Zsirmon: A Zsirmon név mellett a RadixIndexről ideveszem az alábbi hasonlókat: Sirmon, illetve Sirman, Sirmany, Sirmann. Más alkalmas etimológiai lehetőséget nem látok,, így ezt a német Schirmann (No., Au., Mo.), Schirrmann (No.), Schirman (Mo.) nevek magyarosodásának látom.
A német név vagy a francia Gérard személynév németes Schirr[a] alakjához képzett, -mann utótagú apanév lehet, vagy a német Geschirr ’edény; felszerelés, szerszám; hám, lószerszám’ szó Schirr alakjából való személy- vagy foglalkozásnév származéka. Esetleg szóba jöhet még alapul a Schirm ’ernyő; védőtető; védőpajzs’ szó mint foglalkozásnév, lakóhelyi név, illetve a szászországi (Groß-, Klein-) Schirma településnévre utaló lakosnév.
A magyarosodáshoz: a szó eleji /s/ ~ /zs/ a magyarban nem példa nélküli, vö. Zsibót helynév <: német Siebold személynév, zsúp 'szalma-, nádköteg' < német Schub köznév nyelvjárási jelentései. A -mann > -mon változást már nehezebb megmagyarázni, mert analógiák nem jutnak eszembe; de talán a Simon személynév hatása játszhatott közre.
Addendum: Éppen az ruszin és az ukrán közti világos nyelvi határvonal miatt szoktam én itt a kárpátukrán megjelölést használni. Nyelvileg ugyanis a legritkább esetben lehet megkülönböztetni a ruszint és egy Kárpátaljára települt ukránt. Illetve ha meg is lehetne [pl. az ы (y) hang használatával], azt a magyaros helyesírás elmossa.
A ruszinok helyét kifejezi a nevük, amelynek az értelme: ’orosz egyén’. Oroszon itt a mai terminológiával keleti szláv értendő. Alapvetően a keleti szláv tömb a legkevésbé differenciált csoport a szláv ágakon belül. A mai felosztás tulajdonképpen azt a késő középkori eltérő állami tagozódást képezi le, amely ki tudott tartani az Oroszországgá növő Moszkvai Nagyfejedelemségben kialakult „nagyorosz” egységesítő tradícióval szemben. A „nagyorosz” terjedését az államhatalmi tendencián kívül az is elősegítette (és segíti máig), hogy tulajdonképpen három nyelvi entitás integrációjáról van szó: maga a nyelv a déli és északi orosz nyelvjárások kompromisszuma, amelyet erősen átszínez a (déli szláv idiómák közé tartozó) egyházi szláv hatás.
Ez utóbbit leszámítva jó analógiákat ad a német nyelvvel való összehasonlítás. Az irodalmi német szintén eredetileg nem német területen alakult ki, és így éppen a kevert bevándorlók miatt tudott egyfajta nyelvjárások feletti mintaként szolgálni. Ezt aztán az egyház autoritása is terjesztette (a németeknél ez lett a lutheri biblia nyelve, az oroszoknál pedig a moszkvai patriarchátus által preferált világi nyelv). De ilyen-olyan okok miatt a német egységből is kimaradtak területek, amelyek úgy tudtak önálló nyelvvé formálódni, hogy tulajdonképpen nem különböznek a szomszéd német nyelvjárásoktól. Ilyen pl. a schwitzertüütsch ’svájci német’, a lëtzebuergesch ’luxemburgi’.
Ahogy a német a specifikus megjelölésen kívül összefoglaló név is, úgy az orosz is az. Ebben szintén párhuzam mutatkozik meg: a nyelvterület kicsi államocskákra esett szét, de ezek ennek ellenére fenntartották az egység ethoszát. Ilyen értelemben értendő a ruszinok önelnevezése. Eredetileg ez nem is a többi keleti szlávtól való elhatárolást jelezte, hanem éppen ellenkezőleg: az együvé tartozást.
