Amit írtál a hajléktalanról és végülis az egész az elégedettséggel és a boldogsággal függ össze,még ha valójában a boldogság az csak egy pillanatnyi állapot is,elgondolkodtat és igaz.Van aki azért választja a hajléktalanságot,vagy a csavargó életvitelet mert ez is egyfajta menekvés a rohanó,feszítő életvitelünk elől,a sok stresz elől,nekünk furcsa de van akinek így sokkal nyugotabb az élete,végülis Pesten mutatta a tv is,hogy vannak hajléktalanok akik fából házat húztak fel,összeálltak,állataik,tyúkok pl vannak,kapálnak,kertészkednek ebből élnek meg,és lomtalanításkor ami kell fűtéshez,vagy csak valamiféle bútor beszerzik és igaz szegényen,de boldogabbak.Tudom furcsa de így van.Valaki meg bele kényszerül,akár egy rossz házaság és a másik fél viszi a házat,lakást,gyereket,vagy munkanélküliség és egyedül van,nincs társ,szülő aki segítsen,fizetni nem tud és már az utcán is van,egy rossz hitel és elúszik minden.Vagy kikerül az államigondozásból nagykorúként és ott van egyedül.Így azt kell mondanom elítélni nem lehet könnyen a hajléktalanokat.Meg szintén a tv-ben láttam M1-en azt hiszem egy ilyen sorsot mutattak be,hogyan jutott odáig,államigondozásba került,az elő és utó élete az intézet előtt szörnyű(verés,szeretetthiány,elhagyás,éhezés stb és alkolista szülők,a testvéreit mind más helyre vitték,ne hogy egy kis kapocs is maradjon és még fél roma származású is volt,inteligenciája egyébként magas és írói,kölői vénái is voltak,később írt is verseket és az életét,olvastak fel belőle,persze mivel hajléktalan lett korán meghalt a máját tönkre tette a pia,hiába állt le vele),szeretett semmi,utána felőttként kikerült az utcára,családot alapított,a férje eljátszott mindent így elvesztett mindent a családot is,hajléktalan lett,a hideg elől alkohollal védekeztek,ami = az alkolizmussal és mire leáll valaki már oda a mája és kitudja mennyi ideje van hátra.Csak az írásai maradtak fenn,élt kb 45 évet.Hány ilyen élet.Nem tudni kinek mi a története,van aki tehet arról hogy ott van ahol,de hányan nem.
Sokszor aki szegényebb van hogy elégedettebb és nyugotabb,mert nem minden a pénz ez is igaz.Több jó anyagi körülmények között élő ismerősőm van,átlagnál jobban élnek és náluk látni ezt,mi akiknek vannak anyagi gondjaink nem panaszkodunk annyit,mert nem is merjük elmondani mi a gondunk,azt hogy napról-napra élünk.Nekik és a gyerekeiknek meg az a normális hogy napi szinten Mekiznek,gyors kajálnak,minden kell nekik és úgy is érzik minden jár,de vissza már nem honorárnál a szülők felé.ez a természetes.Sokkal többet panaszkodnak ezt tapasztalatból mondom.
Orvosok mind körültekintés szeppontjából:ezzel én sem értek egyet,kevés van,sok orvos,ha nem magánrendelésre mész ember számba se vesz,vagy megalázó helyzetbe hozznak,pl le kell vetkőznőd egy vizsgálathoz ,a folyosó meg teli vizsgálatra várokkal és úgy gondolja ki-be nyitogathat eközben,persze minden ajtó nyitással a folyósóról be látni teljesen,na én voltam diákként ilyen szitúba,csak nem vetkőztem le,és szóltam amikor furán tekintett rám mi van,elmondtam kulturáltan,kissé meglepődőtt mert én mertem szólni egyedül,utána már szólt.Vagy kórházba beteglátogatáskor mindenki szeme láttára akarnak egy tiszta tudattal rendelkező csak épp kiszolgáltatott helyzetbe levő beteget tisztába rakni,vagy más megalázó helyzetbe hozzák,én orvosi témánál olvastam nőgyógyászati vizsgálatról,a hölgy végzett és simán kinyitotta az alul semmibe lévő nő esetében a várakozó ajtót,ahogy urologusos történetét is megosztotta valaki,hogy a kedves ápolók bevonultak kávézni és simán végig nézték az önbecsülését amúgy is elvesztő beteg szenvedését,persze vizsgáló pavilon,függöny volt,de ennyire voltak körültekintők,tapintatosak,hogy csak többszöri kérésre húzta el az orvos,addigra lealázza a beteget és hány ilyen történet van még.
