AK-hoz alkalmanként csapódnék, ha lehet... Számomra a jövő év egyik terve az AK megtolása lenne, ugyanis anno a 80 nap után kötöttem egy fogadást, hogy 10 éven belül újra megcsinálom gyalog az AK-t. Ebből már 5 és 1/2 évet elhasználtam, és még semmi...
Nem egészen, csak annyiban igaz, hogy ugyanabban az utcában.
Az Óbudai SE pihenőháza nem azonos az egykori Csúcshegyi menedékházzal! A tábla értelemszerűen az utóbbinál/helyénél van, eléggé az utca vége felé, már igen közel az erdőhöz.
Megint Román kori templomok témában kérdezősködöm:
a budajenői temetőben található kápolna vajon beletartozik-e a mozgalomba?
A geocaching.hu-n ezt írják róla:
"Az 1970-es évek elején kutató régészek a kápolna alatt egy korábbi, kisebb templom alapfalát is megtalálták. E második szentély egyszerű sokszögzáródása viszont vélhetően a legrégebbinek számít a hazai emlékanyagban, a román kor és a gótika stílusváltásáról tanúskodik."
A budajeno.hu-n pedig ezt írják:
"A temetőkápolna Árpád-kori eredetű, a XII. századi templom romjaira épült feltételezhetően a XIII-XIV. század fordulóján. Falában XII. századi dombormű található, falazata bizánci stílusjegyeket hordoz."
Ezek alapján egyértelmű a hovatartozás?
Adódik a kérdés: hol van pontosan a tábla? Egyszer jártam arra ttúrán, de akkor a szintidő miatt nem figyeltem.
A Budapest-Üröm vm. felett található Csúcshegy nevű településrész Menedékház utcájában, ahová az OKT-ről is le lehet térni (a turistatérkép is jelzi az emléktábla helyét). Emlékeim szerint valamelyik TT-nek is ott van (volt?) a célja.
Adódik a kérdés: hol van pontosan a tábla? Egyszer jártam arra ttúrán, de akkor a szintidő miatt nem figyeltem.
Köszi a válaszokat :)
A mai Pilismarót-Hoffmann-kunyhó-Mexikó-Két-bükkfa szakasszal kész az Encián elvileg, de megyek még (dec. 4-ig kell leadni, a Kő-hegyit meg akarom csinálni).
Csodálatosan szép idő volt, ha leszámítjuk a Duna-partot. Verőfény, fönt a Saolin-falunál dögmeleg volt, póló+polármellényben mentem. Bélyegző (céges) a recepción. Pilismaróton a vendéglő zárva volt, a polgármesteri hivatalban kaptam körpecsétet.
A Hoffmann-kunyhó előtt két hollópárt figyeltem sokáig, lenyűgözően szép madarak.
Az erdei betonút miatt sár minimális, a Mexikó felé emelkedő Znégyzet azért csúszott rendesen, de vészes nem volt.
Gyalogtúra-útvonal és pihenőhelyek kialakítása a Marosháti kistérségben című projekt kapcsán Tótkomlós öt településsel (Békéssámson, Mezőhegyes, Mezőkovácsháza, Nagyér, Pitvaros) konzorciumot alkotott: a térségben fellelhető turisztikai vonzerőket együtt mutatnák be. A Marosháti Kistérség Turizmusáért Egyesület egy éve pályázatot nyújtott be a megvalósításra. Cél, hogy a konzorcium tagjait összekötő túraútvonalat kialakíthassák és a települések a helyi nevezetességeiket, látnivalóikat felfűzhessék az útvonalra.
A projekt egyik kiemelkedő eleme a természet háza nevet viselő pihenőhely Tótkomlóson. A II. számú kultúrotthon épületében alakítjuk ki. A turisták ott megpihenhetnek, étkezhetnek, kiállításokat, bemutatókat tekinthetnek meg. Az Epres téri közparkunkat pihenőhellyé alakítjuk. Utcabútorok beszerzése is a projekt része további két pihenőhelyen - sorolta dr. Garay Rita polgármester. A Tótkomlóst érintő fejlesztés mértéke 120 millió forint. A közbeszerzés lezárult, a képviselő-testület kihirdette a nyertest, egy szegedi építőipari társaságot.[i]
Üdv! Mi két hete jártuk végig a szakasz Cserhársurány irányába. Az autót Becske- alsó vasútmegállóban tettük le, ahonnan 1,2 km-et kellett még a kékig megtenni az aszfaltúton Becske határáig. Vissza Cserhátsurány tak. szöv. buszmegállóból (a Vadász presszótól kb. 20 m-re) 17:06-kor indul busz Mohorára (12 perc menetidő), ahol a második megállónál kell leszállni és visszagyalogolni pár száz métert a vasútállomásig, ahonnan 17:52-kor jön vonat B.gyarmat felől Becskére.
