Ez nekem is így van megoldva, hogy a vízkivétel reseteli az órás időzítőt, meg nyilván az sem lenne jó, ha közben nyitná az öblítőszelepet, így az is kizárva. Ha eBay timert vettem volna, annál így látatlanban nem tudom a működését, de valahogy be kellett volna kombinálni ilyen dolgokat is.
Manuális indításnál, ha véletlenül nincs hálózati víz, azt észreveszi az ember, hogy üresen felpörög a szivattyú, vagy erőlködik, tehát le lehet állítani, még mielőtt tönkremenne.
Automatikus öblítésnél viszont szükség van a hálózati nyomás érzékelésére, hogy ne tudjon rákapcsolni az elektronika. Ilyen szempontból lehet előbb tenni a nyomásérzékelőt, utána a mágnesszelepet, de mindezek elé az üledékszűrőt szokták, hogy az alkatrészek védve legyenek. Esetleg elképzelhető az öblítőmód rásegítés nélkül is, csak a hálózati nyomás segítségével.
Nekem mondjuk másképp van, felszálló ágba iktattam egy mosógépből származó mágnesszelepet, a rozsdás üledék inkább lent szokott megállni (a sarokszelepnél), így nincs vele gond. A sarokszelep mondjuk "beáll" az üledéktől, időnként meg kell járatni, közben a törmelék a mosogató felé távozik.
Fontos még a membránház tartozékát képező visszacsapószelep megléte is, ami a tisztavízkimeneten, a könyökbe építve szokott lenni. Enélkül nyugalmi állapotban elkezd lassan visszaszivárogni a víz a membránon. Tehát ez a szelep szabadkifolyásnál is hasznos, illetve szükséges, noha egyébként a tartálynyomás megtartására találták ki.
A vezérlőelektronikát nem tartalmazó szerkezeteknél egyébként úgy szokták, hogy a betápszelep és a pumpa párhuzamosan kapcsolódik, tehát egyszerre kapják az áramot, amit csak a két nyomáskapcsoló szakít meg, ennyi az egész áramkör.
Rosszul írtam. Ha a szelep nem nyit ki, a szivattyú nem tud vizet szívni. Talán az alsó nyomáskapcsolót a bemenő ágra kellene bekötni a szivattyú lekapcsolásához, de ennek még utána kellene járni. A felső nyomáskapcsolóra nincs szükség, mert kifelé a rendszer nyitott.
Ha már amúgy is van vezérlő, a másik megoldás, hogy a szivattyú elé rakom a szelepet és kiiktatom a szivattyú alsó nyomáskapcsolóját, helyette a vezérlő fogja kapcsolni, mert amúgy is pontosan tudja, hogy a csapot mikor nyitja meg (csak számolni kell vele, hogy a szelep késéssel reagál). Ha esetleg a szelep meghibásodna, a felső nyomáskapcsoló megvédi a szivattyút. Ez így működhet?
Elfelejtettem írni, hogy a csap a mosogatótálcán van, a mosogatótálca itt amúgy is ki van fúrva. Gondolkodom olyanban, hogy közdarabbal megemelném a csaptelepet és a közdarab oldalán kivezetném a csövet, de sajnos ez nem ennyire egyszerű, mert a víz sem folyhat ott be. Fából lehetne ilyet könnyen készíteni, az nem való vizes helyre, acélból gyártatni és lekrómoztatni sokkal költségesebb, de talán megéri, hogy nem kell kifúrni a tálcát. Gondolom ez annyira egyedi dolog, hogy ilyet nem fogok készen találni.
A dupla szűrő (korábban írtam): http://aquafilter.com/download/958546_FCCA.pdf Csak az FCCA-STO-nál írja, hogy 10 mikron (szerintem kevés), 250x71mm nem tudom mennyire szabvány a poharas rendszerhez. Lesz utána egy 1 mikronos szűrő, az a biztos.