A közorosz egységből elsőnek talán a fehérorosz lépett ki azzal, hogy a környező szláv ruszokat elfoglalta a Litván Nagyfejedelemség. A litvánok modern államot szerveztek, és ehhez kancelláriai nyelvül a hozzájuk közel eső orosz dialektust, a fehérorosz elődjét választották (amelynek az egyházi szláv miatt már volt írásos tradíciója). A lengyelek az ettől délre lévő ruszokat foglalták el, ahol a kijevi centrumú nyelvjárások domináltak, a lengyelek pedig ezt használták a maguk keleti kancelláriai nyelveként: paradox módon azért, mert ezt nemcsak a meghódított keleti szlávok értették, hanem (az ottani egyházi szláv liturgiai nyelv révén) a moldvai elit is (valamint az orosz kapcsolatok miatt az Arany Horda utódállamai is). Ezt a nyelvet még a XVI. sz. végén is csak руська мова /ruszka mova/ ’orosz nyelv’ vagy проста мова /proszta mova/ ’egyszerű nyelv’ néven ismerték, és nem is a többi keleti szláv nyelvjárással állították szembe, hanem az egyházi szláv nyelvvel. Így értendő az ennek tulajdonképpen megfelelő ’kisorosz’ megjelölés, de a magyar közigazgatás által a XX. sz.-ig használt ’rutén’ is.
Ilyen értelemben a ruszinok a kisoroszok egy (heterogén) csoportja, amelyet a kisoroszok nagyobb tömbjétől a Kárpátok jelentette földrajzi, valamint a szintén a Kárpátok jelentette (traszhumáló pásztorkodásból, valach jogból eredő) néprajzi elhatárolás választott le. De ők magukat orosznak tartották, ahogy a többi kisorosz is. És az alvidékre való telepedéskor a befogadó közösség is ’orosz’ megjelölést használt. A hegyi szállásterületükön némiképp másként volt a helyzet, mert itt a környező nyugati szlávok inkább valach ’vlah’ vagy horál ~ góral ’hegylakó’ néven hívták őket, nem különböztetve meg az azonos életmódot folytató nyugati szláv csoportoktól.
A „probléma” a breszti egyházi unióval, azaz a pápa főségének bizonyos ortodoxok általi elismerésével, így a görögkatolikus egyháznak a pravoszláviából való kiválásával kezdődött a XVI. sz. legvégén. Ezt a lengyel-magyar körök erőteljesen támogatták, mintegy védelmül Moszkva egyházon keresztül érvényesülni vélelmezett befolyásával szemben. Ezt pecsételte meg fél évszázaddal később az ungvári unió: tulajdonképpen ez utóbbit tarthatjuk a ruszin kiválás egyik (bár nem egyetlen) origójának, mivel már a polgári nemzeti furor megjelenése előtt létrehozta a korabeli (és később eszkalálódó) fő törésvonalat.
A pápista uniót a pravoszlávok persze éppen fordítva értelmezték, mint ahogy a kezdeményezői interpretálták: expanzív térítő támadásnak tartották, és ez volt az egyik erős faktor a Hmelnyickij-féle felkeléshez, sőt így lett annak olyan népi támogatása, hogy (rész)sikerre vezethetett. Ez persze a polarizáció újabb szintjét indította meg, mert ezután a lengyel-magyar (és részben román) állam még inkább törekedett kialakítani a hozzá lojális kisorosz csoportokat, felnagyítva az addig partikuláris vallási, földrajzi, ill. néprajzi különbségeket.
