Ha már szóba hoztam őket, megemlítem egy másik jellemző névválasztási szokásukat is.
Szívesen választottak eredetükre utaló (az első hangzót megtartó) neveket is. Minden olyan név, ami egy szűkebb csoportot, magot, egy értékesebb kisebbséget, a választott népet, egyáltalán, valamiféle "kincset" jelöl, az előfordul: pl. Kern, Stein, (Ein)stein, Gold(stein), Silver(stein), Mandel, Mendel(ssohn), mind erre utal. A középkorban a fémek is nehezen előállíthatóak voltak, így gyakoriak a fémnevek is: Réz, Vas, Eisen, stb.
"Igen, ez általános volt egész Európában: a származási hely sokszor lett vezetéknév."
Épp azon gondolkodtam az előző hozzászóláskor, hogy a maygarban a történelem miatt is lehet jellemzőbb ez a névforma: a nevek tömeges kialakulása a török időkre esik (már korábban elkezdődik), és akkor azért elég nagy belső npvándorlás volt, ami azt jelentette, hogy az elköltöznek nem ismerték az új helyen az apját (Pető fia Sándor;-), de azt igen, hogy honnan költözött oda (Jókáról való Móric;-)
"rejtett okból kifolyólag az említett népnél előnyt élvezett."
Monogram. Ez a nem csak a magyaroknál, de egész Európában, sőt azon túl is használatos volt.
"A leggyakoribb neveket kerülték. tiltották". Jobban mondva nem engedélyezték, ha nem valamilyen családban viselt nevet vettek így "vissza".
Igen, ez általános volt egész Európában: a származási hely sokszor lett vezetéknév.
A megegyező első betű valamilyen rejtett okból kifolyólag az említett népnél előnyt élvezett. A leggyakoribb neveket kerülték. A példánál maradva: a Kohn, Kohán, Cohan név triviális "magyarítása a Kiss lett volna, de az foglalt volt a Klein nevűeknél (már ha nem Apró-ra változtatták ;-) ), ami ugye már második névváltozat volt az eredeti K betűs héberhez képest. A valóban jellemző "Jákob fia József" névadáson túl a legelőkelőbb kohanita törzsbélieket különböztették meg a Kohn név változataival. E név gyakori magyarítása még a Komlós is...
Én meg ismerek Koóst, aki eredetileg Kupsa volt :-P
Helyesen: "A zsidóknál magyaroknál ugye kétféle "magyarítás" volt:..."
Illetve volt egy jellemző harmadik: ami a magyarban ab ovo is népképző volt: a születési származási település, térség nevének -i (vitézeknek -y;-) képzős felvétele.
Az említetted másodiknál igyekeztek elterjedtebb neveket felvenni (A leggyakoribbakat a XX. században tiltották).
II.József kötelezte őket erre és volt a poroszoknál is akkoriban egy ilyen rendelet. A Habsburgok állítólagos zsidó származása egy vicces történet. Annak idején egy túlbuzgó családfakutató a középkorban egy ókori római szenátorcsaládig vezette vissza a Habsburgok származását, akikről az újkorban aztán kiderült hogy zsidó származású család volt.
Úgy tudom Mária-Terézia és az orosz cár kötelezte őket német név viselésére, de párhuzamosan megtartották a hébert is, mert "az angyalok a mennyben csak héberül tudnak" /Popper Péter/
Mária-Terézia komoly családfa kutatásba kezdett a Habsbugokat illetően. Akkor állíttatta le, amikor eljutottak a római gettóig. /Kiszely Gábor/
Ez érdekes volt, mondjuk a Steinburger név eddig számomra teljesen ismeretlen, még soha nem hallottam. Ezek a német nevek is elég késeiek voltak náluk, a 18.században vették fel őket általában, addig kb ilyen nevük volt: Mózes fia Ábrahám.
A Treiberrel én is találkoztam már burgenlandi családfakutatás során. Tudomásom szerint a hajtó, hajcsár foglalkozásneveket rejti a német treiben-igéből (jelentése: űz, hajt), de majd LvT pontosít. 3 centruma van a német nyelvterületen belül: Közép-Frankföld Bajorországban, Baden északi része, valamint Közép-Burgenland. Ha lehet egy indiszkrét kérdésem: nem tudod, hogy a Treiber-ősök honnan érkeztek a Dunántúlra? Előre is köszönöm a választ, elnézést a kíváncsiskodásért!
