Nekem is lenne egy rejtvényem,de sajnos erre várni kell,mert nem tudok a TÁR-ba képeket betenni.Amint megjavul már küldöm is.
Addig olvasgassátok a Káma Szutrát. :-)
Andersen
Ez most kicsit off lesz, de mivel a Könnyű testi sértés többször is szóba került már a topicban, érdekes ezzel kapcsolatban apukám véleménye. A filmnek azért ez a címe, mert a végén Eperjes úgy megveri Andorait, hogy az nyolc napon túl gyógyuló sérülései miatt kórházba kerül, és Szamócát könnyű testi sértés miatt bíróság elé állítják. Csakhogy apukám szerint a nyolc napon túl gyógyuló sérülések súlyos testi sértésnek minősülnek.
És hogy ki ne moderáljanak a kedvenc topicomból, legyen itt egy ide illő megjegyzés is; az alábbi grafikát egy olyan festő készítette, akinek szintén van múzeuma abban a városkában:
Szerintem jól gondoljuk. Lindabi kérdésére több festő neve is lehet a válasz. Meg van ott egy múzeum, ahol egy kedves hölgy pajkos kis agyagfigurái láthatók.
Esetleg bővebben?Legalább hármat találtam,és ha a közös múzeum is annak számit,ötöt.Lehet,hogy van több is.Mindegyik festő.
Innentől tanácstalan vagyok.A városban pedig két éve nem voltam.
Andersen
Úgy látom, mindenki alszik, tehát folytatom én.
Ha már ilyen ügyesen megtaláltátok Székely Bertalan tanítványát, akkor ne menjetek nagyon messze, mert Vaszarynak is voltak tanítványai. Az egyik különösen ügyesen rajzolt, és még ennél is ügyesebben titkolta el ezt a tudását, amikor képeket festett. Most nem dugom el a képet, viszont nem is azt kérdezem, ki a festő.
Kérdésem: abban a városkában, amelyikben a festőnk műveit bemutató múzeum található, melyik magyar festőnek van még önálló múzeuma?
A 329. rejtvényem festője Vaszary János. (Tavasz, és Ülő akt hátulról című képeivel.)
A film címében benne van annak a tévésorozatnak a címe, amelyben a korábbi rejtvényekben szereplő Erdős Mariannt felfedezték. (Az, hogy Mariann vagy Marianna, illetve hogy Erdős vagy Erdőss, örök titok marad, mindenhol másképpen írják.)
Én tudom ám a megfejtést, de azt tanácsolták nekem, hogy kevesebbet okoskodjak. Ezért most csak rejtvényt adok.
A képen egy olyan külföldi színésznőt láttok, akinek a nevét valószínűleg nem ismeritek. Viszont ő volt a főszereplője egy szomszédos ország 17 évvel ezelőtt készült művészfilmjének -különlegessége pedig a bigott erkölcsök és a nudista életforma ízléses, humoros együttes bemutatása.
Ki ő, és mi a film címe?
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Még szerencse, hogy van egy nagyon művelt nagybátyám, akit időnként segítségül hívhatok. Ő azt mondja, hogy azon a rajzon, amit Andersen betett, a bal oldali fa törzsén ott kellene lennie a festő aláírásának, és a rajz 1900-ban készült, 3 évvel a feladványul kapott kép előtt.
Na, most már mindent tudtok, én meg semmit, mert a megfejtést nem árulta el nekem. (Jó gonosz nagybátyám van nekem.)
Attól tartok most már nem lehet kicsinyiteni,csak akkor ha saját képtáradba teszed be.
Viszont az egyszerűség és az illusztráció kedvéért ugyanaz a kép kicsiben:
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Azt hiszem, néhány rejtvényünket bezárhatjuk.
Andersen képecskéje még továbbra is rejtély, mert Jenő tippje nem az igazi.
308. (enyém): Márffy Ödön a festő, a feleség Csinszka, Ady az első férj
312. (Tamaramara): Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
317. (Anteus): Weöres Sándor: Psyché, a filmet Bódy Gábor rendezte
325. (enyém): Szomjas György és Jancsó Miklós, a színésznő Erdőss Mariann
Ismét képzőművészet, ezúttal egy litográfia alkotójának nevét kell eltalálnotok, aki Székely Bertalan tanítványa volt.
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
És egy példa arra, milyen egyszerű eszközökkel milyen szép rajt készíthető, ha valaki így tud rajzolni:
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
A hölgy színészi karrierje után egy ideig kocsmárosként dolgozott - talán ebben a topicban is írtunk már erről. Pedig adottságai alapján életművész is lehetett volna. Arról pedig fogalmam sincs, hogy azóta hol él, mi történt vele. Nincs valakinek friss híre róla?