A hmelnickiji határ a Dnyeper lett: ezzel tulajdonképpen alakult ki a ma olyan pregnánsan megjelenő nyugat- és kelet-ukrán ellentét, amely szerintem mélyebb is, mint a ruszin-nyugat-ukrán. Az Украина Галичьская /ukrajina ğalicsszkaja/ a XII. sz.-ban a Halicsi Fejedelemségnek a Lengyel Királyság felé eső határterületeit, gyepűjét jelentette. Oroszország ugyanígy „ukrajina”-nak, határterületnek tekintette és nevezte az újonnan megszerzett vidéket, így akik ott laktak, azoknak a neve украинец /ukrajinyec/, azaz ’határvidéki, gyepűlakó’ lett. Ezt az érintettek magukra vették, mert más markáns elkülönítő nevük a többi keleti szlávtól nem volt, és fokozatosan magukra vették a Dnyeper „jobbpartján” maradt azon kisoroszok is, akik nem annyira a lengyel (magyar) uralom alatt képzelték el a jövőt.
Ez az a pont, ahol a ruszinok hirtelen úgy „találták” magukat, hogy ők külön etnikum: az eddig az összetartozást kifejező nevük elkülönítő terminussá lett. Miközben a ruszinnak maradt népcsoportok (lemkók, bojkók, lemákok, lisákok, szotákok, verhovinyánok [~ huculok] stb.) között eredetileg nem is volt nagyobb kohézió. És tulajdonképpen most sincs, mert pl. a lemkók (vagy a nyelvészeti irodalomban inkább lemkek, más néven nyugat-ruszinok) még a ruszinhoz képest is külön nyelvként akarják elismertetni az idiómájukat.
Szóval a legnyugatibb kisorosz népcsoportok a polgári nemzetté válás során úgy találták magukat, hogy nélkülük jött létre az ukrán nemzet. Az ezzel kapcsolatos dilemmában azonban nem csak ők osztódnak: pl. a délszláv kisetnikumoknak is dönteniük kell (vagy lehet), hogy az integrációt választják vagy önálló nemzetet építenek-e. Korábban a gradistyei horvátoknak volt egy „kiugrási kísérletük”, amikor majdnem megteremtettek egy önálló irodalmi nyelvet. Ma a bunyevácoknak a horvátok közé való integrálódását figyelhetjük meg, amely azonban nem zökkenőmentes: lásd [egyes csoportjaik] iménti kísérletét, hogy önálló magyarországi nemzetiségként ismertessék el magukat.
Mások véleményét követve én úgy látom, hogy a ruszinok még nem döntötték el, hogy (vissza)integrálódnak-e a kisorosz (mai szóval ukrán) egységbe avagy sem: Udvari István hozza, hogy az 1991-es szlovákiai népszámlálás során az érdekeltek önbevallása szerint 17 ezer ruszin, 14 ezer ukrán és 2 ezer orosz volt. Itt nem érvényesül az ukrán presszió, így ez az arány arra mutat, hogy az érdekeltek majdnem fele nem zárkózik el az integrációtól.
Ami magyar nyelvhasználók – mint környezetében izolált nyelvközösség – szempontjából nehezen tudatosítható és értelmezhető, az a nyelvjárás-kontinuumok léte. Jóllehet a szlovák nyugati szláv nyelv, a ruszin pedig keleti szláv, a nyelvi átmenet a keleti szlovák és nyugati ruszin nyelvjárások között folytonos. Ezt az teszi, hogy a ruszinban nagyon sok nyugati szláv elem van. Amit az érdekeltek is tudjnak egymásról: a népcsoportnevek eredetileg a rokonok által adott gúnynevek, a lemko és a lemák pl. annyit tesz, hogy „lem-ező”, mert ők szlovák mintára a lem szót használják ’csak’ értelemben. A keletebbi lisák-ok pedig (az ukránban is meglévő) liš /lis/ szóalakot használják helyette.
