Magyar kolóniák, magyar diaszpórák, München, Köln, Frankfurt és a Wessiek, Berlin és az Ossiek, die Mitteldeutsche, Svábföld, és mindenki más. Állítólag mindenki ismer mindenkit. Mégis, egy jó barátnőm arra panaszkodik, a gyermekei nem tudják kivel gyakorolni az anyanyelvüket Münchenben. Lehetséges ez? Magyar ovi, magyar iskola, magyar játszóház, magyar táncest, magyar klub? Magyar családok, magyar baráti társaságok, magyar kivándorlók, magyar munkavállalók.
> Úgy tudom, a lakhatás mellett, a szolgáltatások is sokba kerülnek ott. Pl. egy lakatos mennyiért nyitja ki az ajtód, vagy egy gázszerelő mennyiért javítja meg pl a gázkazánt?
Hát erről nem sok fogalmam van. Az emberi munka sokba kerül, az biztos. Így aztán amikor beletört a kulcs a zárba, akkor inkább kipiszkáltam kínkeservesen, hosszas pepecseléssel, aminek a során többször ott tartottam már, hogy odaqrom az egeszet, es elmegyek egy szallodaba lakni :-D De a vegen sikerult :-D
Eddig bérelt lakásban laktunk, ott ha valami volt, jött a házkezelőség, és megcsinálta. Most kezdődik az igazán önálló élet, egy éve költöztünk a saját házunkba. Ezidő alatt az ominózus kulcsügy kivételével még nem romlott el semmi... Egyébként vajh miért lehet osztrák lomtalanításokból jutányos áron kishibás mosógépeket, tévéket és egyebeket venni? Mert az emberek javíttatás helyett alig valamivel többért inkább újat vesznek. Ez sokmindent elárul...
Azért van, ami nem drága, például a fodrász 18 euróért vágja le a hajamat (de én szárítom meg). Bicikliboltban a bicaj javítása is szinte alkatrészárban történik. De ha a hőszivattyúnk mondjuk a gari lejárta után találna meghibásodni, attól az ég óvjon. Márkás cuccok javítása általában q. drága.
Oké, akkor bízhatok benne, hogy csak ilyen speciális esetekben, mint a tied, fizetnek rosszabbul a gyüttmenteknek. :)
Amúgy a mig itthon volt munka, nagyon jól kerestem, eszem ágában nem lett volna külföldre menni. És ott most is van elegendő munka, ezért bízom benne, hogy előbb utóbb jól fogok ott is keresni.
Úgy tudom, a lakhatás mellett, a szolgáltatások is sokba kerülnek ott. Pl. egy lakatos mennyiért nyitja ki az ajtód, vagy egy gázszerelő mennyiért javítja meg pl a gázkazánt?
Szia, igen, kedves Dózerbike, megértelek. Csak az a baj, hogy ez az a megjegyzés, amitöl nekem személy szerint föláll a ször a hátamon. Amikor azt mondják az otthoni ismeröseink, hogy ja, könnyü nektek! Irigylem a pitiáner problémádat!
Bezzeg, akkor senki nem mondta, hogy könnyü nektek, amikor mi is három pici gyerekkel és néhány magyar diplomával, nyelvtudással a kezünkben elindultunk Nem találtunk otthon olyan lehetöséget, amire alapozhattuk volna az életünket. A külföldi kezdet nehéz volt, bonyolult volt a munkaengedélyt megszerezni, végzettségen aluli munkát is végeztünk, laktunk icipici lakásban is, mert csak azt tudtuk megfizetni, nem volt autónk, plazmatévénk, nyaralni a szülöfalunkba jártunk. Anyósomék egyenesen odítottak velünk, amikor elmentünk, azt emlegették, hogy tönkretesszük annak a három szerencsétlen gyereknek az életét és felelötlen hülyék vagyunk (harminc körül jártunk). EKKOR senki nem irigyelt bennünket, söt, voltak akik finoman és gúnyosan mosolyogtak, mikor vonattal jártunk haza, nem BMW-vel és otthonról kajával felpakolva jöttünk vissza a szabi végén
Az évek során sokmindent elértünk, a gyerekek szuperül beilleszkedtek, tudnak néhány nyelven, anyagilag is jól vagyunk. Most meg sokan azt mondják: könnyü nektek, irigylem a problémátokat! Pedig hidd el, NAGYON sokat küzdöttünk mi ezért, kockázatokat is vállaltunk, a gyerekeket is hoztuk nem könnyü helyzetekbe, dolgoztunk picit több mint napi 8 órát. Tehát nem pottyant az ölünkbe semmi! Aki most irigyel bennünket, az jöjjön ki, ha úgy gondolja, kezdjen elöröl mindent, csinálja végig az elsö nehéz éveket és utána neki is jobb lesz Persze, ha van szakmája és nyelvtudása! Meg fogja találni a lehetöséget, ha igazán akarja. Nagyon nehéz szívvel mondom, hogy ez a legnagyobb különbség a külföld meg Magyarország között. Itt, ha dolgozol mint egy güzü, és igazán akarod, akkor ki tudod magadnak kaparni a gesztenyét .
