Megállapitásod, hogy lehetetlen rövid a határidő ez biztos. Nem ezekhez szoktunk, ugyanis a Rákóczi pályázat októberben került elbirálásra és május 1-ig kellett készre jelenteni. Pontosan ez az időszak, amikor az épitőiparban is védőfóliázással, burkolattal fedik a munkahelyeket, ezt az erdőben nem igen lehet és hidegben szabványos festést szinte lehetetlen késziteni, mert a festék nem akar száradni, inkább lefolyik. A Vértesről hallottam, a finanszirozásban van különbség, mig néhány borsodi lehetőség az 1%-os felajánlásokból lesz, addig az uniós pénz bizonyára értékesebb, hisz a Vértesre 3 milliót fizetnek, cirka 600 km-t jelent. Nálatok mennyi költsége van egy km festésnek? Szerinted milyen adatoknak kellene szerepelni egy tájékoztató és, vagy irányjelző táblán?
Nem tudom hogy van-e 2009-es füzet. Akkor nem szükséges vennem. Értem tehát akkor is pecsételjek kétszer ha csak elhaladok és nem szakitom meg. Már ezért megérte érdeklődnöm mert csak simán egyszer pecsételtem volna:) köszi.
1. Van 2009-es füzet? 2. Javaslom a kétszer történő pecsételést, ha két rubrika van. Kettős rubrika elvileg a szakaszhatároknál van, az atlasz is javasolja ilyenkor a dupla pecsételést. 3. Alá/mellé kell pecsételni.
Egy régi beszámoló Güszinek szeretettel:) A kisörsi templomromot anno nem sikerült megtalálnunk, a dzsindzsa teljesen reménytelen volt. Az ecseri templomrom és a falu dombon álló temploma kárpótolt.
1. Balatonföldvári kistérség úthálózatának kialakítása. Erről HEV tudna részletesebben mesélni, de jellemző a költségigényre, hogy minden tárgyra (oszlopok, padok) még kis fémtábla is került arról, hogy EU támogatással készült. 2. Vértes úthálózat felújítása (valami lehetetlenül rövid határidő van rá) 3. Velencei-hegység kerékpáros turistajelzés hálózatának kialakítása. Itt nekem az nem tetszik, hogy az egész kék kerékpár jelzés lett, ami így sokszor háromfelé ágazik.
Sziasztok. Két kérdésem lenne Okt-val kapcsolatban. 1, 2008as a füzetem még egyetlen pecsét sincs benne. A kétezerkilenceshez van-e benne pecsételőhely változás? Magyarán érdemes egyáltalán szükséges-e újra beruházni? Nyilván nem változik ilyen gyorsan az útvonal de inkább rákérdezek. 2, Néztem a füzetet és pl Romhány vá. vagy a sátoraljaújhely vh. kétszer szerepel benne. Namost ez gondodlom azért van hogy ha valaki itt szakitja meg majd innen kezdi ujra akkor legyen két hely pecsételni. D ha nem szakitom meg és áthaladok rajta akkor gondolom elég csak az egyik rubrikába pecsételni a másik szabadon maradhat. Különben ha ezért van két lehetőség a pecsételésre kissé logikátlannak érzem mert ugye bármilyen településen meg lehet szakitani ahova elér a Volán. És innen a 3ik kérdés: Ha Én pl Alsópetényben szakitom meg a túrát aminek egy pecséthelye van majd valamikor innen folytatom akkor csak simán alápecsételjek vagy mellé? Thx
Nana, ezt már felvetettem Vagdalthúsnak, sőt majd mehet tovább a leendő P-n, végig piroson ;) Akár mozgalmat is lehet majd rá kiírni. Nagyjából lemértem, a jelenlegi P kb. 90 km.
OKT - Becske - Bableves-csárda "Túra, ahol nem kell jelzésváltásokra számítani..."