A nyugati szlávos elemek keletebbre menve, fokozatosan és átmenet nélkül csökkennek, de még az ukrán irodalmi nyelvből sem tűnnek el teljesen (amely ukrán irodalmi nyelv paradox módon kelet-ukrán, Poltava környéki eredetű: itt manapság éppen a nagyorosz nyomja el az ukránt). Nincs egy jellemző izoglossza (nyelvi határ), amely elválasztaná a „ruszin”-t és az „ukrán”-t. Két sajátosságot szoktak kiemelni ruszin sajátosságként: az и (i) és ы (y) hangok megkülönböztetését, valamint a zárt szótagú е, о (e, o) > у (u) hangváltozást. De az első kisebbet fed le mint a teljes ruszinnak tartott nyelvterület (pl. a huculok kimaradnak), a második pedig nagyobbat (nyugati ukrán nyelvjárások is ismerik). Nem olyan egyértelmű tehát, nyelvileg sem a ruszin és az ukrán közti különbség, azzal együtt, hogy [egyes] lemkók még ehhez képest is divergálni akarnak. Sőt, tulajdonképpen nem is tudom, hogy a magyarországi ruszinok írásos nyelve honnan jő, mivel tudtommal egységes ruszin irodalmi nyelv (északon) nem alakult ki.
És végezetül van a ruszinoknak egy csoportja, amelyről rendszerint el szoktak feledkezni, de tulajdonképpen ez a csoport az, amely valójában stabil nyelvi és nemzetiségi közösségnek tekinthető [jelenleg is]. Ezek a bácskai ruszinok, akik a XVIII. sz.-ban telepedtek le a Dél-Alföldre (Bácskán kívül a Szerémségbe is). Itt ők kialakították a maguk sajátos nyelvváltozatát, amely jelentősen adaptálódott a szerbhorváthoz, oly annyira, hogy egyes szerzők már a délszláv nyelvek közé sorolják. Ezért ez az északi ruszintól eltérően valóban megfoghatóan különálló nyelv. Érdekes az önelnevezése is: бачваньски руски язик /bacsvanszki ruszki jazik/, azaz ’bácskai orosz nyelv’. Ez mutat ismét arra, hogy a XVIII. sz.-ban még az érdekeltek nem különböztették meg magukat a többi keleti szlávtól.
Múltkor kicsit kifejtetted a cseh - morva - szlovák összefüggést, elég tanulságos volt. A ruszinok szerinted ebbe a nemzetiségi kapcsolatrendszerbe illeszkednek, vagy ők inkább ukrán/egyéb származékok? Olvasgattam a WEB-en, de elég ellentmondásos a kép.
Csornej: 1. ukrán Чорний /Csornij/ < чорний ’fekete <szemű, hajú>’ melléknév. 2. ukrán Чорней /Csornej/ < чорний ’fekete <szemű, hajú>’ melléknév + -ей /ej/ kicsinyítő képző. Vö. szlovák Čornej.
Szinicza: ukrán Синиця /Szinicja/ ~ orosz Синица /Szjinyica/ < ukrán синиця ~ orosz синица ’cinege’ [pl. a kék szemszín alapján, ui. a madárnév az ukrán синій /szinyij/ ~ orosz синий /szjinyij/ ’(sötét)kék, búzavirágkék’ szó származéka].
Adtál sok segítséget a Jancsik családnévhez tavaly (jut eszembe BÚÉK!). Egy kicsit sikerült haladnom a témában és újabb kérdések merültek fel. A Jancsik család Kelecsényről származik (ukránul: Келечин). A család felmenői között van Maruszánics (Iszka - ukránul: Ізки), Minda (ez is Iszka, ezt egyébként megfejtetted már), Jurtin (Iszka), illetve Csornej és Szincza (vagy inkább Szinicza?) vezetéknév is. Utóbbiak a Kelecsényhez köthető ág felmenői, de pontos születési helyem még nincs.
A sok vezetéknév alapján, a térséget is figyelembe véve, ezek a felmenők feltehetőleg ruszinok?
A Patriarcha vezetéknév esetén sem tudlak definit megoldással kisegíteni. A RadixIndex egyrészt a XIX. sz. végéről Ungvárról hozza a Pátriárcha nevet: ez lehet, hogy kapcsolatban van az itteni őseiddel. Kicsivel későbbről azonban itt zágrábi adatként jelenik meg a Patriarch: a jelenkorban is előkerül Kelet-Szlavóniából (Valpó) mint Patriarch, Nyugat-Szlavóniából (Gyurgyevác) és a Tengermellékről mint Patriarka. Recens szlovákiai előfordulása egy van Pöstyénben mint Patriarca; de lehet, hogy a Nagyszombat környéki Patrikár családnév is idetartozhat népetimológiás alakként. De a lengyelországi Łódźban is van Patriarcha, és van németországi Patriarca és apanévi Patriarchi.
