hirig: Az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen szerint történeti jelentései: 1888: ’ütés, pofon’, 1888: ’hamiskártyás által a kártyalapon körömmel hagyott ismertetőjel’, 1901: ’verekedés’, 1952: ’rajta! csapj oda!’
A jiddisהריגהharîge, hariga ’gyilkosság’ szó átvétele esetleg az ugyanilyen jelentésű német harige, harigo szlengszón keresztül. A jiddisben a héber הָרַג (hāraḡ) ’megöl; romba dönt, felfordulást csinál’ ige [הֶרֶג (hereḡ) ’ölés, gyilkolás’ főnév] származékáról van szó. Az első szótagi i hang magyar fejlemény, amely a második szótagi i-hez történt hasonulással keletkezett.
Az özvegy szót a régebbi irodalom a korai iráni jövevényszórétegbe tartozónak vélte. De már akkor is fenntartásokkal, amint Bárczi Géza írta A magyar szókincs eredetében (1957): „Talán ilyen közelebbről meg nem határozható iráni (szkíta vagy szarmata nyelvből vagy nyelvekből kerültek még a következő bizonytalan származású szavak: fizet (de vö. Juhász Jenő: MNy. XLIX, 190; Mészöly: Ómagyar szövegek 214), hús, öszvér, szekér, vászon, özvegy, ing, kard (e két utóbbi a többinél alkalmasint fiatalabb csoportba tartozik).”
Az iráni vélelemnek részletesebb kifejtését nem találtam (talán mert jó régi vélelem lehet), mindenesetre az újabb Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen () már ismeretlen eredetűnek hozza az alábbi megjegyzéssel: „Herleitung aus einer iran Spr is kaum wahrsch, die aus dem Slaw ist irrig”, azaz ’Iráni nyelvből való származtatása aligha valószínű, a szlávból történő [eredeztetése] pedig téves’.
Halottak napja közeledvén minden műsorban elhangzik az özvegy szó. Ez elég fura szerzet, megnéztem a Tótfalusi-féle szótárban, azt mondja, ismeretlen eredetű. Nincs másik teória az özvegy etimológiáját illetően?
ÚJ! (mert 3 perccel ezelőtt hallottam élő adásban, rádióban): "faramuci hirig" Óriási! (Külön-külön ismerem, és hallottam, értem, de együtt még nem). És rájöttem, hogy egyik szónak sem tudom az eredetét.
> LvT, a legutolsó bekezdésed, azt hiszem, nem értem
„A másik ok [, amely megkérdőjelezi a magyar padló szónak szlovák (és cseh) podlaha ’padló’ szóból való eredeztetését,] a fenti jól beágyazottság a magyar szóbokorba.”
Vagyis a tolvaj szót illető felvetéssel ellentétben a szlovák podlaha > magyar padló alakulás elképzelhető lenne (mind hangtanilag, mint szinkron jelentéstanilag), de nem valószínű, mert a padló származékszóként beleilleszkedik (beleágyazódik) az azonos tőről származó magyar szavak rendszerébe. És ráadásul úgy tűnik, túl későn kapta a szlovák szóval egyező jelentését: pedig annak kellene az eredetinek lennie, ha az átvételt valószínűsítjük.
A tolvaj - tulák kapcsolatban én se nagyon hittem, csak megragadó a hasonlóság. De LvT forrása szerint nem ismeretlen a tolvaj szó eredete, fölösleges erőlködni :) . A CzF-t kizárólag az ott hivatkozott jelentéstartomány miatt linkeltem (Tényleg nincs benne konkrétan a csavargó, de általánosabb az értelme a mainál, sokféle zűrös alakra rá lehet húzni, innen már csak egy lépés a csavargó). Szintén érdektelen már, de a semleges -é végződésből tudtam volna a magyar -aj kialakulását elképzelni (mert é(j)-aj ingadozásra azért van példa a magyarban), nem a hímneműből.