Egyértelműen a szabad kifolyású tetszik, mert mindenfajta mechanikai elemet, potenciálisan szennyező dolgot nélkülöz. Élelmiszeripari minőségű nagy tisztaságú szilikon csövet könnyen be lehet szerezni. Az RO vízre külön is szükségem van, az emelletti utókezelést még nem vetettem el teljesen. Sajnos ha utókezelés is kell, a szabad kifolyás hátrány. A tiszta RO és utókezelt vizet keverni nem szeretném. Nem sok értelmét látnám két kifolyónak (két lyukkal), plusz a két szabad kifolyáshoz berakni két szelepet, elveszítve a megszakítás nélküli, szennyezéstől mentes kifolyás előnyét. Ennyi erővel egy kétutas csapot is rakhatok, az is egy mechanikus elem, amiből törmelék kerülhet a vízbe. A szivattyú után még rendben van a szelep, mert a membránt meg fogják védeni a szűrők, de ehhez két egymástól független rendszer kellene, aminek nincs értelme.
A konyhapultban biztosan megállna a cső, erre gondoltam én is, de lehetőleg mindenfajta fúrást kerülnék, főleg a pultét. Ezért akartam a hagyományos csap helyére egy 4 utas csaptelepet, de már nem szeretném, főleg az 50 ezer forintos ára miatt sem. Gondolom az sem lenne előnyös, ha egy több méteres csövet körbevezetek a konyhapulton, mert felmelegszik és megposhad benne a víz. Ilyen szempontból még mindig a mosogatótálca fúrása a legelőnyösebb (cserével eredeti állapotba visszaállítható) és gondolom a gyári RO csap felcsavarozható alulról, talán még így is beférne egy megfelelő vastagságú cső.
Gondolom a pumpának mindegy hol nyílik meg a rendszer. A nyitószelepet a pumpa után közvetlenül kellene elhelyezni, hogy esetleg a szelepből a vízbe kerülő bármilyen törmelék fennakadjon a szűrőkön mielőtt elérné az RO membránt. (Pár napja vettem szerelvényboltban egy sima átalakítót, a menetéből hullott a fémszilánk, miután többször átmostam, utána is. Ennyit az alkatrészek minőségéről, utána pedig bekerül az ivóvízbe.)
Az óránkénti 20 másodperces öblítés csak akkor kellene ha éppen nem folyik a víz. Ha meg volt nyitva legalább x időre, szerintem a zárást követően 1 óra múlva ráér öblíteni. Éjszaka nem biztos, hogy örülnék az öblítésnek, lehet ritkítanám vagy kikapcsolnám (ha ez nem vágja gallyra a membránt). Esetleg az éjszsakai szünetért cserébe egy reggeli hosszabb öblítés jöhetne. Az "5" perces maximális nyitást is finomra szeretném hangolni, talán inkább programozhatóra (pl. ahányszor benyomom a gombot röviden annyi perc vagy hosszan nyomva kikapcsol). Talán kijelzőt is tennék. Ehhez mindenképp saját vezérlő kell.
Attól függ, melyikre gondolsz, amelyiknek a fele granulátum, másik fele PP, ahhoz elvileg nem fontos, viszont ilyet nem is láttam még gyári elrendezésben. Amikor az egész granulált (csak a kimenetén van egy kis szűrő), azután szoktak tenni 1 mikronos PP-t.
A kifolyócső nálam a membránhoz megy direktben, vagy egy időben használtam a lúgosító betétet is. A mosogatótálca mellett a munkalapba fúrtam egy lyukat, olyan átmérőben, amibe épp belefért a cső. Van rajta egy gumigyűrű, ami nem engedi lecsúszni, azt egy peremes díszalátét takarja, ami a tartozéka volt. Cső is a szokványos víztisztító tartozék, csak azért zöld színű, mert régen egy akvarisztikai cégtől rendeltem, ahol ilyen volt.
Fojtószelep a flow restrictor, ami minden RO membránhoz kell, viszont öblítéshez át szokták hidalni, hogy fojtás nélkül mehessen a víz a membránfelület mellett, leöblítve azt. De így is átszivárog egy kis víz a membránon, ami a nálam a kifolyót öblíti. Ha teljesen lezárom, akkor a vízben lévő oldott gázok (ami a membránon könnyen átmegy) felhalmozódnak a kimeneti oldalon, rugalmas dugót képezve, ami nyitáskor kilő. De épp ezért sem zárom le, hogy ezek szabadon távozzanak.
