Babus: A németet leszámítva minden környező nyelvben (többé-kevésbé) egymástól függetlenül kialakulhatott, mert mind a Bab- névtő, mind az -us kicsinyítő képző létezik bennük. Vö. magyar Babus, horvát Babuš, szlovák Babuš, cseh-sziléziai Babuš, keleti szláv Бабуш (Babus), román Babuş. Egy adott család esetében csak részletes genealógiai kutatás dönthet a konkrét eredet kérdésében.
Ez minden nyelven eredetileg személynév volt. Családnévként, ahogy írod, apanévként lett, azaz a leszármazottak a felmenőjük nevét kapták megkülönböztető névül. A szláv és a román nevek esetén a szláv baba ’nagyanya; öregasszony, anyóka; bába; boszorka’, román babă ’ugyanaz’ szó lehetett a névtő, a magyar esetben talán a magyar baba ’szerető, kedves’, esetleg a török baba ’apa, atya’.
Zavacki: Mindegy, hogy -i helyett -y-vel írják, vagy -c helyett -dsz-szel stb. Ez pusztán a régi helyesírás bizonytalanságának a kérdése, és az alakok még egy személy esetében is váltakozhattak az élete során. Csak a XIX. sz. közepétől van jelentősége az írásmódnak: úgy írjuk ma a családnevek túlnyomó többségét, ahogy akkor, a központilag vezérelt polgári anyakönyvezés megszilárdulásakor írták őket.
Ez egy szláv név magyaros helyesírású változata. A szláv név egy nyugati szláv Závada (Zawada) nevű településhez képzett -ský (-ski) képzős lakosnév, amely így onnan történt elszármazást, oda való kapcsolatokat, esetleg ottani birtokot jelöl. A Závada (Zawada) név olyan települést jelöl, amely adósággal, kötelezettséggel megterhelt földön települt.
A morva-cseh alak is Závadský. Itt a fenti nyugat-szlovák településeken kívül szóba jöhetnek még: Závada (Opavai járás), Závada (Petrovive u Karviné része).
A lengyel alak Zawacki, Zawadski, de leginkább Zawadzki. A sok lengyel Zawada települést nem részletezem, a lista megtalálható az alábbi Wikipedia-oldal „Wsie w Polsce”, „Osiedla wsi polskich”, „Osady w Polsce” részeiben: http://pl.wikipedia.org/wiki/Zawada
Helló Mindenkinek! Ezen nevek jelentése kapcsán nem találtam leírásokat, magyarázatokat. Elképzeléseim vannak, de lehet, hogy tévútra vittek. A családnevek előfordulási helye a szokásos:
Köszönöm LvT-nek /és akit még érdekelt az általam generált kutatási téma/. Nagyszerű munkát végeztél, kaptam válaszokat, és irányokat a további kutatáshoz,
/csak most látom mekkora a fa, amibe fejszémet vágtam/.
Összeszedem az itt-ott még fellelhető emlékeket, régi tájszavakat, végignézem és pontosítom a mikrofilmek rekordjait, keresek régi térképet.
Pontos választ nehéz lesz megtalálni, nagyon sok népcsoport és egyéni tragédiáktól szenvedő ember kereste akkor az új élet megteremtésének lehetőségét, ezen a kihalt területen.
Köszönjük az iránymutatást, és igaz az, hogy nekünk kell eldönteni majd melyiket tartjuk a legvalószínűbbnek.
Folytatom a kutatást és az összegzéshez további segítségedet /segítségeteket/ kérem. Addig is köszönöm...
> Nem lehet, hogy valamelyik drávamenti osztrák településnek a szlovén neve (volt)?
Igazából ez elég nehéz ügy: nagyon bele kellene ásnia magát az embernek, hogy teóriákat állíthasson fel. Nekem pedig erre sem akaratom, sem lehetőségem nincs.
Elsőnek is a térségből feltűnően hiányozni látszanak a jelenkorban a többes számú –ovci végű településnevek. A Lelkes-féle Magyar helységnév-azonosító szótárt (amiben benne van Horvát-Szlavónia is) böngészve, a múltban sem nagyon lehet ilyen névvariációkkal találkozni. Ezért az érdekelt anyakönyveket kellene elemezni, hogy az ottani –ovci végű, de azonosítható településneveknek mi a sztenderd megfelelőjük: hátha ezt lehet interpolálni.
Az Dráva ausztriai követésével az a gond, hogy onnan egyrészt nincsenek többnyelvű helynévadataim (ill. ami van, az esetleges). Meg ott már szlovének laknak, és minél távolabb kerülünk a horvátoktól, annál kevésbé valószínű, hogy az a környék olyan lakost tud kibocsátani, akit a szlovén irodalmi nyelvben ismeretlen črljen (crljen) színnévvel neveznek el.
Meg kellene egy jó térkép végig a Dráva mentéről, amelyen kisebb lakott helyek is láthatók, hogy kiderüljön van-e ilyen idevonható.
Jobb híján a Google Mapset böngészem, de ott ha olyan léptékre állítom, amelyen elég széles Dráva mente látszik, úgy a kisebb helyek felirata már nem látszik. Nagy nagyításnál pedig nehezen pásztázható végig a szóba jöhető település.
