sziasztok vallalkozo szellemu turazast kedvelo tarsakat keresek a kektura megszakitas nelkuli bejarasahoz irjatok akit erdekel a dolog eleg nagy vallalkozas de remelem talalok tarsakat
Sajnos biztos :-) Most már tudom poénra venni, de akkor ott nem így éreztem... De az biztos, hogy Farkaslyukra jutottunk ki. Emiatt aztán Járdánházán ki is szálltunk a Kohász Kék eredetileg Istenmezejéig becélzott résztávjának bejárásásból.
A hétköznap nem gond, sőt bizonyos esetekben még könnyebb megoldani. Írj e-mailt, akár az urajizold akár az ozditura működik (pontosabban valamelyik honlapról levadászható). De én nem vagyok 130 km-es teljesítő sem hegyibiciklis.
Ide írom a Zete-nek szánt mondanivalómat is: nem kis jelentősége volt a bejegyzésednek.
Zeteválasz | megnéz
2004.01.13 16:32:41 ? (180)
"A nyomvonal végig jól követhető volt, egyszer sem tévedtünk el"
Ezt mi is igen-igen értékeltük volna - ha így lett volna 2002-ben is. De Ózd és környéke mást tartogatott nekünk... Jelenleg a Sáta-Somsály résztáv előzetes bejárása nélkül nagyon nem tartom reálisnak az újboli próbálkozást. Egyébként, valóban nagyon érdekes ez a terület. Még éjszaka is látványos volt pl. a Bükk-hegy (ha jól emlékszem a nevére) és környéke, nappal nem semmi kilátás lehet onnan. A térképen egyébként még több, érdekesnek tűnő Ózd környéki turistaút is fel van tüntetve, de az állapotukkal/követhetőségükkel kapcsolatban nagyon óvatosnak kell lenni!
Többek között ez vezetett a csipkebokrok halálához.
Megerősíthetem. Farkaslyukat mi kétszer átkoztuk el, mert kétszer sikerült Somsályról odatévedni az Arlói-tó helyett. Pedig volt segítség is, de mégse sikerült.
hasonlítsd össze ezzel a te térképedet. Ezen az eredeti turista jelzéssel ellátott út 1990-től elkezdett bozótosodni. Ezért próbálták elterelni a FARKASLYUK szó felé vezető, ezen a térképen kék négyszöggel jelölt útra. De az sem a térképekre nem lett felvíve, sem nem érdemes túristaútként járni, mert a szép hegytetői panoráma helyett egy szemetes, sáros patakparttá változott a rendszerváltás óta. Ezen körülmények boszantottak fel tavaly annyira, hogy a dühünket a bozóton éltük ki. Összegezve: az én térképemen kék sávval jelölt útvonal van most helyreállítva.
Az http://turistautak.hu/maps.php?id=magyarorszag&image=raster&lat=48.191667&lon=20.286738&zoom=128&arrow=0 itt látható részen a térkép északi részéről belógó piros vonalvéget kell összekötni -a Somsály Rózsadomb utcát jelképező - rózsaszínű kifli közepével. A kifli keleti vége és a tőle keletre eső kék sáv jel közé eső Somsály-tető nem a jelzett út része. Felmenni éppen fel lehet rá a nyugati oldalról, de célszerű ugyanott vissza is jönni és nem keletre menni (mert ott nincs út).
Éjszakai túra febr. 28-án a Zselicben, csillagász vezetésével, a zselici csillagos égbolt (leendő rezervátum) bemutatására: http://fenyszennyezes.csillagaszat.hu/programajanlat/ejsazkai_tura.html
Somsály környékén annyit lehet kavarni, hogy nekem tavaly a harmadik nekifutásra sikerült végigmenni a 3 km-es szakaszon. Aztán még egy párszor újból elmentünk oda. Virtuálisan te is megteheted: http://ozditura.lapunk.hu/?modul=galeria&a=30449&. A képsor alulról felfelé követhető időrendben.
Érdekes a dolog, mert anno 2000-ben a telljesítménytúrán én emlékeim szerint viszonylag simán végigmentem ezen a sokat emlegetett szakaszon, míg azóta folyamatosan szinte mindenkitől azt hallom, hogy Somsály környékén nagyon sokat lehet kavarni.
