hova készült ez az ember?! Ha tovább nézelődöm, előugrik egy összecsukható András kereszt. Nem nézelődöm. De ha már a sztetoszkóp ott lóg a nyakamban, felhajtom kicsit a takarót a szuszogóról és meghallgatom a mellkasát. Milyen nyugodtan dobog a szíve. De aranyos. Tovább hallgatózom. Behunyom a szememet is. Élvezem nagyon. Nagyot sóhajt, így sokkal erősebben hallani a dobbanásokat. Majd megint nagyot sóhajt. Kipattan a szemem, mert ez nem lehet véletlen. A szemembe néz és mosolyog. Rajtakapottan elpirulok, de nem hagyom abba. Sóhajts még – kérem meg. Tovább vizsgálgatom. Fordulj hasra légyszi – megteszi. A hátán hallgatózom. Nincs ellenére, mert libabőrös lett a karja és szófogadóan sóhajtozik. Visszafordítom a hátára. Villan a szemem és egy pillanat múlva landol a golyó a szájában. Szépen összekapcsolom hátul a szíjat. Kapsz levegőt? – kérdezem. Bólogat és elégedetten sóhajt egyet. Leteszem a sztetoszkópot és kitakarom lágyékig. Megsimizem a mellkasát, pociját. Fincsi a bőre, frissen borotvált mindenhol. Puszit nyomok a mellbimbójára, picit megharapdálom. Majd visszakézből rápattintok egy csipeszt és amikor felszisszen, kérdőn nézek rá. De csendben van. Így a másikra is csipeszt teszek és körbe simogatom őket. Ügyes vagy – dicsérem meg. Majd előhívom agyam rejtett zugából a masszázstanfolyamon tanultakat és elkezdem a hasát masszírozni. Oldalsó hasizom. A medencecsont és a bordakosár közti lágy rész. Hüvelykujj körkörösen FEL-átsimít-LE-átsimít. Kifele körzök. Középvonalnál irányváltás. És ott is kifele körzök. Középső részt nem masszírozom, csak az egyenes hasizmot. Majd teljes tenyérrel, ránehezítéssel. Körkörösen FEL-átsimít-LE-átsimít. Húzd fel a térded légyszi, tedd talpra a lábaid – utasítom. Csiptetőfogás. Addig nem engedem el az egyik fogást, míg nem fogom a következőt a másik kezemmel. Körbe csíptetem a vastagbelet a mutatóujjam és a 4 ujjam között. Óramutató járásával egyezően. Patkó alakban. Tenyér éllel megismétlem patkó alakban a nyomkodást. Majd a jobb kezemmel, óramutató járásával egyezően körbe masszírozom körkörösen, picit ránehezítek, alul átsimítok. Lejjebb tolom a takarót, hogy kilátszik a V-vonala. Aztán csigavonalban teljes tenyérrel, jobb kezemre a ballal ránehezítek. Óramutató járásával egyezően. Elégedett szuszogás hallatszik a fejrész felől. Elmosolyodom. S gonoszul megnyomom a húgyhólyagját is. Nyögés a válasz rá. Pisilned kell? – érdeklődöm. Bólint. Hm. Pech. Bírd ki még egy kicsit légy szíves – kérem. Visszanyújthatod a lábad az ágyra – mondom neki. Teljesen oldalra hajtom róla a takarót és szembesülök egy nem túl nagy, de keményen álló farokkal. Oh. Megmarkolom és húzok rajta párat, csak hogy éreztessem a hatalmam. Azonnal megcsillan a makkján az előváladék. Neeeem-neeem, még nem megyünk sehova – gondolom magamban. Előtúrom a pálcát a táskájából. Ránézek a pofijára, mert ha nagyon tiltakozik, akkor nem fogom erőltetni a dolgot. De csak várakozást látok rajta. A hasára hajtom a farkát és fogva tartom az egyik kezemmel, míg a másikkal nem túl erősen ráhúzok egyet a heréire. Megrándul a kezemben a farka és még keményebb lesz. Tehát élvezi. Oké, akkor újabb finom ütés következik. Nyögdécselni kezd. Csukott szemmel várja, hogy mi következik. Tedd szét a lábad terpeszbe – parancsolom. Nem habozik, terpeszt. Én pedig ütök. Majd jutalmul húzok párat a farkán, aztán elengedem. Kicsit