Meg sajnos ha egy problémával oda megy valaki,van hogy azt mondják nincs semmi baja,vagy átpaszolják.Túl sok a rossz tapasztalat.
A transzfuzónál rengeteg elöirás van. Elötte a recipiensnél is /aki kapja/ el kell végezni egy csomó vizsgállatot, meg a donornál is. Mielött megkezdik csinálnak egy keresztppróbát. Pici mintákat találkoztatnak össze mindkét vérből. A véradót megszürik haepatitisre, HIV-re. Olyan előfordul, hogy a beteget rázza a hideg vagy hányingere van,a vércsoporton kivül mg több paraméternek egybe kell esni mindkét szereplőnél. Alapjába véve hivatástudatból léptek az orvosok egészségügyisek a pályára. Sokakat a segiteni akarás motivál. Fillérekért teszik a dolgukat. Persze vannak pénzéhes egészségügyisek is.
Az orovosok körültekintöen járnak el minden esetben.
Hát mondjuk az Ő esetében lehet érvényes ez az állítás, mert nagyon ritka eset és nem tudnak ezzel mit kezdeni. Ezért Ők is tanulni akarnak és próbálkoznak ezzel azzal, tehát próbálkoznak. Azt hiszem nagyon sok esetben nem valami körültekintetőek, sokszor nullának nézik az embert és ha nem fizetsz (már úgy valami többletet a hivatalostól), le se csesznek. Ezzel szinte nulla a tapasztalatom, mert 32 éve gyakorlatilag nem járok hozzájuk, de a kollégágtól, ismerősöktől, barátaimtól hallottam egész rémisztő dolgokat.....
Ne törődj semmivel, csak gyógyulj!
Azt hiszem, neki ez szinte lehetetlen feladat. Egész más, hogy Te mondod, vagy én modom - de Ő érez. A nyugalom, lelki béke, az ellazulás valóban nagyon jótékony. De hozzászólásaiból az jön le nekem, hogy ez nem nagyon megy neki. Meg is értem, nem olyan egyszerű az, mikor tudod, hogy az életed forog kockán. De ne legyen igazam és sikerülni fog Neki............
Az természetes hogy kikérdeznek elözö betegségeidről. Lehet összefüggés a jelen panaszaiddal. Ilyenkor el kell szépen sorolni mindent ami eszedbe jut. Sokkal jobban tudják kezelni a problémádat, ha tudják milyen betegségeid voltak eddig,
Ha hiszel a természetgyógyászokban tedd azt. A hit is gyógyit.
Az idegen anyag a szerbezetben tényleg okozhat hényingert, Hiába egyezik a vércsoportotok a donoroddal, vannak alcsoportok is, nagyon sok tényezönek kell egybeesni hogy ne legyen panaszod, Az orovosok körültekintöen járnak el minden esetben. A te szervezeted sincs mindig egyformán formában a vér befogadására. Ne törődj semmivel, csak gyógyulj!
Hát igen, nyomot hagynak a dolgok. Kb úgy, mintha szögeket versz egy deszkába. Ha ki is húzod majd egyszer a deszkából a szögeket, a helyük ott marad. De ezeket a jeleket le lehet takarni, hogy aztán már ne férj hozzájuk és akkor már ha odatéved a tudatod, akkor már nem lesz olyan borzasztó.....