Dombság vagy hegység? Felvetődhet a kérdés, de ha valaki bejárja az OKT ezen szakaszát, hamar meggyőzi magát: hegység. Már az 500-as csúcsokra is mozgalmat írtak ki, busz ablakából apró domboknak tűnnek, azt gondolhatjuk, hipp-hopp fent leszünk. Lesz ez még másképp is, lesz itt még izzadás, vércukor és sópótlás... Végre kék túratársnővel már régen terveztük ezen szakasz bejárását. A tervezés közben mindig fel-felvetődött a kérdés: 1 vagy 2 nap alatt? Mivel vasárnapra más programja adódott, így maradtunk az 1 napos teljesítésben. Még megterveztük indulás előtt a menekülési lehetőségeket: Nógrádsipeki menetrend kiírva papírra. Hajnali 5 órakor indultunk Budapestről, majd 6 óra után nem sokkal indultunk neki az első párszáz méternek a Bableves-csárdától a buszmegállóig, hogy 6:20-kor felszálljunk Homora felé induló buszra. Homorán közel háromnegyed órán volt az átszállásra, amellyel Becskére igyekeztünk. Már turistatérképen kinéztük a Mikszáth-emlékfát és a Vay-Zichy kastélyt. Így úgy döntöttük, hogy nem csak megreggelizünk Mohorán, hanem megnézzük ezeket a látnivalókat. A falu főterén Wass Albert emlékoszloppal indul a sok látnivaló. A főtér végén templom, tőle balra az út másik oldalán a Mikszáth-emlékfa, Mauks Ilona emlékház (bejelentkezés: 35/372-552). A főtér végén tábla hívja fel a figyelmet Tolnay Klára emlékházra. Már maga a házért is érdemes megtenni azt a pár métert (K-V: 9-16). Innen pár méter a kastély, amely a jelek szerint magántulajdon, nem látogatható. Kissé távolban szintén egy szép állapotban lévő templom. Érdemes volt ezt a kis időt így eltölteni. Buszon Becskén tett lett, ezt a pecsétet már korábban mindketten begyűjtöttük, így azonnal útnak tudtunk indulni fél 9 után. Szandavárig mindketten ismertük az utat Andezit 30 teljesítménytúráról (akkor fordított irányba tettük meg), én pedig korábban (G)dzsí túratárssal már a Szandaváralja-Romhány szakaszt teljesítettem. A várba hamar felértünk, Andezit 30-on elkapott nagy esővel szemben most szép kilátás nyílt minden irányba. Nehéz ereszkedőt követően Szandaváralja felé vettük az irányt. Itt a (világos)kék jelzés több helyen elbizonytalanított, nem akarok senkit sem megsérteni, de mintha a jelzésfestő sem tudta volna, hová kell festeni. A korábbi kis kitérő megszűnt, az út is nehezen járható, viszont mintha került volna bele egy újabb kanyar kicsit feljebb, talán a kilátást akarják innen is megmutatni. A jelzések itt sajnos számunkra nem voltak egyértelműek. Szandaváralján a pecsételést megejtettük, s szembesültem egy nagy hibával: a turistautak.hu-ra rossz helyre jelöltem be a pecsét helyét, persze ezt javítani kell. Szandaváralja után a Csukori-erdő felé vezet az út. Ezt csak azért érdemes itt megemlíteni, mert egy 5-6-os elágazásban nem látni jelet, csak fent a domb tetején, erre figyelni kell. Ezen szakasz eleje erdőben, a további rész mezőn halad. A kitett szakaszon erősen sütött a nap, lehet, hogy még jól jön majd a nógrádsipeki „dögbusz”? Szandai műutat keresztezve 5 méterre legelésző őzeket riasztunk meg, nekik nem gond a gyors teljesítés… Cserhátsurány előtt lovag fogadnak, kis kitérővel pecsétet gyűjtünk be, kolával és jégkrémmel hűtjük magunkat. A faluban érdemes pillantást vetni az OKT mellett álló Jánossy-kastélyra. Az eddigi észak felé tartó utunk keletre fordul, elhaladunk a piros jelzés vége mellett és Nógrádsipekre fordulunk. A főutat elérve kék kútra vetjük rá magunkat, majd egy hosszabb faluban való meneteléssel találjuk meg a falu szélére költözött kocsmát a kéktúra bélyegzővel. Érdemes megjegyezni, hogy Cserhátsurány felől van egy téves K, K2 (kék pecsét) jelzés az út bal oldalán, erre ne figyeljünk, hanem haladjunk a kéken a falu utolsó utcájáig. Ide azonban célszerű lenne felfesteni egy kb. 150 méteres K2 jelzést. És akkor nekiindulunk a Cserhát hegységnek… Nemsokára egy nagyobb útjelző táblához érünk, de csak az irányoknak higgyünk… A tábla szerint Sipek 2 km, Hollókő pedig 4 km… Nem annyi. A Dobogó-tetői elágazásba már fújtatva érünk fel és leülünk szendvicset enni. Leülnénk, mert én nem vállalom be, nagyon sok a hangya. Rövid pihenő után nekiindulunk szerintünk még innen 4 km-re lévő Hollókőre. Sok szintet vesztünk, amikor meglátjuk szemmagasságban Hollókő várát. Szép, de csalóka, egyre több szintet vesztünk, már-már riadtan keressük az eltűnő vár falait. Hová megyünk le, amikor a vár szintén kell majd elhagynunk Hollókőt? Itt már kissé fáj a szint, de jön. Kitett emelkedő, a napfényben szikrázó követ út. Megyünk felfelé, nyerjük visszafelé a szintet, elérjük a tanösvényt, az első táblát. 