Az ilyet nem irigyelni kell, hanem utánozni! (Majdnem) mindenkinek sikerülhet!
Látom, Te is most indulsz, a lehetö legjobbakat kívánom!
Voltam már a főnöknél réges-régen, beszéltem vele. Nem tud segíteni, nincs több pénze.
A céget három éve alapította, az előző cégből vált ki, a kolléganőt vitte magával. Az előző cégnél ilyenek voltak a fizetések, csökkenteni pedig nem lehet. A kolléganő viszont q. jó munkaerő, mindenképpen magával akarta hozni.
A másik faktor, hogy ez a munkahely olyan, mint a második családom. A főnök egy iszonyúan okos, ugyanakkor hótt szerény, hótt nyugodt, és hótt jó fej. Jó a humora, és istenkirályság vele, neki dolgozni. Nincs stressz, és a munka olyan, hogy szeretem a hétfőt. A kollégákkal nagyon jóban vagyunk, soha semmi veszekedés, furkálás. Évente párszor elmegyünk együtt biciklitúrára, néha együtt kirándulunk, időnként több naposat, amit mindig a főnökünk szervez és fizet. Soha nem hagynám ott, még akkor sem, ha máshol többet keresnék - annak idején alaposan megtanultam a saját káromon, hogy NEM ÉRI MEG.
És, mivel, lásd első pont (=okos), ezt a főnököm is pontosan tudja.
Csak hát ugye, van ez a tüske, ami mindig fáj.
Nincs olyan, hogy tökéletes élet. Az enyémben ez a bug :-)
A másik pedig, hogy mi, bevándorlók akkor kezdtük a nulláról, amikor az ottaniaknak már egzisztenciájuk van: német az anyanyelvük, tudnak olyasmiket beírni az önéetrajzba, ami egy német cég számára értelmezhető, és talán van már némi alaptőkéjük is. Mi jóval harmincon felül kerültünk ki, és nem volt semmink. Ehhez képest rengeteg mindent elértünk, és a gyerekeinken talán már stigma sem lesz. De az unokáinkon egészen biztosan nem.
Én a Te helyedben bemennék a fönökhöz, és akkorát b@..nék az asztalára, hogy szétmenne... Civilizáltabban: barátságosan rákérdeznék, hogy hogy is van ez a dolog a fizetésekkel. Ezzel párhuzamosan beküldeném az életrajzot egy-két fejvadászhoz (vagy internetes profiloldalak), nem tudnak-e ök vmi jobbat. De a Te végzettségeddel (ha a beosztott laboráns, akkor felteszem, hogy biológus vagy vegyész vagy, esetleg orvos) + tud. fokozat oda mégy, ahova akarsz, én úgy gondolom, mindenhol terítik Eléd a vörös szönyeget, és tömnek pénzzel. Miért maradsz ott, ahol ilyen nyilvánvalóan pofátlanul bánnak Veled?
sajnos az ilyen olyan igazságtalanság itthon is megvan. Páromat kirúgták a munkahelyéről, (idősgondozás) mert két alkoholistát tartott meg inkább a főnök. Mert nekik volt kellő hátszelük. Persze a gondozottaknak ez roppant mód nem tetszett, és az alkeszok munkájával sem elégedettek, de hát ez van.
Egy ilyen, minimálbéres 200 Euros állásnál is ezek mennek itthon, nem csak a zsírosabb munkalehetőségeknél.
De kérdeznék valamit: ha van egy meghirdetett állás, amire bárki jelentkezhet, és megadják hogy ez az állás ennyi és ennyi fizetéssel jár, akkor az hogyan fordulhat elő, hogy ha egy német jeletkezik arra a munkára, akkor ő többet kap, mit ha egy nem német?