Tisztán tömegközlekedéssel is megoldható a dolog, reggel 7:06-kor indul a vonat a Keletiből, Aszódon kell átszállni. Vissza Mohoráról a már említett vonattal lehet Pestre közvetlenül, átszállás nélkül eljutni.
Felértünk a csúcsra, a K+ jeleket követve, de ott nem találtunk várat.
Indultunk lefelé, hogy hátha lesz út a térképen jelzett irányba, de nem volt.
Feladtuk.
Szemből, a Dede-vár aljánál alaposan feltérképeztük a terepet, és megállapítottuk, hogy a 300-as szint környékén van egy plató. Már csak azt kellett kivárni, hogy ismét arra járjunk.
Ez tegnap megtörtént.
Dédestapolcsány, tározó.
Itt tettük le a kocsit, innen a régi K+ jelzésű úton indultunk.
Csodálatos sziklaképződmények, szép vögy, meglehetősen ép jelek.
A sűrűségre sem lehet panasz.
Széles, jól járható szekérút kapaszkodik felfelé egy mély völgy szélén.
Balra hatalmas hegy (Közép-hegy?), jobbra szintén.
Jó 2 kilométer felfelé, majd az út folyamatosan jobbra kanyarodik.
Egy hatalmas útkereszteződésben lehet tovább, lehet balra, de az igazi a derékszögben jobbra, felfelé.
Itt fiatal fák vannak, de egy-két öreg fán itt is van jel.
Fel a csúcsra, le a csúcsról, fel a csúcsra.
Sajnos, nem találtuk meg a tanösvény jelét, de folytattuk a K+ jelek követésével.
Egy idő után a jelek lefelé indulta, mi maradtunk a gerincen.
A jelek visszatértek.
Amikor már az orrunk előtt volt a hegy, melyen a kőfülkét megtaláltuk előző alkalommal, akkor úgy döntöttünk, hogy ÉK felé fordulunk, irány lefelé.
A vár a 300-as szinten van, a bökkenő csak annyi, hogy nem volt út.
Piszok meredek lejtőn próbáltunk oldalazva ereszkedni, tartva az alapirányt.
Kellett némi elszántság!
Szükség volt a botokra.
Utat nem találtunk, de hamarosan felbukkant egy pici "domb".
Kiderült, hogy ezt kerestük.
Mély árkon (várárok) keresztül jutottunk fel a platóra.
Minden úgy van, ahogy a "váras" honlapon.
A kilátás pazar.
Csúcs-csokoládé helyett ezúttal csúcs-nápolyi volt.
Rövid pihenő következett, fel-fel néztünk a hegyre.
Alulról még csak-csak, de a tó felé leereszkedni életveszély.
A vártól jó 100 szint felfelé, a távolság max. 200 méter, légvonalban.
Jó meredek.
Lefelé sem jobb.
Út nincs.
Az oldalgerincen talán jobb lett volna, de mi csak ereszkedtünk, ahogy tudtunk.
A vége előtt az oldalgerinc felől ösvény érkezett, lehet, hogy lett volna út a gerinc túloldalán.
Majd legközelebb:-)
Elértük az aszfaltcsíkot, közel a hídhoz.
Iszonyatosan meredek volt a lejtő, melyen leereszkedtünk.
Kényelmes séta a tó mellett, majd elértük az autót, és irány haza.
17:00 körül értem haza.
Szép nap volt!
Ajánlom mindenkinek ezt a várat, igazi kuriózum.
Nemrég még azt hittem, minden "OKT-s" várat felkerestem már.
Van egy olyan lehetőség is, hogy le/elmész a turistaház emléktáblájához és ott készítesz magadról egy fotót. - Én úgy emlékszem, hogy a Virágos-nyeregnél van a feliratos bélyegző.
Ha valaki járta az adott OKT-szakaszt újabban: a Csúcs-hegy bélyegző most épp a Hármashatárhegyen vagy a Virágos-nyeregben található? Encián Emlékekhez kellene (legalábbis remélem, hogy az ágyalapítványoknál a Budai-hg.-beli Csúcs-hegyről van szó...)
