Wiedemann, Wiedenmann: > a Wiedemann szerintem az ismertebb Wittmann egyik formája
1. A délnémet területen a Widmann név alakváltozata, amelynek ott van Wittmann formája is. Ez a mai német Wittum ’hozomány; egyházi vagyon, birtok’ szó korábbi widem(e) alakjának és a névképző szerepű -mann utótagnak a kapcsolata. Ilyenformán jogállási név: egyházi birtokon dolgozó, azt bérlő parasztot jelölt. – A Wittmann többi jelentésénél a Duden nem említi a Widmann alakváltozatot.
N.B. A Wittmann-nál a direkt „erdei ember” értelmezés félreértés. Itt az ógermán *widuz előtagú összetett nevek (pl. mai német Wither ~ Witter < *Widu-harjaz) rövidüléséről van szó apanévképzői szerepű -mann utótaggal. Ennek az előtagnak közszóként ’erdő, fa’ jelentése volt, de személynévi használatában (a germán ókor után) nem volt kapcsolata az erdővel, csupán egy bevett személynév volt. Így nem érdemes „erdei ember”-t emlegetni, mert azzal azt vélelmezzük, hogy az első Wittmann onnan kapta volta a nevét, hogy az erdőben lakott, vagy ott volt járatos. De nem, hanem onnan kapta a nevét, hogy egy *Wito (*Wido) nevű ember leszármazottja volt.
2. Alnémet területen lakóhelyi név, amely azt jelzi, hogy az elnevezett füzes terület mellett lakott, ez ui. a középalnémet wide ’fűz, legelő’ (vö. felnémet Weide) szó és a lakosnévképzői funkciójú -mann utótag kapcsolata.
3. A schleswig-holsteini Wiede*, alsószászországi Wieda (stb.) településre utaló, az onnan való elszármazást, oda való kapcsolatot jelölő lakosnév.
Wieder: Abban igazad van, hogy a német -mann utótag az -er képző szinonimája: alkothat lakosnevet, lakóhelyi nevet, foglalkozásnevet apanevet, sőt melléknevekkel is képezhet ragadványnevet.
Ennek ellenére a Duden a Wiede(n)mann-nál említettek közül csak a 3. pontban részletezett lakosnévi eredetet hozza ennek a névnek a kapcsán, kiegészítve a rajna-pfalzi Wied grófságra utaló motivációval.
Szigorúan mint laikus szólok hozzá, mások adatait idézve.
A Mosa-Mossa alak településnévként is jelentkezik. Erről Fieder Mária Baranya vm.
korai ómagyar-kori helyneveinek nyelvi elemzése c. szakdolgozatában ( Debreceni Egyetem 2007. ) ezt írja: " Mosa, puszta személynévből keletkezett " a Mossa alak
pedig " magyar névadással, és esetleg a bírtoklásra utalhatott."
Mosa település: Baranya vm. É-i részén, Pécstől ÉK-re.
Megerősíti Blazovich László : A Körös-Tisza- Maros köz települései a középkorban c. művében. Másegyház falu kapcsán: " a falunév eredetileg Mosa, Masa alakú lehetett, mint ilyen puszta személynévből keletkezett magyar névadással. "
A név az 1715. és 20-as összeírásokban is többfelé szerepel, általában magyar nyelvi környezetben.
Nemes családok is viselték a Mósa változatot, pl. a Magyarberkeszen ill. Kocsoládfalván bírtokos Mósa Lászlók, de mások is.
Bár a Mósa akár más név is lehet, ez esetleg a Mózes névből ered. Majd a szakértők megmondják, - remélem.
És persze ezektől függetlenül, lehet más etimológia is.
Találkoztam az alábbi névvel: "Mosa" (néhol jól/rosszul kiolvashatóan "Mossa"). Mit gondoltok, mit jelenthet? Még annyi, hogy volt olyan gyermek, ahol "Mosó" lett beírva, tisztán láthatóan "ó" a végén, vesszővel, de ez csak egy alkalommal.