megpöckölgetem a bimbócsipeszeit. Nem örül neki nagyon. Leveszem róla és lecsatolom a szájából a golyót, mert a segítségére lesz szükségem. Megkatéterezlek, ha segítesz – nézek rá kérdőn. Mondd, hogyan csináljam, oké? – és ezzel előveszem a katétert. Hát ez de hosszú. Vatta, fertőtlenítő. Letörlöm a makkját. Álló farokkal fájdalmasabb – mondja. Akkor lazítsd el – felelem. Nem tudom – jön a válasz. Akkor így marad – vonogatom a vállam. Síkosítót kenek a katéterre. És most? – nézek rá. Fogd meg a makkom az egyik kezeddel, a másikkal pedig illeszd oda a nyíláshoz a katétert és kezdd el lassan befelé tolni. Nekünk sokkal hosszabb a húgyvezetékünk, mint nektek, úgyhogy csak told óvatosan – irányít. Én pedig így teszek. Sziszeg közben. Abbahagyjam? – kérdezem. Ne-ne, nyomjad – mondja. N yomom. Teszek még rá síkosítót. Aztán egyszer csak mintha nem menne tovább. Jó, bent van – jön az észrevétel tőle. El is indul a sárga folyadék a csőben. Most fújd fel a ballont – instruál. Megteszem és leteszem a földre a zacskót. Furcsán néz ki a farka egy belőle kifutó csővel. Vastag párnát teszek a feneke alá, meg törölközőt. Csússz feljebb az ágyon, légyszi és tedd megint talpra a lábad – kérem tőle. Beülök a lábai közé, magam mellé teszem az orvosi táskáját és kihorgászok belőle egy anoszkópot. Felveszek egy gumikesztyűt. Besíkositózom a popsinyílását és a műszert. Felnyúlok egy ujjal a fenekébe, hogy érezzem, mennyire szűk. Eléggé. De be fog férni a fém. Nyomjál, mintha kakilnál – utasítom. És egy mozdulattal feltolom a hideg fémet. Megnyikkan. Kihúzom a kihúzható részét és a pupillalámpával bevilágítok. Nem sok mindent látok. De helytálló a megállapítás, hogy tök mindegy, milyen a bőrszíned, belül mindenki rózsaszín. Megmozgatom benne a cuccot, mire elégedett nyögést hallat. Kicsit megmasszírozom a heréit. Még elégedettebb a nyögés. Gondolok egyet és előveszek egy selyemzsinórt a táskájából. Láttam már képen, hogy a heregolyókat elkötik a tövüknél. Kipróbálom. Szép masnit kötök a farka tövébe. Nem fáj? – érdeklődök. Nem – mondja határozottan. Akkor jó. Visszatérek az anoszkóphoz. Óvatosan nyitok rajta egy kicsit. Ne fészkelődj légy szíves – parancsolok rá. De közben megsimogatom a combhajlatát. Majd elkezdem húzogatni a farkán a bőrt lassan. Kőkeményen áll neki. Így rányitok még egy kicsit a műszerre. Meg se mer nyikkanni. Helyes. Lassan kihúzom belőle és a két ujjammal pótolom. Masszírozom belül körös körül, mígnem rátalálok az érzékeny pontjára. Érzem, ahogy az egész teste megfeszül. Ezért kicsit erősebben csinálom. Nyomogatom a prosztatáját és hallgatom a kéjes sóhajokat. Majd fogom azt a kicsi vibrit a táskájából, és bekapcsolva betolom a fenekébe. Ooooo, ilyen heves reakciót nem vártam. Hangosan nyög és dobálja magát. Lassan kihúzom a farkából a katétert és elkezdem kiverni neki. A vibri rezeg a fenekében. Hátrahúzom a bőrt a farkán és elkenem a nedvet a makkján. Körbesimogatom a makk karimáját, majd az egészet a tenyerembe zárom és megszorítom kicsit. Aztán teljesen visszahúzom rá a bőrt. Majd gyorsuló ütemben húzogatom a bőrt le-fel-le-fel, miközben a másik kezemmel a heréket gyurmázom. A vibri dolgozik a prosztatán. Kicsit beljebb tolom. Az előzőleg oly határozott és keménykezű doktorom elveszti az önkontrollját és dobálja magát hangos nyögés közepette. Most már egész gyorsan húzogatom a farkát és erőteljesen