Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
Kívánom,MINDEN MAGYAR futónak amit Ispánki barátunk irt ide anno
"Két oldalról mellém szegődik egy fiú és egy lány, olajággal a kezükben. És már Spártában vagyok! Két kanyar, s föltűnik a főutca, a végén a céllal: Leonidász király szobrával. Az út oldalán ismerősök sajnos több olyan futó is van, akiket megelőztem, s az, hogy már Spártában vannak, azt jelenti, nekik nem sikerült -, mindenki integet. Félelmetes, mámorító érzés látni a fölém magasodó szobrot, s megérinteni talapzatát! Célba értem!"
Hajrá Spartathlonisták!Jó utat kívánok Nektek! Küzdjétek le az előttetek álló akadályokat, szárnyaljátok túl önmagatokat! Minden magyar indulónak kívánom Leonidas király szobrának megérintését! Hajrá
Szilvi megy mint a gép. :-)) Itt tudjátok percről percre követni: http://movingobject.co/spn12/És még öt másik magyar futót is. Bocs, hogy nem 100 pontos betűvel írom be.
Elképzelt hangulatjelentés Athénből, némi tapasztalat alapján:
Csendes a hajnal az Akropolisz lábánál. Az ókori színház bejáratánál posztoló biztonsági őr fáradtan pislog és elnyom egy cigarettacsikket. Egy kóbor kutya lépked lefelé a köves sétaúton a közeli parkoló felé, ahonnan visszafogottan beszélgető emberek közelednek. Futók.
Egyre többen jönnek, mind-mind ünnepi futóruhában, mellkasukon nemzetük zászlajával. A tér csöndje átadja helyét az izgatott morajlásnak. A feszültség szinte tapintható. A futó immár huszadszor igazítja meg zokniját, nézi át övtáskáját, lazítja izmait, rendezi gondolatait.
A japán futó kezébe veszi kis fényképezőjét, amit másfél napig el sem enged, és megcsinálja az első képét. Hogy az utolsó felvételen valamelyik frissítőállomáson lesz majd látható meggyötörten, összeomolva, vagy Sparta főutcáján megdicsőülve, még nem lehet tudni...A magyar csapat összeáll egy képpé.
Mindenki a másikat fürkészi. Mindenki ugyanabba a csatába indul, de tudják, hogy csak kevesen élik túl, és érnek el a másnap napnyugta előtt Leonidasz Királyhoz. Vajon kikből lesznek hősök, kikből hősi "halottak"? Van aki harsányan nevet és parolázik, van aki törölközőt a fejére húzva fekszik és koncentrál.
Még pár mély légvétel, és lassan kifeszítik a "Spartathlon" feliratú szalagot a rajtvonal előtt. Még egy utolsó ölelés - jó utat!, aztán 5, 4... Rajt!!
Elnézést, én kezdtem belekavarni a dologba a kilométereket, azon egyszerű oknál fogva, mert én csak km-ben tudok gondolkozni, órában nem. Már első olvasásra is embertelen soknak éreztem, amit írtál, le kellett fordítanom a saját "nyelvemre", hogy pontosan átérezzem, mekkora munkát vittél bele ebbe a felkészülésbe. Nagyon fogok szorítani (mindenkinek, de idén neked a legjobban) , hogy olyan eredményt érj el, amivel elégedett leszel! Hajrá István, Hajrá Szilvi, hajra magyarok!!!