Köszönöm szépen mindenkinek a tanácsokat. Még megvizsgáljuk a kérdést, és döntünk.
Tegnap este úgy nézett ki, hogy sajnos ezen a hétvégén elmarad a kékezés, és "csak" egy rövidebb sétát tudunk tenni a környéken. Különben a környéken már jártam, párszor, ezen a szakaszon is végigmentem kb. két éve, de pecsételni nem pecsételtem.
Mi a fiammal szeptember végén teljesítettük ezt a szakaszt még a régi útvonalon,legutóbb a hétvégén(nov 15.) jártunk arra ,hogy bélyegzésünket Szandaváralján pótoljuk.(új bélyegző van!).A régi ösvény még szerintem sokáig járható lesz,széles volt és szinte újak a jelek.Az új útvonal pedig annyi hogy kb két kilométerrel Cserhátsurány után kiérsz aszfaltra és erről nem térsz le kb500m után a szántóföldre,hanem aszfalton mész Terényig,majd Terényben jobbra Szandaváraljának.Az új útvonal is nagyon jól jelzett,csak szebb volt a régi.Az új rész valamivel hosszabb,de szintben szerintem jóval kevesebb.Én ide kocsival mennék mindenképpen,mert a tömegközlekedés elég hiányos,elvinné az egész napotokat.Viszont az autót inkább Becskén hagynám -ne kérdezd miért...- itt mindkét Becskét érintő túránk alkalmával több autó is parkolt,de ha nyitva van a presszó mögötti fagyizó ott is parkolhat teljes biztonságban,és itt is van Kéktúrás pecsét.Ja a kocsik egyébként a buszmegálló melletti füves-murvás részen parkoltak.A busz 9-kor indul,és Balassagyarmatot érintve 10:41-re ér Cserhátsurányba,ami nem kevés idő,de a túrát így is be tudnátok fejezni sötétedésig,nekünk kb 5 és fél óra volt úgy hogy el is kavartunk.(Szandaváralja előtt 500m-rel ahelyett hogy lementünk volna a faluba a térkép szerint,elmentünk balra az új jeleken Terény felé,majd észrevettük,és a vízmű mellett csörtettünk le a faluba.)Ha megnézed az MTSZ honlapon a változást,akkor megérted hogyan csináltuk.:-),én is ott jöttem rá.:-).Jó kis túra,egyedül Szandavárnál nehéz,de a hely,a vár,a kilátás megéri.Remélem tudtam segíteni,jó túrázást!
Mi Magyarnándoron tettük le az autót a Becske-Romhány szakaszhoz. Szerintem ezt is meg lehetne most is vizsgálni. Reggel mentünk busszal Becsére, este vissza Romhányból. Ehhez ez volt a legjobb, talán most is használható.
egy jó km.-el hosszabb lett a megjelent térképvázlat alapján. Ha küldesz róla pontos tracket, akkor majd megmondom pontosabban ;) A szint az talán pár méterrel kevesebb is lett.
Grat FeLaZso-nak az RP DDK teljesítéséhez! Neked mi hiányzik még belőle?
Autós megközelítéssel tényleg ez a legnehezebben összehozható szakasz. Annyit nyerhettetek volna még időben, hogy Pécs helyett Sásdon foglaltok szállást, ugyanis ez a város a metszéspontja a 66-os főútnak a 40-es vasútvonallal. Így az elején jóval rövidebb a buszozás, és a végén csak 3 megállót kell menni a vonattal az autóhoz.
"Ezután egy szép gyertyánosban erős kaptató következett, ami így az elején elég ütős volt, a dobtetőre érve mindjárt vetkőztünk."
Ez a szakasz része a Zselic 50 ttúrának is, és a 13 évvel ezelőtti részvételünkkor a környéket viszonylag jól ismerő túratársunk a Zselic Oroszlánvárjának nevezte ezt az emelkedőt.
Vasárnapra tervezzük a Cserhátsurány-Becske szakaszt az OKT keretein belül. Elvileg ilyen irányba, de akár a fordítottja is előfordulhat.
Tud valaki valami jó megközelítési lehetőséget tömegközlekedéssel Cserhátsurányhoz? Piliscsabáról illetve Budapestről mennénk. Amit eddig találtam:
1. Balassagyarmatig busz, onnan átszállással ismét busz. Hátránya, hogy Piliscsabától így kb. 5 óra az út lefelé. 2. Esetlegesen autós megközelítés teleautóval. Letenni Balassagyarmatnál az autót, onnan busszal Cserhátsurányig, majd Becskétől vonattal vissza Balassagyarmatra. Így Piliscsabáról kocsival Esztergomon át mennék, majd Szlovákia, és vissza valahol a Börzsönynél. Ha nem muszáj, nem mennénk autóval.
