Ahogy korábban írtam, a Nemzeti Sportból úgy derült ki, hogy ez a fúzió csak egy (nagyon ügyes) trükk volt. Ha pedig igaz amit az NS írt, hogy nem is volt szabályos, akkor valamilyen következménye is kellett, hogy legyen. Például az, hogy érvénytelenítik (és akkor a KNAFC-nak nem jogutódja a KAC, tehát neked sem kell utánanézned a meccseinek:)). Ennek nem jártam utána.
Egyébként ennek a Mátéfinak a testvére volt, aki később játszott a Fradiban, majd a Bocskaiban? (Mátéfi Attila) Többnyire Mátéffynak írták, nem tudom, mi lehetett a hivatalos neve.
A KNAFC megítélésében talán enyhítő körülménynek számított, hogy a nevében ott volt: Nemzeti.
A debreceni meccsről szólt megjegyzés a következő héten jelent meg. Mivel nem szó szerint írtam le, dátumot nem tudok.
Viszont itt van az MLSZ Hivatalos Közlönye: 1925. VIII. 21. A KAC-KNAFC fúziós közgyűlésre az MLSZ intéző bizottsága Nyári Gyula bizottsági jegyzőt küldi ki.
1925. VIII. 28-án megtörtént az egyesülés (nekem a KNAFC meccseit is fel kell kutatnom, hiszen az is az egyik ős).
Mátéfi Jánost a Wekerletelep elengedte, mert szeptember 12-én onnan igazolt a KAC-hoz. Horváth József és Szabó Lajos a KNAFC-ból került át.
Az adathalmaz természetesen érdekel, köszönettel elfogadom a felajánlásodat, meg a küldeményt is.
Vitossal kétszer beszéltem. Egyszer, amikor rámsózta a szegedi könyvét, amely az utolsó egy-két oldaltól eltekintve, szó szerint megegyezik a korábbival. Másodszor akkor, amikor Rózsavölgyi nyughelyéről érdeklődtem.
Vitos... Nemis tudom, mit írjak. Ezt a mondatot, ugye viccnek szántad?
Egyébként azért kigyűjtöttem 26-40 között a Bocskai, illetve 38-44 között a DVSC összes bajnoki, kupameccsét, osztályozóját, továbbá a Bocskai KK meccseit, illetve nemzetközi meccseit. Összeállítások, gólszerzők, nézőszámok, statisztikák. Kb. 70 oldal.(ha érdekel, elküldöm - de az ellenfelek összeállítása nincs benne). Szerencsétlen Vitos még erre sem volt képes, csak csapnivaló stílusban, kevés hozzáértéssel, jórészt Filep Tibor könyvére támaszkodva összedobott egy fércmunkát. Komolyan mondom, olyan dühvel még könyvet nem olvastam... Ami a 45 előtti focit illeti, lövése sincs hozzá. Elolvasott két könyvet és - ennyi.
Hűű, ha a meccsek már meglennének, milyen érdekes dolgokat tanulmányozhatnék!! Könnyű neked, Vitos már földolgozta az egész debreceni futballtörténelmet :-)))
Valami mégis kijött a dologból, mert Szabó és Mátéfi játszott a Kispestben
Nem ez a meccs nem volt meg, nekem nem ez a "fő profilom" (engem a futballban különböző formákban megjelenő konfliktusok, illetve az egyesületek társadalmi beágyazottsága érdekel elsősorban - e két dolog természetesen szorosan összefügg).
Az ekkor érvényes átigazolási szabáy (az 1920-ban elfogadott Lex Törekvés) szerint egy játékos csak akkor válthatott klubot, ha ahhoz egyesülete hozzájárult, ellenkező esetben pedig akkor, ha előtte egy évig nem lépett pályára (az átigazolási szabályok elég bonyolultak voltak és sokat változtak, úgy silabizáltam ki, hogy egy év volt a várakozási idő, sajnos az egyik 2003-as tanulmányomban fél évet írtam...). Tehát a Kispest csak akkor igazolhatta volna le ezeket a játékosokat, ha abba a Wekerletelep belegyezik (ugyan miért tette volna), vagy ha a játékosok fél évig nem lépnek pályára a WSC-ben. Én nem sokat tudok erről az ügyről, egyetlen egy bejegyzést találtam jegyzeteim között (Nemzeti Sport 1925. 11. 25.). Eszerint az ügy nem 25 nyarán, hanem kicsit később robbant ki - miután az ETC megóvta a KAC-ETC mérkőzést. A Nemzeti Sport szerint a Kispest három játékost akart leigazolni a Wekerleteleptől. Ezt olyan furfangos módon akarták elérni, hogy papíron leigazolták őket a már nem működő a KNAFC-hoz (Kispesti Nemzeti Atlétikai Football Club), majd a KNAFC és a KAC 1925. augusztus 25-én egyesült. A játékosok 1924. októberében még játszottak a WSC-ben, de nevük hamisan lett feltüntetve (a WSC intézőjét vélhetően a KAC megvesztegette). A WSC egyik játékosát 600.000 koronával fizette le a Kispest, hogy az azt állítsa, 1924 őszén a nem létező futballisták játszottak a Wekerletelepben. Vagyis a lap szerint a Kispest lefizette a WSC intézőjét és játékosát, hogy azok azt állítsák: 1924. októberében ezek a bizonyos Délczeg stb. játékosok a WSC-ben játszottak. Valóban játszottak, csakhogy nem ilyen néven. A probléma az volt, hogy a KNAFC már két éve nem működött, viszont így nem is fuzionálhatott volna, mivel a szabályok szerint, ha egy csapat fél évig nem játszik, akkor a „szövetséggel szemben minden jogát elveszti” (magyarán megszűnik az MLSZ tagegyesülete lenni). Kicsit szövevényes ez az egész, érdemes elolvasni még egyszer, mert én csak hevenyészett módon jegyzeteltem ki.