Nem tudom, mire számítsak a mozgalmi bejáráson... Áprilisban mennék.
Nos, én a teljes törtrénetet nem ismerem, csak a végét.
Bp-ről jött 2008. októberében Macca néhány ládát begyűjteni és Kohász kéket végigjárni. Én adtam néhány tanácsot, de bíztak a kütyüjük programjában. Az felvitte őket a Somsály-tetőre (ami nem is része az útvonalnak,) aztán valahogy bekeveredtek a Mogyorós-völgybe. Megnéztem a tuhu-n a GPS-es útvonalat és a következőt láttam: két völgyön merőlegesen keresztül vezet, aztán a nagy semmiben végződik. Autóba ültem, és újból visszamentem velük Somsályra, bekapcsolták a készüléküket és rögzítették Sátáig a helyes utat. Fel is töltötték a turistautak.hu-ra, amennyire én most ellenőrizni tudom, a helyes útvonalvezetést lehet letölteni. Ennek ellenőrzése képpen nagyon megköszönném, ha valakivel végigmehetnék a jelenlegi program szerint az útvonalon (nekem nincs GPS-em).
Ma egy nagyon szép DDP túrán voltunk Bőszénfa - Terecseny - Ibafa útvonalon és útközben fotóztam a hóvirágot, a kisvirágú hunyort és a pompás zöld színű bambuszt.
Emléxem, a Kinizsi Százas előtti héten volt 2000-ben. A túra után alig bírtam összeszedni magam a Százasig. Persze azért az is meglett. Ja, és akkor mentünk először Szárligetre, Koldusszállás után is végig az OKT-n, hogy ontopik legyek :)
Nos, az az időszak ma már eléggé zsúfolt a százasok tekintetében: idén a Kinizsi utáni héten lesz az új Mecsek 100 (mondjuk sok éve kiáltott már egy százasért az a hegység is), majd a rákövetkező héten meg a 10 év kihagyás után ismét megrendezendő Mátra 115.
Melyik hónapra van tervezve a rendezés? Most kezdődtek meg a tárgyalások. Május van megcélozva, ugyanúgy mint 2000-ben.
Amúgy nekem is kedvenc részem az, amikor Járdánházánál bebújok az erdőbe, aztán Istenmezejénél egy picikét ki és végül Bárnában ki.
Arra emléxem még, hogy a kék jelzés vége utáni emelkedő kegyetlenül nehezen esett már a célig hátralévő szűk 3 km-en. A mozgalmi bejáráskor szerencsére ezt már nem kell megtenni.
Anno, sok kényszerintézkedést kelett tennünk. A legideálisabb a Gagarin Iskola lenne a kék jelzés végénél.
Próbáld megkérdezniAdamicska JózsefIstenmezeje Szabadság út 24. 06-20-4847040 ezt a szállást. Mi nagyon meg voltunk elégedve vele. Egy nagy előnye, hogy a szomszéd kapujának félfájára van festve a kohász-kék jelzés (nem kell 3 km-es kitérőt tenni).
Városi Sportcsarnok Ifjúsági Szállása
Ózd Bolyki főút 4. A Stadion területén van az iroda, a szomszédjában pedig a szállás a Sportcsarnokban (a Tesco mögött) (48) 470-376; (48)569-201; (30)9633650 . Egyéb kérdés?
Akkor hajrá! :) Melyik hónapra van tervezve a rendezés?
Ettől függetlenül meg akarom csinálni mozgalomként is. Nemcsak az éjszakára eső szakaszra vagyok kíváncsi, hanem ugye a világosodás utáni - számomra - nem kevés kilométert is én már nagyon zombi állapotban tettem meg.
Arra emléxem még, hogy a kék jelzés vége utáni emelkedő kegyetlenül nehezen esett már a célig hátralévő szűk 3 km-en. A mozgalmi bejáráskor szerencsére ezt már nem kell megtenni. :) Sőt, nem is már, hanem még, hiszen Salgótarjánból tervezek indulni.