Mégis találtam azóta egy Gruškovec nevű településescskét a Dráva mentén Ptuj körzetében, a szlovén-horvát határ északi oldalán, Cirkulane község részeként: ld. [térkép]. Ennek a neve nagyon érdekes, hiszen a ’körte’ irodalmi szlovénul ugyanúgy hruška, mint kaj-horvátul. A g-s kezdet az északi szláv nyelvekre jellemző (lengyel gruszka, orosz груша /grusa/). Túl ennek esetleges nyelvtörténeti konzekvenciáin, az itteni nyelvjárás tehát meglehetősen sajátos, akár fel is tehetjük, hogy lehet errefelé Črvljenec alakú hajdani névadás. Persze bizonyítékunk sincs erre. Meg arra sincs adatunk, hogy ezt az egyes számban lévő helynevet távolabb többes számúsíthatták –ovci végűre. De a felmerültek közül még ez a legjobb levegőben lógó feltételezés. (NB. A Grušk- > Krušk ~ Hrušk- szókezdetváltozás szerintem rendben lenne, hiszen csak a hely nyelvjárásra adaptálták a névalakot.)
Kedves Szakértők. Abszolút amatőr vagyok ezen a téren, ezért fordulok hozzátok kérdésemmel. Két családnévre szeretnék rákérdezni, hogy mit is jelentenek, vagy honnan származhatnak. Babus (eről anyit tudok, hogy apára utaló családnév), illetve a másik családnév: Zavaczki (nem y-nal, legalábbis 1850-es évekig visszatekintve i). Segítségeteket előre is nagyon köszönöm!
Erre én is gondoltam, de ez egyrészt nem a Dráva mellett van, másrészt szlovén terület veszi körül, nem horvát. A szlovénban viszont a črven szót felváltotta rdeč (Mura menti redeči) ’piros, vörös’. És még az olyan megtartott szavakban is megmarad a -v-, mint a Mura menti szlovén črvlenka ’vöröshagyma’.
> Kruškovača falu
Itt is a távolság kérdéses, valamint hogy az -v- utáni -a- nem esett ki mint az egyes számú -ovac (-ovec) végződés többes számú -ovci alakjában.
> Muraszentkereszt (horvátul Križovec) falu
Itt pedig a második -k- hiányzik, és az első -i- nem egyezik sem az -u-val, sem az -a-val.
> A "nem aggály nélkül" arra vonatkozik, hogy az ilyen "n" beszúrásra nem nagyon lehet motivációt vagy analógiát felhozni?
Igen, erre vonatkozik.
> Mivel magyarul ez csak nehezíti a kiejtést a Naszákhoz képest, ezért felteszem, hogy nem magyar környezetben mehetett végbe egy ilyen átalakulás.
Én mégis a magyarra gondoltam. Esetleg a Menszáros ~ Mészáros pár szolgálhatott analógiául. A magyarban az n betoldás nem példa nélküli, azonban ez inkább szó nélküli zár (-rés) hangok előtt lép fel, mint pl. horvát-szerb brlog ~ magyar barlang, *geric > gerinc stb. Hangfestő-hangutánzó tövekben a szó belsejében is előfordul: hacacáré ~ hancúrozik, gomolyag ~ gombolyag, hadar ~ handabanda stb.
Ezekből gondolom, hogy a lehetőség nem zárható ki (h apontos analógiára nem is találtam), ugyanakkor más nyelvekben sem problémamentesebb a protetikus n feltételezése, így a németben sem.
Detelics: Horvát név Detelić ['dêtelitɕ] /detelity/ alakban. Mint a linkelt térképen látható, Zágráb melletti Buševec a név központja. A mai szerbiai telefonkönyvben mindössze két találata van. A név az irodalmi horvát djetelina ’here | Trifolium spp.’ szó e-ző nyelvjárási (és egyben szerb irodalmi nyelvi) alakjából rövidült Detel névhez -ić képzővel alkotott apanév. Az irodalmi nyelvi Djetelić ['djêtelitɕ] /djetelity/ változat is adatolható a hercegovinai határ közeléből. A De- kezdetű az ún. e-ző, a Dje- a je-ző (vagy ije-ző) nyelvjárásnak megfelelő alak. A je-ző (je-ző) közép-délszláv nyelvjárásokat az alábbi térkép sárga (kelet-hercegovinai), sötétzöld (kelet-boszniai) és világosszürke (zetai-dél-szandzsáki) színei mutatják: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Shtokavian_subdialects1988_incl_Slovenia.png . Eredetileg ez volt a közös szerbhorvát nyelv alapja, és ezt megtartotta a horvát irodalmi nyelv annak ellenére, hogy Zágráb ezen kívül (e-ző kaj-horvát területen) fekszik.
> Kruskovczi, Kraskovczi, Ruskovzzi kod Drave
Az első és az utolsó alak mindenképpen azonosnak tűnik az irodalmi horvát kruška, Dráva menti kaj-horvát hruška ’körte’ szóból a magyar -ék családi többeshez hasonló jelentésű, de a szlávban egyben településnév-képző funkciójú -ovci képzővel, mai normalizált horvát alakja Kruškovci ~ Hruškovci lenne Magyar ajkon az ilyen szókezdő mássalhangzó-torlódás gyakran sima r-ré egyszerűsödik, ez magyarázza az utolsó formát.