A felső szekrény aljába építettem egy nyomógombot, amivel a vizet indítani tudom, a betápszelep nyitásával. Ismételt nyomásra megáll, vagy 5 perc után is megáll, ha véletlenül úgy maradna. Mivel tartály hiányában valamilyen edénybe kell gyűjteni, így magára is lehet hagyni.
Pumpát nem integráltam a rendszerbe, mert ide nem kell, úgyhogy azt még külön ki kellene találni, de gondolom, akkor is egy mágnesszeleppel kezdődne az egész.
Nagyon örülök neki, hogy felhoztam a témát, mert egyre több hasznos dolgot említettél, amire egyáltalán nem gondoltam.
Megnéztem egy gyári Aquafilter készülék szűrőit, gyakorlatilag az amit leírtam (és nekem is ajánlottak), csak ezüst és zeolit adalékok nélkül, amivel talán jobb nem reckírozni.
(Az 1 mikronos szűrő talán már túlzás, egyébként nem egy drága dolog.)
Ahogy olvasom, szabad átfolyású rendszered van. Úgy látom egy gyári csapnak a kifolyójába helyeztél egy műanyag csövet, ami elér a membránig? Azon gondolkodtam, hogy a membránról lejövő vizet, nem lehetne-e egy "egészségesebb" anyagból készült csővezetékben kivezetni (mint a gyári LDPE műanyag cső, keresztül a tömítéseken és a csaptelepen, amikből szintén kiválhat bármilyen káros dolog). Például élelmiszeripari szilikoncsőre gondoltam. Nálad a cső milyen anyagból van? Hogyan toldod hozzá a csövet az RO membránhoz? Mivel rögzíted a csap "burkulatát", azaz a kifolyót mosogatótálcához és ez forgatható?
Én eddig az öblítést úgy gondoltam, hogy valahol a csap alatt egy elosztóra felrakok egy elektromosan vezérelhető szelepet, aminek a másik vége a lefolyóba megy. Ezzel a módszerrel viszont, az efeletti rész a csapig nem öblítődne ki. Illetve a lefolyóból visszajöhetnek bacik, bár a víz lefelé folyik, de kitudja. Már sokkal jobban tetszik a szabad átfolyású, ami az egész rendszert átöblíti és köze nincs a lefolyóhoz.
A rendszert megnyitó elektromos szelepet a szivattyú után érdemes rakni? Hova kell a folytószelep és miért kell áthidalni az öblítéshez?
A nyitás-zárás-t mivel vezérled?
Szinte ingyen vannak ezek az időzítők, hasonlóan bagatel összegért próbálok keresni Atmel mikrokontrolleres áramkört, ahhoz van programozó készülékem. Mégis csak jobb lenne a saját, mert úgy gondolom éjszakára ritkítanám az öblítést vagy akár ki is kapcsolnám ha nem tudok tőle aludni, reggel viszont indíthatna egy kiadós öblítést.
Igen, én is így gondoltam, hogy ha a pumpa előtt van egy mikroszűrő, akkor utána már nem kell.
Nem tudom, a gyakorlatban az ezüstadalék, illetve annak esetleg távozó, elvileg minimális mennyisége okozhat-e olyan kárt a membrán pórusainak eltömítésével, mint a vas, de még nem láttam olyan gyárilag összerakott RO-t, amiben ezüst lett volna, vagy zeolit és hasonlók. A zeolitból leváló porszemcsék vagy oldott ionok szerepe is kérdéses a membrán előtt.
Membrán után más kérdés, a tartályban szaporodó baktériumok problémája miatt. De ezért sem látom értelmét a tartályos technikának, hiába van UV lámpa vagy bármi, egyszerűbb az egészet kihagyni a folyamatból.
Viszont a baktériumok mérete és a membrán pórusmérete között olyan nagyságrendi különbségek vannak, hogy a baktériumok ahhoz képest óriásnak számítanak, de még a vírusok is. Ezért mondják 100 % biztonságúnak, ilyen szempontból. Hiszen ionok is csak minimális mennyiségben mennek át, az pedig jóval kisebb.