Nem tudom kinek a vérét kaptam meg, hogy hányingerem lett.
Hát az ember már csak ilyen. Az idegen anyagok ellen küzd minden erejével. Ezért például egy szívátültetés után (vagy más szerv) nagyon nehéz lehet az élet.......
Örökké nyomot hagynak az emberben az ilyen dolgok.Nem is gondoltam volna, mostanában sokat eszembe jut.Valahol el voltak temetve a tudatalattiban. Amig egészséges voltam nem jöttek ilyen emlékek, amióta beteg vagyok minden régi dolog eszembe jut. Igaz kérdezgetik is.Amikor felvettek elöször mindent el kellett mesélni milyen betegségeim voltak. Ha akartam ha nem. A betegtársakkal is a betegség volt mindig a téma , mi lenne más amikor sorstársak vagyunk. Ilyen betegsége nem soknak van sokan nem is hallottak róla. Én sem addig amig az orvosom el nem magyarázta. Elég ritka dolog ez.szerencsére ugy kezelnek,meg annyi természetes készitményt szedek, higy jobban vagyok, mint ahogy elvárták volna.A természetgyógyász mondott sok megfogadnivalót, tényleg müködik az algakivonat, a gyógytea, a sok vitamin. Mindenki mond valami szert tapasztalatból és megkérdezem a természetgyógyászt aki ingyen kezel. Rendszerint helyesnek tartja.Az orvos szerint csak folsavat kelene szednem, a hasbaszurit is késöbb adták. Első a tarnszfuzió volt. Soha nem volt vele problémám, most az utolsónál émelyegtem. Rám kötöttek még valami másik infuziót ami higitotta.Nem tudom kinek a vérét kaptam meg, hogy hányingerem lett.Az orvos szerint ez természetes. Volt olyan betegtárs aki lázas lett, még eddig megusztam.
Nekem is kivették a manduláimat. Az tényleg hátborzongató volt. 8 éves lehettem és még ma is emlékszem sok részletre, de már nem hátborzongató, mert megoldottam, hogy ne kerüljek hasonló helyzetbe. Emlékszem 1 évre rá (9 evés voltam) sárgaságot kaptam, megint kórház, sokat sírtam az injekcióktól, A szobán volt egy felnőtt, akinek az agyára ment és aszonta, ha nem hagyom abba, akkor úgy valagba rúg, hogy hazáig fogok repülni. Tudtam, hogy messze lakunk és ott belül gyerekésszel el is hittem. De nem rúgott valagba, de hazza akartam emnni és az ugrott az eszembe gyerekésszel, hogy kimászok az ablakra és onnan ugrok egy nagyot hátha hazarepülök. De nem nagyon mertem ugrani, mert valahogy tudtam, hogyha leesek a földre (második emelet), akkor megütöm magamat. Ezért vissza akartam már menni, de pont jött a nővérke és meg lett a csetepaté. Meg is mondtam a frankót. Emlékszem még arra is, hogy azt a pasit áttették rögtön egy másik szobába......
Hát még a hajléktalan is lehet, ha nem is boldog, de jól érezheti magát. Én sokan járok ki és felfedeztem az egyik erdőben, valami 6 éve, egy hajléktalant. Ott lakik, ott él. Párszor szokok arrafelé menni, tavaly megállított, mivel az év utolsó napja volt, Boldog Új Évet kívánt nekem. Hát én is Neki aztán. Mondom minden elismerésem, hogy itt élsz, mint kitudódott már 10 éve...... Aszongya jóm neki itt, nem vágyik vissza, de azért eljár a faluba venni ezt azt stb, stb......
Én a betegségtől,kiszolgáltatottságtól,magatehetetlenségtől félek.
Én már az egyiktől sem betegségtől, mert tudok ezt azt és ami jön megpróbálok megbírkózni vele saját magam - tehát már nem vagyok magatehetetlen. Így még nem is vagyok kiszolgáltatva az orvosoknak és a gyógyszereknek sem...........