masszírozom a heréit. Aztán érzem, ahogy megrándulnak a golyói és egy kis kiáltás szakad ki belőle miközben a saját hasára élveztetem. Több hullámban folyik belőle az ondó. Nem szorítom már a heréit és lent tartom a bőrt a farkán. Megszorítom kicsit a farka tövét, erre még egy kis löket érkezik a hasára. Majd felhúzom a farkán a bőrt és elengedem. Megtörölgetem zsepivel. Ledobom a gumikesztyűimet és mellé heveredek. Kinyújtja a bal kezét a fejem alá. A vállába hajtom a fejem. Jó volt? – kérdezem. Csak vigyorog, mint a tejbetök. Ez az én SI mértékegységrendszeremben magas pontszámot jelent. Megharapdálom a fülcimpáját, ha már ott van. Bárcsak minden nap így ébredhetnék – sóhajtja. Felnézek rá és összemosolygunk. Egy puszit hint a fejbúbomra.
Megérkezett a dokim a lakásomba. Kezében orvosi táskája. Picit lenéző mosollyal, picit magas lóról köszönve, de megérkezett. Alig idősebb nálam, de komoly szaktekintély. Erre a látogatásra sok levelezés és beszélgetés után került sor. Teljesen megbízom benne, nagyon szimpatikus és jó a humora. Ki fog bírni velem pár órát J Ahogy kinyitom a bejárati ajtót, szívesen megölelném, mert olyan, mintha régi barátom lenne. De tartom a távolságot, nem tudom, hogy reagálna. Bemasírozik az előszobába, körbe néz és gyorsan megtalálja a fürdőszobát. Állok a hálóingemben és fázom. Pedig 22 fok van a lakásban a hőmérő szerint. Rám mosolyog. Elolvadok. Észreveszi, hogy libabőrös a karom. Bújj a paplanod alá, mindjárt jövök – mondja. Így teszek. Bejön a szobába, táskáját leteszi az ágy melletti fotelbe és mellém ül az ágy szélére, szemben velem. Látom, átöltözött a kék orvosi nacijába és felsőjébe. Annyira kedves a szeme, szívesen nézem. Kis moncsicsi-szemű. Felnyúlok és megsimogatom az arcát. Elmosolyodik, elkapja a csuklóm, belecsókol a tenyerembe, majd a pulzusomat számolja miközben a combjára teszi a kezeinket. Közben nézzük egymást. Lángol az arcom, nem bírom, ha néznek. Beharapom a szám alsó szélét és elnézek. Erre megsimogatja a fejem. Hova rohan a pulzusod? Legalább 200-zal ver a szíved. Nyugi. Nem harapok. – mondja halkan és elengedi a csuklóm. Kicsit félek, kicsit izgulok, hogy milyennek talál, ezért célszerűen nyakig orrig húzom a paplanom, nehogy bármit is lásson belőlem. Frissen mosott hajam szétterül a párnámon és illatozik. Kezébe veszi a fürtjeimet és babrál velük az arcom mellett. Szappanillatú a keze. Imádom. Látom, hogy odakészítetted a borotválkozás kellékeit a fürdőbe, hozom és megborotvállak, jó? Csak csússza egész le az ágyon. – és indul kifele. Engedelmeskedem, de a paplant magamon hagyom. Széket húz az ágy elé, kisvödör vizet a szappannal leteszi a lábai közé, törölközőt a combjára, borotvát a másik combjára. A hálóing alatt nincs semmi, ugye? – kérdezi. Nemet intek a fejemmel. Helyes – mondja. Visszahajtja rajtam a paplant, megfogja a két lábfejem maga mellé teszi két oldalt a szék karfájára. Kicsit lejjebb húz a csípőmnél fogva, hogy a popsim az ágy szélénél legyen. Feltolja hasig a hálóingemet és én ott fekszem félig dupla paplan alatt, félig meztelen, teljesen kitárulkozva. Húzd szét nekem a puncid – utasít megnyugtató hangon. Két kezemmel két oldalról megfogom magam és húzom, amíg nem fáj. Élvezi kicsit a látványt és simogatón végig húzza a kezeit a belső combjaimon. Azonnal libabőrös leszek és reflexszerűen összerántom a térdeim. Ő szelíden szétnyomja. – Nem esik