A membrán primer oldalának elfertőződése inkább kútvizes alkalmazásnál fajulhat olyan szintig, hogy berohad az egész. Csapvizes rendszerben legfeljebb a nyálkás lesz néhány hónap után a szénbetét két végén lévő gumi tömítőkorong, az ott elvan magának egy évig, más bajt nem okoz. (Membrán nélkül már érdekesebb, az ilyen szénbetétről jövő víz elfogyasztása.)
A linkelt vezérlő jó lehet, ha vásárlás előtt tanulmányozható a pontos működése, dokumentációja, hogy a házilag összerakott rendszerhez biztosan illeszthető legyen. Ha másképp nem, a gyári rendszer leutánzásával, miután az a vezérlő is valamelyik RO-berendezés tartozéka.
De kell hozzá legalább két mágnesszelep, egyik a betáphoz, másik a fojtószelep áthidalásához (öblítőmód).
Régebben én konnektorba dugható időzítőt használtam, de annál 1 perc a legkisebb idő, amit 3 óránként ütemeztem. Gyári készülékek példája alapján célszerűbb 1 óránként 20 sec öblítés, ami vízpazarlásként ugyanannyi, de frissítés szempontjából előnyösebb.
Később kikísérleteztem egy analóg elven működő elektronikát, ami tantálkondenzátor hosszú idejű töltésén-kisütésén alapul, a kívánt időzítést így be tudtam állítani (az óra persze nem pont 1 óra, de ez lényegtelen).
Viszont 2012-ben még nem eBay-eztem, vagy talán nem is voltak ilyen készen kapható eszközök, amit nemrég találtam:
Most már ilyet használnék fel én is, amelyik alkalmas a ciklikus módra, T1 és T2 idők beállítására. Kiegészítve a további áramkörökkel, igény szerint, de az már az egyszerűbb része.
Nem lenne jobb inkább az 5 mikronos szűrő átrendezésével a pumpa elé: 5 mikronos előszűrő -> pumpa szűrője -> tömbösített szénszűrő -> granulált szénszűrő (kombinálva mechanikai szűrővel) -> (opcionális 1 mikronos szűrő) -> RO membrán ?
Említetted az öblítést, ez egy olyan szerkezet ami időnként autimatikusan megnyitja a csapot, hogy leöblítse a membránt? Nem tudom ez alkalmas lenne-e rá és ezen kívül még mi kellene?
(Ilyen vezérlőt tudok csinálni is mikrokontrollerrel, csak időm nem nagyon van rá.)
Ha nincs egyéb hátránya az antibakteriális szűrőnek, akkor inkább ezt választanám. Már csak azért is, mert megakadályozhatja az ezt követő (RO előtti) szűrőkben a baktériumok felszaporodását, ami szerintem nem egy utolsó szempont (főleg, hogy nem kell végigfertőtleníteni mindent erős szerekkel szűrőcserénél). Az RO membrán kiszűri a baktériumokat, mert nem férnek át rajta, ez igaz, de nem 100%-os hatásfokkal.
Melyik szűrőknél láttál ezüstöt vagy gondolod, hogy másfajta kellene belőle? Írtad egy korábbi kérdésemre, hogy nincs ezüst az említett a szűrőben, hanem zeolit. Mégis jobb lenne a sima szén? Meg tudom venni ezt is azt is, jót szeretnék.
A pumpás szűrő vízlágyító és vastalanító gyantát tartalmaz, valamint a bemenetén és kimenetén mikroszűrőt is. Ezáltal kíméli a szivattyút és a membránt, kimondottan RO-berendezéshez ajánlják, így bizonyára jó is hozzá.
Saját, helyi tapasztalatok alapján én azért inkább egy önálló, 5 vagy 10 mikronos szűrőházat tennék legelőre, mert 6-12 hónap alatt ebben szokott felhalmozódni a legtöbb kosz, vagyis rozsdás színű víz, vízkőtől súlyosra hízott betét.
Érdekes módon az első szűrőház után már vízkövesedés, rozsdás elszíneződés nem szokott látszani. Pedig nyilván nem vízlágyító, de az első betét úgy tűnik, felfogja a vízkőnek azt a részét, ami letapadásra hajlamosabb szerkezetű (elektronmikroszkóppal nézve állítólag hópehelyszerű kristályok). Ami tovább tud menni, apróbb szemcsék, összetapadásra nem nagyon hajlamos.
