Igen, ez szokott lenni az érv, hogy: de hát működik...
Aki javítással foglalkozik, annak ezt el kell tudni nyelnie, de nem véletlenül nem lehet javításra embert találni. :)
Életemben egyszer találkoztam egy normális kuncsafttal, aki, amikor felvilágosítottam, hogy itt bizony sehol nincs védővezető, leült, annyira elvette a kedvét az, hogy eddig az ő családja életveszélyben volt. Míg mások jellemző dumája az ó, fiatalember, oda úgyis olyan ritkán dugunk bármit...
A 70-es évek építési bummjában is ugyanaz volt mint most. Sok házat kellett építeni, szakember és pénzhiány volt, boldog-boldogtalan szerelt villanyt.
Az alternatív csillárkapcsolásnak is van vagy 3-4 verziója a szakik körében ami működik, de csak egy van ami szabványos és nem ráz. A szakik igénytelensége hogy nem is gondolják át mit csinálnak rosszul. Mindenki okosabb mint a szabvány. Mivel a felelősségre vonás lehetetlen így visszatartó erő sincs.
Hát. amibe bele lehetett látni (régi magyar kis négyszögletes billenővel), abban egy karon mozgott egy kétoldalú pogácsa, az biztosan nem- tudta összezárni a két lemezt egyszerre.
Mit nem akarsz érteni? Nem működhet úgy lámpafoglalat, hogy mindkét érintkezőjén fázis legyen. Felkapcsolt állapotban csak a belső érintkezőn lehet fázis, a meneten soha, lekapcsolva meg sehol. Manapság remélhetően nem gányolnak ilyet, de régen előszeretettel taknyolták így össze.
Mert mezei ellenállás jellegű fogyasztót tekintve ma is minden (tehát nem csak váltó) kapcsolóban ott van a feszültség és a nulla potenciálja (előbbi a kapcsolóba jövő fázison, utóbbi a lámpaszálon) - kikapcsolt állapotban.
Nem a kapcsolóban, az edison foglalat mindkét sarka van fázison, így nem lévén potenciálkülönbség, a lámpa kihuny. Egyik kapcsolót átváltod, nulla lesz és felvilágul.
Volt egy hivatalosan takarék váltókapcsolásnak nevezett kapcsolás, abban is valamivel kevesebb volt a vezeték, de az csak a fázist kergette oda-vissza.