jól? – kérdezi. A mellkasom fel-alá száguldozik és alig kapok levegőt. Csak biccentek, hogy dehogynem és becsukom a szemem. Ciki. Itt ül egy idegen doki, és alulról lát fel bennem a gégémig. Nem rossz egyébként, csak szégyenlős vagyok. Megsimogatja a puncidombomat, a húgyhólyagomat fel a pocimig. Majd elindul a simi visszafelé is. Nagyon-nagyon jó. Nem erőszakos, nem sietős. Olyan kedves. Amilyen a szeme. Ami egyébként égeti a bőröm. Szép vagy, szeretem az ilyen nőies idomokat – mondja komolyan. Remélem is, mert ezt tudom nyújtani. Csonttal amúgy is csak a kutyák játszadoznak, ugranak be egyik barátom szavai. Végig simít az egész lábamon és a lábfejemen is. – Finom a bőröd – mosolyogja. Én is felfelé kunkorítom a szám széleit. Örülök, hogy eljöttél – sikerül kinyögnöm az első egybefüggő mondatot. Beszappanozza a puncim kívül-belül és elkezdi borotválni. Az egyik kezével megfogja a bőrt, a másikkal húzza a borotvát. – Nem váglak meg, borotválkozom eleget, ne aggódj – mondja, mert megrándulok, mikor belekezd. Igyekszem az érzésre koncentrálni és nem arra, hogy mi lesz, ha belém vág. Kimossa a borotvát a vödörben, megfogja a bőröm és lehúzza a borotvát rajtam. Ez párszor megismétlődik még. Nem beszélünk. Halk zene szól és csendben dolgozik. Aztán érzem, hogy széthúzza a puncim. Kicsit összeszorítom a térdem, de nem hagyja. És ő az erősebb. No, meg én is felocsúdok, minden rendben, csak elért a belsőbb szőrökhöz. Először csak megsimogatja két ujjával egy kört rajzolva belül a puncimat. Aztán érdeklődve közelebb hajol. Még jó, hogy nincs fejlámpája, mint a bányászoknak. A két ujja lesimogat egészen a farpofáim közé. Ezt többször megismétli, mielőtt folytatná a borotválást. Mivel mosolyog, feltételezem, hogy elégedett a látvánnyal. Észreveszi, hogy ijedten figyelem, ezért puszit lehel a belső combomra. Megnyugszom. Óvatosan húzza kifelé a nagyajkam és borotválja le lassan mindkét oldalt. Néha a kezével csak úgy végig simít a bőrömön, hogy elég sima-e már. Elégedett a művével. Nyisd szét légy szíves teljesen a lábad, hogy a térded vízszintesben legyen – kéri. Majd kicsit elhúzza az egyik farpofámat és megborotválja a popsim belső részét is. Annyira izgalmas a helyzet, hogy ha belém nyúlna, nem kellene síkosítóval bajlódnia. Majd a másik oldalt is megborotválja. Aztán megtörölget a törölközővel. Kész vagyok, húzódj vissza az ágyra fel, mindjárt jövök – utasít. Kiviszi a vödröt és a kellékeket. Hallom, ahogy kezet most. Bebújok mélyen a paplan alá, lerángatom a hálóingem a bokámig, remélve, hogy ez a leghatékonyabb védekezés pucérság ellen. Követem a szememmel ahogy bejön a szobába, megfogja a széket az orvosi táskával és az ágy mellé húzza. Majd leül ismét az ágy szélére mellém, térdeivel a fejem irányába. Kinyitja a táskáját, kiveszi a sztetoszkópot és a nyakába teszi. Szívverésem egy maratoni futóé. Halmazállapotom: csatakos. Azon kattog az agyam, hogy a hálóing alulról nyitott, de felülről nem. Akkor ez most hogy lesz?! Sokat nem kell gondolkodnom. Vedd le légy szíves a hálóinged – kéri nyugodtan. A paplan alatt igyekszem magamról levarázsolni az említett ruhadarabot. Teljes erővel dolgozom azon, hogy még a vállam hegye se látszódjon ki a takaró alól. De minek is?! Mikor diadalittasan kihajítom az anyagot az ágy szélére, egy mozdulattal hajtja le derékig a paplanom. Mintha nyakon öntöttek volna egy adag hideg