Más lehetőséget tud valaki ajánlani? Fordított iránnyal az a baj, hogy Cserhátsurányból visszafelé jobban kellene a menetrendhez igazodni, így inkább ezt az irányt preferálnánk.
A másik kérdés ezzel a szakasszal kapcsolatban: mennyivel változtak a táv és szintadatok az OKT elterelése miatt? illetve az elterelés fel van rendesen festve?
Előre is köszönöm.
Üdvözlettel, Attila
U.i.: Ezeket a Cserháti falvakat nem egyszerű megközelíteni tömegközlekedéssel.
"Gyerekecském, ha nem tudsz lépcsőt mászni, és fáj a hátad, a lábad, és olyan a járásod, mint a szömörcén átgázoló libának, a hátad meg olyan görbe a sok üldögéléstől, TV nézegetéstől, mint a Jancsi pásztor terelőbotja, amivel a bégető barikákat terelgeti a réten? Akkor a mozgolódással is foglalkoznod kell lelkem. A mozgást sosem késő elkezdeni! Állítsd le szépen az autókádat, hadd pihenjen szegény, ment ő már eleget, és próbáld ki például a gyaloglást, meglátod, nem is olyan nagy csoda az. Két lábbal kell csinálni, egyiket a másik után helyezve, aztán megint az egyiket, majd megint a másikat! Na, ugye, erre nem gondoltál?! Próbáld csak ki! Legalább egy félóráig ne hagyd abba! És milyen kis friss leszel tőle, mint a tavaszi szellő, amely szertefújja Terka selyem bugyogóit a zöldellő lankákon. Az alvással se lesz gondod, szépen, aranyosan fogsz szundikálni, kicsi angyalkákkal álmodsz majd szentem, mert te is az vagy, egy szép, nagy, punnyadt angyal. Most még! De lesz ez másképp is! Válassz az adottságaidnak megfelelő testmozgást! Vedd, figyelembe miben lehetsz sikeres, melyik lehet élvezetes a számodra! Na, gyerünk, mozgás életem! Puszillak. Rózsi nagyi."
Sziasztok! A hétvégén sikerült megint eljutni a DDK-ra, egy régi-új szakaszt bejárni.
DDK Rádiháza – Bázakerettye
Be kell vallanom, hogy a Rádiháza-Palin szakaszt már néhányszor egyrészt bejártuk Kerek repkénnyel, másrészt be is ütöttük a megfelelő pecséteket a Rockenbauer teljesítménytúra céljában – lévén ez egy biztos lehetőség minden egyes bélyegzés megszerzésére. Azonban világosban én még sosem láttam a Lasztonya előtti erdőktől Bázakerettyéig tartó szakaszt és ez némiképp frusztrált, ráadásul egy teljesítménytúra azért mégsem ugyanaz, mint egy kényelmes, nézelődős bejárása a Kéktúra egy-egy szakaszának. Ráadásul sikerült Repkény testvérét is belekeverni az egész túrázásnak nevezett őrületbe és kapott is egy szép igazolófüzetet, amelyet valahol el kellett kezdeni. Erre a kezdésre logisztikailag és más szempontokból is Rádiháza tűnt a leginkább alkalmasnak.
Leszállunk a 177-es Bzmot-ról, kissé búsan lövök utána néhány fotót a kora hajnali fényben. Bús állapotom oka a csípős hideggel magyarázható, meg azzal, hogy nem nagyon reggeliztem. Besétálunk Rádiházára, ahol meg sem próbálunk bélyegezni (pedig a Csikós Csárdát már felújították!), lévén még alig múlt fél hét, inkább gyorsan megcélozzuk az emelkedőt, hogy minél kevésbé fázzunk. Felsétálunk a szőlőhegyre, teszünk néhány kanyart és végre el is érjük az erdőt – az út az időjárási viszonyokhoz képest egészen jól járható, kicsit sietünk is, hogy elérjük az üzemi hőmérsékletet. Közben Repkény tesóját mindenféle régi történetekkel traktáljuk, türelmesen viseli. Az erdőt egy hosszú, ködös rétre váltjuk, ahol még a hajnalinál is nagyobb hideg fogad, ebben sétálunk a Szentpéterfölde előtti elkerített legelőhöz. Itt a kerítésen kívülre szökött néhány borjú lep meg, ahogy békésen kiballagnak az útra, közvetlen előttünk. Kinyitjuk a szögesdrót „ajtót”, áthaladás után visszacsukjuk, ezt még egyszer elvégezzük a másik oldalon, a tehenek totális közönyétől kísérve. Szentpéterföldén a kocsmát bezárva, átalakítás alatt leljük, a hivatalos bélyegzőt úgyis a boltban adják, kérés nélkül. Még párna is akad, két néni pedig élénken érdeklődik a mai úticél felől – szerencsére a kéktúrázó errefelé nem szokatlan látvány.