A padló-padlást tekintve: jól értem, hogy nem tartjátok valószínűnek a két szó szláv kapcsolatát (a pad szótő származásán túl), de nem zárjátok ki? LvT, a legutolsó bekezdésed, azt hiszem, nem értem. A jó beágyazottság a magyarban miért gyengíti a magyar mint forrás esélyeit? Alapvetően amúgy én a másik irányra gondoltam, vagy talán inkább arra, hogy mindkét nyelvben belül, de nem függetlenül alakult ki két nagyon hasonló alakú szó hasonló jelentésben - ez amúgy teljes állatság, vagy elvileg létezhet ilyen folyamat?
A cseh toulavý ’kóborló, kószáló, csavargó’, szlovák túlavý ’csavargó, vándor, kóbor’ melléknév etimológiai kapcsolatával egyébként a szlávon belül is vannak problémák. A világos, hogy ez a nyugati szláv *tulati sę igéhez képzett szabályos alakulat: cseh toulat(i) se ’kóborol, kószál, csavarog, bolyong’, szlovák túlať sa ’csavarog, kószál; vándorol, bolyong; barangol’, lengyel tulać się ’kóborol, bolyong, kószál’.
Ha viszont ennek az alapját keressük, akkor azt találjuk, hogy a közszláv *tulъ főnév értelme más: cseh toul ~ toulec ’tegez, puzdra; tegez alakú tok; zergekampó; torzsaburoklevél’, orosz тул (tul) ’tegez’, szerb-horvát tul ~ tulac ’ua; kalapfej, kalapbúb’ ~ tulaj ’kukoricaszár’, szlovák tulec ~ tuľajka ’ua’, lengyel tuleja ’tölcsér alakú csövecske; cső formájú gépalkatrész; lándzsa kezet védő alsó kiszélesedő része; gránát biztosítószege; tegez’. Az ősszláv *tulъ / *tulo szó jelentését így ’cső, csövecske; tok (nyilak tárolására), tegez’ értelemben rekonstruálják. Ettől meglehetősen messze esik a ’kóborol’, így nem is kötik össze a két tövet a homofónia ellenére.
NB. A tulъ-hoz tartozhat viszont a szláv *tuliti ’(meg)ölel, magához szorít’ ~ *tuliti sę ’odasimul, odabújik, hízeleg’ ige, bár egyesek, így Vasmer ezt kétlik. HA nekik van igazuk, akkor három homofon tul- tő lenne a szlávban.
Tehát nincs semmi abban, hogy a hasonlónak tűnik a szlovák túlavý a magyar tolvaj-hoz. A magyar szónak egyébként elég világos magyar etimológiája van az EWUng szerint: a régi tiloszik ’tiltva van’ ige v-s tőváltozatának –aj képzős származéka. Ez az igeváltozat már a Halotti beszédben megjelenik: „eſ evec oʒ tiluvt gimilſtwl”. A tőváltozathoz l. aluszik ~ alvás, az –aj képzőhöz kacaj, szilaj; avagy éppen a régi (nem az azonos hangzású mai) tulaj ’ő maga, saját’ (< ’*rejtett, *titkos’) szó, amelynek tul- tövét a tiloszik ~ tilostil- és a tolvajtol- tövével tartják azonosnak.
Nincs tehát ok arra, hogy a magyar szót a szláv szóból vezessük le. Ezzel különben is az a probléma, hogy a magyarból hiányzik a ’csavargó’, a szlávból pedig a ’tolvaj’ jelentés a régi adatokban is, holott a jelentésváltozást jó lenne ilyennel dokumentálni. Ugyanakkor más –ý végű szláv melléknév nem honosodott –aj véggel a magyarban: hiányzik tehát az analógia. A cseh –ý mai /-ej/ ejtése sem lehet alap erre: mivel egyrészt különben lenne más ilyen eset is, másrészt ez viszonylag késői jelenség, biztosan későbbi mint a XIV. sz., amikor más közszóként is leírják a magyar toluaÿ-t (tulajdonnévként pedig már XII. sz.-i adatok is vannak).
-----
A magyar pad, padló ~ palló, pallózat, padozat, padlás, padol, padoz stb. szavak összefüggéseit talán a németből kiindulva lehet megérteni, ezek ugyanis mintha a német Diele ’palló, deszka; pallózat, padozat, padló; mennyezet; padlás; tornác, földszinti előtér; szérű; táncos szórakozóhely’ főnévnek és a dielen ’pallóz, padlóz, kideszkáz’ igének a kalkjai lennének.