Be kell valljam, a beszámolóban megénekelt kör ötlete nem az enyém, csak finomítottam. Mivel közeledünk a KDP végéhez, már számolgatjuk, hogy jönnének ki az utolsó szakaszok, és Majknál úgy tűnt, két és fél nap járóföldre esik a cél. De mihez lehet kezdeni fél nappal? Egyszerű, de a választ feleslegesen hosszan fejtem ki, hogy megemlékezzek az idei legszebb téli túránkról február 1-én:
KDP
Majki-tó - Szár
Kellemes meglepetés úgy ébredni, hogy amikor a pesti ember nem ígér havat, fehér a táj. Az utolsó szakaszt még 3 hete fejeztük be a Majki-tónál, hogy az egyetlen délutáni busszal utazzunk haza. Most a legkorábbi járatot kellett megcsípni autós érkezéssel Kőhányáspusztán, hogy elvigyen egy megállót Majkig. A behavazott utak ellenére a busz kíméletlenül pontos volt, és Fehérvárról negyed órás fórral indult Zámoly-Csákvár-Kőhányás úvonalon. Mi kispistáztunk Gánt irányában a púpossal, de az oroszlányi útra kanyarodva épp csak befértem a busz elé. A maradék három km-en némi ralizás árán összeszedtem egy perc előnyt. Amíg leparkoltam a 10-15 centis hóban, összekaptam a zsákot, fotócuccot miegymást, -Dilen- feltartotta a sofőrt. Bemelegítésként még igyekeztem megdönteni a "100 m hófutás bakancsban, hátizsákkal a kézben" európa rekordját, majd elutaztunk Majkig.
A piros Vértessomlóig tartó szakasza nem ismeretlen, utoljára az Oroszlány 40 ttúrán jártam erre. Széles erdőirtások és (nagyon) fiatalosok között haladtunk, a szél az arcunkba csapta a havat, előttünk 15 m-rel őz ugrott el, míg beértünk az erdőbe. Az elágazások nincsenek az irtásban jelezve, először az útvillában a jobb oldali ág a jó, aztán mindig csak irányban. Az erdő előtti utolsó kereszteződésben egyenesen menjünk, ehogy beértünk, mi is kerestük a jelet, szemben egy gyerekkar vastagságú fára van felfestve. Innen egyértelmű az út, ahogy elérjük a műutat kissé balra fordulva a kerítés sarkánál vág tovább az út. A faluban a "nagy" bolt melletti kicsiben adtak szívesen pecsétet. Eddig könnyű utunk volt, kezelhető mennyiségű hóval, de a Suhogót elérve elfogytak a nyomok, és hamisítatlan téli erdőben barangolhattunk. Bödön-bükk után a mélyút a hóban botladozós volt, de ez sem ért meglepetésként. A K-et keresztezve aztán rövid ideig ismeretlen úton folytathattuk. A rövid aszfaltos szakasz most pihentető volt, aztán Szép Ilonka-forrásnál felkeveredtünk egy jól járható úton a Z-ig, nem észrevéve a P jobbra leágazását. Száz métert kellett csak visszagyalogolni a Z sávon, hogy újra megtaláljuk a P-at. A kereszteződéstől gyönyörű völgy visz fel meredeken a Körtvélyes hosszú fennsíkjára, a magasság nyerésével a hó is egyre lazább lett, látszott, hogy itt még nem olvadt meg. A forrástól két behavazott nyom is vezetett velünk szemben, de a szélnek kitett részeken alig látszottak a 10-20 centi hóban. A jelzések minősége és sűrűsége itt sem javult, de az út egyértelmű a második Phrsz leágazásáig. Az elsőn a toronyhoz ki sem mentünk, mivel a havazásban csak 2-300 métert lehetett látni, és az idő is szorított. A P-Phrsz útvillájához odaérve a hrsz jelzések szépen felújítva elvisznek jobbra, a KDP viszont nem egyértelmű. A kerítés mentén haladtunk tovább, követve az előttünk járók halvány nyomait: azok pedig a törésnél nekifordultak a Bodzás-ároknak (C: Mély-árok), utánuk mi is. Rövid út után kénytelenek voltunk visszakapaszkodni a kerítéssarokig, és innen egy jelzetlennek tűnő úton továbbindulni, a tájoló szerint irányban. Végül pár perc séta után a jelzések is meglettek, először nagyon kopott, majd jobb formában is. A LA Maraton útvonala is erre vezetett, mégsem tudtam felidézni a pontos irányt.