Ha már a színészek magyar hangjánál tartunk, akkor az én új rejtvényem is ehhez kapcsolódik.
Idézet egy interjúból…
A hölgy egy remek magyar film főszereplője volt, de hangját egy másik színésznő „szinkronizálta”, aki szintén szerepelt a filmben:
„Nálunk a prüdéria annál élőbb, minél több a pornó, a szexfilm. Sokan nem tudunk felszabadulni. A szexuális életet csak lekapcsolt villanynál képzelik el, pedig az embernek egyetlen lehetősége a szexualitásban van a kitörésre, ahhoz, hogy elengedje magát, ellazuljon, feltöltődjön, kapjon annyi pluszt, amivel kibírja a következő szeretkezésig. Tudom, ez durva fogalmazás, de így gondolom. Ha a nézőtéren is hasonlóan gondolkodtak volna a színházba járók, talán elkerülhető lett volna a botrány a levetkőzésem miatt. Az nem pornó, ha meztelenül mutatkozom, csak egy kép, egy vízió. Aki pedig csak a meztelen lányt látja, azt sajnálom. Én az anyasággal, a szemérmességgel, a nőiességgel párosítom a meztelenséget.”
Kérdéseim:
Ki rendezte a filmet, és ki rendezte a színdarabot, amelyekben az ifjú hölgyet meztelenül is látható volt?
Nem vagyok benne biztos, mire gondolsz.
Ha az a kérdés, ki alkotott kitalált szereplőnek életművet, akkor Weöres Sándor mellett Esterházy Péter jut eszembe Csokonai Lili néven, és Nádas Péter nagyregénye is ide sorolható.
Egyébként, ha már említed az irodalmi mű különösségét, ha legyen ez a rejtvény: kérem három olyan magyar irodalmi alkotó nevét, aki azt a különös dolgot csinálta, amit ennek a műnek az alkotója (úgy értem ennek az írója + még kettő) :-)
Örülök ennek a rejtvénynek, mert a könyv a magyar irodalom egyik legkülönösebb műve.
A film is szép, valódi filmköltemény.
Kuriózum, hogy a külföldi férfi főszereplő magyar hangja egy olyan színész, aki szintén főszereplője a filmnek, ezért neki újabb magyar hangot kellett keresni.
Kazinczyt pedig egy olyan költőnk alakította a filmben, akitől itt idézek egy jellemző, szomorú négysorost:
"Szellőivel, folyóival
oly messze még a virradat!
Felöltöm ingem és ruhám.
Begombolom halálomat."
Erről valamiért eszembe jutott egy régi film, egy, az alapjául szolgáló fantasztikus versciklussal "egyenértékű", bátran kísérletező magyar film...
Az a furcsa, hogy a női főszerepet játszó gyönyörű (nem magyar) lány előtte is és utána is kizárólag kétes értékű "B" filmekben játszott, vajon tudja-e, hogy milyen kivételesen fontos dolog létrejöttében is részt vehetett? :-)
Egy pajkos részlet az irodalmi műből (ez a filmben is nagyon emlékezetes):
"A házi gazda s a vendégek örömmel fogadának bennünket. Desevffi Jósef bátyám eggy dallomat ditséré, úgy mond ebbűl eggy piczinke hölgy izgató érintése, meleg lehellése még száz évek múlván is éreztetni fog. Kazinczy úr pedig jutalmul ölibe veve, homlokon tsókola, de nem vala ebben egyébb semmi, mint eggy remény-dús tanítvány fel-avatása. Én meg-símogatám a nagy férfiú keskeny s kígyó forma fejét, s mondám: Kár, hogy bajúszát meg nem rángathatom, mert nintsen. Eggy kevéssé tiszeletlen valék, nagy-bátyám úgy ítélé; Kazinczy, hogy védelmezne, szólla: Hiszem tsak gyermetske még. Fel-tsattana Sophie Asszony: - Nem gyermetske, érett asszony ez már, hogy rosszabbat ne mondgyak. - Ezért hát le kelle szállanom a férje-urárúl, és vőlegényem felé indúlék. Ám de nem várt fordúlattal a mellette ülő ifiú Vesseléni Mikát választám, és nagy szúszogva, mint eggy erőlködve kapaszkodó kis gyermek, felhúzódzkodék Mika ölibe. Terek István tsak nyögdele, szóllani nem mere, hát ha végtire is verekedni kellenék a nagy erejű óriás Vesselénivel. E gyávaság lőn szerentsétlensége.