vízzel, úgy hápogok. Nyúlok a biztonságos meleget adó takaró után és hajtanám vissza, de megfogja a kezeimet és határozottan leteszi magam mellé az ágyra. Na, ha eddig maratoni futott a szívem, akkor most oxigén nélkül tartok 7000 méteren a Mount Everest csúcsa felé. Látja rajtam a pánikot, ezért megsimogatja a pofim. Tovább simít a nyakamon, a melleim között lefelé a hasamig. Majd még egyszer és még egyszer. Egészen addig, míg elmúlik a pánik az arcomról. Nyugi van – suttogja. Beilleszti a fülébe a sztetoszkópot, jobb kezével megfogja a bal kezemet, baljával a sztetoszkóp fejét és rányomja a mellkasomra. Nagyon jól esik, hogy fogja a kezem. Egy pillanatra biztatóan meg is szorítja. Összenézünk és mosolyog. Aztán odanéz, ahol épp vizsgál. De abba is hagyja rögtön, kiveszi a füleiből a cuccot. Figyi, mit tegyek, hogy lehiggadj? Úgy ver a szíved, hogy félek, mindjárt szívrohamot kapsz. Fogadjunk, hogy a vérnyomásod is az egekbe szökött? – sorolja egy szuszra. Menj haza – válaszolom gondolatban, amíg itt vagy, nem higgadok. De isten ments, hogy elmenjen, csak nem tudom a megoldást. Így hát megvonom a vállam. Izgulok, de jól esik – mondom immár hangosan. Nem akarnék most meghalni a paradicsomi élvezetek alatt, úgyhogy ne aggódj, nem lesz szívrohamom – folytatom vigyorogva. Visszadugja a fülest, fél kézzel ismét a kezem után nyúl és folytatja a vizsgálódást. Kis kerek nyomokat hagy a bőrömön. Sokáig időzik az egyes helyeken, hallgatózik. Sóhajt mélyet – kéri. Megint – ismétli önmagát. A kis kerek bejárja a melleimet, a melleim közti területet, a mellek alatti tájakat, a gyomromat egész a paplan széléig jut. Nem tudom, mennyi idő telik el, a mellbimbóim meredeznek a jóleső érzéstől. Ráhajol a közelebbire és megpuszilja. Csukott szemmel élvezem. Ülj fel légyszi – mondja és beül mögém az ágyra nagy terpeszben, velem a lábai közt. Két tenyérrel simítja végig a hátam, hullámvonalban húzza rajtam a tenyerét innen oda, onnan ide. Sóhajtozom jólesőn. Na, így kéne továbbra is sóhajtani – hallom a hátam mögül. Hátradöntöm a fejem egy pillanatra. A mellkasára érkezem. Megsimogatja a fejem búbját és visszatoloncol ülő helyzetbe. Érzem, ahogy a sztetoszkóp érint a bőröm, míg a másik kezével a karomat cirógatja. Sóhajts mélyet. Megint. Megint. – mondogatja. Aztán megkopogtatja a veséimet. Nem fáj? – kérdezi. Rázom a fejem, nem fáj. Magára húzz a fejem, hátra dönt és félig fekszem az ölében, fejem a mellkasán. A melleimet kezdi el masszírozni két oldalról két kézzel. Lecsukódnak a szemeim, annyira jól esik. Aztán eltűnik mögülem és visszaül az ágyam szélére. Lejjebb tolja a takarómat és a hasamat kezdi nyomkodni. Szólj, ha bárhol fáj – mondja. De nem fáj, hanem kifejezetten jól esik. Mintha hasmasszázson lennék. Elnyílik a szám, becsukom a szemem és csak sóhajtozok jól esően. Nem is hagyja abba hamar. A keze néha visszakirándul a melleimre. Mmmmm… Remélem, örökre jött és ezt fogjuk csinálni az idők végeztéig. Itt minden rendben – közli és feláll mellőlem. Ne, már, hova megy? Csússz vissza az ágy végébe légyszi úgy, mint a borotválkozásnál – adja ki az ukázt. Odahúzza a széket megint, zsebébe tűri a sztetoszkópot. Gumikesztyűt vesz elő a táskájából, speculuumot és síkosítót. Hahhh. Arra tuti nem lesz szükség, de majd rájössz – fut át az agyamon. Beül a székbe, két lábamat kiteszi a karfára, egész közel húzódik. Csattan a