A kérdésedre már választ kaptál szakértőtől, ez csak egy kis részinformáció, amely talán számodra nem is lényeges.
Teljesen véletlenül találkoztam a királyi szolgáltató falvak között olyan említésével, ahol
az igricekhez hasonlóan a lakomák alatti mulattatásért felelős trombitások (trumbatur)
éltek. Ezek korabeli magyar neve 'gajdos' volt.
A dolgozat Solymosi László : Hospeskiváltság c. művére hivatkozik, benne 1293-ból származó forrásban a szó 'goydus' alakjára, itt éppen a hercegi udvar Veszprém megyei zenészei kapcsán. A latin nyelvű forrásban jelentkezett a magyar szó.
Királyi trombitások faluja volt még pl. Hidegkút.
A trombita- gajd- duda- gajdos- mulattató zenész- részeg mulatozás- gajdolás
Köszönöm a válaszokat- a vincelléres vonatkozásra nem is gondoltam!
Ha már Vid: az egyik burgenlandi faluban egyszerre fordul elő a Wiedemann és a Wieder- a Wiedemann szerintem az ismertebb Wittmann egyik formája, de a Wieder is hasonló jelentésű lehet. Korábban fulco ismertette a Wittmann megfejtését: egyházi birtokot művelő paraszt/ erdei ember/ özvegy. Kérdés: össze tudjuk valahogy kapcsolni a két nevet (Wiedemann-Wieder)?
Nem ismerem az érintett személynév elterjedésének pontos jellemzőit az adott időszakban, mindenesetre magyar környezetben sem volt a középkorban ismeretlen, amelyet bizonyít a belőle képződött családnevek sorozata: Vid, Vida, Vidfi, Vidi, Vidó, Vidócs, Vidók, Vidos, Vidosa, Vidus.
A név magyar Vid alapalakjából látható, hogy (dél) szláv közvetítésű, mert a szlávok közt is volt kultusza. Sőt Szent Vid kultuszközpontja Prágában volt, és ő Csehország védőszentje is. De egyben a szászok védőszentje is, amely pedig hozzátehet a németek közti felülreprezentáláshoz.
Ui. A Vitus az adminisztratív nyelvhasználatnak megfelelően latinizált névforma, amely elrejti, hogy mely nyelv szerint honosodott formát használt az illető.
Szerintem Szent Veit / Vitus azért volt elterjedt a németek közt, mert egyike volt a 11 segítő szentnek, ráadásul a vincellérek védőszentje. A magyarországi németek közt általános volt a szőlőtermesztés /borászkodás.
Tudom, hogy nem kapcsolódik szorosan a kérdés a topik témájához, de:
A Vitus, mint keresztnév mennyire kapcsolható biztosan a magyarországi németséghez? Lefutattam egy keresést ezzel a névvel az 1715-ös listák között: a Vitushoz az esetek kb. 80%-ában németes családnév tartozik. A wikipédia szerint késő latin eredettel bír, de nem zár ki egy germán vonatkozást sem. Német területről származhat ez a névadási szokás, vagy a már Magyarországon polgárosodott németség sajátossága ez (a latin miatt esetleg)?
Katona: A Lakatos névvel való együttállása szerintem alkalmi dolog: egy régebbi családnévhez járulhatott egy ragadványnév, amely éppen foglalkozásnévi is lehetett, de pl. a házastárs (vagy jellemző ismerős) vezetékneve is.
Maga a Katona szó foglalkozásnév. Kázmér szerint a mai általános jelentése a XVIII. sz.-tól datálható, korábban ’valamely vitéz fegyveres szolgája’, ill. ’(nehéz fegyverzetű) lovas’ értelmű volt. A szó egyébként – az úr-hoz és az asszony-hoz hasonlóan – fokozatos „leértékelődés” részese, a legelső előfordulásakor (a XV. sz.-ban) ui. ’kormányzó’ jelentésű volt. Érdekes, hogy a lengyelbe kerülve katan(a) hangalakban ’öreg katona’ értelmű lett.