Olyannyira nem, hogy ismerek Koós-t, aki eredetileg Kohn volt.
A zsidóknál ugye kétféle "magyarítás" volt: vagy németből tüköfordították a nevüket, pl. Steinburger - Kőváry, vagy a zsidó ill. német eredetű nevet ültették át sváb vagy magyar névre, emlékül megtartva az első betűt. Így már nem fordításként, hanem "csak" magyarosításként: Berger - Básti, Grünbaum - Galambos, Grósz - Garas.
Remélem, nem zavar ez senkit, mert hozzátartozik a nevek eredetéhez.
Köszönöm a segítséget, nagyon jó ez a fórum! Annyira tetszik, hogy bátorkodom beírni még pár nevet amik eredete már régóta érdekel (édesanyám ága Fejér és Veszprém megyéből):
Különben nála érdekesen jött a Kosch helyett Kós név. Nem ő vagy az apja magyarosította a nevét, hanem a keresztelő lelkész írt hallás után Kosch helyett Kóst, aztán úgy maradt.
Addendum: Egy másik topikban említetted Kós Károlyt, akinek a születési neve Kosch. Ez a pár is ide tartozhat.
A magyar Kós családnév egyik etimológiája ui. metaforikus ragadványnév a magyar kos ’kecske stb. hímje’ állatnévből. A német Kosch név pedig szláv eredetű, az egyik lehetőség szerint foglalkozásnév valamely nyugati szláv ’kosár’ szóból, vö. lengyel kosz, alsószorb-cseh koš, felsőszorb kóš, szlovák kôš.
Mindekét esetben van azért egy párhuzamos etimológiai lehetőség, a Ko- kezdetű személynevek (pl. Konstantin, Konrád, Kozma, Koloman ’Kálmán’, Kornél stb.) magyar -s, ill. szláv -š (-sz) kicsinyítő képzős származéka.
> Ez előfordulhat más szavaknál is, tehát ugyanolyan szó alakul ki más jelentéssel egymástól függetlenül különböző nyelvekben ?
Természetesen. De nemcsak szavak, hanem nevek esetén sem példa nélküli a dolog. A személyes kedvencem a magyar Nagy és a lengyel Nagy ’csupasz’. Régebben volt itt egy flame, hogy a magyar Murai ’Mura mentére való’ és az angolosodott skót Murray nevekről. A portugál Tavares és a magyarosodott orosz taváris összecsengése recens találmány, de a portugál Peres ’~ Petőfi’ és a magyar Peres ’perben álló, jogi képviselő’ pár még pregnánsabb. S í. t.
Mazák: Vö. szlovák Mazák, cseh-morva Mazák, esetleg lengyel Mazak. Ez szláv -ák (-ak) cselekvőnévképzős származék a szlovák mazať, cseh mazat(i), lengyel mazać ’(be)ken, mázol; ver, püföl; iszkol,szedi az irháját’ igéből.
Kovalcsik: Vö. lengyel Kowalczyk, szlovák Kovalčík, morva-cseh Kovalčík családnevek. Ez a lengyel kowal, szlovák nyelvjárási kováľ ’kovács’ foglalkozásnév szláv -czyk (-čík) kicsinyítő képzős származéka.
Janny: Magyarországi elterjedéséhez vö. Janny. Hajdú Mihály egyrészt a magyar Jani családnév alakváltozatának tartja: ez a János egyházi név Jan rövidülésének -i (< -é) apanévképzős származéka. Ugyanakkor lehetségesnek tartja azt is, hogy bizonyos esetekben a német Jany, Jahny, Janny stb. családnevek magyarosodásáról van szó,amely a német Johann(es) ’János’ személynév hasonló rövidülésének és a német nyelvjárási -i (-y) kicsinyítő képzőnek a kapcsolata.