A középső alak formailag származhatna a horvát-szerb krasiti se ’díszlik, szépül’ ige, ill. a krasan ’szép’ melléknév tövéből -k kicsinyítő képzővel előállt személynévből a fenti -ovci képzővel mint Kraškovci (vagy Kraskovci), de mégis azt hiszem, hogy ez elírás a fenti Kruškovci helyett.
A települést nem sikerült azonosítanom, de a harmadik alak „kod Drave” kitétele világosan a Dráva mentére helyezi. Végül is nem messze esik a Drávától Krasković, amelynek volt Krašković névváltozata is, de -ovci (vagy az ennek megfelelő egyes számú -ovac ~ -ovec) végű nem. Találtam Kruškovac települést, de az a Tengermelléken van, így nem alkalmas. Talán valami kiesebb helyről van szó, amely nem érte el a települési rangot. Mindenesetre az alábbi linkeken leolvashatók az egyes névalakok jelenkori elterjedései: Črljenec, Črlenec, Crljenac.
> a történelmi adatokból és a személynevek alaktanából megállapítható-e mely népcsoport /csoportok/ népesítette be ezt a vidéket
A két már elemzetten kívül feltűnő a Bunyevacz (hv. Bunjevac), amely egy Bácskában honos délszláv kisetnikum neve (vö. bunyevác).
A Guljas (hv. Guljaš < magyar Gulyás) és Borbás (hv. Borbaš < m. Borbás) a magyar érintkezés területéről, közelebbről leginkább Kelet-Szlavóniából ismert.
A Gorjanacz (< hv. Gorjanac tkp. ’hegylakó’) is kelet-szlavóniai centrumú [a jelenkorban], akárcsak a Begovacz (hv. Begovac < beg ’bég’). Az -ac vég miatt ezek nem kaj-horvát (nyugat-szlavóniai, ill. közép-horvátországi) eredetű nevek, hacsak másodlagosan nem váltak ilyenné.
A Dervár (< hv. Drvar ’fakereskedő; favágó’) foglalkozásnév földrajzilag indifferensnek látszik. A Veriga (tkp. ’lánc, bilincs’) kifejezetten Dráva-mentinek tűnik, de a közszói eredet miatt akár máshonnan is oda származhatott.
A Granyás (< hv. Granjaš) név is Dráva menti, de nem tudom hová tenni: látszólag a grana ’ág, gally’ szóból ered, de a képző nem világos. Ugyanakkor a hasonló alapról képződött horvát Granjak mellett van a magyarosodott Granyák Bácskában.
A Filip (vö. magyar Fülöp), Frankovics (hv. Franković tkp. ’Ferencfi’) nevek személynévi eredetűek, és bár a jelenkorban van jellemző (ény-szalovóniai, ill. é-dalmát) központjuk, de ennek ellenére nem látszanak alkalmasnak lokalizálásra. A magyaros írásmódú Golubics összemossa az irodalmi horvát Golubić és a kaj-horvát Golubič alakokat (mindkettő tkp. jelentése ’Galambfi’), de meglepő módon nincs köztük földrajzi eltérés, bár lehetne: mindkettő nyugat-szlavóniai (vélhetően az irodalmi nyelvnek megfelelően írják a kaj-horvát ejtésű nevet is).
Ui. A horvátországi névtérképeken, ha az előfordulást jelző körök fölé visszük a kurzort, akkor kiírja a tepelülés nevét és a nevet viselők számát.
Köszi. Az -ák miatt én is szlávnak gondoltam, de a tövéről lövésem sem volt. A "nem aggály nélkül" arra vonatkozik, hogy az ilyen "n" beszúrásra nem nagyon lehet motivációt vagy analógiát felhozni? Mivel magyarul ez csak nehezíti a kiejtést a Naszákhoz képest, ezért felteszem, hogy nem magyar környezetben mehetett végbe egy ilyen átalakulás. Viszont szlávban se lehet, mert az értelmes szót értelmetlenné tenné. De akkor milyenben? Németben?
Gyors válaszát köszönöm, Sok mindent felvetett a ebben, meg kell,hogy kicsit rágjuk a szempontokat. Kiegészítésként:
-az említett nyolc horvát településen főleg a „sto” nyelvjárást beszélik, de keveredik a „kajkavski”-val is. A mellékelt nyelvjárási térképeden a sötétzöld mezőben egy kis lila folt jelzi is.
-Kruskovczi, Kraskovczi, Ruskovzzi kod Drave-a.k.-be jegyzett származási helyhez kerestem adatokat a pécsi levéltárban, ezt találtam érdekesnek:
Köszönöm a választ, valóban sokat vártam, hogy összeszedjem az adatokat. Én is erre gondoltam, mert máshol is jártam így. Úgy tettem ahogy javasoltad és word-ben megírtam. Most legalább tudom kívülről :) ...
"... Cs-..-ac: ča-horvát (Dél-Horvátország, Dalmácia, Burgenland)" felsorolás kiegészítendő azzal, hogy "és C-...-ac: minden más horvát és szerb nyelvjárás".