Mivel a családnevek jóval a XVIII. sz. elé tehető, így a korai jelentésből kell kiindulni, vagyis ’fegyveres kíséret’ tagja. A lengyel tanúsága alapján ’leszerelt vagy rangidős katona’ is lehet a motiváció.
Ui. A katona szó végső soron ugyanaz az etimon, mint a kapitány szó, csak északolasz közvetítéssel.
Porkoláb: A 11147-es még áll. Ez a szó is leértékelődött, az elsődleges jelentése a ’várnagy’ volt, és az irodalmi német Burggraf (tulajdonképpen) ’várgróf’ bajor-osztrák purcrāv alakjából származik a mássalhangzó-torlódás feloldásával, r : r > r : l elhasonulással és v > β (w) > b hanghelyettesítéssel (az utóbbihoz vö. német Wagner >magyar bognár). A ’börtönőr’ jelentés a XVI. sz. végéről adatolható.
Posta: A meglátásodat Kázmér Miklós és Hajdú Mihály is tulajdonképpen visszaigazolja, mert ez a nevet foglalkozásnévnek tartja a posta szó régi ’lovas posta, küldönc, postás’ jelentéséből. A szó a magyarban a XVI. sz. elejéről adatolható, és tulajdonképpen a latin posita ’elhelyezett, felállított’ nőnemű befejezett melléknévi igenév szinkopikus formájáról van szó, amely a posita statio ’telepített állomás, tartózkodási hely’ kifejezésből vált ki jelentéstapadással. Hajdú még meg is jegyzi, hogy „különösen sokan viselik a Hajdúságban”: így lehet valami a hajdúk levéltovábbítási kötelezettségével összefüggésben.
Kató: Hajdú Mihály szerint kettős eredetű. Egyrészt valóban anyanév a Katalin női egyházi személynév Kat- rövidülésének -ó kicsinyítő képzős alakjából.
Másrészt szerinte apanév is lehet a valószínűleg besenyő eredetű Qatağ ’gát, sánc, védőtöltés’ személynévből. (Ez utóbbi lehetőséget Kázmér Miklós nem említi.)
Újabb családnevekre szeretnék rákérdezni, bízva abban, hogy a válaszban lesznek számomra új információk. Ezek a következők :
KatonaLakatos : ez a kettős név nálam egy generációnál fordul elő, de a két elem külön - külön is megvan családnévként. Tudomásom szerint a fegyverzettel foglalkozó iparos megnevezése is lehetett lakatos. Talán ő volt a korabeli fegyvertechnikus?
A Lakatos névről volt már szó, a Katonáról talán még nem. Van-e konkrétum az utóbbi nevet adó szó származásáról?
A Porkoláb-ról a 11147-ben az alábbi volt található: "várnagy, parancsnok, börtönőr értelmű foglalkozásnév." Ha más nincs is, de a szó eredete érdekelne még, ha ismert.
A Posta név etimológiája is érdekelne. Lehet kapcsolatban a hajdúk békében is teljesítendő levéltovábbítási kötelezettségével, melyet a szerződéseikbe is belefoglaltak? Vagy ez nagyon naív?
A Kató ( Kato) név is érdekelne. Anyai név lehetett eredetileg?
Északon volt Hagyari, ma is Hagyari, Hagyári, Hagyary, illetve Haďar, Haďari, Haďary. (a szlovák helyesírású Haďar-ról valószínűleg másodlagosan tűnt el az -i). E névről egyébként volt már szó a 3507-esben. Azóta sem tudok többet, de ez megengedi a vélelmezted olvasatot.
Szinetár: > Vámos Miklós szerint portugálul: pecsétel (sinetar), de lovagot is jelent. (vagy pecsétőr? - lehet, hogy rosszul hallottam)
A portugál sinetar ige és jelentése valóban ’pecsételni’ a sinete ’bélyegző, pecsét’ szóból. Hogy ez ’lovag’-ot jelentene, azzal nem találkoztam. Amennyiben a ’pecsétőr’-re mint tisztségre (foglalkozásra) keresünk a portugálban, akkor egy szinonim szó, a selo ’pecsét, ólomzár; bélyeg; jel, nyom’ szó tűnik kizárólagosnak: Guarda/Guardião dos Selos, Guarda/Guardião do (Grande) Selo stb. — Nem tudom, Vámos mit mondott konkrétan, de a portugált ejteni kell; de erre a szálra még visszatérek később.