Persze, érthető, hogy bosszantó, ha valaki kevesebbet kap, ugyanazért, vagy értékesebb munkáért, mint ő, de mondom, rengeteg hasonló eset van itthon is, ahol minden dolgozó magyar, és nem feltétlenül a legrátermettebb, legokosabb van vezetőbb beosztásban, magasabb fizetésért.
Így hát örülj neki, hogy mindez nem itthon történik veled, ahol azon bosszankodhatnál, hogy te miért 300 eurónyi pénzt keresel, ellenben a főnök kis kedvencével, aki 600-at is megkap! :)
te végleteket írtál. Én meg azt gondolom, nem csak az lehetséges, hogy vagy egy rim-romos házad, és roncs autód ,és soha sehova nem mehetsz nyaralni, vagy pedig minden megvan, ami a többieknek.Persze te élsz ott, és te tudod, lehet hogy tényleg nem létezik a kettő között semmi.
Valahol el kell kezdeni mindenkinek, gondolom te sem ott kezdted anno, ahol most tartasz.
Én kicsit másképp fogalmazom meg a saját helyzetemet.
Nekem nem az a rossz, hogy másnak van, ami nekem nincs. Hanem az, hogy tudom: kis cégnél dolgozom, a rendelkezésre álló bérkeret nagyon erősen korlátozott. És én azért nem kaphatok a munkakörömnek és a munkám színvonalának megfelelő fizetést, MERT az a feleannyi végzettségű és emiatt alacsonyabb szintű munkát végző német kolléganőmnél köt ki. A kettőnk fizetésének a különbsége évente sok-sok ezer euró. Nem az én javamra. És ő egy laboráns, én pedig projektvezető vagyok tudományos fokozattal, és az ennek megfelelő munkakörrel. Ha így nézem, akkor bizony zavar, hogy ő az újzélandi utazásukat tervezgeti, nekünk meg nincs pénzünk egy egyhetes családi nyaralásra. NEM azért, mert ő megteheti, hanem azért, mert ő azon az áron teheti meg, hogy én viszont nem. A szó legszorosabb értelmében. Lehet megkövezni, de csak az tegye, aki hasonló helyzetben nem így érezne.
Van egy életminöség amit itt kint ismertem meg. Ha nem tudnám, hogy lehet így is élni, lehet hogy nem vágynák jó kocsira, szép nyaralásra, kellemes, modern lakásra. De mivel itt élek, ezt tapasztaltam meg, ezért ezt szeretném magamnak is. Szerintem akkor lenne baj, ha nem így lenne.....
Mert hogy is nézne ki, ha mindenkinek a környékemen szép háza lenne, csak nekem lenne egy kis düledezö falusi viskóm (mint a vidéki magyar porták többsége), mindenkinek relatív jó, nem tul öreg autója lenne, csak nekem lenne egy rozsdakupac és mindenki szép nyaralásokra menne, csak én sündörögnék haza minden évben egyszer a kis fatornyos falumba...ugye ha ez éngem boldoggá tenne, az szerintem éngem jellemezne...
És igen, én is nyugaton élek, és szerencsére azon a színvonalon is. Így nagon elégedett is vagyok a helyzetemmel.
Ha szar, akkor azért legyen szar, mert ÉN éhes vagyok. De ne azért legyek éhes, mert a szomszéd jóllakott.
Ha szerinted sem kirakatélet az, ha valaki nyaralni akar menni, jobb kocsit szeretne, akkor meg nem tök mindegy, hogy a szomszédnak mije van? Az előbb azt írtad, fájni fog, ha a szomszéd jobban él. Most meg, hogy nem a kirakat miatt akar az ember többet.
Amúgy, te sem Magyarországon élsz, aminek biztos megvan az oka. És biztos neked is mennyire rossz, mert neked is kevesebb jut...
De nagyon nem érted. Én sem a szomszédnak nyaralok meg veszek autót, de ha nem nyaralok és nincs jó az autóm, akkor bizony nekem szar érzés, nem a szomszédnak akinek ez megvan :-) Mindegy hogy Magyarország, Németország vagy Új-Zéland. Aki éhes az éhes:-)
Annak semmi köze a kirakatélethez, hogy valaki nyaralni akar, jó autot akar, szép othont, a gyerekének mindent, stb...