Nevették, hogy Mikára kapaszkodék, aféle gyermeki szándoktalanságnak nézték; azt hívék, a nagy fiú karjában mindjárt el-aluszik az álmos kis baba, s tovább nem foglalatoskodának velünk, másrúl beszéltek. Tsak mátkám figyele, a hideg izzadtság tsurgott rúla. Gondolám: No Isti megtanítlak. És kezemmel útnak indúltam Mikán, s tsak a mellettünk ülő láthatá ezt. Az ifiú báró a fülembe szeszegé: - Kis-asszony, ne babirkállyon rajtam, én vívó és lovas vagyok, nékem másra kell az erőm, nem arra, hogy eggy Vampyr ki-szívja. - Ekkor én, főként hogy Istvánt boszontsam, már nem kézzel, hanem ajakommal és nyelvem tsütskivel bolygék Mika képén, nyakán. A kis báró újfent susoga: - Ersébet Comtesse, esdve kérem, én még nem akarok hölgyekkel foglalatoskodni, én mennél tovább meg akarom tartani szűzességemet, töretlen erőmet. - Tsak e kellett nékem; kajánúl Istimre vigyorogtam, s elkezdék tomporom alatt Mika ölében motozkálni.
Izgés-mozgásomtúl olly merevedése támada, már hangja rekedt: - Te rosz féle, hát jerünk-ki és keressünk hol mi heverő alkalmatosságot, én nem bírom tovább. - Erre a lovagló bőr-nadrágja szíjjait kibontám a farom alatt; könnyű nyári batist szoknyátskámat úgy tűrém hátra, hogy tsak fellűl fedett, allúl nem, alsó részem pőre vala. És mátkámnak mind ezt jól látni kelle; vártam, végűl-is fel-ordít, de a gyáva nem mert mukkani sem. Istire nyelvet ölték; s eggy rejtett, tsak oldalrúl látható kéz mozdúlattal a ditső Vesseléni tsalád-fát be-irányozván, fel-nyársalám magam. Tsütsölve, alig-alig billegve éldelegtem, örűlvén, hogy a báró nem intézheti rajtam a szokásos mechanicus döffölést, melly a nőnek sans plaisir et sans désir, hanem ottan tsikálom magamat bévűl, a hol akarom, s ugyan tsak vagyon mivel. Éltemben ez eggyszer éldelék illy mértéktelen.
Azt hiszem, István is. Már merő latyakban üle. Tsudaképpen a többi nem vett észre semmit, még a hegyes szemű Sophie Asszony sem. Ha figyelnek vala minket, vagy az agyon ázottan nyöszörgő imádómat, talám vége a világnak. Ma már nem értem akkori enn magam, ekkora könnyelmű vak-merésem.
Aztán eszméletem veszíttém: lehet, Mika is. Az ő suttogásira tértem magamhoz: - Mit tettél, most belűlled minden az én nadrágomra megyen. Akkora fót leszen, hogy a szégyent senki se mossa le rúlad. Szánlak, szegény Ersikém, de hát nem én akartam. - Fülibe súgtam: - Eggy Vesseléninek, soha nem szabad megíjedned. - Keszkenőt tsavartam a tsurgás alá, majd minden abba özönle, ruháinkra tsak kevés jutott.
Isti már nem vólt a szobában, kinnt okádott. Desevffi még mindég gyanútalan kérdé: - Gyermekek, ti aluttatok? - Mika felelé: - Fáratt valék a hosszú lovaglástúl, Zsibórúl idáig, és azt hiszem, elbólintottam, nem is tudom mi történt. - Kazinczy hahotázott: - Eggy szép kis leány a karjaidban kuczorgott, és te nem érzéd! - Erre Mika: - Valóban nem ébrettem reá. Mit mulaszték, oh én szerentsétlen!"
Így van. És itt van egy kis összehasonlító elemzés a két műről, mivel szerintem már úgyis tudjátok a megfejtést.
"Túlzottan szemérmes az ifjú költõ aligha volt, mert Mirigy nagyon buja szavakkal festi le Csongornak a kert közepén álló almafát, amelyen Mint a szûz emlõi bimbók, / Oly kis almák duzzadoznak.
Ez a képzeletet birizgáló hasonlat az almafáról vagy Tündérõl jutott, juthatott eszébe Mirigynek - és Vörösmartynak?
És csak Vörösmarty-Csongor tartózkodik mindig minden testiség említésétõl, ha - írás közben - Etelka-Tündérõl ábrándozik?"