Czerljenacz: Nem vagyok a délszláv dialektológia szekértője, így ne tudom pontosan lokalizálni a név származási helyét, annál is inkább, mivel az alakok, amelyeket megadtál – Csrnejac; Cerlenec,-ac; Cserlienecz,-acz; Czerlenacz; Cerljenatz; Czerljenatz; Czerlyenatz; ill. Czernenko, Crljenko – e tekintetben teljesen ellentmondóak. Azt kell gondolnom, hogy a név alakja nem annyira az elnevezettek szűkebb pátrájára jellemző, hanem a lejegyző pap nyelvváltozatára.
Ez a név annyiban pedig jó lenne a feladatra, hogy négy olyan pont is van benne, amely alkalmas a nyugat-közép-délszláv diarendszerben való elhelyezésére. Ezek: (1) Az első hang c /c/ vagy č /cs/? (2) Az r után /l(j)/ hang van-e, vagy más? (3) Ha l van, akkor az kemény /l/ vagy lágy /lj/? (4) Az utolsó magánhangzó /a/ vagy /e/? Lenne egy plusz (5) pont is: szótagalkotó /r/-e a második hang vagy /er/ hangkapcsolat? Ez utóbbi azonban itt nem alkalmazható, mert a korabeli magyaros helyesírás akkor is <er>-t tűnik írni, ha szótagelkotó /r/ hangzik.
Én a szerb-horvát / horvát-szerb irodalmi nyelvet ismerem úgy ahogy, valamint a Mura menti horvát (történelmi névvel: szlovén) nyelvjáráshoz vannak anyagaim. Ugyanígy a szlovén irodalmi nyelv mellett a Rába menti szlovén (történelmi névvel:vend) dialektus sajátosságairól tudok.
Ennek alapján a (2) pont miatt kizárnám a szlovént [azzal, hogy lehetnek olyan szlovén nyelvjárások, amelyek azért ismerik a črl(j)- kezdetű változatot].
Viszont a crljenac [tsr̩'ʎě:nats] /crljénac/ tájszó mind a szerb, mind a horvát szótárakba bekerült, a szerb szótáramba ’vöröshagyma; vörös krumpli; pirosrózsa’ jelentésben, az online horvát HJP ebből csak az első ’vöröshagyma’-t hozza. Ez a crljen [tsr̩'ʎěn] /crljen/ ’piros, vörös’ szó származéka, amely pedig az irodalmi crven [tsr̩'věn] /crven/ tájnyelvi változata. A Mura menti horvát dialektusban ennek a szónak črleni [tʃr̩'lεnɪ] /csrleni/ az alakja, amely az (1) és (3) pontokban tér el az irodalmiasított tájszótól, vagyis /cs/ és kemény /l/-et tartalmaz. Ha szlavón alapról képeznénk az irodalmias crljenac megfelelőjét, akkor előjönne a (4) pontbeli eltérés is, ugyanis az alak črlenec lenne.
Ha vesszük a http://en.wikipedia.org/wiki/File:Croatian_shto_dialects_in_Cro_and_BiH.PNG linken lévő tárképet, akkor a szókezdő č /cs/ a lilával jelölt kaj-horvátra (ide tartozik a Mura menti is) és a sötétkékkel jelölt ča-horvátra (ide tartozik a burgenlandi is) jellemző, valamint a što-horvát világos kékeszölddel jellemző [kelet-] szlavóniai nyelvjárásaira (amely nem a magyar történelmi értelemben vett szlavóniai). Az -ec végződés a lilával jelölt kaj-horvátra korlátozódik. A lágy lj : kemény l határa úgy tűnik, l. később, a kaj-horváton belül húzódik: Zágrábban már irodalmiasan lágyan ejtik, Varasd környékén (Novi Marof-ban) már keményen.
Mindamellett személynévként nem kell a ’vöröshagyma’ a köznyelvu jelentésből kiindulni, hanem a haj, a bőr vagy a viselet színére utaló ragadványnév lehet (mint a magyar Vörös ~ Veres) crljen ~ črl(j)en ’piros, vörös’ melléknév -ac ~ -ec kicsinyítő képzős származékaként. A szinonim -ko kicsinyítő képzővel eltérő, de azonos értelmű névváltozat képezhető, amely így kiadja az említetted ragadványnevet. Az ebből az alapjelentésből eredetö horvát vezetéknevek listája itt található, a szócikk végén, a „◊ pr.” felirat után (a neveket zárójelben a gyakoriság és a jelenkori helyszín (város, vidék) követi, a magánhangzókon lévő ékezetek nem részei a helyesírásnak (hangsúlyjelek), és az aláhüzott z betű valójában r̀): http://hjp.novi-liber.hr/index.php?show=search_by_id&id=f1tnXRI%3D
A „feladat” tehát megtalálni a névalakok közül a legeredetibbnek látszót, és annak alapján elhelyezni a fenti koordinátarendszerben: pl. C-..-ec Kelet-Szlavónia, Cs-..-l-..-ec: északi kaj-horvát (Nyugat-Szlavónia) Cs-..-lj/li/ly-..-ec: kaj-horvát (Közép-Horvátország), Cs-..-ac: ča-horvát (Dél-Horvátország, Dalmácia, Burgenland). — De ezzel magadra hagylak.
