OKT
Nagyvázsony - Szentbékkálla
Nagyon korán kezdődött a nap.
4:30-kor kigördültünk a szokott troli megállóból, Optikával.
7:00-kor Sümegen voltunk.
Itt elváltak útjaink.
Optikáról annyit, hogy kemény menetet tervezett a hőségben, a részletekről inkább Ő.
Nekem még el kellett jutnom Tapolcáig, itt leparkoltam a tónál, átvedlettem, majd irány a buszállomás. Elértem a 7:45-ös buszt.
Ez jó ómennek bizonyult, igaz egy többlet kilométert be kellett vállalnom, mert ez a busz csak az elágazásnál állt meg. Belefért az időbe.
Nem tervezetem nagy tempót, de Szentbékkálláig mindenképpen el szerettem volna jutni.
Bevásárlás, kávé, bélyegzés.
A vár pénztárosa épp akkor nyitott, a szép bélyegzővel sikerült "indítanom".
Eseménytelen szakasz. Sokadik "nekifutást" követően kitértem a romnál.
Rendezett a környéke, ez is egy román kori rom.
Hogy miért maradt ki Julika "romos" mozgalmából?
Mivel tudtam, hogy létezik, Nagyvázsonyban már "meghiteleztem" az érintőpont felkeresését.
Nincs gond a jelzésekkel, az útvonal az országútig kellemes (enyhén emelkedik), onnan kellemetlen, egyenes murvás út.
A bélyegzőnél pad!!!
Bőven belefértem az időbe, hisz más peremfeltétel nem volt, mnit a balatonhenyei kocsma nyitvatartási idején belüli "célba érés".
Újabb sunyi emelkedő, majd nyílt terep. Nagy biztonsággal leget haladni.
11:30-kor "befutottam", legurult az első sör.
Feltankoltam a következő szakaszra, majd úgy döntöttem, megpróbálom elérni a 15:00-ás buszt. 12:45-kor indultam.
Ha valaki Balatonhenye felől közelíti a kilátót, az készüljön fel némi rögtönzésre.
Egy jó darabig felfelé halad a széles szekérút, majd a jelzés balra betér a sűrűbe.
Nem érdemes követni, hisz az út járhatatlan.
Jó 200 méter tovább a széles úton, majd "megjön" a jelzés, balról. Levág egy kanyart, de az ösvény már nem járható.
Felér az út egy dombhátra, majd megindul lefelé.
Itt érdemes figyelni, mert hamarosan jobbra betér a sűrűbe.
Van jelzés!!!
Rövid szakaszon jól járható ösvény, tűrhető jelzések.
Mikor kiértünk egy présházhoz, akkor látunk egy jelet, de utat nem találtam.
Megindultam lefelé a szőlő mellett, az alsó úton jobbra.
Pár méter és egy fedett úton fentről megjött a jelzett út.
Valahol a présháznál kellett volna "bebújni", de hogy hol, az nem tudom.
Lényeg a lényeg, innen széles úton, látszik a Balaton.
Kék négyzet balra el, majd egy tiszta jelnél megindulunk felfelé.
Jó meredek!
A csúcson kilátó.
Kihagytam.
Csúcscsokoládé be, egy fél liter folyadék utána.
Maradt még majd egy órám, de a neheze még hátravolt.
Meglehetősen csúszós az árok, melyben a jelzett út lefelé megy. Meredek is. Sok a kidőlt fa.
A végén elértem egy kereszteződést, de jelet nem találtam.
Indultam elfelé a szekérúton, de hamar meguntam.
Egy alkalmas teleknél irány lefelé.
Nem volt kerítés, igaz, út sem. De látszott a templomtorony.
Márpedig még a kezdeteknél megtanultam, hogy az OKT nem UKK.
Elértem egy széles utat, jelet itt sem találtam. Szerintem kellett volna.
Találtam egy táblát, mely szerint NEM TURISTAÚT.
De járható volt!
Sőt.
Nyílegyenesen haladva elértem a jól ismert romot.
Előtte másik tábla hívta fel a figyelmemet, hogy NEM TURISTAÚT.
A romtól már nem volt gond.
Kényelmesen elértem a buszt.
Mivel 2 éve már tisztáztuk, hogy ez egy "alulértékelt" szakasz, nem volt lelkiismeret furdalásom. Ha valóban 7,1 kilométer lenne, akkor 2 óra 15 perc reális lenne.
Eltettem a buszjegyet.
Mivel Tapolcán volt a szállás, csak addig kellett kibírnom.
Gyors tisztálkodás után a tó partján "szürcsöltem" a hegy levét.
Meglehetősen elfáradtam, de maradt még 2 napom a hátralévő 20 kilométerre.
Folyt köv.