Bracskó. Vö. lengyel Braczko, igen ritka cseh Bračko családnevek. Ezek vagy a cseh-szlovák brak ’selejt; hibás, fejlődési rendellenességgel rendelkező állat’ szó, vagy (és talán inkább) a Bra-kezdetű szláv nevek (pl. Bratislav, Branimir) rövidülése -ko kicsinyítő képzővel. – De az is lehet, hogy a gyakoribb cseh-szlovák Bročko vezetéknév magyarosodásáról van szó.
Gyuricza: Vö. szlovák Ďurica, horvát-szerb Đurica, esetleg morva-cseh Ďurica, ukrán Дюрица. Ezek a György egyházi név azonnyelvű megfelelőjének rövidüléséből (szlovák Ďuro, horvát Đuro) és a szláv -ica kicsinyítő képzőből lett apanév.
Andriska: Képzőtlen magyar apanév, amelyet egy Andriska személynevű egyén leszármazottai kaptak megkülönböztető névül. Az alapszemélynév, ahogy az mai is érezhető, az András egyházi személynév rövidülésének -is és -ka kicsinyítő képzős származéka.
Volák: Vö. lengyel Wolak, cseh Volák, szlovák Volák családnevek. Ez egyrészt ’ökrösbéres, ökörpásztor, ökörhajcsár’ értelmű foglalkozásnév. Ugyanakkor lehet még a Wolimir (Volimir) típusú összetett szláv nevek rövidülése -ak (-ák) képzővel, vagy ’mentesített jobbágy’ értelmű jogállási név is.
Köszönöm. Elég meglepő hogy ugyanolyan név alakult ki három különböző nyelvben teljesen más jelentéssel. Ez előfordulhat más szavaknál is, tehát ugyanolyan szó alakul ki más jelentéssel egymástól függetlenül különböző nyelvekben ?
Gaudi: Én sokkal inkább gondolnék a latin Gaudentius (<: latin gaudens ’örvendező’) egyházi név közelben szokásos származékára (egy szótagra rövidülés + képző), mint katalán importra.
E név német Gaudenz formában adatolt német területről, és ott az alemann -i (-y) kicsinyítő képzővel adhatott Gaudy (Svájc, Au., No.), Gaudi (No.). De magyar területen akár magyar alapon is kifejlődhetett, ha az -i-t apanévképzőnek (azaz az -é birtokjel folytatásának) tartjuk.
A katalán Gaudí (ill. Gaudin) vezetéknevet az irodalom a keleti germán gauta ’gót férfi’ szóból lett személynév katalán -í < -in kicsinyítő képzős származékának mondja.
Sostorics = Sasparics: Ehhez leginkább a horvát-szerb Šoštarić ['ʃôʃta:ritɕ] családnév rekonstruálható (ebből vö. magyar Sostarics), amely a horvát-szerb šoštar ’suszter, cipész; ügyetlen, alkalmatlan, kétbalkezes személy’ szóból lett foglalkozás-, illetve ragadványnév -ić képzős apanévi származéka, azaz egy Šoštar nevű személy leszármazottjának adott megkülönböztető név.
Suskovits: Vö. horvát-szerb Šušković ['ʃǔ:ʃkovitɕ] családnév. Ez az családnévként is fennmaradt horvát-szerb Šuško személynév -ović apanévképzős származéka. A Šuško alapnév értelméhez vö. horvát-szerb šuška ’forgács’, ill. šuškati ’susog, suhog, suttog; zizeg, zúg; zörög, csörög; csobog, csörgedezik; rebesget, suttog; motoszkál, matat, piszmog, motyog, korotász’ ige.
Csapkovits: Vö. szlovák Čapkovič, lengyel Czapkowicz, morva Čapkovič, ukrán Чапкович. Ez a családnévként is fennmaradt hasonnyelvi Čapek, Čapka, Čapko, Чапко személynév -ovič (-owicz, -ович) apanévképzős származéka. Az alapnév jelentéséhez vö. egyrészt az ukrán чапкий ['tʃapkɪj] ’buzgó, szorgalmas, törekvő, igyekvő, iparkodó; gyors, sietős, sürgős’ melléknév, illetve szlovák čapiť ’meg-, odacsap, megüt, odavág’, čapkať ’csapkod, csapdos; paskol, vereget’ ige, čap ’csap’, cseh čáp ’gólya’, čapka ’sapka’, szlovák čiapka ’sapka’ főnév.