NB. Az -l(j)- helyetti -n- biztos, hogy másodlagos tévesztés, a crljen ~ črljen ’piros, vörös’ szóhoz hasonló a crnjen ~ črnjen ’elfeketült’ szó hatására.
> kérdésem az"elküldöm" gomb megnyomása után eltűnt. meg előhozható- e ez
Tegnap este nem voltam elég kifejtő. Hosszabb „semmittevés” után „lejárhat” az oldal, azaz a webszerverek nem tarják érvényesnek azt, amit nekik küld a böngésződ. Ilyen „semmittevés” a weblap egy mezőjébe való irkálás is, mert azt csak a te böngésződbe folytatod, a webszerver szempontjából azonban ilyenkor nem történik semmi. Egyes régebbi böngészők korábbi változatai (ha jól emlékszem, pl. az Operáé) a szöveges mezők tartalmát is elcache-elték (gyorsítótárazták), így ha a böngésző „Vissza” gombját rögtön megnyomtad, akkor visszanyerhető volt az elveszett tartalom. De ha azt csináltad, amit te, hogy ugyanott megkérdezted, hogy mit csinálj, akkor ez már nem volt lehetséges, mivel az új szöveggel a cache-ben is felülírtad a rési szöveget.
Ezért ha a böngésző szövegszerkesztő mezőjében írod a hozzászólást, akkor az „Elküldöm” gomb megnyomása előtt, ahogy valaki már korábban valakinek javasolta, célszerű a Ctrl-A (mindent kijelöl) és Ctrl-V (másolás) billentyűkombinációkkal a szöveget a vágólapra menteni. Így ha nem sikerül a tartalmat elküldeni, akkor a Ctrl-C-vel (beillesztés) az elveszett tartalom az újra megnyitott szerkesztőmezőbe beilleszthető.
Miszér: Adatot nem találtam rá, ezért a saját gondolataim következnek. A RadixIndex.com-ról jellemző elterjedési kép nem rajzolódik ki (vö. Miszér ~Miszer). Az EWUng. 1458-ból említ egy /miszer, miszér/-nek olvasható Myzer személynevet. Könnyen meglehet, hogy ilyen nevű személy leszármazottait jelölő képzőtlen apanévről van szó.
Az EWUng. ezt a személynevet, h akérdőjellel is, de a régi magyar miszer szóhoz kapcsolja, amelynek eredeti jelentése ’egyiptomi’ volt (majd a XVII. sz.-ban ’horvát’, a XIX.-ben pedig ’rossz dohány’).A szó az (oszmán-) török Mısır közvetítésével az arab Mişr (مصر) ’Egyiptom’ földrajzi névre megy vissza. A direkt etnikai jelentésén kívül megfontolandó a végső soron azonos eredetű orosz мисюрка (miszjurka) szó tanúsága, amely ’a fejtetőt védő, körben láncszövésű résszel kiegészített könnyű fémsisak’-ot jelent. A magyarban a korai adatok ugyanígy haditechnikai összetételekben szerepelnek, mint pl. „miſziri kard” ’egyiptomi kard’. Így ilyen egyiptomi eredetű, vagy annak mintájára készült hadfelszereléssel rendelkező egyén is megkaphatta esetleg megkülönböztető névül.
A latin miser ’nyomorult, nyomorúságos, hitvány; gyötrő (pl. éhség)’, francia misère ’nyomorúság, baj, ínség’ szavakkal való összefüggést a Miszér név zöngétlen /sz/ hangja miatt zárom ki. Az igen ritka német Misser név átvétele sem valószínű (pl. a hosszú /é/ miatt sem).
Vakula: Vö. lengyel Wakuła, szlovák Vakula, cseh Vakula, ill. keleti szláv Вакула (Vakula), valamint horvát-szerb Vakula (Hv.) családnév. Képzőtlen apanév az azonos régi szláv személynévből. Ennek a személynévnek az -ula végződése kicsinyítő képző lehet. A Vak (Wak, Вак) alapnevet egyrészt a német Wacko (vö. mai német wach[sam] ’éber’) személynévhez kapcsolják, másrészt a latin vacatio ’mentesség, mentesítés; (katonai) szabadság; (terhek alóli) megváltás’ szóval összefüggő jogállási név rövidülésének.
Lengyelországban azonban a név keleti centrumúnak létszik, így meglehet azoknak van igazuk, akik a keleti szláv Вукол (Vukol < görög βουκόλος ’pásztor’) egyházi személynév alakváltozatának tartják, bár a magam részéről ennek csak Викула (Vikula) formájával találkoztak, Вакула (Vakula)-val nem. Ugyanakkor lehet, hogy ez a Викула (Vikula) névalak népetimológiásan az orosz бакуля (bakulja) ’fecsegő, bőbeszédű, avagy serény, mozgékony ember’ közszó hatása alá került – vagy fordítva.