De nálunk ilyen rendszer, rozsdás, mangános csövek, ami egyébként nem feltűnő, látszólag tiszta a víz, de hosszabb távon az első szűrőben így áll meg. Karbantartásnál kiemelem a betétet, a pohárban maradó víz egy tömény rozsdás, dohos szagú valami. Tehát én legalábbis ezért raknék előre egy külön szűrőházat, 5-20 mikronos betéttel, hogy ez a sok mocsok ne a fentit terhelje.
Meg kellene nézni, hogy az Aquafilter milyen betétekkel szereli mostanában az RO-tisztítóit, mert szerintem ezekbe nem való (régebben sehol nem láttam) ezüstözött, egyéb adalékolt vagy kombinált szűrőket, a membrán előtt. Ezek egyéb (nem RO) szerkezetekbe valók inkább. RO-nál csak tisztán blokk, granulált és mikroszűrők szoktak lenni.
Ide nem kell antibakteriális védelem, mert a baktériumok nem férnek át a membrán pórusain, eltereli a lefolyó felé. Fontosabb szerintem a szakaszos, automatikus öblítés, ami képes annyira frissen tartani a rendszert, hogy 1 évig is elmegy karbantartás nélkül. Sőt, nekem ment már tovább is.
A membránt megvédi a klórtól egy tömbösített betét, legalábbis nekem úgy is jó volt, amikor utána tettem granuláltat is, úgy is jó volt. Ha valaki biztosra játszik, állítólag jobb mindkettőt betenni. A granulált szűrőnek csak a kimenetébe volt építve egy mikroszűrő, arra is rá mertem bízni a membránt, de biztosabb egy önálló 1 mikronos szűrőház.
Kell parázni, hogy szénszemcsék jönnek ki belőle és károsítják az RO membránt? (Állítólag nem.) Ennyi szűrő után betenni mégegy 1 mikronost nem erős túlzás?
Úgy tudom a kútvizet be szokták vizsgáltatni, utána lehet továbblépni a szűrés tekintetében, hogy mégis mit kellene belőle kiszűrni. Sokféle szűrő van különböző célokra. A kereskedelmi forgalomban levő víztisztítók csapvízre lettek kitalálva, ami papíron már eleve ivóvíz. Itt az egyik legnagyobb probléma a klór, a kútvized nem gondolom, hogy klóros lenne. Ha nem mély a kút, lehetnek benne talajból beszivárgó szerek, stb. amire nem biztos, hogy egy egyszerű szénszűrő elég. Mint laikus írom ezeket, talán más tud érdemben jobb tanácsot adni.
Nem feltétel, ez csak ilyen minőségi fokozat, hogy egyszerűbb esetben betesznek szimplán egy tömbösített betétet. Ez préselt, tömb, blokk néven is fut. Ha extrább igények vannak, akkor utána még egy granulált betétet is.
A granulált szén egy műanyag hengerben helyezkedik el, rázásra zörög a belseje, kimenetén egy külön kis filter van, ami a szemcséket megfogja. Tehát ez a henger megy bele a poharas házba. A préselt majdnem ugyanez, csak nagy nyomáson és hőmérsékleten tömbösítik.
A tömbösítésnek vannak előnyei, kisebb a résméret, továbbá nem tud benne kialakulni olyan vízcsatorna, mint egy laza granulátumban, amin szerencsétlen esetben úgy folyhat át a víz, hogy nem érintkezik rendesen a szénnel. Ugyanakkor a granuláltnak is lehet előnye, ami most nem jut eszembe, a kettő kombinációját szokták használni.
A linken blokkszűrő néven szerepel, de az S / Silver Series elnevezés úgy látom, megtévesztő. Először én is azt hittem, hogy ezüstözött szén, mivel van olyan is. Antibakteriális hatása miatt az ezüstadalék segíthet a csereidő 1 évre történő kitolásában, de RO-víztisztítóban soha nem szoktak ilyet alkalmazni. A membránt köztudottan tönkreteszi a vas is, pórusait eltömíti, gondolom az ezüst sem használ neki.