De biztosan te gondolod jól és az a boldogság, ha neked kevesebb jut mint a körülötted élöknek :-)
Nézőpont kérdése, hogy a sajtban valaki csak a lyukat képes látni, vagy a sajtot is. Én azonban nem a szomszédoknak megyek nyaralni, nem miattuk veszek autót, a gyerekeimnek sem miattuk veszek meg bármit. Lehet ez Németország, Magyarország, vagy Új-zéland.
Az, hogy mi van egy ember szíve mélyén, miért ment nyugatra, azt nem lehet így kerek perec kijelenteni.
Mindenki mindig előre törekszik, ezzel nincsen semmi baj. Ha azonban valaki kirakat életet akar élni, akkor soha nem lesz elégedett, legyen bármilye is. Én Magyarországon leéltem pár évtizedet, és nem akarok soha német lenni, és tudni fogom mindig, honnan jöttem.
Ha a te gondolatmeneted folytatnám, akkor arra a következtetésre jutnék, hogy senki ne menjen sehova, mert egy idő után elégedetlen lesz, mivel a benszülöttek mindig is jobban fognak élni, mint ő.
Természetesen egyet értek ám veled, csak azt akartam érzékeltetni, hogy egy tartósan külföldön élö Magyar nem azon kesereg, hogy mi van otthon, hanem a saját sorsán. Az adott országban szeretne a lehetöségekhez mérten az ottani átlagnak megfelelöen élni:-)
Én egész életemben nem adtam még ki annyi pénzt mobiltelefonra, mint amibe kerül egy Iphone, de már épül az új othonunk, ami azért sokmindenért kárpótol majd :-)
Egy biztos, bármennyire is jó itt, álmok mindig is maradni fognak :-)
Hehe, ez az iPhone-os kesergés nagyon teljesen igaz :-D PONTOSAN ezért nyekegett a fiam hónapokig, de kénytelen voltam közölni vele, hogy mi ilyen versenybe nem tudunk beszállni... Azért azt tudnám díjazni, ha jutna egy nyaralásra! Ugyanakkor minden egyes nap elfog a boldogság, hogy SIKERÜLT!!!!! Benne lakunk a szép új modern házunkban...
Az igazság a két vélemény között van, örülünk annak, ami van, de nem tudjuk nem észrevenni, hogy mindenki, aki német, ugyanazért a munkáért mennyivel többet kap, és mennyivel többet engedhet meg magának...
De amikor már tízen akár hány éve Németországban élsz, nem az fog zavarni, hogy otthon esetleg a számláiddal lenne gondod, hanem az hogy a szomszédok már megint azt mesélik, milyen jót és milyen szép helyen nyaraltak, hogy milyen jó kocsijuk van, hogy hétvégente éttrembe járnak, hogy a gyereked azon nyekereg állandóan, hogy az összes többi gyereknek már Iphone-ja, PSP-je, meg mi f.szomja nincs, csak neki nem, stb...
Tudom, hogy ezek nélkül is meg lehet lenni, de az ember a szíve mélyén biztosan azért jött nyugatra, hogy élhessen úgy mint a nyugatiak......
Nem, nem relatív. Ugyanis nem mindegy, hogy mi az a mi zavar. Pl. az, hogy Németo.ban csak egy 5-10 vagy akárhány éves az autód, és nyaralni akkor mész, amikor hazajössz Magyarországra, és nem engedhetsz meg annyit magadnak, mint az ottani átlag, vagy az, ha itthon nem tudod kifizetni a villany, és egyéb közüzemi számláidat, és emiatt kikapcsolnak a szolgáltatásból.
Igen, komoly. Kornyektol/merettol fuggoen 5-700 euro egy alap 50 negyzetmeteres lakas.
Tobbnyire 2.5 havi kauciot kell fizetni, kb. 1.5 havi berleti dijnak megfelelo osszeget az ingatlanugynoknek, plusz az elso havi lakber. Szamold ossze. Es ez csak a lakhatas (igaz, az kerul a legtobbe).
Van egy nagyon jó barátom, aki Lübeck-ben csinált korábban hasonlót. Igaz, hogy ott jobban fizettek, de napi 16-18 órát dolgoztatták az embereket! Ő is hasonlóan brutális dolgokról mesélt!
na ennek örülök Nachstern.nem csak Neked hanem minden Ausztriában,Németországban,Svájcban azaz német nyelvterületen élő magyar honfitársnak Kellemes ünnepeket kivánok,jó pihenést a megérdemelt téli szabadságra,és sok erőt kitartást szorgalmat a 2012-es évre.