A következő nehézség a balra betérés a fenyvesbe, hiába rémlett, hogy egy szűk ösvényen kell bemenni, mégsem találtam a behavazott tájon. Így maradt a P+ az aszfalton, a P becsatlakozásig. Az úton is figyelni kell, hiszen a piros balra felvág egy ösvényen az irtásba, az út melleti betonkorláton a jelzés nem túl jól látható. A további kanyargás Szárig már egyértelmű. Leérve már csak vékony, de friss hótakaró maradt, a havazás viszont intenzív maradt. Pecsétért érdemes 50 m-t jobbra letérni a főúton, az Aréna nevű intézményben kétszínű a nyomat. Idővel ekkor már nagyon rosszul álltunk, tulajdonképp a Phrsz leágazás bolyongásnál feladtam, hogy elérjük a 13.01-es vonatot, mégis elkezdtünk futni a hosszú aszfalton havazással-széllel szemben. Végül épp időre értünk a megállóhelyre, de a vonat érkezéséig még várni is kellett 2-3 percet.
OKT (egyben Várak a Vértesben)
Szárliget-Kőhányáspuszta
Szárligeten a forgalmis résen volt, ahogy érkeztünk, hozta ki a pecsétet. Végre volt fél óránk leülni nyugodtan elkölteni az ebédet a váróban, aztán nekiindultunk Szárliget utcáinak.
Ez a rész Vitányvárig megintcsak ismeretlen nekem, de a focipályánál a jobbra letérést elsőre, Csákánypusztánál másodikra sikerült megtalálni. A pusztánál nagy élet folyt, a havazásnak hála, minimális emelkedőket sem küzdöttek le az autók. A Mária-szakadékban összegyűltek a környék madarai, az ilyen-olyan cinegék mellett ökörszemet és csúszkákat azonosítottam. Itt már újra 10-15 cm hóban járhattunk, de némileg több nyom között.
A kijárt K+ becsatlakozása után hamarosan megérkeztünk a Körtvélyesi pusztatemetőhöz, ami a váras mozgalom első pontja Szárliget után. Vitányvárig hamisítatlan Vértes, a várban pedig az épp elállt havazásban gyönyörű kilátás várt, bár sajnos lassan szürkülni kezdett. A kódot jól látható helyen, de az ÉNy-i kiszögellésben találtuk meg. Szarvas-kútig még voltak nyomok, de az aszfalton elkanyarodtak, így a P keresztezéséig a völgyben megint utat törtünk. Integettünk reggeli nyomainknak, és nekiestünk a Mátyás-kútig tartó szakasznak. Furcsa mód itt viszont nem mi voltunk az elsők, az első 20 m után feljöttek a nyomrakók az aszfaltról (K+). Várgesztesre még beértünk lámpázás nélkül, bélyegzés után a kocsmából kilépve viszont már csak a hó világított. A várat kétszer is körüljártuk, de a kódra nem leltünk rá, a kapu persze már zárva volt. A keményre taposott havon visszaereszkedtünk a parkolóhoz. Itt található egy alacsony meredek dombon a Kisvár és a kód is. -Dilen- segítsége jól jött a sötétben, ő már nyáron megjárta ezt a részt. Kőhányásig már csak egy emelkedő és lejtő, fáradt hótúrás maradt a sötétben egy órán át. A dobozban -a nap koronája- még nem használt új pecsét várt, elsőként tintázhattuk. Gyönyörű, élménydús és fárasztó nap volt kb. 40-42 km-rel, nem mellesleg alig maradt valami a KDP-ból, valahol sajnálom.
Ózdra ajánl is egy szállást. Istenmezején kéne még egy szállás biztosan...
Ha lesz, elmegyek a 40 éves jubileumi ttúrára is :) De nem úgy volt anno, hogy majd csak az 50. évfordulóra lesz újra? Számolgattuk is, hogy ki hány éves lesz majd akkor. Én még csak 42 :)