Mivel nagy területen fordul elő, és kívül is az ortodoxián, így nehezen sorolható be a Király, Herceg stb. mintájú jogállási névként (azaz a megnevezett tisztségviselőnek szolgálattal tartozó, vele kapcsolatban álló stb. személy). Ehelyett inkább humanista névlatinosításnak tűnik (itt különösen a Patriarchi apanévi állatinos birtokos alak szembe szökő). Sem így, sem úgy nem lehet etnikumhoz, illetve kialakíulási területhez rendelni szerintem.
A Zsoftsik vs. Balog kérdésben a magam részéről sok jóval nem kecsegtethetlek. Az egy dolog, hogy ilyen névváltás lehetőségét nem lehet kizárni, de itt megerősíteni sem. Ez ugyanis „gyengébb” eset, mint a felsoroltad két példa. Azoknál volt jelentésbeli (magyar Virág : szlovák Kvetko: kvet ’virág’ + -ko névképző), vagy hangtani-alliterációs (magyar Száraz : Sztukla < szlovák Stúchla férfinév ~ Stuchlá női név < stuchlý ’dohos, avas, áporodott’) kapcsolat.
Itt azonban nincs ilyen kapcsolat, mert a szlovák Žofčík vezetéknév anyanévi eredetű: egy Žofia (Žofka) ’Zsófia’ nevű asszony leszármazottait jelöli ez a -čík kicsinyítő képzős alakulat.
Mindezzel együtt nem zárható ki, hogy pl. ragadványnév váltsa a korábbi családnevet. Akár elképzelhetünk egy Zsoftsik nevű családot, akik a Balog nevű anyai nagyszülőről kapták az új megkülönböztető nevüket. De akár az is elképzelhető, hogy az illető eredeti vezetékneve volt a Balog, és a keresztszülője volt Zsoftsik. Szóval, elméletben annyi minden elképzelhető, hogy nemigen tudnék ebbe kapaszkodni.
Egy további kédés: érdekelne a Patriarcha családnév. Az ilyen nevű őseim Zemplén és Ung vármegyékben bukkannak fel az 1800-as évek elején. Vallás: katolikus, etnikum bizonytalan, feltehetőleg szlovák. Előre is köszönöm!
Egy Stefankó János - Zsoftsik Zsuzsanna közötti házasságkötéssel akadtam el. Település: Gálszécs, Zemplén vármegye, 1815 körüli évek, római katolikusok.
A probléma: a menyasszony nem szerepel az anyakönyvben. Van viszont egy Stefankó János- Balog Zsuzsanna házasság a kérdéses időszakban. Ami gyanússá teszi a dolgot az az, hogy Balog nevűek csak elvétve szerepelnek a faluban, és Balog Zsuzsanna csak ebben az egy bejegyzésben fordul elő.
A kérdésem: elképzelhető-e, hogy a Zsoftsik (Zsofcsik, Zoftsik) nevet Balogra fordította/magyarította a pap? Hasonló esetekkel többször találkoztam (pl. Kvetkó-Virág, Sztukla-Száraz), igaz, más anyakönyvekben.
Azt, - a szerintem nyomós érvet - pedig még fel sem vetetted, hogy a családnevek kialakulása és fokozatos rögzülése azért időben valamelyest megelőzi Magyarországon
a protestáns hit elterjedését. (Nem a teljes rögzülése.)
Azért hozok egy példát a váltásra is, valószínűleg nem egyedi.
1749-ből vannak az első anyakönyvi bejegyzések Hernádkak református anyakönyvében
azokról a cseh-morva területről érkező betelepülőkről, akiket "evangélista hitük miatt"
üldöztek el hazájukból.