A mandulamütét emlékeit hogy lehet megoldani?, néha eszembe jut Nem lehet rá kellemesen emlékezni, remélem ha öregszem elhalványul jobban. Most ha eszembe jut azt sem tudom hogy éltem tul.Végigbögtem a befekvést az elökészületeket, utána az éjszakákat. Mindig kupot adtak amitől kicsit megnyugodtam, de a szurival ijesztgettek minket.Ezt nem lehet átirni pozitiv emlékké.Amikor hazavitt anyám vett nekem ezüstláncot,próbált szerencsétlen minden jót elém tenni.Elötte is uj cuccokat kaptam, szegény azzal biztatott, hogy megmutathatom a szép uj cuccokat a doktor bácsinak, hogy én leszek a legszebb abban a kórteremben a többi gyerek meg nézhet nagyokat. meg nem minden lány kap uj cuccot mielött beviszik a kórházba.Szegény azt sem tudta mit csináljon velem.Nem nagyon örültem igy az uj cuccnak, azzal akart megvenni, jobban örültem volna ha nem vesz semmit de nem is visz be.Elötte cak akkkor voltam kórházban amikor megszülettem.
Mivel nem ismertem ezt a betegséget közelröl eddig és valóban mindent elolvasok, kicsit jobban félek, de ha nem olvasok semmit akkor is félek, de nem tudom mitöl.Jobb szeretem tudni mindig hogy mi vár rám. Az ismerös dolgok kevésbé félelmetesek. Szerencsére most nem volt semmi.Igaz a doktornöt pon t az én vizsgálatom közben hivta a lánya hogy elmehet e ide vagy oda.Pillanat alatt menevelte a gyereket telefonon, hamar lerakta és csak velem foglalkozott. Rá is kérdeztem a lépppel kapcsolatos dolgokra, azt ondta hogy nem megy az olyan gyorsan, de jobb megnézni néha.Leletet sosem látok, egymás közt küldik.Régen megvizsgéltak és láttam a papirt, mostanában már nem adják ki sokszor ez is ijesztő. Most nagyon jól voltam a hétvégén, ma is elvoltam. Ha nem gondolok rá és nem kell menni dokihoz nincs bajom. Csütörtökön háziorvos, szerdán reggel vérvétel ugyanott,nem kell bemenni az SZTK-ba sorbanállni a labor elött.Mindig leveszik tölem a háziorvosi rendelöben. Szedem a nagy adag vitaminokat gyógyteákat, hasi szurikat is kapom. Elvagyogatok, ennél rosszabb ne legyen.Aluszékony vagyok egy kicsit, de esös idöben egészségesen fiatalabban is az voltam.
Na látod egy jó hír,ennek örülni kell,próbálj pozitívan állni a dolgokhoz,gondold azt jó lesz az eredmény,jól fogom érezni magam és nem mindjárt a rosszra gondolni.Jó hétvégét kívánok addig is!
Igazad van,de én nem is gazdagokról beszélek.Nekünk egy szép lakásunk volt,normális bútorokkal és költözés előtt mindig volt a karácsonyfa alatt ruha,egy kis játékkal,volt húsvét.Autónk az nem volt.Aztán vettek egy rossz állapotban lévő házat,és utána minden megváltozott.Én csak arra vágytam volna legyen egy normális kinézetű otthonunk,mindig legyen azért a karácsonyfa alatt valami,legyen mindig azért új ruhánk is,na nem márkásról beszélek,a márka nem érdekel,csak az hogy jól nézen ki és jó minőségű,kedvező áron legyen.Akikre irigykedek nem gazdagok,átlagok,szép ház,szép bútorokkal,egy családi autóval,később a gyerek a keresetéből vesz majd sajátot magának is,volt karácsonyuk,húsévtuk,ruhára,ajándékra mindig pénzük és átlagosak még külsőre is,vagy jobbak a gyerekeik,.Nekem ezek szépen kimaradtak,ezért érthető nem vagyok azonos velük,egyenrangú,csak kevesebb,ha egyenrangú lennék,nem alsóbb rendű,akkor nekem is ezek jártak volna.
