Lentebb írtam, hogy nem vagy hülye. Nem figyelsz? / Én biztos, hogy nem forrasztgatnám jobbra-balra. Normális forrasztópákám sincs. Valószínű, hogy elviszem egy műszerészhez vagy valami forrasztó doktorhoz. :)
Érdemes amúgy belenézni és legalább az IC, a körülötte lévő nagyobb alkatrészek, meg a csatlakozók lábait átforrasztani. Elég gyakran ebből fakad a meghibásodásuk.
Én úgy vettem észre, hogy itt hozzá értő szakemberek vannak. Tévedtem?? Legalábbis sokkal jobban vágjátok a témát mint én. Én csak szeretem a régi zene cuccokat. Te menstruálsz ember? Vagy mi van?
Mint amikor a Zöldfülű azt hitte, duma alapján be tudja lőni a pókerjátékosok szintjét...:) Viszont itt legalább nem megy rá inge-gatyája. Remélhetőleg;)
... aztán rákötsz valamit a hangszórócsatlakozóra, ami nem hogy távol áll az adatlap ohmos terhelésétől, de még passzív RLC hálózattal sem modellezhető maradéktalanul. (És erről a szakmabeliek sem szeretnek beszélni, ha értik egyáltalán a "maradék" gyakorlati jelentőségét.)
Teknicseknél az külön élmény, mikor kiderül, hogy a benne lévő STK-t kapni sem lehet, csak a remek minőségű, kicsit egyszerűsített belsejű PMC-s utánérzést, vagy ha már class H, akkor azt sem, csak imára kulcsolt kézzel felkeni az ember az Ebayt, hátha talál NOS ilyen IC-t, ami nem hamis, vagy kiszerelt, kishibás.. :D
No igen, talán a legfontosabb szempont, hogy duplázott hangsugárzóval sokkal nagyobb eséllyel fog túlmelegedéstől tönkremenni a kis erősítő 1-2 végtranzisztora vagy a végfok IC-je.
Röviden a lényeg, hogy 2x40 W-os, mégpedig egy olyan viszonyítási rendszer szerint, ami elfogadott, megalapozott. A többi érték csak játék a számokkal: Ilyen és olyan peremfeltételekkel kiizzadt, hangzatos paraméterek. A 4 ohmra eleve hiányos adatok azt jelzik, hogy ez a végfok közel sem produkál szépen 4 ohmon, meg valahogy nem tűnik életszerűnek az sem, hogy egy 1 kHz-es jellel vezérelve, ki tudunk szedni belőle x W-ot. Felesleges, olykor félrevezető, haszontalan adatsereg.
Azért nem mentünk bele a műszaki adatok világába, mert bár a magyarázatod helytálló, nem eléggé szabatos ahhoz, hogy laikusok ne érthessék félre. És ami félreérthető, azt nagy valószínűséggel félre fogják érteni...
Ha a többiek nem akarják röviden elmondani a lényeget, én azért megpróbálom. :)
Az erősítők teljesítményét többféleképpen is meg lehet adni, attól függően, hogy mekkora torzítást engedünk meg. A Te erősítődre ez a következőképpen értelmezhető:
ha a teljes, 20 Hz - 20 kHz tartományban 0,02% alatt marad a harmonikus torzítás, akkor 2x40 W 8 Ohmon (ekkor az 1 kHz-en mért torzítás 0,007%), ez a névleges teljesítmény,
ha 1 kHz-en magasabb, 1% torzítást engedünk meg, akkor 4 Ohmon 2x75 W, 8 Ohmon 2x50 W a max. teljesítmény,
ha a 63 Hz - 12,5 kHz tartományban legfeljebb 0,7% torzítást engedünk meg, akkor 4 Ohmon 2x45 W, 8 Ohmon 2x65 W a teljesítmény.
Amint ezekből is látszik, a torzítás a sávszélek felé megnő.
Az, hogy egy sztereó erősítő egy pár hangfalra lead 2x40W-ot é s dupla hangfal-terminál van rajta, akkor az "automatikusan" 4x40W-os!:( A 4x40W-ról egzaktan csak akkor beszélhetünk, ha nem 2 végfokkal rendelkező erősítőről beszélünk, hanem olyanról, ahol 4 db különálló végfok van a készülékben (quadro erősítők). Ezek manapság nem gyakoriak, de előfordulnak ilyenek. A quadro kimúlása miatt nem terjedtek el, pedig 2-2 végfok hídba kötése esetén nem csak a leadott teljesítmény duplázódik, de a hangminőségére is jótékony hatással van!
A 2 végfokot tartalmazó, de dupla hangfal terminállal rendelkező erősítő esetén ez a kivehető "dupla teljesítmény" megközelítőleg sem jön létre, viszont amikor elkezd klippelni, akkor isten irgalmazzon a végtranyónak vagy IC-nek (ezért is tesznek szoros megkötést a gyártók ilyen esetben ráköthető hangfalak össz-impedancia értékére)!