> Szinetár MIklós szerint örmény eredetű név
Ez már inkább szóba jöhet. Azzal persze, hogy Hajdú Mihály szerint az örmények esetén „[e]lső szétszóratásaik még a családnevek végleges formáinak kialakulása előtt történtek, tehát azokat a névtípusokat vették föl, amelyeket a letelepedési helyeiken a környezetük használt. Lengyel: Minasowicz, Abgarovicz, Akobovicz; Vojt ’bíró’, Száresta ’céhmester’, román: Acobescu, Capdebo ’ökörfejű’; magyar: Bogdánffy.”
Tehát a Szinetár sem lehet az örmény nyelvből származó név. Nekem ennek kapcsán önkéntelenül a Constantinescu által a Dicţionar onomastic romînesc-ben említett moldvai Sinitaru családnév ugrott be. És itt jön be az, hogy Vámos lehet, hogy jól mondta, csak feleslegesen kavarodott be a portugál. Ugyanis ez a román Sinitaru a román sinet ’(ok)irat’ szó foglalkozásnévi származéka, tehát olyan valakit jelöl, aki okiratot őrzött (irattáros), vagy okiratot állított ki (íródeák). Ez annyiban eltér a pecsétőr tisztségétől, hogy ez utóbbi a pecsét használatának jogszerűségéért felelt, a román tisztség pedig a keletkezett okiratokért. Persze a kettő lehetett egy hivatalba is összevonva, de hogy konkrétan mi volt a helyzet, ahhoz már a középkori román államszervezet ismerete lenne szükséges.
Az tehát erősen valószínű, hogy a szóban forgó Szinetár család neve román. Hogy az esetükben örmény ősök kapták-e ezt a nevet, az már genealógiai kérdés.
Végezetül Ciorănescu szerint a román sinet szó az oszmán-török sened alakon keresztül az arab سَنَد [sanad] ’okirat, dokumentum’ szóból származik. Megkockáztatom, hogy a portugál sinete eredete is ugyanez (persze nem oszmán-török közvetítéssel, hanem közvetlenül a móroktól).
Gajdó: > Lehet […] köze valamilyen módon a Guido -hoz?
Nem lehet. Gondolj bele, ha az utóbbit betűejtik, akkor is *Gujdó lenne belőle.
A második meglátásod a valószínű: a magyar gajd ’duda’ hangszernév -ó kicsinyítő képzős származéka. Ahogy a Gajda családnév az -a képzős származékból lett. A szinonim nevek közt a Dudás vezetéknév mellett van Duda családnév is. vagyis a foglalkozásnévi motivációhoz nem feltétlenül kell azonosnak lennie a névnek a foglalkozást jelentő közszóval. A foglalkozásnevek egy része csak a foglalkozás eszközét, tárgyát vagy eredményét nevezi meg: Boglya, Csákány, Kalapács, Liszt, Szita stb.
Ja, elfelejtettem, hogy van archívum: tehát Szinetár MIklós szerint örmény eredetű név, Vámos Miklós szerint portugálul: pecsétel (sinetar), de lovagot is jelent.
Ha jól látom, még nem volt a celebcsalád Szinetár név eredete. A Klubrádióban ígérték, de sajnos, nem tudtam hallgatni az adást, ezért kérném a szakértő kollégát, referáljon :-))
Ad Mensáros: Ez az a tipikus megközelítés, amikor egy problémát olyan feltételezéssel vélünk megoldani, amelyik tulajdonképpen nagyobb hiányosságokkal terhelt. Csak az utóbbiba nem gondolunk bele.