Lehet azért alakult így az életem mert a szüleim is kevésbbé számítottak a családjukba és akár mások előtt is a hibáikat a szemükbe hánytorgatták,megszégyenítették néha őket a szülők,és mivel kevésbbé számítottak,kevésbbé támogatottak voltak,így a hozzánkállás is ugyanez volt.
Én a betegségtől,kiszolgáltatottságtól,magatehetetlenségtől félek.
Tudom, hogy nem egyszerű a dolog, mégpedig saját tapasztalat alapján. Nekem is nehezen ment. Én is irigykedtem a gazgadokra. Nekem miért nem lehet ilyen meg olyan cuccom, autóm, nagy vagyonom stb. De semmi kedvem gazdagnak, vagyonosnak lenni és nem is irigylem már Őket. Meg van nekik is a maga bajuk. Csak azt szeretném, hogy legyen annyi betevő falat, hogy ne a hiányától forduljak fel, a haláltól se félek, csak a szenvedéstől. Ezért mindent megteszek, hogy szenvedés nélkül haljak majd meg - de sose tudni, mit hoz a jövő........
Megértelek, nem egyszerű a dolgod. De ha még félsz az emlékeidtől, az azt jelenti, hogy nem oldottad meg, csak hordod magaddal. Tehát nincsenek átírva jobb dologgal.........
Jól van, ennek örülök. Ne szorongj ne foglalkozz a probémáddal és máris jobban leszel.Majd ráérsz akkor foglalkozni ha vacakul vagy. Élj bele a világba és ne görcsölj.
A körülményekhez képest minden rendben, folytatni kell az eddigi dolgokat.A hasi ultrahang nem mutatott semmi rosszat.Novemberben kell visszamenni addig is hetente vérképellenörzés.
Sajnos ez nem ilyen egyszerű,mert aki bántot /bántottak azok a legközelebbi rokonaim is,akik ebbe a helyzetbe hoztak és nem álltak soha ki mellettem,nem is probáltak változtatni amikor elpanaszkodtam magam.Ez bonyolult.Mi nagyon rosszul álltunk anyagilag a költözés után,volt hogy karácsonyi ajándékra sem futotta,amit kaptam nagyszülőktől ment anyuéknak tűzelőre.A nagyszülők meg hiába tudták milyen rosszul állunk,és hiába mondtuk mi miben segítünk otthon,mindig lerendezték mi már nagoyk vagyunk,meg sem dícsértek,se egy fej simogatás.Mindig csak azok voltak a rosszak akik semmit nem segítettek otthon amior leszoktunk látogani ünnepekkor,tudták mi van nálunk és mintha dikret de el kezdték az ottan i unokatesóimat dícsérgetni,sajnálni,mert a félszázezres ajándékok mellé már márkás cipőre nem jutott. nekik.Közben meg elmondták nem csinálnak semmit.Ezt utáltam,mintha alsóbb rendűek lennénk.mintha direkt lett volna.Bonyolult hosszú is lenne,De utálom hogy irigy vagyok,mert tudom az vagyok,mert nem értem mért van hogy sokak semmit nem tettek fiatalként és jól élhettek és jobb munkahelyük van,sok mindent kapnak csak úgy.Mért szeretik jobban az ilyen fiatalokat,gyerekeket mint aki csinál is valamit.De itt a munkahelyen is sokszor amikor a gyerekeikről beszélnek valahogy az a gyerek aki segít otthon kevésbbé értékesnek tűnik,kevsbbé szeretik,sajnálják,beszélnek róla kedvesen mint aki lusta,mindent megkapó fiatal,gyerek.Utóbbiakról állandóan úgy beszélnek a legtöbb helyen arany kisfiam/lányom,szegénykém,kis bogaram stb és úgy beszélnek róla mint ha ők mindent megérdemelnének.Nem értem az egészet,pedig sokak írtak úgyan ilyen tapasztalartól.Na mindegy nálam elég bonyolult minden.