1926-tól természetesen egészen új átigazolási szabályokat hoztak. Külön a profiknak, külön az amatőröknek. Ez az egész átigazolási mizéria, ami az amatőr korszakot jellemezte, arról szólt, hogy a sportágban megjelent a pénz, viszont az amatőr szabályok szerint játékos pénzért nem válthat klubot. Ezért kellett a "csábítások" ellen védekezni, a játékosok átigazolását megnehezíteni. Ez viszont a legrosszabb, ami történhet: a pénz úgysem fog kivonulni, és sok-sok ilyen ügy keletkezett, mint ez a kispesti. Tanulság: ha egy sportágban megjelent a pénz, ott erővel nem lehet amatőrizmust csinálni, mert az csak tömeges szabályszegéssel fog járni. Ezért nem tudom komolyan venni azokat az embereket, akik szajkózzák azt az iszonyatosan nagy ostobaságot, hogy a mai magyar futballnak is az amatőrségre lenne szüksége. Bocs, kicsit elkanyarodtam.
A felfelé igazolás természetesen létezett, sőt: anélkül megszűnik a futball egyik nagy vonzereje, a mobilitás. Amiről hozzászólásod végén írsz, az volt az úgynevezett "szabadrablás". Ezt a profi-amatőr szétválasztás idején vezették be, volt nyáron egy meghatározott terminus (júliusban), amikor profi egyesületek amatőr kluboktól igazolhattak (más szemszögből: az amatőr játékosok ekkor kaphattak profi szerződést. Volt azonban egy kikötés: egy amatőregyesületből egy átigazolási szezonban legfeljebb két játékos vihető el. Gondolom, ezen a szabályon változtattak később, főként mikor leépült a profizmus. Ez a szabály ugyanis többféle érdeket próbált egyensúlyban tartani. - Elvi kérdés volt, hogy profi klub nem fizethet amatőr klubnak játékosért, tehát az amatőr kluboknak nem volt érdeke, hogy elvigyék játékosaikat, - tehát meg kellett akadályozni, hogy gyorsan szétszedjenek amatőr csapatokat (ezért limitálták az elvihető játékosok számát) - a legtehetségesebb amatőr labdarúgóknak biztosítani kellett, hogy profik lehessenek - viszont óvni kellett az amatőröket, hogy ne legyen bárki profi. Ha egy amatőr profivá vált, és pár hónap után szabadlistára került, majd nem igazolta le senki - két évig nem léphetett pályára amatőrként sem (ez az időszak volt a visszaamatőrizálás, amit a harmincas évek elején egy évre csökkentettek).
A meccset követően egy "jóakaró" közhírré tette, hogy Délczeg, Bíró, Marton és Juhász néven a Wekerletelep Horváth, Szabó, Mátéfi és Borsos nevű játékosa szerepelt. A Wekerletelepből a KAC nem igazolhatja át őket, viszont a KNAFC-ba átléphetnek. Azért kerül sor a KAC és a KNAFC fúziójára, hogy ezeket a játékosokat a KAC megszerezhesse.
Első ránézésre arra gondolhat az ember, hogy tiltva van a "fölfelé" igazolás. Erre ellenpélda, hogy Izsépy Gyula a KAOE-ből, Barabás Béla a Szolnokból került Kispestre. A másik, hogy egyszerre 4 játékost egy egyesületből nem lehet elvinni (ahogy 1945-46 táján is volt). De akkor a KNAFC-ba sem mehettek volna. Van-e valami ötletetek arra, hogy mi okozta az akadékoskodást?
Hát még Fatter hogy örült, hogy nem halt meg 26-ban.:)
Én a 19-20-as felfodulás idején olvastam a legjobb cikkeket. Valamelyik debreceni lapoban olvastam: 19 nyarán Horthyt holtan találták. Egy magasrangú politikust meg is kínoztak a románok, mielőtt megölték volna. A lap részletesen leírta, hogyan találtak rá, és milyen kínok között halhatott meg. Utána még sokáig élt az illlető:) (sajnos nem jut eszembe a neve)
De szerintem ez a kölcsönadás egyrészt ritka lehetett, másrészt én a profi korszakból nem találtam erre forrásokat. Elég rég volt, amikor a 26-os profiszabályokat áttanulmányoztam, nem emlékszem, hogy abban szó lett volna ilyenről. Vajon nem valami Gidóflavy-féle újítás lehetett?
Az első NB I-es mérkőzés érdekessége, hogy az erzsébetiek Szalai és Olajkár II jogosulatlan szereplése miatt megóvták azt. Úgy tudom, a Kispesttől el is vették a két pontot.
Szerintem attól is függ az egész, hogy mennyire populáris műfajt választ az ember. Egy történelmi atlasz például nem egy, hanem több tucatnyi csapat szurkolóihoz szól, nem csak a régmúltról, hanem a közelmúltról is, ráadásul a mellékletek, dizján révén nagyon látványos is.
Én a már rég elkészült könyvemmel is kanosszát járok, pedig kiadó is van rá, csak pénz nincs. Szóval én maradok szkeptikus. Sajnos nagyon futballellenes hangulat van Magyarországon, és ez sok mindent meghatároz.