A dolog hátterében az a konfliktus áll, hogy „egy névtelen, igen pimasz és kellemetlen hangú levelet, melyben azzal vádolt valaki, hogy a nevet csak kitaláltam, tulajdonképpen Menszárosnak hívnak, ilyen trükkel akarok feltűnést kelteni”.
Ezt nem azzal véli elhárítani magától, hogy megmagyarázza a Menszáros > Mensáros alakulás lehetőségeit, hanem hogy „[a] sáros szó akkoriban állítólag szarost is jelentett”. Ez sokkal légből kapottabb, mint a Menszáros > Mensáros változás: a bizonytalant felcseréli a lehetetlennel. Mert természetesen a sáros szó akkoriban sem jelentett jobban ’szaros’-t, mint ma a citromos szó. Továbbá attól, hogy eufemizmusként van bélsár szó ’szar’ értelemben, még nem lesz ilyen értelmű *ménsár. De még ez utóbbi feltételezés sem ad valódi magyarázatot, mert az é > e rövidülés nincs indokolva (a bélsár-ból sem lett *belsár), ugyanakkor a bélsáros melléknevet sem használjuk.
A weboldalon előadottak tehát végeredményben sokkal rosszabb megyarázatot adnak annál, mintha kijelentjük, hogy az elhomályosult etimológiájú Menszáros névben asszociációs hangváltozás, sz : s > s : s távhasonulás történt. Ilyenek alkalomszerűen előfordulhatnak, és ez esetben talán éppen a sáros szó népetimológiás beleértése is erősítette ezt a jelenséget.
„Johannes Menzaros”-t egyébként már 1438-ban említik az oklevelek. Nincs ok tehát arra, hogy a színész első ismert ősét tekintsük a XVIII. sz. elején a névszerzőnek abból kiindulva, hogy postamesterként „ménszaros” volt. Ő is bizonyosan örökölte a nevét a felmenőitől, akik közül a névszerző foglalkozása mészáros ’hentes’ lehetett olyan nyelvjárási környezetben, ahol ennek a szónak menszáros volt a formája.
A magyar mészáros ~ menszáros foglalkozásnév szláv eredetű, és ehhez képest egy magyar -s képzővel bővült. A szláv-magyar együttélés korai szakaszában az első szláv magánhangzó még orrhangzó volt, vö. ószláv мѧсарь [mẽsarĭ] <: мѧсо [mẽso] ’hús’. A XI. sz.-től a szláv nyelvekben a lengyel kivételével az orrmagánhangzók elvesztették az orrhangzóságukat, így a mai, de archaikus vonásokat őrző lengyel mięso ['mʲε̃so] ’hús’ mellett a szlovákban mäso ['mεso], a szerb-horvátban pedig meso ['mê:so] van, illetve ezekből szlovák mäsiar ['mεsi̯ar] ’hentes’, szerb-horvát mesar ['měsa:r] ’hentes; húskedvelő ember’.
A magyar ezt a foglalkozásnevet kétszer is átvette: elsőnek az orrhangú időszakban mint menszár, később pedig mint mészár. Ilyen párok más szavak esetén is vannak, pl. donga ~ duga (mint dugába dől), nyelvjárási pank ~ pók stb. A köznyelvben ezek közül az egyik terjedt el, a másik vagy frazeológiailag korlátozott (mint a duga, amely csak a dugába dől kifejezésben terjedt el), vagy területileg (mint a nyelvjárási pank), vagy időben (azaz mára kiveszett). Ennek ellenére, mivel a vezetéknevek kialakulása visszamehet a XIV. sz.-ig (vagy még korábban is), és változatos területi megoszlású lehet, így a mai köznyelvben nem jelentkező menszár(os) ’hentes’ közszó családnévként kifogástalan.
Lehet a Gajdó névnek köze valamilyen módon a Guido -hoz? (hagyomány valamerre)
Másik kérdés, hogy a Gajdos analógiájára vajon a 'gajd' hangszernév állhat e mögötte. Csak itt nem stimmel az -s képző, inkább az ó- kicsinyítő képző jöhetne szóba, de ez esetben úgy tűnik nem foglalkozásnév ál a háttérben.
