"Sok-sok évvel ez előtt" volt egy 500km körüli versenyünk ,a kisérő egy igazán rutinos galambász volt.Nem ragozom,3db ker 1 díjas galambom maradt ott.A nevét nem árulom el a kísérőnek mert nem ellenségem,de én a versenyt azóta "Győr Laci emlékversenynek" hívom:) Nem hiszem,hogy Ő vagy a "ragacsok" voltak a hibásak.Valószínűleg nem Ők voltak a hibásak,valamit én rontottam el,ez sajnos nagyon valószínű.
Ha az elmélet ül, és a ragadozók várják a vonuló galambokat , ami azt jelentené, hogy a vonuló(versenyző) madarak a táplálék tervezhető részévé válnak nekik, ami lehetséges is lehetne, kevés a valószínűsége, hogy a legjobb kondícióban lévő élfalkát támadnák. Úgy is jönnek a trichósok, fele annyi energiába kerül vacsira vinni egy elhízott szarosfarkút......Ez kb így működik a ragadozók világában.
Csak emlékeztetni szeretnélek,hogy egyszer elküldtem Neked egy tudományos kutatás tapasztalatait elemző írást.Akkor azon a témán is sokan "mosolyogtak",mert úgy gondolták, hogy .....
Érdekes módon most talán 2 évvel később újabb írás jelent meg ebben a témában,ezúttal a Furucz féle szaklapon.
Ha Te is láttad volna azt a fimet,amit én,akkor lehet Te is másképp látnád a témát.
Annak pont az volt a témája,amit Geler is nagyon jól megvilágított.
Azért annyit hamar megtapasztaltam már a galambászatban, ha nem sajátít el az ember hamar dolgokat, nem talál gyorsan összefüggéseket, s nem reagál gyorsan, hanem mélázik rajta vagy 30 évig, akkor megette a fene az egészet, mint héja a galambot....
Sporik,talán a hétvégén ,hogy mi ,vagy mi sem történt azt a "résztvevőktől" kellene megkérdezni.Mert igy mindenki azt ir amit gondol,vagy vél a dologról!És mi vicc mindenkinek igaza van.Vagy senkinek?
Volt tavaly egy champion tojóm hosszútávon,idén a magántréningeken többször is úgy jártam hogy a távhoz képest sokára jöttek a galambok ráadásul elég ritkásan.Az utolsón szegény tojóm jött utolsónak sérülten,na mondom ez az én szerencsém végre van egy jó galambom az is befejezheti a karrierjét,nem is küldtem az első két közös tréningen,aztán szépen felépült,jó formában is volt így elkezdtem küldözgetni.Egyre jobban jött már voltak listavégi helyezései,na mondom mire jön a hosszú arra beérik.Erre az első hosszú előtti úton prágából ő egyedül nem jött meg,azóta is várom bár sejtem, hogy utolérte a galambsors...
Ja és szálkaaszemben is ilyesmire utalt,Ő sem ma esett le a falvédőről.
Sok-sok ember tudna ilyen és hasonló példákat mondani,de Ők lehet nem is tudják a "jelenség" okát.
MInden valamirevaló tenyésztő tudna felsorolni több olyan klasszis galambját,amelyik azért nem érte meg a nyugdíjat,mert egyszer utolérte a galambsors.Nem jött meg egy limonádé útról.Nem volt szerencséjük.
Amikor egy gyengécske versenyről szinte veszteség sincs,de egy szuper galamb nem jön meg soha többé,akkor ilyesmi van a háttérben.
Mindenkinek a magánügye,hogy mit gondol,senkit sem akarok meggyőzni.De tapasztaltam sok mindent a sok-sok év alatt.Csak egy példa:Az egyik versenyen díjat röpült nem először egy igen jó hímem.Kis híján a héja levadászta,amikor érkezett,a galamb majd beszabta a bejáratot.Következő utakon,de a következő 2 évben egyetlen helyezést sem hozott.Bizonyára az a magyarázat rá,hogy elfelejtette hogy kell hazajönni.Mivel nem volt hajlandó attól fogva listára jönni,addig meg szarta a helyezéseket,így tenyész galamb lett belőle,mást nem láttam célravezetőnek.Ha egy galamb egyszer a halál torkában volt,akkor az nem hajlandó többet kockázatot vállalni,és a tömegből azért nem jön ki többet,mert ott érzi biztonságban magát.Nem ragozom,de geler is hasonlóan közelítette meg a témát.
Persze aki sosem látott(vagy a galambjai sem) ragadozót annak ez hihetetlennek tűnhet.
Sok minden tűnt valamikor hihetetlennek,aztán egyszer valóság lett.
Ezen én is bepislogtam! Nálam ez úgy működik, hogy amelyik galamb a szezonban végig jó, és az élbe jön, az marad meg általában a végére. A semmirevaló meg elvész....
Szerencsém, hogy keleten ez így van, ehez is szoktam hozzá! A Dunántúl biztosan, az egy másik világ....
A valóságban a ragadozó keresi a zsákmányt. Nincsenek védőzónák, sem délelőttök, sem délutánok.
Önfentartás és fajfentartás. Ennek a két dolognak van minden alárendelve.
Gondolatmenetedből kifolyólag, előbb-utóbb az utolsókból lennének az elsők, mert a szezon közepére az élrepülők táplálékként végeznék. De szerencsére ez nem így van.
Hogy várták-e, azt nem tudom. Azt viszont sokszor láttam, hogy milyen jól szórakoztak vele, mindig följebb és följebb körözve, szinte már tűnő magasságban. Ha nincs közöttük aki bepánikol és elindul lefelé akkor a ragadozó éhen marad,, egyenlőre,,,
Az, hogy a galambok "nem bumliznak egész nap a tetőn" semmi garanciát nem jelent a ragadozó támadásai ellen. Néhány évben azonos időpontban engedtem ki galambjaimat, de a behíváshoz már nem kellett az órát néznem, mert a ragadozó meglehetősen pontosan megjelent minden nap. Számtalan támadást volt "szerencsém" végignézni, nem volt mind sikertelen,,,:-(
Aztán változtattam a kieresztések időpontján, de a "pályaedző" nem költözött máshová,,,
Utóbb, évekig a tetőn "bumliztak" reggeltől napestig, (a környék legmagasabb, szép piros bramaccserepes háza, pár hét után már nem volt olyan szép piros,,,:-)
Onnan észrevették a ragadozót amint elindult a Bakonyból, nem volt semmivel sem több veszteség mint előtte bármikor,,,sőt, inkább kevesebb.