A magyarországi előfordulásai (vö. Vakula) É-Szlovákiához (Kelebény/Klubina), Kárpátaljához (Alsókalocsa/Колочава, Ungvár/Ужгород) és Bácskához (Madaras, Szabadka/Subotica) kötődnek. Ez jelentheti az adott területen endogén keletkezést, de azt is, hogy a török után délre települt kelet-szlovákok, ill. ruszinok vitték a nevet horvát-szerb területekre. – Ez utóbbira utalhat az, hogy a jelenkori szerbiai (vajdasági) telefonkönyvi előfordulásai mellett a legtöbbször magyar(os) keresztnév áll, vö. http://www.11811.rs/BeleStrane/Index, ahol a „Prezime” mezőbe írandó a Vakula, majd a „Traži” gomb nyomandó meg.
Grasl: Vö. német Graßl, Grassl, Grasl családnevek, amelyek egymás írásvariációi. Ez bajor-osztrák -l kicsinyítő képzővel keletkezett a német irodalomból is ismerhető Grass ~ Graß személy-, majd családnévből. Ennek eredete hármas. (1) Ragadványnév a középfelnémet grāʒ ’dühös, haragos, heves’ szóból. (2) A lakóhely jellegzetességére utaló név a német Gras ’fű, füves térség, legelő’ szóból. (3) Lakosnév a (főként bajorországi) Gras, Graß, Grass helységnevekből).
Köszönöm szépen a segítséget Lvt-nek illetve Mezőbándinak! Még egy olyan kérdésem lenne, hogy a Roczer névnél az egyházi anyakönyvi kivonatban a személynek az apja már Rehacher-ként van feltüntetve. Ezt, hogy lehetséges?
A Dráva mentén, a lakócsai a.k.-ben kutatom felmenőimet. Ennek a településnek volt filiája a környék több, kisebb községe. Ezt a DrávasztárátólPotonyig húzódó nyolc települést, a pécsi egyházmegye adatai szerint,katolikus szlovin horvátok, nem kizárva a katolikus bosnyák keveredést sem, népesítették be újra az 1700-as évek elején. Egy tömbben éltek, így megőrizték szláv eredetű neveiket.
Az alábbi gyakori személyneveket találtam többek között:
Engem a gyakori Detelics és a ritka Czerljenacz érdekel.
Míg az elsőt csak Szentborbáson /Berlobas, Barnabás, Brlobas / említi az a.k., a Czerljenacz első három említésekor származási helyként – Kruskovczi-t, Kraskovczi-t, Ruskovzzi kod Drave-t jelölik /később ezt is Szentborbáson/.
A Czerljenacz szem.névvel kapcsolatosan a kedetektől /1747/ az alábbi változatokat találtam:
Tiringer: Vö. német Thieringer ['tʰi:rɪŋɐ] (No.) családnév, amely egyrészt a ma Meßstetten részét képező Tieringen településnévre, az onnan történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra, esetleg az ottani birtokra utaló lakosnév, másrészt a ’türingiai lakos, oda kapcsolatokkal bíró személy’, ill. ’Thüring nevű személy eszármazottja’ jelentésű német Thüringer ['tʰy:rɪŋɐ] név alakváltozata is lehet.
Roczer: Ez a RadixIndex.com-on Rőczer-ként kimutatható név formája lehet. Nem világos, hogy ez csak ékezet nálküli írásváltozat, vagy valóban /o/-t ejtettek benne /ő/ helyett. Ez a Rőczer a német Rötzer ['rœtsɐ] (No., Au.) családnév magyarosodása. Ez egyrészt a Rötz (No., Au.) helynevek egyikéhez képzett lakosnév, másrészt ’kenderáztató’ értelmű foglalkozásnév, harmadrészt ’kenderáztató mellett lakó’ értelmű lakóhelyi név.
Van német Rotzer (No., Svc.) családnév is, amely magyarázható az o > ö umlaut elmaradásával. Ezért a magyar Roczer név közvetlenül erre is visszamehet. Mivel a Rotzer név egyik centruma Svájcban van, így esetleg a Rötzertől eltérő etimológiája is lehet: pl. lakosnév egy svájci Rotz helynévhez. Hasonló mint a Nidwalden kantonbeli Rotzloch.
Ad Szondi Nemes Gergelly: Szerintem ez a Csokonai Vitéz Mihály, Kőrösi Csoma Sándor, Misztótfalusi Kis Miklós alakulatokhoz hasonló név. Ők mint Vitéz Mihály, Csoma Sándor és Kis Miklós születtek, de a környezetük a születési helyükkel megtoldotta a nevüket: leginkább azért, hogy a hasonló nevűektől megkülönböztessék őket.
Vélhetően tehát egy Nemes Gergely nevű emberről van szó, aki Szondról származott. A Nemes családnévről így ír Kálmán Béla: „Érdekes módon ezek [a foglalkozás-, tisztség- és méltóságnevek] csak a jobbágyoknál fordulnak elő. A nemesek közt egyetlen Császár, Király, Herceg, Nemes, de Bíró vagy Pap nevű sem akad a XVI. században. Ezek egyike-másika lehet gúnynév is, de lehet a király, a nemes vagy a pap szolgája.” A minap elhúnyt Hajdú Mihály szerint: „Később azután [a nemes melléknevet] a tiszteletre méltó, értékes, jó tartású, arányos termetű, szép arcú személyekre is alkalmazták. Így tehát nemcsak a nemesség tagjai viselhették [a Nemes nevet], hanem külső-belső tulajdonság alapján is családnév válhatott belőle.” Kázmér Miklós az alábbi motivációkat említi: ’a feudális társadalom kiváltságos osztályához tartozó személy [nemes ember]’ vagy ’kiváló, tiszteletre méltó, erkölcsileg magasrendű’, illetve ’nemes szolgája’.
