Első gondolatom az volt, hogy ez egy vitaindító hozzászólás lesz, de aztán lehet, hogy semmi hatása- ne tartsam olyan nagyra ezt a pár sort.
A Nemzeti Sportban megjelent, a gombfoci múzeumról szóló cikkről lenne szó.
Az feltétlenül jó, hogy időnként néha megjelenik valamelyik újságban cikk a gombfociról. Ebből a szempontból nem vagyunk elkényeztetve.
Ha ezt a cikket elteszem csak azért lesz mert a gombfociról szól, nem a cikk színvonala miatt.
Több dolgot is lehetne észrevételezni, azonban csak egy dolgot említenék meg és ezzel inkább Becz Andrással szállnék vitába.
Úgy vélem,hogy az a megállapítás, miszerint az 1954-es angol csapat a gyűjtők körében több mint félmillió forintot ér - túlzás.
(ilyen alapon egyes gyűjtők az ország leggazdagabb emberi közé tartoznak...)
Elég régóta foglalkozom a gyűjtéssel és úgy gondolom nagyjából - mert mindenkit azért nem ismerhetünk - azért megismertük egymást.
Ebből a körből szerintem senki nem adna félmilliót sőt többet az említett csapatért és talán más csapatért sem. Szóval maradjunk a realitásoknál.
Ez a mondat azért is lehet úgymond "veszélyes" mert ezt olvasva egyes kereskedők úgy gondolhatják hogy a náluk levő gombfocit "arany árban" kínálják majd eladásra.
példaként említhetném a "borzasztó" nevű vaterás eladót.
Tudod 56/57 nagyon követhetetlen volt a magyar fociban. A Honvéd engedély nélküli Dél-Amerikai turnén vett részt ahová páran okkal nem mertek elmenni de az épp Európában portyázó magyar csapatokból csatlakoztak páran amint az ábra mutatja.