Még Zemplén vármegye is hivatalosan vizsgálja őket, nem valamiféle szektások érkeztek-e,
de megnyugszanak, hogy nem azok. Elég gyorsan jó magyarokká és reformátussá válnak.
A Duray (Durai) név esetén anno nekem is a Turai név zöngésülése ugrott be. De ez annyira szokatlan alakulás lenne, hogy ezt a felvetést le kell váltani, ha felmerül, egy valószínűbbel: és most ez utóbbi felmerült. A vezetéknév ilyen valószínűtlen alakulása nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy írás- vagy olvasáshiba folytán alkalomszerűen anyakönyvben is megjelenjen, de a családnévvé váláshoz ennek az alkalmi hibának generalizálódnia kell, el kell terjednie a közösségben stb. Ez pedig más valószínűségi szint.
A lakosnévi eredet megállapításához szükséges feltétel az adott helynév dokumentált volta. Csak ha minden egyéb etimológiai kísérlet is zsákutcába vezet, akkor lehet helynév nélkül ezt felvetni mint a legkevésbé valószínűtlen hipotézist. Egyébként az etimológusnak mindig figyelembe kell vennie azt, hogy az analógia az egyik legerősebb nyelvváltozási faktor, és ez éppen az eltérőket alakítja egyformává: tehát az azonosnak tetszők etimológiája nem feltétlenül azonos. Miként szerintem ez a legutóbb kérdezted két -ai végű név esetén is így van.
A vallás populációdinamikájáról nemigen tudok mit mondani, mert ezt a kérdést nem vizsgálom. Nekünk evangélikusoknak azonban nem jelent gondot református templomba járni: mert az már nem jelent üdvösségi kérdést, hogy kovászos vagy kovásztalan kenyeret veszel magadhoz, és a mindennapokban azzal sem kell megküzdened, hogy vajon az eleve elrendeltségből vagy a hit általi ihletettségből következnek-e a cselekedeteid. Mint magyarországi szlovák magam is éltem olyan helyen az országban, ahol nem volt evangélikus hitközség: ez természetes terepe lehetne a vallás de facto megváltozásának. És nem is szóltunk még azokról a XIX. sz.-i erőfeszítésekről, amelyek az evangélikus egyházat a reformátusba kívánták volna olvasztatni, hogy eltűnjön az előbbi etnikai jellege. Országos szinten ez nem sikerült, de helyi „eredmények” voltak.
Dulai: Ez nagy valószínűséggel magyar lakosnév egy Dúló településnévből. Ez elsősorban Dúlóújfalu (Dulov, Szlovákia) Dúló nevű része lehet, de az is lehet, hogy más névről van szó, pl. Dúlháza esetén annak szlovák Dulovo neve is modulálhatta a családnevet.
Ugyanakkor van Duló ~ Dúló ~ Dulo családnév is, amelynek azonos személynévi előzményéből az apanévi -i képzővel is előállhat a Dulai vezetéknév. A valószínűség azonban inkább a lakosnévi eredet mellett látszik szólni, mert a Dulai elterjedési mintája szlovák kötődést látszik mutatni: ehhez pedig jobban illik az, hogy magyaros lakosnevet kapnak (vagy lefordítják a szlovák Dulovszky-t), semmint magyaros apanevet. Az -i lakosnévképző még ma is használatos, de az -i apanévképző régebben kiavult.
Ha már felmerült, a Dulo ~ Dúló személynévnek van szláv és magyar etimológiája is.
Ducsai: Itt viszont ugyanaz a probléma, mint a Durainál. nincs magyar *Ducsó, sem *Ducsa helynév. A Ducó (Ducové, Szlovákia) településnév nem vonható ide több okból sem. A régi Duczó írásmódban itt a cz stabilan /c/ hangot jelöl, a /cs/-s távolvasathoz pedig szerintem olyan koránra kellene tenni az alakulását, amely már a következő érv miatt sem életszerű. A magyar Ducó névalakot Kiss Lajos a XVIII. sz. végéről adatolja (1773: Duczo), és ez nem más, mint a szlovák név átvétele, a települést korábban magyarul Ducréve (Ducrévi) alakban ismerték. Az újabb szlovákos névalak már későn jelentkezik ahhoz, hogy magyar lakosnév legyen belőle, főként cz = /cs/ ejtéstévesztéssel.