A szerb-horvát pod szó, amelyet a magyar pad egyik lehetséges előzményének vélnek, jelentése ’1. talaj, föld; 2. padló, padlózat, padozat; 3. emelet’. A magyar pad szóban ’deszkával fedett talaj, födém’ > ’deszkával ácsolt ülőhely’ jelentésváltozás zajlott le, de pl. történetileg a ’mennyezet’ jelentés is kimutatható. A padol így ’deszkával fed’, és amit ehhez használnak, az a palló < padló < padoló, ennek az eredménye a padlás < *padolás, vagy újabban a padozat. A szóhasadással elkülönült palló és padló szavakban tettem érhető, hogy a padló eredetileg’vastag deszka, palló’ értelmű volt, és csak a XVIII. sz. végén adatolható a mai, jelentéstapadással kibővült ’padlózat’ értelem. — NB. Egyébként a palló szónak is volt akkor ilyen kimutatható jelentése, csak a köznyelvben különültek el egymástól, egyébként eltérő területen voltak használatosak. Furcsaság, hogy az etimológiailag korábbi padló csak a XVI–XVII. sz.-ban bukkan elő, míg a palló némileg előbb, a XV. és XVI. sz. határán.
A késői jelentéskialakulás az egyik ok, amely megkérdőjelezi a szlovák (és cseh) podlaha ’padló’ szóból való eredeztetését. A másik ok a fenti jól beágyazottság a magyar szóbokorba.
------
Ui. A mai bejegyzéseket nem olvastam, amikor ezt írtam. Ezért a párhuzamosságok az azóta hozzászólókkal.
A TESz óta történt valami újabb elemzés, vagy csak más szemlélettel szerkesztették az utóbbit? Mivel a Zaiczban nagyon sok feltételezés épül egymásra, hogy az első állítása (származékszó) igaz legyen. Ugyanezt a TESz kerek-perec nem meggyőzőnek minősíti.
Tolvaj: származékszó, melynek alapszava bizonytalan eredetű, talán ugor kori szó. Az alapszó összefügghet a tilt és a tulajdon szavakkal, melyek végső soron kapcsolatban állhatnak a titok szótövével, az egyeztetés azonban hang- és alaktani szempontból problematikus. A szó belseji v betű visszaható igeképző lehet, az -aj szóvég pedig névszóképző, pl. kacaj, szilaj. A fenti szócsaládokhoz a tolvajt jelentéstanilag a lopás tettének tilos volta kapcsolhatja.
Származékai a tolvajol , tolvajság és a tolvajlás. A szlovén tolovaj, a magyar szó átvétele.
A két szó a XVI. században alakult ki az említett módon, de a pad tövük először a XIII. században datált és délszláv átvétel, s több szláv nyelvben ismert. A magyarba már 'padló, padlás, deszkázat' jelentésben került át, míg egyéb szláv nyelvekben a rokon szó 'vmilyen módon kezelt v. burkolt talaj, felület' tágabban is értelmezhető jelentéskörben szerepel. A szlávból a román nyelvbe is átkerült.
A TESz szerint első írásos megjelenése helynév [1214: "Galaldu ... Fitoc de villa Tuluoy"], de nem sokkal később Toluoy formában személynévként is megjelent. De ismerve a kor helynévadási szokását, a személynév még korábbi keletkezésű, hisz személynévből lett helynév.
Jelentésköre kicsi. Főnévként maga a személy vagy állat, melléknévként még bejön a 'kártékony'.
Feltételezésed ellenőrzéséhez ismerni kellene a korai km-i szlávság ajánlottad szavának jelentésköri lehetőségeit.
Az idézett forrásod szerintem a CzuFo, így itt nem feltétlenül hiteles. A TESz szerint bármely FU és török egyeztetés téves, s a forrásod épp ezeket hozza. 1862 óta sokat fejlődött a nyelvtudomány.