gumikesztyű, csörög a speculuum. Egyik kezével végig simít a puncimon, a másik keze 2 ujját villámgyorsan belém vezeti. A bal kezével nyomja lefele a húgyhólyagomnál, a bennem lévő ujjaival pedig belül tapogatózik. Elmosolyodik, mikor megérzi, hogy milyen könnyen csúszik bennem az ujja. Masszírozza belül a hüvelyem, kívül az alhasam. Ki foglak tágítani, hogy jobban beléd láthassak – és ez nem kérdés részéről, hanem tényközlés. Belém csúsztatja a speculuumot és kinyitja, amíg fel nem szisszenek. Ott rögzíti és benyúl mindkét keze mutató ujjával és hüvelyem oldalfalát simogatja. Milyen finom – nyögi. Hát még nekem – felelem. Aztán érzem, hogy a csiklómat simogatja lágyan. Hűűűűűű. Nagyobbra nyitja bennem a műszert. Majd váratlanul egy ujjat a popsimba nyomja. Nem fáj, mert bekente előtte, de úgy megijedek, hogy rászorítok teljes erőmmel. Fel is sikkantok. A másik kezével a csiklómat izgatja. Vigyázok rád, ne félj – mondja kedvesen. Bólintok, mert még nem kapok levegőt. Körkörösen mozgatja az ujját a fenekemben. Hűha! Úgy érzem, bekakilok, ami nem lehet, mert a szeánsz előtt csináltam beöntést. Olvas a gondolataimban. Nem fogsz kakilni, ez csak az inger, engedd el magad nyugodtan – tájékoztat. Igyekszem. Kihúzza az ujját a fenekemből. Kicsit rányit a speculuumra. Én úgy érzem, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni, de lehet. Majd fog valami speculuumhoz hasonlót, csak jóval kisebbet. Kerek szemekkel bámulom a kezében lévő tárgyat. Anoszkóp – feleli a ki nem mondott kérdésemre. A popsidba fogom dugni, hogy oda is jól beláthassak – és így is tesz. Síkosítót ken az ánuszrózsámhoz dögivel, majd belém nyomja azt a kis rakétát és kihúzza a belsejét. Elakad a levegőm egy pillanatra. Nyomjál, mintha kakilnál – mondja. És úgy teszek. Mire még jobban felnyomja. Hát nem ez a legkellemesebb érzés a mai nap. Fent is van – örvendezik. Elővesz egy pupilla lámpát a táskájából és alapos hüvely és popsi vizsgálatot tart. Nekem közben feszül a puncim, feszül a popsim, nagyterpeszben fekszem kiterítve és azon gondolkodom, hogy „Az élet szép, tenéked magyarázzam?’ – kérdezte a hóhér Néma Leventét a bitó alatt. De ugyanakkor nagyon izgató a szituáció. Kicsit megpróbálja kijjebb nyitni az anoszkópot, de arra már felvinnyogok, így nem feszegetjük a kérdést. Sem a popsimat. Annyira szép vagy így kinyitva – nyalja meg a szája szélét. Majd kihúzza belőlem a kínzóeszközöket. Ügyes vagy – hangzik a dicséret. Remélem, hogy újra ügyes leszel – és ezzel a táskájából előhúz egy katétert. Megigézve bámulom. Lefertőtleníti a húgycsőnyílásomat. Kibontja a gumicsövet. Picit kellemetlen lehet, de gyors leszek – ígéri. Visszatartom a levegőt, míg a besíkosított csövet felnyomja a húgycsövembe. Ááááááá... Ez nem volt túl jó. Bár nem is fájt. Felpumpálja bennem a kis lufit, hogy ne csússzon ki belőlem a cső, leteszi a zacskót a földre, én pedig érzem, ahogy máris kevésbé feszít a húgyhólyagom. Pisikélek csendesen. Megsimogatja az alhasam dicséretképp. Majd a hüvelyembe tolja 3 ujját és tágítani kezd. Kipróbáljuk, hogy beléd fér-e a kezem – mondja. Nincs beleszólásom, ő már próbálkozik is. Másik kezével a csiklómat izgatja. Felfelé fordítja a bennem lévő ujjait és megtalálja a G(yenge)-pontomat. Felnyögök. Elégedetten kezdi el gyúrni. Bepisilek – suttogom. Nyugodtan – nevet kajánul. Akkor jut eszembe, hogy katéter lóg belőlem, ártalmatlan