Teljesen zavarba jöttem, hogy paradox módon nem nagyon hallhattam Újheli változatot. Akkor pedig a fülemmel van baj! :)
Ha legközelebb otthon járok, figyelemmel meghallgatom, s ha kell, revidiálom az állításomat.
Ízlelgetve az "Újhelbe" és az "Újhej, Újheji" változatokat, egyik sem idegen számomra, tehát használtam őket, jelen vannak.
A sima hely szót egész biztosan nem hel-nek, hanem hej-nek ejtik arra, s akkor csak jól van az a vonal meghúzva.
Ha pedig olvasgatok újra egy kis nyelvtant, akkor nem kérdezek legközelebb olyat,
ami köztudott lehet, hogy öreg palócok ejtenek már csak ly-t. :)
A Kapitány név kapcsán: talán egy gúnynévi motíváció is lehetséges lehetett, mely ragadványnévből vált családnévvé. Lehet, hogy már akkor is volt tartalma a 'kapitánykodik' kifejezésnek?
A Tőkés név esetén én nem is gondoltam a szőlőtőke lehetőségre, pedig lehet, hogy éppen ez volt a motíváció. A település nem egy szőlős vidék, de a szomszédoknál már van. Éppen ezért lehetett ez a névmotíváció azon keveseknél, akik próbálkoztak vele.
Persze, ez csak feltételezés, nem több.
Országosan is nagyon kevés, -néhány- Kravacs, Kravács van a r. katolikus nyílvántartásban.
Szántó: Magyar családnév. Hajdú Mihály szerint a középkorban a királyi birtokok művelőit nevezték így. Később valószínűleg ’szépen, jól szántó’ értelmű ragadványnév volt. Mint ilyen, képzőtlen apanévként öröklődhetett a leszármazottakra.
Ehhez még hozzáteszem azt, hogy emellett néhány család esetén a sok Szántó nevű településre utaló képzőtlen lakosnév is lehet.
Török: Népnév, amelyet az etimológiai irodalom szerint eredetileg a nem kipcsak ágba tartozó törököt (tehát pl. kun, besenyő) jelölt a magyarban, a XV. sz.-tól pedig egyre inkább oszmán-törököt (akik szintén nem kipcsakok, hanem oguzok). A továbbiakban Hajdút idézem: „Mint minden népnevet, ezt is megkapták olyanok, akik csak viseletben, ruházkodásban, valamilyen szokásban hasonlítottak a török népre, vagy beszéltek törökül, esetleg török rabságot viseltek, onnan szöktek meg, vagy csak egyszerűen arról a vidékről, felőlük jöttek.”
Újhelyi (Újheli): Magyar lakosnév, amely a gyakori Újhely településnév egyikéről való származásra, oda való kapcsolatokra, esetleg ottani birtokra utal. Az Újheli változat leginkább nem a forrást, hanem az elnevezés helyét azonosíthatja, bár mintegy szavajárási névként kaphatta olyan is, aki /j/-ző környezetben feltűnőek /l/-ezett.
Az Újhelyi mindenféleképpen etimologikus írásmód, hiszen /ly/-et ma már az egészen idősökön kívül palóc területen sem ejtenek. Így ez az írásmód elrejti a tényleges ejtést. De ez igaz általában is a magyar névírásmódra: sok /némöt/ vezetéknevű ember van, de ezek írásmódja is Német(h), nem *Némöt(h).
Ha Észak-Magyarországon „Újhelbe” mennek az emberek, az paradox dolog, mert a ly „helyetti” l–j izoglosszát kb. a Garamot Tihannyal összekötő egyenes jelöli ki. A hely szó ejtése (a nyelvjárás-szigetektől és az ly rezidiumaitól eltekintve) ettől nyugatra /hel/, keletre pedig /hej/. Itt inkább a munkál, hogy arrafelé a köznyelvi bizonylat helyett is /bizonlat/-ot ejtenek, vagyis az n > ny, l > ly (> j) palatalizáció nem ment végbe mássalhangzó-kapcsolatokban. De szó végén és mássalhangzók között igen. Így ha „Újhelbe” is van, de ennek alapalakja „Újhej” és melléknévi formája „Újheji”, szerintem.