Ugyanakkor szó belseji magyar /s/ > /cs/ elképzelhető, ha a Dúsa településnévre alapozott Dúsai > Ducsai alakulásra gondolunk. De ez a hangváltozás egyrészt azért ritkább annál, hogy „természetesnek” vegyük. Másrészt, ha megnézzük a település szlovák nevét, akkor az Dúžava, tehát a magyar <s> betű történetileg zöngés /zs/ hangot takarhat: ekkor pedig a /cs/ kialakulása még kevésbé valószínű.
A RadixIndexen észrevehetünk olyan neveket, mint a Ducsák, Ducsek, Ducsek, Ducskó, amelyek szláv kapcsolatra utalnak. De van Ducseszku és Ducsoj is, amelyek pedig románok. A román nevek a román Duca személynév származékai, amelynek van Ducea /ducsa/ származéka is.
Én mégis a szláv vonalra helyezném a hangsúlyt: az olasz duccia ~ duccio ’vízvezeték, lefolyó’ elkerült ’gabona beöntésére szolgáló mélyedés a felső örlőkőben’ jelentéssel egészen a lengyelig ducza ['dutʃa] ~ duczaj ['dutʃaj], illetve az oroszig дучай /ducsaj/ alakban. Ez a tő a szláv névtanban neveket adott részben egybeesve a német Deutsch népnév /u/-val ejtett nyelvjárási változatával.
Egy ilyen szláv (és/vagy román) személynév elkerülhetett korán a magyarba, ahol -i apanévképzőt kaphatott. De az is lehet, hogy a szláv dučaj (lengyel duczaj, keleti szláv дучай) közvetlenül lett a magyar Ducsai-vá a korábban felvetett Duraj > Durai változáshoz hasonlóan. Illetve azóta felötlött a második szomszéd Rucsai vezetékneve, amely voltaképpen szlovák ručaj ’(sebes, zúgó) patak’.
Dura: Kázmér Miklós nem veszi fel a szótárában, azonban a Durka névalakot a Dorka alá utalja, így esetleg lehet a magyar Dóra vezetéknév alakváltozata, amely a Dorottya női név becéző alakjából lett anyanév.
De emellett (vagy talán sokkal inkább) ez a szlovák Ďura ’Gyuri’ személynév alakváltozata, s mint ilyen képzőtlen apanév.
Visszaolvasva előző hozzászólásomat, talán szükséges pontosítanom néhány dolgot, mert esetleg félreérthető.
Nem az állításod szakmaiságát kérdőjeleztem meg két okból sem. Ehhez nincs is megfelelő tudásom, illetve te is azt írtad, hogy a "megoldás kulcsa lehet", és erre analógiákat is hoztás.
Én sem feltételezem, hogy 1828-ban egyszer csak feltűnik egy addig nyoma sincs
település, majd újra a ködbe vész.
A hiányos tudásom motíválta feltett kérdésekre még én magam is tudnék valamiféle választ, de egy szakértő mégis másképpen rakja ezeket helyre.
Lengyel rozrywać się ’(átv.) szórakozik, mulat; stb. | (fig.) sich amüsieren, sich unterhalten; usw.’, bawić się ’ua.; játszik | id.; spielen’. Egyébként a grawać ma már nem használt iteratívum a grać ’játszik stb. | spielen usw.’ igéhez.
> Untch mellett létezik Untsch is... Lehet a kettő között összefüggés?