vagyok. Óriási a megkönnyebbülés, elengedem a záróizmomat. Így még jobban esik a g-pont masszázs. Érzem, ahogy becsúsztatja még egy ujját, már négy garázdálkodik bennem és nagyon feszít, de finom. Kicsit szuszog a fizikai melótól. Forgatja bennem az ujjait, dögönyözi a hüvelyem. Rettentő jó. A másik keze eltűnik a csiklómról és csak azt érzem, hogy egy ujja a popsimba csúszik. Szerintem nem meri előre mondani, hogy ez jön, mert tudja, hogy tiltakoznék. Húzogatja ki-be mindkét kezét mindkét lukban. Huuuuuh, zseniális érzés. Aztán érzem, ahogy jobban feszít a puncim, nyilván az ötödik ujjal próbálkozik. De ez még fáj. Hátrébb ugrom fektemben. Nem erőlteti. Folytatja néggyel és eggyel a popómban. Alig bírok magammal. Rángatom a csípőm és megint alpinista a szívverésem. Hangosan nyöszörgök. Látom a fején, hogy élvezi a hatalmát rajtam. Mikor ismét a g-pontomat kezdi masszírozni, nagyon közel járok a csúcshoz. Kihúzza az ujját a popsimból és most inkább az alhasamat nyomja lefele, míg belülről a g-pontomat kifele. Megpusztulok, olyan jó érzés. És ekkor, egy teljesen váratlan mozdulattal, kis erőt beleadva, belém tolja az ötödik ujját is. Ez egyszerre kín és izgalom. Bennem van az ökle! Ez a tudat megsokszorozza az izgalmamat. Forgatja bennem a kezét. Vigyázva, hogy ne macerálja a méhszájat, mert az fáj. Úristen, de jó. A csiklómat izgatja egy kis tojásvibrivel, miközben öklöz. Ki ne vedd a kezed, soha! – gondolom. Ívbe feszül a hátam és nyomom magam a kezére teljes erővel. Fel-le jár a csípőm, s már-már vinnyogok a kéjtől. Masszíroz, öklöz, g-pontot gyúr. A tocsogó hang is izgatóan hat a puncim felől. S eljutok a csúcsra. Robban bennem a jó érzés. Szorítom lezárt szemhéjam és remegek. Rászorulok az öklére többször is. És kifújom a levegőt. Elernyedek. Elégedett mosollyal nyugtázza. Lassan kihúzza a kezét belőlem. Simogatja a puncim és a pocim, míg lihegek. Majd leereszti a katéter lufiját és szép lassan kihúzza belőlem. Auuuuu. Nem jó érzés. Feljebb tornázom magam az ágyon. Betakargat. Tudnék aludni. Elmegy kezet mosni és egy szál alsóban jön vissza. Félig alszom. Becsusszan mellém a paplan alá, magához ölel és nézünk egymás szemébe mosolyogva. Köszönöm – mondom. Szívesen – feleli. Magához szorít. Aludj nyugodtan – simogatja meg a hajam. Lecsukódik a szemem. Érzem, ahogy elfészkelődik mellettem és közben tovább simogatja a hajam. Jó, de utána te jössz – suttogom félálomban, majd eltűnök a ebből valóságból.
Kedves Dokitlány és fórumozók. Én túl naiv és gyerek vagyok a felnőtt játszótérhez a 38 évem ellenére is. Nem hiszem, hogy többet megosztok itt magamról, hisz ezen a játszótéren nem minden az, aminek látszik. Ennek ellenére maradok olvasó, hisz tetszik és izgat a téma, de én nem tudok 500 hozzászólásból 2x sem hazudni, mert úgyis leleplezem magam. Jó folytatást.
Sziasztok kedves fórumozók. Régóta figyelem és olvasom a társalgást itt és a képeket is örömmel nézem. Az első hozzászólásom nem volt túl illedelmes, csak egy töredék. Zola43nak akartam privátban néhány sort írni, de nem jött össze, viszont egy véletlen leütés után megjelent itt. Magamról annyit, hogy érdekel a Medical fetish, adni is, kapni is szeretem, de nem tervezek rendszeres posztot itt. Viszont privátban szívesen leveleznék. Zola írta, hogy érdekli a téma. Várom válaszát privátban, ill. ha valaki akar levelezni velem a témában szívesen veszem.