A faluból kifelé felfaljuk a frissen beszerzett csokinkat, miközben én azon morfondírozom, hogy milyen jó is lenne vonatot fotózni az amúgy láthatóan használatban lévő iparvágányon. Elérjük és elhagyjuk a takaros kis vadászházat, következik a nyáron erősen feltúrt, nehezen járható földutas rész, amely most mintha autópályává vált volna. Sehol egy nyomvályú, semmi favágási hulladék. Elismerőn gondolok az erdészetre, amelyet a nyári éjszakában annyiszor szidtunk. A jó kis út egészen a Kámaháza előtti erdőkig tart, ahol masszív sártenger váltja fel, amire amúgy felkészülhettem volna. Átkelünk az itt megállóhellyel is rendelkező kisvasút sínpárján és megcélozzuk Lasztonyát. Három alak jön szembe, kissé aggódva nézem a kezükbe oly harmonikusan simuló baltákat. Egyikük vissza is köszön, bizalmatlanul, szúrós szemmel méreget minket. Előveszem az atlaszt, hogy látsszon, mi csak úgy kirándulunk, ez a taktika mindenhol működött eddig. A falutábla környékén gyerekek játszanak sárhajigálósat, amikor vagy száz méterre vagyunk, észrevesznek minket, üvöltöznek valamit és elrohannak a falu felé. Átsietünk a falun, megegyezünk abban, hogy majd inkább Lispeszentadorjánra hagyjuk a bélyegzést. Azért a haranglábat lefotózzuk, mert szép.
Lasztonya után következik az egész túra legszebb szakasza, egészen a következő faluig majdnem végig bükkösben vezet az út, teljesen olyan, mintha valami hegységben járnánk – mély árkok, hatalmas, vén bükkfák szegélyezik az utat. Átkelünk az országúton, elérjük a Torhai-forrást, kis sugárban folyik belőle a víz. Itt tartunk egy pihenőt, kajaszünettel egybekötve, nézzük a lehulló falevelek áradatát a szélben.
Indulás, újra emelkedik az út, van néhány éles és életlen kanyar benne, eltévedni nem lehet, a jelzések a helyükön vannak, helyesen. Egy meredek lejtőn leballagunk, kiérünk megint a Páka-Bázakerettye-Letenye országútra, irány Lispeszentadorján. A bolt/kocsma hivatala zárva van, kár, hogy előzetesen nem néztem TTT fórumot, mert akkor megnéztük volna a Teleházat is. Valahogy majd pótoljuk a pecsétet itten. Kiballagunk Szentadorjánról, aztán egy pillanatra bemegyünk Lispére, ezt is jól elhagyjuk, következik a sok kanyar Bázakerettyéig. Sokkal logikusabbnak tűnik így nappal az út vonalvezetése, fiatal, szép erdőben sétálunk. Van néhány érdekes objektum (hatalmas betontömbök) is, amelyet eddig még nem láttunk. A kilátás a dombhátról pedig még a gyér őszi lombozaton át is megkapó. Végezetül leballagunk Bázakerettyére, nevezetes hely, innen épült meg az első magyar olajvezeték a fővárosba, földgázt és kőolajat szállítottak rajta, felváltva. Az ásványvagyont azóta jórészt kitermelték, már csak néhány magányos olajkút bólogat Zalában, valamint a kiürült gázlencséket jól fel lehet használni földgáz tárolására.
Kérünk három kávét és egy bélyegzőt a kocsmában, amíg elintézzük a formaságokat, megcsodálom a festményeket, de beszélgetni most nincs idő, rögtön indul a buszunk. Szerencsére Bázakerettye buszpályaudvara alig pár lépésre van, felszállunk a kényelmes, de kicsi ülésekkel felszerelt járműre és a kávénak köszönhetően alszom, amíg meg nem érkezünk.
-Kékdroid-