A keleti középnémet területen, bízvást a szláv –š kicsinyítő és a német –ch „lágy” ejtésének eredőjeként van –(t)sch kicsinyítő képző. Így éppen lehet egy Unt + -(t)sch > Untsch alakulással számolni. Mondjuk ez ellen szól, hogy a jelenlegi legközelebbi wettraukreisi előfordulása sem esik erre a területre. Mellette szól viszont, hogy más etimológiát nem látok. NB. Alternatív magyarázatként az merülhet fel, hogy a nehezen ejthető Untch formában eseti ejtéskönnyítésként lépett fel néhol [x] > [ç] > [ʃ] hangváltozás.
Duray, Durai: 2011. novemberében nem jutottam semmire ezzel a magyar névvel. Néhány napja olvasgattam Kniezs Istvánt, és olyasmit vettem észre, amely eddig elkerülte a figyelmemet, de a megoldás kulcsa lehet. Vö. http://onomastikion.blog.hu/2014/01/03/duray
nagyon köszönöm a Grafunder megoldasokat.Meg is talaltam egy majdnem megfelelö nevet a Rymut-ban (Grawęda). Egy lengyel nyomra nem vezettek kutatasaim.
Ö azt irja "od grawac = bawic sie , rozrywac sie".
Az Untch - ot vegül megtalaltam Erdelyben Meggyes es Nagysink között.Az alapja Anton , Antal a mar altalad leirt kicsinyitövegzödessel.
Nem fogok definit válaszokat adni, mert ilyeneket nem találtam.
Az Untch név mellett van Unt és Unting. Az utóbbi kettő analógiájára lehet a névvégi -ch a -k kicsinyítő délnémet változata. Hasonlóhoz vö. Cäcilie :> Zilg ~ Zilch, Ottilie :> Tilg ~Tilch. Az Unt alapnévről nem tudok mit mondani.
A Graffunder név németországi centruma (Berlinen kívül) Uckermarkba esik. Ugyanakkor Lengyelországban is van ettől nem túl messze egy központja Strzelce Krajeńskie [németül Friedeberg (Neumark)] környékén. Az -er lakosnév- (Herkunftsname) képző, így talán Brandenburgban a környéken volt egy németül Graffund-nak hívott település. Ez talán úgy alakulhatott egy szláv helynévből, mint a Jamund a lengyel Jamno-ból (illetve annak Jamъno előzményéből). Ahogy a Jamunder See névnek volt a XV. sz.-ban Jamendeschen See alakja, úgy Poznańban a Graffunder mellett van Grafender névalak is.
De ilyen helynevet nem sikerült adatolnom. Így végül is lehet, hogy az -er apanév- (Patronymikon) képző, és az alapnév a lengyel területről kimutatható Graffon, Grafon név származéka járulékos -t hanggal (mit sekundärer t-Erweiterung), majd Graf(f)ont >Graf(f)ond > Graf(f)und alakulással.
Blahota: Szlovák név, a jelenkori elterjedéséhez vö. Blahota. Eredete közszói: szlovákul a blahota ’boldogság, jólét’ jelentésű. A hasonló -ota absztraktívum- (elvont főnév) képzős, de tulajdonképpen így jellemezhető személyt jelentő szlovák vezetéknevekhez vö. Dobrota ’jóság; jó ember, jó teremtés’, Drahota ’drágaság’, Milota ’kedvesség, gyengédség’, Sirota ’árva’ stb.
most csupa kerdes vagyok - elnezest hogy ismet lenne egy problemam.
Egy nemet forumban feltevödött egy kerdes , amely magyar területre is terjeszkedik (Szombathely) de svab nevröl van szo , amelynek nem talalok semmi adatot:
Untch . Lehet hogy csak egy Variacio ,de nem jövök ra.
Egy masik olyan megoldatlan nev volt egyszer (Magyar vonatkozas nelkül) Grafunder. Lehet kedves LvT lenne egy ötleted !?
Elég nyilvánvalónak tűnik a név eredete, de azért rákérdeznék az Elefánti családnévre, mert érdekesnek találtam, most hallottam először ilyet életemben.