A RadixIndexen két Újheli mutatkozik, ezek közül a gyöngyösi előfordulás esetén személyesen tudom, hogy a kémény l-et itt a helyi hangtani viszonyok nem indokolják. A város környéke ugyanis a déli palóc nyelvjárási területhez tartozik, és itt -i előtt még az az l is j-vé lágyul, amelyik a köznyelvben megmarad l-nek.
Ezért szerintem inkább alkalmi disszociációs jelenségről lehet szó: ugye Konkoly-Thege esetén sem egyértelmű, hogy a név első tagját hogyan kell ejteni, és a Kiszeli név esetén sem indokolt az -i. Ezt az ly /j/ > li disszociációt a betűejtés és a hiperkorrekció együttese alakíthatta ki.
Huszár: Továbbra is él a 3747-esbeli megoldás. Hajdú is megerősíti, hogy az előbb ’lovas rabló’, majd ’könnyű fegyverzetű lovas katona’ jelentésű magyar szóból való foglalkozásnévről van szó.
Ami a magyar huszár szó eredetét illeti, az a családnév szempontjából teljesen mindegy. Az a lényeg, hogy a magyar szövegekben milyen jelentés társul hozzá, mert a magyar jelentésből lesz magyar családnév.
Amúgy sem dzsaffar2, sem iater felvetése nem erre a fórumcsoportra, a Magyarulezre való, hanem az Alternatív elméletekre. A szakma közvélekedését inkább Bozonth 3736-osbeli beírása tükrözi. Mindenféleképpen délszláv (szerb-horvát) közvetítésű szóról van szó. A délszlávba vagy a latin corsarius került be, vagy a gót honsa szóból alakult szerb-horvát husa ’rablás’ szó kapott szláv -ar foglalkozásnév-képzőt.
Kravacs: Nem találom az magyarországi adatát, a RadixIndexen a továbbképzett Kravacsek formája adatolható, illetve a Kravacz. Ez utóbbi inkább /kravac/ ejtésű lehet, és az előfordulása alapján úgy tűnik, hogy ez az a szerb-horvát Kravac magyaros írásmódja lehet, amelyet a 11458-asban hiányoltam.
Az előzőhoz azonban a morva Kraváček, Kravaček, szlovák Kraváček, Kravaček, lengyel Krawaczek illik. Ez –ek kicsinyítő képzős származék a szlovák Kraváč, morva Kraváč névből (a lengyelországi előfordulások morva-szlovák bevándorlásból eredhetnek).
Lehet, hogy tévedek, de szerintem az, hogy ma Észak-Magyarországon "újhelbe" mennek, az sok fogódzkodót nem ad, lehet szó más Újhelyről is (pl. a bánátiról).
Az Újhelyiből valószínűleg a lágy l-lel ejtett változat volt az "eredeti", ezt azonban írásban nem feltétlen különböztették meg a kemény l-től akkor sem, amikor még ejtésben elkülönült (ahogy az n-ny stb sem volt feltétlen jelezve). Ahogy ez a lágy l eltűnt a nyelvből, úgy esett egybe az l vagy j hanggal, szótól, szón belüli helyzettől, illetve nyelvjárástól függően nem feltétlen ugyanúgy.
Újabb nevekre is szeretnék rákérdezni: ezek a Szántó, Török, Újhelyi, (Újheli) és a Huszár.
A Huszárról volt már szó 2006-ban. ( Bozont: 3736, dzsaffar2: 3744, LvT: 3747)
Majd iater: 10733-ban tett hozzá egy érdekes kiegészítést, 2013-ban.
Az Újheli lehetett talán az eredeti, köznapi. Arra felénk máig így hangzik: " jön az újheli vonat". Ez az ejtés a tájnyelv eredménye, vagy valamely magyar nyelvi sajátosság?