Sok évig nem szorongtam, csak gyerekkoromban amikor orvoshoz vittek. Ugyanakkor segitettek feldolgozni a traumát, mindig vett szegény anyám valami fájdalomdijat, bevitt cukrászdába, ha lejöttünk az SZTK-ból mindig a büféhez vitt.Szegény szüleim azt sem tudták mit csináljanak ha dokihoz vittek.Mindig jó volt a vége. Hiába élném ujra, nem akarom ujraélni. Örülök hogy egyszer átéltem.Sajnos kéretlenül eszembe jutnak a rossz részek az életemböl, de a jók is, sok gyerekkorban látott helyet megnéztem ujra. Városliget, Vidámpark , állatkert. Persze már semi nem olyan mint akkor volt. Jó forgalmasak voltak ezek a helyek. A multkor a Madarász környékére kellett menni teljesen más ügyben, ott összeszorult a szivem, mert eszembe jutott, hogy mennyit féltem. Kéretlenül elöbujik az az emlék, hogy nagy 13 éves lányként ott bögtem anyámnak hogy nem maradok bent. Azt sem tudom hogy éltem tul azt az egészet, most itt vagyok nem akarom hogy elöjjjenek az elmékek, de elöcsusznak néha.Csak elég arra menni, pedig azt a környéket is jól átépitették azóta Alig jártam arra, de ha arra megyek belémhasit, ahogy anyám bevitt a taxiból a kórházba.
Nem is szeretnék hipnózisra menni mert félek hogy rossz emlékekekt hozna ki és csak sirógörcsöt kapnék. Mindig elöre kell nézni.Nem szabad a multba visszarévedni, bár ezt néha elég nehéz megcsinálni.
A bevitt leleteimmel meg voltak elégedve, levettek a ök is vért ujjból vénából.Csináltak EKG-t,vérnyomást mértek.belémnyomták ma is a vért, de ma életemben elöször émelygés környékezett, nem sok hiányzott hogy hányjak, nagyokat lélegeztem. Nem tudom kinek a vérét kaptam meg ma hogy hányásközelbe kerültem. szoktak hányingert kapni olyanok akik vért kapnak. Azt mondta a dokibácsi aki ott volt, hogy örüljek hogy csak most volt, az eddigiekné meg szerencsém volt.Holnap megultrahangoznak.Remélem semmi rosszat nem találnak.Most megyek aludni, mert megint csak azt kivánok.
Ne is foglalkozz a múlttal,amiket anyukádról beszélnek az lehet hogy csak merő rosszindulatúság,sőt biztos.Arra emlékezz amit te éltél át velük.Más ne érdekeljen és csak a gyógyulásodra össszpontosíts.Ha beteg lennék és folyton orvoshoz,vizsgálatokra,injekciókra kellene járnom én is szoronganék,amúgy sem bírom a kórházi szagot sem.Remélem holnap minden rendben lesz nálad.
De míg Te élsz, visszamehetsz oda, azokba az időkbe. Felelevenítheted a történteket és aztán másképp játszhatod el gondolatban. Addig ismételgetve, míg aztán a rágondolás nem tölt el szomorúsággal, félelemmel vagy hasonló szorongó érzésekkel. Ha a múlttal nem tudsz elszámolni, akkor a jelennel és a jövővel is gondok lehetnek. Mert az érzések benned vannak, beléd vannak kódolva és előjönnek. Meg kell(lene) próbálni átkódolni őket, mert másképp ugyanazt a hatást fogod érezni. És hasonló környezetben (ahol kb értek a hatások) elég erősen előjönnek, mint láthatod magadon is............