Végül a doksiból kiderül, hogy ezüstöt nem is tartalmaz:
A "bitumenes" elnevezés furcsa lehet, de ennek nincs köze az aszfalthoz, kátrányhoz, hanem a fekete kőszénre utal, ha jól tudom. Zeolitra sincs szükség az RO membránhoz, ilyen betétet csak szenes víztisztítóban szoktak használni.
Értem, köszönöm. Mindenképp pumpa lesz. Gondolkodom, hogy 3-4 utas csaptelepre (55 ezer forintért) cseréljem-e a mostanit vagy inkább áldozzam fel a mosogató tálcát, hogy ne kelljen csillagászati összeget elköltenem. Mivel lehet lyukat csinálni rá és mekkora lyuk kell a víztisztító csapjának? Két utasra gondoltam, ha mégis meggondolnám később az utókezelést. Gondolom ha később ki lesz szerelve (mert elköltözöm, nem az enyém a lakás) a lyuk miatt mosogató tálca csere kell, így pedig már elég sokba kerülhet ez a megoldás is.
Az tényleg nem sok, nálunk kb. duplája, így nem is tudom, mi történne alacsony nyomáson, de bizonyára romlana a termelés és az elválasztási arány is. Ilyen esetben már mindenképp szokták ajánlani a rásegítőt.
Hogy intenzívebben jön, az lehet a nagyobb keresztmetszet miatt, de attól még a zárt helyzetben mért nyomás elvileg egyforma a lakásban bárhol (kiegyenlítődik). Ha esetleg szűkület van valahol, az áramlást persze visszafogja, de nem a statikus nyomást.
Most lett alkalmam kimérni a nyomást. Néha leesik 2.5 bar alá, de javarészt 2.8 vagy kicsivel felette, folyamatosan ingazodik. Ha kinyitom a csapot, 0.2-0.3-bar-al tovább esik a nyomás. Mire számíthatok ekkora nyomással egy 100GPD-s Filmtec DOW membránnal?
Az a gyanúm, hogy csak itt van nyomásprobléma, mert a fürdőkádnál szemmel láthatóan kétszer intenzívebben folyik a víz. Lehet a sarokszelepnél van probléma. Kivettem belőle a szűrőt, ami egyáltalán nem volt elkoszolódva, ettől semmi nem változott. A nyomásmérő idoma közvetlenül a sarokszelepre csatlakozik.
Én is arra számítok hogy beépített nyomáskapcsolók vannak benne, mert nincs rajta saru. A tetejét én is leszedtem, de nem sokat láttam rajtam , pár gumi membrán. Alul meg a forgórész a kefékkel.
Bár, ha eredetileg sem volt megszakítva az áramkör, akkor az is elképzelhető, hogy beépített nyomáskapcsolóval rendelkezik, esetleg nyomáshiány elleni védelemmel is. De egyébként soha nem láttam ilyet közelről, tehát ez csak találgatás, meg kellene valahogy vizsgálni.
Ahogy magam ismerem, szerintem nem állna meg nálam egyben, vagyis darabokra szerelés nélkül.
Megoldható elvileg, de kell hozzá két nyomáskapcsoló. Egyik a tartálynyomást érzékelő túlnyomáskapcsoló, másik a bemeneten a hálózati nyomás jelenlétét érzékelő kapcsoló.
Kereskedelemben egyiket nagynyomású kapcsolónak nevezik, másikat alacsony nyomásúnak, de ez erős egyszerűsítés, mert ez nem csak a nyomásról szól. A működésük is ellentétes: egyik túlnyomásnál szakít meg, másik nyomáshiány esetén szakítja meg a szivattyú áramkörét.
A klór nem csak akkor káros ha megisszuk, a bőrnek sem jó, illetve a gőzét belélegezni sem. Régóta gondolkodom, hogy kellene valamilyen szűrő zuhanyzáshoz is.
Valaki esetleg pumpa ügyben tudna segíteni? 600-720 GPD vízszállítás és 5.5-6.9 bar nyomás között. Talán rosszul kerestem, de nem találtam semmit. Csak RO szűrűhöz készült pumpa jöhet szóba (tisztaság miatt) vagy más is?
