Alapvetően nálunk gazdagabb, de alacsonyabb futballkultúrájú országoknál volt működőképes (szerintem) a túrázás. Pl. Svájc, Németország, Hollandia, Franciaország, Spanyolország, a 20-as évek közepéig Olaszország volt ilyen szempontból kifizetődő. Legalábbis ez tűnik logikusnak.
Értem. Bennem fel sem merült a "jó focit játszás" és az egyéb minősítés. A pályán történtektől elvonatkoztatva tettem fel a kérdést, de úgy látom komoly hiba volt. A foci már csak ilyen :) Fura a mából visszanézve olvasni, hogy volt idő, amikor a magyar foci még keresett exportcikknek számított. :)
A Sporthírlap sorozata az FTC történetéről 1944. 02. 23. 1929: a dél-amerikai túra 200 ezer pengőt jövedelmezett. Ebből kifizették minden tartozásukat, még azt is, amely a B lelátó építéséből származott.
(ez a 200 ezer vélhetően bruttó összeg, gyanúsan soknak tűnik)
Nem, ez teljesen máshogy ment. A magyar csapatok 1919-ig nemzetközi meccseik túlnyomó részét hazai pályán játszották. Sokba kerültek, de a jegybevételből bejött e meccsek ára. Az, hogy az FTC és az MTK nagy pályát épített, az részben a magyar-osztrák meccseknek, részben a nemzetközi meccseknek köszönhető. 1919 után megváltozott a helyzet. Ekkor már a mi csapataink képviselték a minőségi focit, külföldön sok csapatnak megérte, hogy magyar csapatot hívjon, mert... ugyanaz történt mint korábban nálunk. A magyar csapatok képviselték a látványos, minsőégi focit, amiért szívesen áldoztak Olaszországban, Franciaországban, nyáron Skandináviában. Ráadásul olcsók voltunk. Ebben az időszakban keletkezett a vajaskenyér-túra kifejezés. A Bocskai 1928 és 1938 között 275 nemzetközi mérkőzést játszott, ebből 15-öt Debrecenben. Vagyis a nemzetközi meccsek 5,5 százalékát. Ugyanezek az arányok másoknál: MTK: 1910-14 között 66%, 1930-34 között 8% FTC: 62, illetve 10%
A disszertációmban ezt írtam: Így a legjobb magyar egyletek nagyjából azonos számban játszottak bajnoki és nemzetközi mérkőzéseket (a Bocskai 13 év alatt 303 bajnoki, és 275 nemzetközi mérkőzésen szerepelt). A magyar csapatok nemcsak jó játékot produkáltak, hanem a nehéz hazai viszonyok miatt nagyon olcsón léptek fel, a gazdasági válság idején „bagóért vállaltak külföldi mérkőzéseket, harmadosztályon utazva, harmadrangú szállodákban lakva és nem egyszer puszta kenyéren és szalonnán élve”. A Bocskai másfél évitzed alatt mintegy harminc alkalommal indult külföldi túrára, több út kimagasló bevétellel zárult. Például az 1934/35-ös francia-spanyol-portugál túrán 10.000 pengőt keresett a klub, amiből több hónapig tudták fizetni a játékosokat, az egyik debreceni lap joggal állapította meg, hogy a Bocskait a külföld tartja el. 1934 őszén ugyanis a debreceni mérkőzések nettó bevétele összesen 2000 pengő volt, a város 1000 pengő támogatást szavazott meg, viszont egy-egy lisszaboni mérkőzésért 3-4000 pengőt kaptak.
Na ezt a túra dolgot valahogy sosem értettem egészében. Gondolom már akkor is a viszonosság elvén ment, tehát a magyar csapatok is fogadtak külhoni egyesületeket, és részükre fizettek (nem csekély, hisz mint írtad, a megélhetéshez kellettek a bemutató meccsek) összegeket. Tehát amit kint kerestek, annak jó részét fel is kellett ölni itthoni rendezvényekre. Feltételezem, hogy még így is megérte nagyon. De az egész nem tiszta nekem.
TV, gondolom vannak forrásaid arra, hogy a Bocskay mennyi nemzetközi meccset játszott Debrecenben, és azoknak mekkora volt a bevétel/költség oldala. Tényleg akkora profit volt, hogy ez (is) tartotta el a klubokat? Egy ilyen vidéki csapatnak mekkora lehetett a költségvetése, és ennek mekkora részét fedezték a túrák és az itthoni meccsrendezés? (Azért kérdem, mert kötöd a túrák elmaradozását a gazdasági hanyatlással.)
Én úgy gondolnám, hogy a túralehetőségek elmaradása és az elzárkózás (ez igaz az akkori Magyarországra?) azt eredményezné, hogy felértékelődnek a hazai rangadók. Igaz, belőlük tétért csak igen kevés van egy évben, de pótlásukra könnyedén lehet mérkőzéseket, kupákat szervezni hazai csapatok részére. Ráadásul a területgyarapodást is úgy képzelem, hogy a hirtelen belföldivé váló, korábban határon túli csapatok leszervezési költsége csökken, és több marad a kasszában egy-egy meccs megrendezése után.
Talán már említettem, hogy az MTK 60 éves történetére kiadott könyv igen "szórakoztató" olvasmány (1949-ben jelent meg). Jegyzeteim közt bogarászva most találtam ezt az idézetet:
A külföldi túrákról „A világjárók tapasztalatai itthon nem jelentettek olyan hasznot, mint ahogy elvárhatta volna dolgozó népünk, éppen a portyák kapitalista jellege miatt. De néhány világjárónk így is szert tehetett komoly munkásmozgalmi tapasztalatokra, melyeknek jó hasznát látta népünk a kiélesedett osztályharc idején.”