Szerintem nem a sok évi nyugalomért fizetsz most, hanem a nyugalom előtti idők szorongásaiért........... Ezt kéne feldolgoznod és nem elfelejteni, mint írtad. Az ember azt hiszi, ha valamit elfelejt az már nincs benne. Egy frászt, addig míg meg nem változtatod a régi emlékeket, addig úgy vannak ott, és csak alkalom kell, hogy előjöjjenek.... Hát nálad mostanában igencsak előjöttek a régi rossz idők emlékei........ Persze, azt hiszed, nem így van, a múltnak semmi köze a jelenhez szerinted..............
sokszor az embert olyanok alázzák meg gyerekkorában akiket már nem ér utól. Én nem szoktam a multtal foglalkozni csak az aktuális idöszakkal. A jövövel nehéz nem foglalkozni, mert holnap beémnyomnak egy zacskó vért szép lassan, holnapután egyek hasi ultrahangra.Lesz vérvétel ujjból is vénából is. Ezen a két napon is szeretnék túl lenni. szerencsére nem kell bennmaradni, hazajöhetek és vissza kell menni csütörtök 11 órára.Amig egészséges voltam a jövön sem ettem magamat. A betegség kezdete óta vagyok ennyire szorongó.Túl sok már a fehérköpenyes körülöttem, tul sok az ujabb és ujabb probléma. Hosszu évekig nem tudtam mi a betegség. Gyerekkoromban is sok sok torokgyulladás volt, de tizennyolc éves korotól a tavalyi évig szinte semmi bajom nem volt a megfázások is ritkán jöttek egy egy napra. Ne kellett ennyi vitamint szednem. Beadták az influenza oltást évente, szedtem télen egy kis c vitamint de semmi mást.Csak az utóbbi idöben fizetek a sok évi nyugalomért betegséggel.
általában elég jó paszban vagyok de néha a sok évig elnyomott,vagy évtizedekig elnyomott sérelmek előtérbe jönnek és hiába mondom ki,azokat nem lehet megoldani,mert nem lehet az időt visszaforgatni
Az időt valóban nem lehet visszafordítani, de a régi problémákat meg lehet oldani. Menj vissza gondolatban oda, akkori időbe, beszélj azzal aki bántott, verd el vagy kerekedj felé, beszéljétek meg mi történt és játsz el magaddal a legőszintébben, hogy felül kerekedtél rajta. Erősen érezd, hogy tényleg így történt, ha jól csinálod még sajnálni is fogod az illetőt. Ha ezt eléred, nyert ügyed van a probléma többet nem fog levenni a lábáról.......
kisérleteztek kommunistákon politikai foglyokon cigányokon homoszexuálisokon, nekem anyám egy barátnöje mondta,de az is lehet hogy valami gyógyszerkisérlet.Anyám soha erröl nem beszélt. Anyám nagyon fegyelmezett volt minden területen.Jobban birta a fájdalmat mint én.Igaz ez a néni azt is mondta hogy szerette a férfiakat anyám, sok szeretöje volt, ennyit erröl. A másik meg az apám multját feszegeti.Nem érdekelnek ezek a pletykák, elengedem a fülem mellett. Most az érdekel hogy hogyan telik ez a hét a fehérköpenyesek közelében. semmi más.A hasi ultrahang lelet érdekel a legjobban, nincs e lépmegnagyobbodás.A csontvelőbetegeknél gyakran a lép veszi át a szerepet és megnagyobbodik ilyenkor mütenek.Csak elhzzam az időt ugy ahogy vagyok. Jó volt a közérzetem az idegességet leszámitva.Az meg majd elmulik ha tul leszek az egészen.