17. állomás. Tizenhetedik… Igen, ez már a küzdés, az 1. állomásig kell menni? Talán itt kellene abbahagyni? Nincs már busz, s a bableves vár minket! Lassan kerüljük a hegyet, beérünk az Ófaluba, ami kárpótol az előzőkért. A kocsmában megtudjuk, hogy Becske messze van, a Bableves meg már csak 4 km. Aha, persze… Felkapaszkodunk a várhoz, utolsó emelkedő. Kitett hosszú mezőn futó szakasz, irányjelző tábla hiányzik, csak az Élet gyöngyei mutatják, merre megy a kék… Szerencsére a mező után jön kis árnyas akác, amelynek illata végig kísérte utunkat. Felsőtold déli sarkán érjük el az aszfaltot. Ez pár pozitív, egy faluval kevesebb. Alsótoldig még viszonylag gyorsan fogynak a méterek, falun belül lassan. Faluban még 2 km-re hirdetik a Csárdát, az 500 méteres táblától pedig pár csak kb. 100 méter… Az utolsó párszáz pedig emelkedő… De megérte, mert ott a csárda, ahol bableves vár, megérte meg szép a Cserhát hegység, s jó túrázni! Táv: 46,5 km az új igazolófüzet szerint. De mi ezt nem tudtuk…
Nem én, és nem is Djordje, és nem is a Tengerszemesek. Mint az előbb fogalmaztam: a fenti sporttárs (mármint akitől az elhíresült mondat hangzott el). Kinizsi alapítótag, a max. ötperces szünetet saját, korábbi keserű tapasztalata alapján javasolta. Egy régi Kinizsin negyedórára leült Koldusszálláson kihűlt izmokkal, és gyakorlatilag képtelen volt utána bármilyen mozgásra, kocsival szállítmányozták el onnan.
Ja, még egy tapasztalat (bár ez személyfüggő is lehet): 83 km-rel a lábban az agy vérellátása már nem tökéletes, tompább vagy éppen ingerültebb lehet a túrázó. Szerintem ilyenkor nem feltétlenül a katonás stílusban közölt, bár jószándékú tanácsra van szükség, hanem néhány biztató, "simogató" szóra. Igaz, hajnali (vagy éjszaka?) 3-4 között, amikor a leginkább segítségre szorulók érkeztek, már a pontőr is tompa. :-)
Jól látod a dolgot: ez utóbbiak a pontőr által való biztos tudása sokat dob a résztvevők szemében az ellenőrzőpont - és ezáltal összetettebben maga az egész teljesítménytúra-rendezvény - megítélésén!
Gudluking kérdezte tőlem a szaktopikban, hogy tudom e, hogy ki volt az ősz, szakállas pecsételő Koldusszálláson. Mondtam, nem. Nos, melyikőtök volt a felsoroltak közül?
Talán ez így erős, mármint a kulturális szint degradálása. Mindenki megvan győződve a saját igazáról.
Önkéntesként tartózkodtam a koldusszállási pontnál. Tudod: "Csak öt percig maradjatok!" Egyébként nagyon jó kis csapat volt: a Tengerszemesek, a barlangász Djordje, a fenti sporttárs, valamint szerénységem.
Őszintén mondom, számomra is nagy élmény volt, tanultam néhány hibámból is, ha jövőre is számítanak rám, ezeket igyekszem kiküszöbölni. Pl.: felkészülni (bemagolni) az ellenőrző pont sajátosságaiból, pontos adatok a hátralévő távról, szintről, kavarási lehetőségekről (akár 1-2 héttel korábbi bejárással) legalább a következő pontig, menekülő útvonalak pontos definiálása, stb.
Ahhoz sajnos nem elég kulturált az ottani közönség, hogy ez teljesen megtörténjen, viszont szerintem mindenki örülne a beszámolónak, úgyhogy hajrá, elő a farbával! :)
Kérem szépen, Tavaszi Széll is részt vett a Kinizsi 100 nevű rendezvényen. Na nem teljesítőként (aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul), hanem rendezőként. Nagy élmény volt így is, gondolkodom egy beszámolóról a szaktopikban, de elébb megvárom az ottani népharag csitulását.
Joeyline, Zete, Vagdalthús meg jómagam, csak igy kapásból.
Abban igazad van hogy a ttúrások halmaza meg a kéktúrázok halmaza nem fedi annyira egymást. De ez a kinizsi volt, ahova rengeteg elsőbálozó, amugy nem ttúrás ember eljön.