Más klubokról jelentek meg 49 és 56 között könyvek? Nagyon érdekelne.
A profi csapatok két időszakban szűntek meg "tömegesen". A gazdasági válság idején, és a harmincas évek végén. Ez utóbbi esetben nekem úgy tűnik, hogy a külföldi túralehetőségek megszűnése miatt ment tönkre pár év alatt több klub is. Az a Bocskai esetéből ugyanis nyilvánvalóan kiderül, hogy a külföldi túrák egy klub éves bevételének jelentős részét tették ki. Természetesen az MTK története egészen más, noha Brüll szerint ők is komoly gondokkal küszködtek (kérdés, hogy e tényt mennyire fújták fel a lapok, esetleg elterelve a figyelmet a politikai nyomástól). Levéltári forrásokból, visszaemlékezésekből, klubok költségvetéséből talán többet meg lehetne tudni.
De a Phöbus kis cég volt. És elkövették azt a hibát, hogy rengeteg játékosnak állást adtak, amit a cég nem bírt el (a Nemzeti Sport szerint a Phöbus összesen 53 labdarúgót igazolt, akik egyébként amatőrök voltak).
1939-es történet. Már volt itt szó a Nemzetiről, jó lenne kideríteni, miért is oszlottak fel ilyen látványosan. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy egyszerűen elfogyott a pénzük. Korábban soha, semmilyen utalást nem láttam arra, hogy bármilyen politikai kapcsolatuk, netán"zsidó hátterük" lenne. Szerintem egyszerűen ekkor járt le az idejük, ahogy a többi "civil" klubnak. Ez már a vállalati sport időszaka.
Egy érdekes (?) sztori. 1938 májusában a Karcagi MOVE-DVSC meccset a hazaiak nyerték, de egy karcagi játékos igazolatlanul szerepelt.
Nagy János 1936-ban ment el a DVSC csapatától, onnantól kezdve mindig két helyen volt leigazolva: Vésztőn és Berettyóújfaluban. „Vésztőn kapott négyhavi eltiltást, mire elment Berettyóújfaluba játszani, majd amikor Vésztőn lejárt a büntetése, visszament oda, de mikor egyszer a játékvezetőt agyon akarta ütni és ezért 18 hónapi eltiltást kapott, ami majd 1939-ben jár le, ment el Karcagra, s leigazolta magát ott. Foglalkozását hol mint cukrász, hol mint pék, hol mint fémcsiszoló, nikkelező jelölte meg. Érdekes, mindenütt saját nevén, valódi születési adataival szerepelt. Csak azt hallgatta el mindig, hogy máshol is volt leigazolva. Az újabb adatok szerint levelet írt a DVSC egyik vezetőtagjának, hogy elárul egy óvási okot, ha némi anyagit kap. Önmagát akarta elárulni, de erre már nem volt szükség, a DVSC hamarabb kinyomozta múltját.” (Debrecen, 1938. 05. 25.)
Az az igazság, hogy az olyan sportkönyveket, amelyekben túlnyomórészt csak eredmények és összeállítások vannak, nem szoktam elolvasni, mert kívülesik érdeklődési körömön. Talán ezért sem ismertem ezt a két könyvet.
Az a Nagy Zoltán, aki kiadta a futballtörténetet, megjelentette az 1957-es és az 1958-as évek történetét (nem tudok a fórumon hozzászólni, azért itt okoskodom). Az 57-esben benne van az NB I és az 56-os másodosztály befejezése. Az 58-asban az 1957-58-as NB I és NB II, meg az alsóbb osztályokból valamilyen táblázat.
A Honvéd keretéből néhány keresztnév nem egyezik a nálam találhatóakkal, a többi csapatnál nem tudok állást foglalni.
TV! Nagy Béla kiadott két kupakönyvet: Az Ezüstlabdától az MNK-ig ill. A Labdarúgó MNK története címmel. Na most a kettő kiadvány Magyar Kupáról szóló része 100%-ig megegyezik, még a betűtípus, a szedés is... minden!
Nagyjából négy különbség van.
Az egyik, hogy az első könyvet keményebb, vastagabb papírra nyomtatták. A második könyvet az FTC adta ki, így zöld-fehér és FTC címer van rajta. A harmadik, hogy az előbbi könyv az újabb, így nem az 1978-as, hanem az 1981-es idény tartalmazza a kupák történeteit. És hogy az előbbi könyv nem csak az MK-ról, hanem az előzményeiről is szól. Van benne kb. 1-2 oldal az Ezüstlabdáról, a Corinthián-díjról, Felszabadulás kupáról, Béke kupáról, a Téli kupáról és a Bajnokok Kupájáról is.
Amúgy nem egy nagy szám a könyv. Sőt, kifejezetten nagyon gagyi. Az eredmények csak a legjobb 8 között vannak közölve (dátum, miegymás nélkül), és kizárólag a döntőről van sztorizós rész, az is kb. 6-8 mondat. Ja és kizárólag a győztes csapat összeállítását lehet megismerni...
Szóval nagyon csak a minimum, az alapok vannak benne...
Ez ma jelent meg. 1942-ben a Nemzeti Sport megkérdezte olvasóit, hogy szerintük milyen lesz a magyar sport 1992-ben. Hogy milyen válaszok születtek, arról a cikk címe sokat elmond. Jósolni veszélyes
A Magyar Kupa mindig amolyan mostohagyerek volt, előfordult, hogy évekig meg sem rendezték. Szerintem a legtöbb, amit erről a sorozatról írhattak, az néhány Nemzeti Sportos cikk lehetett.