Magam Kálmán Béla interpretációját érzem találóbbnak. Nyilvánvalóan nem jelent megnevező erőt, ha egy nemest Nemesnek neveznek. Sokkal inkább a ’jellemére, küllemére nemes’ vagy a ’nemes szolgája’ értelemből indulhatunk ki. Nemesi jogállással csak bocskoros nemesek esetén számolhatunk, akik együtt szántottak a jobbágyokkal, így a valóságban nem különültek el a paraszti társadalomtól, ezért annak elnevezési szokása alá eshettek.
Fata: Ez vélhetően azonos azzal a magyar családnévvel, amelyet Kázmér Miklós Fáta alakban hoz a szótárában. Ez azonos személynevű egyén leszármazottait jelölő képzőtlen apanév. Ez a magyar világi személynév már az Árpád-korban (a XII. sz. elején) adatolható Fata, ill. Fatha alakban. A személynév etimológiájára nem találtam adatot. A vezetéknév újkori magyar elterjedéséhez vö. Fata.
Preller: Német családnév, mai elterjedéséhez vö. Preller (No., Au., Mo.). Ez -er cselekvőnévképzős, viselkedésre utaló ragadványnév a régi német prellen ’üvölt, ordít, bőg’, ill. ’gyorsan (előre) halad, (előre) nyomul’ igéből.
Tor: Ilyen rövid neveket nehéz etimologizálni, mert sok nyelvben kialakulhatnak: ilyen esetben csak az adott család genealógiai kutatásával lehet a lehetőségeket szűkíteni. A névről egyébként semmit nem találtam, de én elsősorban német és magyar eredetre gondolok.
A német Thor [to:ɐ̯] (No., Au., Mo.), Tor [to:ɐ̯] (No., Au., Svc.) eredete kapcsán én egyrészt ragadványnévre gondolnék a német Tor ’balga, esztelen, dőre’ szóból, másrészt lakóhelyi névre a német Tor ’kapu’, ill. Tür ’ajtó’ szóból.
A Tor RadixIndexen látható újkori magyar előfordulásai nem zárják ki azt, hogy német eredetű legyen. Ennek ellenére nem zárható ki, hogy a magyar tor ’lakoma’ szóból eredő ragadványnév legyen, vagy az Árpád-kori Tor személynévhez kapcsolódó apanév. A magyar etimológiák ellen szólhat az, hogy a Kázmér-féle szótárba nem került be.
För: Az elvi megjegyzést l. az előző névnél. Én elsősorban a német Föhr [fø:ɐ̯] (No.) vezetéknév magyaros írásváltozatára gondolnék. Ez egyrészt a Föhre ’erdei fenyő’ szóval egyező lakóhelyi név, amelyet ilyen erdő mellett vagy benne lakó személy kapott. Másrészt alnémet területen ’barázda, árok, határ’ vagy ’gázló’ értelmű dűlőnévből lett lakosnév. Harmadrészt képzőtlen lakosnév lehet a fríz Föhr sziget, ill. a német Föhren, Föhrden, Fohrde, Voerde, Vörden települések nevéből. – Lehetne a német Förch [førç] (No., Au.) családnév magyarosodása is. Ennek egyik jelentése is ’erdei fenyőknél lakó’, a másik a Förch településnévhez kapcsolódó lakosnév.
A RadixIndexen nem mutatható ki. Mindazonáltal nem zárható ki az, hogy a német etimológiai mellett a magyar Für családnév alakváltozata legyen. A magyar Für név a fürj madárnévvel azonos: fürjészt, fürjvadászt jelölt, esetleg a külsejében, viselkedésében a fürjhöz hasonlító embert.
Wolf: Mezőbándi már részben válaszolt. Gyakori német vezetéknév, vö. Wolf (No., Au., Svc., Mo.). Az irodalom három etimológiáját említi.
1. Vad, veszélyes, bősz, kegyetlen emberre utaló ragadványnév a német Wolf ’farkas’ szóból.
2. A Wolf- ’farkas’ előtagú összetett német személynevek önállósult becézője. A jelenkorban leggyakoribb ilyen személynév a Wolfgang.
3. Lehet ún. háznév is. Ez a magyarban ritka, de német területeken a házszámozás előtt a házakat a nevük alapján azonosították. Ha pl. a házon festett farkas (németül Wolf) volt, akkor ez átvonódhatott a ház nevére, onnan pedig a lakosok is megkaphatták megkülönböztető névül.
