Zsák Sirák
Néhány éve találtam egy kiadványt:
Maácz Endre: A térképek névrajza. Kézirat. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest, 1953. 172 lap.
Ez egy belső terjesztésű, stencilezett anyag, térképészeknek (volt ám fegyelem: minden egyes oldalon olvasható volt az oldalt készítő gépírónő névjele is; az OSZK-ban amúgy hozzáférhető, de talán külső raktárból kell berendelni). Akkor ugyanis a földrajzi nevek helyesírása még nem szerepelt a helyesírási szabályzatban. Hihetetlen nyalánkságok vannak ebben a remekműben. Ebből idéznék (pontosabban az ebből készült jegyzeteimből; igen, jól látjátok, német–magyar átírási szabályzat is van benne):
[64--65]
Katonai térképeken a külföldi neveket kiejtés szerint, a magyar ábécé betűivel írjuk, ha nagyon eltér, az írásképet is feltüntetjük, de csak latin betűs írás esetében.
[66]
csehszlovák: ä=e, č=cs, ď,Ď=gy, ě=je, l'=lj, ň=ny, ô=o, ou=ó, ř=zs, s=sz, š=s, ť,Ť=ty, ů=ú, ý=í, ž=zs; a szlovákban a d, n, t után ha e, i következik, d=gy, n=ny, t=ty; a csehben ě és i előtt ugyanez; ch=h
[67]
orosz: a, b, v, g, d, je, zs, z, i, j, k, l, m, n, o, p, r, sz, t, u, f, h, c, cs, s, scs vagy ss, [kimaradt], i, j (csak bizonyos esetekben), e, ju, ja, jo; je, jo, i, ju, ja, lágyságjel előtt t, d, n helyett ty, gy, ny; jo helyett o zs, cs, s, scs után; je szó elején és magánhangzó után je, különben e; a lágyságjelet szó végén és mássalhangzó előtt nem tüntetjük fel, de ha lágy magánhangzó következik utána, akkor j; az -ogo, -ego birtokos ragot -ovo, -evo-nak írjuk át; a keményjelet nem vesszük figyelembe
román: a, b, d, e, g, (h), i, (k), l, m, n, o, p, r, t, u, v, z -- marad; ă=e; â,î=i; [68] c=k (e, i előtt cs, ha köztük h is van, akkor a ch=k); g=g (e, i előtt dzs, ha köztük h is van, akkor gh=g); h többynire néma, kivéve a görög, török vagy más idegen eredetű szavakban; i=i szó elején, ha utána mássalhangzó következik, illetve szavak belsejében, ha mássalhangzók között áll, ha viszont szó elején magánhangzó követi, vagy a szavak belsejében magánhangzó szomszédságában áll, akkor j, a szó végi i-t elhagyjuk (ha kettő van, csak a másodikat); j=zs; k ritka, de k; s=sz; ş=s; ţ=c; oa, ea, eu, ou -- így is írjuk át (kivéve, ha az ea e-je c vagy g után áll); [69] szó elején e=je; ch=k
szerbhorvát: č=cs, ć=ty, đ,Đ=gy (gj, dj is), s=sz, š=s, ž=zs, lj marad, nj marad; -ac, -ak, -grad végződésű szavakat á-val írjuk át
német:
-- általában az egytagú szavak magánhangzója, ha egy mássalhangzó követi, akkor hosszú, egyébként rövid [70] (Bád, Dorf);
-- két szótagú szavakban az első magánhangzó általában hosszú, ha hangsúlyos, és egy mássalhangzó követi (ez általában alkalmazható a több szótagú szavakra is, bizonytalanság esetén azonban inkább hagyjuk el az ékezetet);
ä=e, aa,ah=á, ee,eh=é, äh=é, ie,ih,ieh=í, oo,oh=ó, öh=ő, uh=ú, üh=ű, au=au, eu,äu=aj, ei,ai=ej -- a, e, i, o, ö, u, ü, mint a magyarban
ch=h; ck=kk; s szó elején vagy két magánhangzó között z, egyébként sz, szó eleji sp=sp, st=st; ss=sz,ssz; ß=sz; sch=s; ts,tz=cc; tsch=cs; v=f; w=v; y=i,j; z=c; ph=f; qu=kv; b, d, f, g, h, k, l, m, n, p, r, t, mint a magyarban
szó végi en=n
elválasztás, mint a magyarban, de a st, ch, scg, ß, qu sosem választható el
Nem szabály alapján csak úgy, későbbi példában Hütldorf
[71--72]
Földrajzi térképeken csak idegen írásrendszerről írunk át.
[73]
Kivételek:
A Kínai Népköztársaság a hivatalos kínai postaatlasz szerint: Peiping (péj-pinn), nem Peking, Tientsin (tjen-cin), Changchuu (csann-cun), Fuchow (fucsóu), Tsingtao (cinn-táo). Shanghai (sann-háj), Macau (makáu), Wenchow (vön-csóu), Nanking (nan-tyinn), Kwangchow (kuann-csóu).
Japán: româji írásmóddal, angolosan: s=sh, dzs=j, j=y, v=w, c=ts, sz=s, cs=ch (Tokyo, Yokohama, Nagasaki...)
"Korea helységneveinek írása meglehetősen bonyolult. A koreai nyelv kiejtése annyira különleges, hogy annak megközelítő rögzítésére sincsenek megfelelő latin betűink. Legcélszerűbb tehát, ha a Szovjetunió közvetítette alakjukban közöljük e neveket. Pl.: Szöul, Taezson, Puszan, Tegu, Csocsivon, Jongdok, Csonan, Szuncson, Szoszan, Mokpo."
Végezetül egy témába nem vágó bölcsesség a 74. lapról (még egyéb finomságok is vannak, de azok nem vágnak témába, és nem is viccesek):
"A rohamosan fejlődő technika és a munkaidő gazdaságos kihasználása hozta magával, hogy térképeink rajzolt írását nyomdai írásokkal helyettesítjük. Alkalmazásuk arra is módot nyújt, hogy a térkép névrajzát a rajzolt írásokban kevésbé gyakorolt kartográfusok is gyorsan, szabatosan és egyöntetűen készíthetik el. Tagadhatatlan, hogy kifejezés és szépség tekintetében a szedett írású térkép nem vetekedhet a kézzel megírt térképpel, mert a rendelkezésre álló kevés változatú írásfajták és -nagyságok gondos kiválogatásuk és ügyes elhelyezésük mellett sem illeszkednek olyan művészies tökéletességgel a térkép minduntalan váltakozó, hol ritka, hol sűrű síkrajzi részleteihez, azonban ha a szedés kéziratának összeállításától kezdve a szedett betűk nyomatának felragasztásáig a legnagyobb körültekintéssel és szabatossággal járunk el, akkor a térkép névrajza esztétikai szempontból is megállja a helyét." |