Üdv! Bocsánat az alant következő nem túl tudományos felvetésekért, de engem néhány olyan "barát" foglalkoztat, akik valószínűleg hamisak, viszont érdekelne erről a véleményetek.
Az egyik a magyar padló, illetve padlás szó. Ezek látszólag transzparens módon, és Tótfalusi szerint is a pad tőből származnak, mint pad+ol+ó (igeképző, igenévképző) illetve pad+ol+ás (igeképző, főnévképző). Tehát gyakorlatilag a padozat alakulattal párhuzamos, ami járófelület ill. (deszka)födém, plafon értelemben is létezik (ld. pl itt.).
Viszont nem tudom nem észrevenni pl. a szlovák podlaha, podlaľ-, szót, illetve a podloľi» igét, igen hasonló hangalakkal és jelentéstartományban.
A padló magyar etimológiát tekintve furcsa nekem az, hogy a folyamatos melléknévi igenév nem a használattal, hanem az elkészítés módjával függ össze. Bár az is igaz, hogy nem egyedi, "amit padolni kell" értelemben.
A padlás szláv eredetét feltételezve az lehet nehézség, hogy igéből ill. nem alanyesetű alakból származna az átvétel.
Tehát tulajdonképpen az volna a kérdésem, hogy lehetnek-e ezek szláv átvételek a magyarban, illetve lehetnek úgy belső keletkezésűek, hogy a nyelvek hatottak egymásra, és a jelentés / forma konvergált?
A másik egy talán még elvadultabb ötlet, van az ismeretlen tolvaj szavunk, illetve van a szlovák túlavý/-á/-é (valszg. nem releváns, de közelebbi hangalakú a cseh beszélt nyelvi toulavej) 'kóbor', 'vándor' melléknév. A jelentések végülis simán fedhetik egymást (főleg, ha a tolvaj szó régebben tényleg tágabb értelmű volt, ld. itt).
Óvatosan légy itt, mert ez nem az Alter. A Czuczor-Fogarasi szótár „etimológiái” itt csak mint eszmetörténeti érdekesség szerepelhetnek. A Magyarulez mottója: „Simonyi Zsigmond, Gombocz Zoltán, Pais Dezső, Antal László, Papp Ferenc nyomdokain” – ez jelöli ki az itteni diskurzus kereteit.
fn. tt. vékát. Száraz ürmérték, illetőleg mérőedény, vagyis a pozsonyi mérőnek fele, a pestinek harmada, a köbölnek v. sarlai szapunak v. némely vidéken a kilának egy negyede; Mátyus földön: mécz (a német Metzen). Túl a Dunán némely tájakon, kerekkosár, milyenben pl. Győr vidékén gyümölcsöt, s holmi más árukat fejeiken szoktak a nők piaczra hordani. Egy véka cseresnye, szilva. Véka alá dugni valamit, szem elől elrejteni. Tetézve viszszaadni a csapott vékát, átv. ért. a kölcsönt kamattal visszafizetni, tromfot nagyobb tromffal ütni, a bántást nagyobb mértékben megtorolni. Nap fényét nem rejthetni néha alá. (Km.). Nem kell a gyertyát véka alá rejteni. (Km.). Talán a kivágott likat jelentő
vék (= lék) szónak származéka, mennyiben a vékaféle ürmérő edény eredetileg üregesen kivájt, kivésett faderékból, tönkből állhatott. V. ö. VÁKÁNY. Egyezik vele Gyarmathi S. szerént a román vike v. jike a finn vakka, s rokona a szintén finn vako barázda, vágány a földben, és vaku bölcső, mint vágányhoz hasonló mű.
Ezen az úton továbbhaladva fel kellene kutatni, hogy mely volt szocialista ország nyelvében létezik még a karbirkózás megnevezésére a szkanderezés. Ha máshol nem, de a nyelvük valamely rétegnyelvében.
Azt nem tudom kizárni, hogy anno a '70-es években nem láttam, mikor matinébérletünk volt az általánosban és hetente vittek minket mozizni a Május 1. moziba. Ha valaki rálel, az beteheti ide.
Találtam még egy dokufilmet is, de nem néztem végig:
A betett cirill szöveg alapján lehet kutakodni a neten.