Justin: A latin justus ’igazságos’ szóból származó Justinus egyházi személynév áll mögötte. E név magyar alakja a Jusztin, de mivel a név egyrészt nem sz-szel van írva, másrészt ennek a szentnek nem volt kultusza Magyarországon, így inkább a német Justin [jʊs'ti:n] (No., Au., Mo.) személynévre, illetve a belőle képzőtlen apanévként lett családnévre gondolhatunk. – Alakilag ezzel azonos a francia Justin [ʒys'tɛ̃] személy- és vezetéknév, de magyarországi névként több nagyságrenddel kevésbé valószínű, mint a német.
Bertók: Vö. Mezőbándit a 11777-esben, ill. engem a 1443-asban a Barta alatt.
Ensel: Vö. német Ensel [ɛnsl̩] (No., Mo.) vezetéknév, amely képzőtlen apanév, azaz egy azonos személynévű egyén leszármazottait jelöli. A német Ensel személynév a német Anselm (< germán *ansuz ’áz [isten]’ + *helmaz ’sisak; védőfelszerelés’) személynév rövidült formája.
Mile: Magyar, apanévi eredetű családnév azonos régi személynévből. Ez a régi magyar Mile személynév a Mil- kezdetű szláv nevek (< szláv milъ ’kedves, jószívű, szerető’, pl. Milan, Milorad, Miloslav, Milovan stb.) rövidülésének átvételéből és a régi magyar -e kicsinyítő képzőből keletkezett.
Nanszák: Nincs nyilvánvaló etimológiája (vagy én nem ismertem fel). A RadixIndex.com-on tájékozódva, található Nonsak név Nyíregyházán, amelyet én /nonszak, nonszák/-nak olvasok, mert a Verlustliste adatbázis, amelyben szerepel, gyakran tartalmaz német helyesírású névalakokat. Ennek sincs nyilvánvaló etimológiája, de szervetlen /n/ beszúrásával, ha nem aggály nélkül, de talán hosszá kapcsolható a Noszák névhez. Ugyanakkor ezen az oldalon adatolható a Naszak ~ Nászák névalak is Nyíregyházáról és Nagyszentmiklósról. Ez világosan az előbbi Noszák tovább magyarosodott változata, ahogy pl. magyar Naszály hegy < szláv Nosal ~ Nosál ~ Nosáľ név > magyar Noszály családnév.
A menet tehát Noszák ?> Nonszák > Nanszák vagy Noszák > Naszák ?> Nanszák magyarosodás lehetett. A Noszák név szláv eredetű, vö. szlovák Nosák, cseh Nosák, lengyel ritka Nosak, ukrán Носак (Noszak). Ennek a névnek az etimológiája kettős. Az egyik (és feltehetően a gyakoribb) a nos ’orr’ szó -ák nagyító képzős származéka, ilyen módon a szerb-horvát nosak ['nôsa:k] ’nagy orrú, krumpliorrú ember’ jelentésű közszó, bár ebben a nyelvben névként nem mutatható ki. A régi szlovákból is adatolható a nosák közszó ’nagy orrú ember’ értelme.
A másik jelentés a szláv (szlovák) nosiť ’hord’ ige származéka az -ák képző foglalkozásnévi használatával, ilyen módon a régi szlovák nosák köznév további jelentése a ’hordár; hátasló’.
A RadixIndexen kirajzolódó elterjedési mintázat alapján a magyarországi névalakok szlovák eredetűek lehetnek. (Nyíregyháza szlovák újraalapítású, Bácskában és Bánátban jelentős szlovák telepek találhatók.)
-----
Ha már szóba hoztam, a magyar Noszály ~ Naszály mögötti cseh nosál, szlovák nosáľ, lengyel nosal közszó (ill. az ezekkel azonos szláv név) szintén ’ nagy orrú ember’ jelentésű, csak egy szinonim képzővel.
Hát, aki képes elkérni 5000 forintot a Wolf vagy a Bertók etimológiájáért, azt orrba kellene vágni.
A Bertók a Bertalan személynév becézett formája, és ez lett azután családnév (vö. István - Istók).
A Wolf személynévből lett családnév, farkast jelent németül. Nem tudom, hogy németül létezik-e ma is személynévként, de magyarul anyakönyvezhető a Farkas. Gondolom ugyanaz volt a névadás motivációja, mint a magyarban: erős, bátor állat, esetleg totemisztikus megfontolások stb.
Justin - az azonos latin, egyházi személynévből ered.
Szondi Nemes Gergely - a név eredete és jelentése nem fog semmit elárulni az illető nemesi voltáról. Lehet, hogy ez egy Nemes Gergely nevű illető Szondról. Vagy a sok Nemes nevű családokat különböztették így meg: szondi Nemes, sánta Nemes, szőke Nemes, stb.
Én nem találtam adatot "szondi" előnevű és Nemes családnevű nemesi családra. Persze lehetett, de ezt nem a névetimológia fogja elárulni.
Az elmúlt két évben a családfámat kutattam és sok olyan név került elő aminek egyáltalán nincs magyar hangzása. Sok helyen próbáltam utánanézni és családfakutatónál is jártam, de egy névért elkérnek 5000ft-ot, hogy megmondja milyen eredetű és mit jelent! Szeretném az ön segítségét kérni, hogy a következő nevekről megtudja-e állapítani, hogy honnan vannak, vagy mit jelentenek?
