A Házler pinóból (2013 és 2015) még mindig kiválóak az utolsó palackok, Szentesi vörösborai pedig 5-6 évesen még felszálló ágban vannak...
A külföldi példákat nem keverném ide, mert talán sportszerűtlen 30-50 eurós német és labanc rizlingek vagy francia vörösborok eltarthatóságát számon kérni másik ligában játszó magyar borászokon.
Végül ma ment a lefolyóba ez a Bakonyi-kékfrankos. Igy mulat egy magyar úr.
Bolyki Cabernet Franc 2017
Lehet, mazochista vagyok ezekkel az "öreg" vörösekkel, d ez volt a sorban a következő, hátha megvigasztal a Bakonyi után. Nos, kicsivel jobban tartja magát, de erre se költsön már senki, leszállóág ez is. Fura, hogy ennyire nem birnak 4-5 évet ezek a borokk. Vagy ez a normális?
A villányi kedvenc ezen bora sajnos már hanyatlik. Szinében téglavörösödik, illatába égettgumis tüskék fúrodtak, íze natúrborosodik. Érdekes módon még igy is találok benne élvezetet - ki érti ezt...
Ha valaki viszonylag széles merítést végez nemzeti büszkeségünk, a száraz furmint területén, aligha tehet mást, mint hogy megkérdőjelezi a projektet.
Konkrétan én például fajtatiszta és normális ár/érték arányú, valamint feltételezhető manipulációtól mentes száraz furmintot egyet kóstoltam idén, és az sem Tokajban készült.
Ha tehát abbahagyom, akkor helyreáll a magyar bortermelés, és háborítatlanul megy tobább a cukrozás (egy felmelegedő szélességi körön), és minden OK...?
Nálunk nincs terroir hatás, csak ha Tokaj vagy Somló letagadhatatlanul rátelepszik a borra. Esetleg Szekszárd. A többi borvidék borászai kb úgy kergetik a terroirt, minr a komcsik a sötétben a fekete macskát: időnként felkiáltanak, hogy megvan!
Terroir és évjárat hatás helyett a pincészet aktuális évi bénázását kóstolhatjuk...
Nálunk az eredetvédelem, a klasszifikáció gyerekcipőben jár még. Egy "kompország" sosem a minőségben érdekelt, azt valójában nem is ismeri. Csak a földjét uraló uraságok jóindulata után lohol, miközben próbál állandóan jól járni. Lesi a hasznot mindenen. Ostoba módon inkább eladja szaré-hugyé a zöld szőlőt, csakhogy ne kelljen a minőséggel foglalkoznia. Lédiget termel, miközben a sajtó és a reklámok telehugyozzák a választópolgárok fejét a "minőség" sosem látott hamis illúziójával.
Most éppen a habzóbort találták meg, mint húzó ágazatot, mert oda csak technológia kell, nem minőségi szőlő.
Megkérdeztem néhány pincészetet, borászokat bizonyos termelési adatokról (terméskorlátozás, szüreti időpont megválasztása, sav, cukor, stb.), és kevés üdítő kivétellel ment a kamuzás meg a vetítés.
Energia-tartalmat feltüntetjük, meg QR kódot, de egy egységes eredetvédelmi jelölő rendszert még nem lehetett átverni az EU-n.
Kíváncsi lennék, hogy mit szólna egy német - burgundiai - esetleg olasz termelő ha ezentúl OFJ Premier Cru Spatlese - jelölést kellene alkalmazni a a cimkén
Mondjuk az is necces, hogy egy magyar fogyasztó tudja-e, hogy mi a különbség egy OEM - OFJ - FN bor között? Szerintem 95% nem.
Talán ezzel kellene kezdeni a Borstratégiát, bár jelen gazdasági környezetben a lédig kiszerelések fogják megoldani a beragadt tételek kipucolását ...
Az elmúlt 2 hétben két pezsgőt is bontottunk a Lidl választékából. Az első a hazai Lidl: Chapel Hill Chardonnay Brut (1490Ft) - szódával fröccsnek, egyébként nem jó. Inkább ne vegye senki.
A második a horvát Lidl Pjenuac Bianco brut a Winemakers of Croatia sorozatból (5,95EUR): jobb, mint Chapel Hill, eléri kb. a Szent István szintjét. Jó szívvel azért ezt sem tudom ajánlani.
Egy kis kitérő horvát bor témában: egy barátomtól kérdeztem mit szeretne Horvátországból, ő egy üveg plavac mali-t kért max. 15 EUR-ig. Na ilyet, normális minőségben nem találtam Dalmácia adott régiójában (Split+Trogir). A helyi szépasszonyvölgy kikiriki Kft-nak volt 9EUR-ért, de azt nem mertem megvenni. Egyébként 20-60EUR között volt. Főként 25-45EUR-ért.
Nem tudom mikor megyek ismét Horvátországba (utoljára 23 éve voltam), ezért ötletek jöhetnek, de nem tudom felhasználni.
A tavalyi wachaui látogatásunk egyik felfedezése volt ez a pince velteliniben: igen jót vettünk igen jó áron. Ez a rizling pedig a kereskedőház árlistáján az egyik legolcsóbb smaragd volt idén nyáron, és még akciózták is. Sajnos nem tudtam ellenállni.
Ránézésre is különös példány, rizling burgundi palackban, a smaragdok ráadásul dűlős tételek szoktak lenni, ez pedig nem az. Az illata furán fedett, a korty keveset ad ízben a fajtához képest, picit pezseg is.
Olcsó smaragdnak híg a leve, de nem tudtuk egyértelműen eldönteni, hogy ez a bor ilyen, vagy hibás (enyhén beindult) palackot fogtunk ki.
Mostanában elfertőződött a net az ilyen jellegű clickbait cikkekkel. Minden nap szembejön egy, ami szerint bor dömping van a világban, és az Antarktisztól az Arktiszig hegyekben áll az eladatlan bor.
Annyi biztos, hogy a nép tagjai között ennyi gondolkodásra és érdemi intellektuális tájékozódásra képtelen, csordaszellemű, csekély jellemű idióta sehol Európában nincs. Ezek megválasztották a proli-pufajkás Gyulát, a pozőr-nulla Medgyessyt, az elmebeteg-nárcisztikus Gyurcsótányt, és azóta negyedszer ezt a féldiktatúrát építő, leírhatatlanul korrupt, tahó szarcsimbókot.