Persze én ezt értem is,hisz maga a légkör,a szagok,a fertőtlenítő illata is már ellenszenvet kellt bennem,kirázz a hideg tőle.Fogdokitól nem félek,de nőgyógyász oda rá nem tudna senki se venni,sok a félelem,a tévhit bennem ebben a témában.Szerdán majd szorítok neked,nem csodálom,hogy félsz,ki ne félne úgy őszintén.Hogy értették hogy kisérteleztek rajta és csak zsidókon elvégzett kísérletekről hallottam és sajnos ha történelembe kanyarodok vissza a leghíresebb vallatok,kihallgatok,kínzók azok mind zsidók voltak,ezért utálom,amikor ezen emberek leszármazottjai elkezdenek zsidógyűlöletről beszélni,amikor ilyen bűnöket követtek el az őseik és az ősők miatt ülvenk a legjobb helyeken a tv-kben,parlamantben stb.De mindegy is,ha kísérleti nyúlnak használták az anyukád az egy meg nem bocsátható bűn volt ellene.Remélem nem igaz,nem kellett ilyesmin végig mennie.Fel a fejjel,szorítunk neked.
Én sem a vizsgálattól félek a vetközéstől sem, a bugyit nem vetetik le,Nők vannak jelen a hasi ultrahangon.Magától az egész környezettől,a leletem esetleges tartalmától. ha nagynak találják a lépemet akkor küldenek a mütöbe. Azt is olvastam a betegségemröl hogy kiveszik az ilyen betegek lépét ha nagy. Ha kiveszik akkor még fogékonyabb leszek a fertözésre, a gyerekkori oltásokat is megismétlik. Szerencsére semmit nem érzek a hasamnál, nincs feszitő érzés amiről irnak. Sűrűn van hasi ultrahang, augusztusban is csinálták. Tavasszal is kellett.valami van amit nem mondanak? Én is nehezen mentem el szürésekre, de néha kötelezö. Nem lenne divat nálam sem.Anyám elvitt a nőgyógyászához , de nem beszélte meg senkivel csak velem. Azt másoktól hallottam már mikor meghalt szegény hogy fiatalkorában kisérleteztek rajta. Ö semmi ilyet nem mesélt, de nagyon erős volt , jól türte az ilyesmit.Én meg mindig nyafogtam ha orvoshoz vitt.
Nem akarnék foglalkozni de mindig eszembe jut sokszor simán a dátumról is, hogy nem sokára menni kell.Most is sik ideg vagyok, nemsokára szerda, adnak vért, vesznek is csütörtökön hasi ultrahangra megyek, nem mintha fájna, de csak be kell menni a kórházba, nem tudom mit találnak,Már a környezet is ijesztő, mert tudom hogy nem egészségesen megyek valamilyen szürésra, hanem megkévő problémákkal. Az is más volt amikor alkalmasságia kellett menni, nem szerettem azt sem, de tudtam ha szerencsém van megkapom az alkalmas bélygzöt, egy két évente kibirtam.
Én egy kicsi félek a fogorvosnál is amikor a fúró közelit, alig várom hogy túl legyek rajta, de mégis oda elöbb elmegyek mint a rákszürésre a nögyógyászatra.
Szerencsére a fogorvos rendes a jelenlegi is, ad injekciót fúráshoz is, de attól is félek egy kicsit. néha széttépem a nálam lévő zsepit. A fogkezelésen szeretnék minél hamarabb tullenni, azt nem halogatom, nehogy mélyebb legyen a lyuk. Sosem értem azokat akik nem mennek el, csak amikor öt éjszakát nem aludtak a gennyes fog miatt. Jobb hamar átesni a fogászati kezelésen.Kisebb a tortúra.Mindig a gyerekkori doktornéni arra tanitott hogy el kell menni megnézetni, igaz ezt én sem szoktam, de ha valami gyanusat érzek azonnal megyek.
Ma délelőtt mászkálgattam,emberek között voltam,nem a megszokott napi ritussal telt a délelőttem, érdekes,mert ha kimozdul még nehezen is az ember,utána pozitívabban lát mindent.Néha jó kimozdulni és nem a megszokott,unalmas életvitelt,vagy a rohangást folytatni.
Fogorvostól nem kell félni,nálam az érzéstelenítő injekció nem használ,de még érzéstelenítő nélkül sem fájt sose a tömés.
