erről jut eszembe (valahova talán be is linkeltem már) hogy a hülye osztrák meg a háza falára kitesz egy ivókutat és kiírja hogy "ivóvíz szomjas természetjáróknak".
Ma Pusztamaróton járva megdöbbenve tapasztaltam, hogy az eddigi vízvételi lehetőség ( a tábornál) megszünt, a tulaj elzárta a csapot. Így a várva várt frissítést "csak" a büféből tudtam megoldani, mely 8-21ó-ig tart nyitva. Számítsatok erre, ha utatok erre vezet!
Vagy az Izra-tó Pusztafalu és Szalánchuta között, már a határ túloldalán. Mi ott töltöttünk 1 napot 3 éve, amikor a Rákóczi Pirosat és az OKT zempléni szakaszát csináltuk összesen 11 napban. Ez volt a 2 pihenőnap egyike.
Köszönöm a kérdésedet,mert ez tényleg nehéz kérdés onnan bárhová is eljutni.Szállásadóink biztosítottak minket hogy bárhonnan bárhová elvisznek kevés pénzért.Ez nagyon fontos,mert gyerekkel max 20-22km-t tervezek,és a 3nap alatt szeretnénk egy szállással kb 55-60km-t teljesíteni,Hollóháza-Makkoshotyka távon.Reméljük sikerül.
Nagypartról? Onnan tényleg szép. Kár, hogy a kéktúra nem érinti, pedig megérdemelné.
Hogy lesz onnan a logisztika? Legutóbb (2007 nyarán) nelünk a 4 nap-5 éjszakás füzéri sátorozásnál a 2 "szélső" napon (péntek és hétfő) kellett Vágáshutára utaznunk, mert hétvégén nem lett volna közlekedésünk. A köztes 2 napon más szakaszokat teljesítettünk.
Köszönöm szépen,de már nem szükséges,a másik tanácsodra hallgatva Vágáshután foglaltam szállást,reméljük jó lesz,ígéretesnek tűnik a hely.Koronás Vad vedégház,vadászház a neve,Vágáshuta nagyparti rész,állítólag nagyon szép a kilátás is onnan a Sátorhegyekre.
BTHE? Akkor feltétel nélkül megbízhatsz bennük.Nekem a legszimpibb ,és a legmegbízhatóbbnak tűnő hazai egyesület.:-)A Börzsöny meg abszolút hazai pálya arrafelé...
Emlékhelyek a Börzsönyben I. túramozgalom egyik érintőpontja a Mátyás király-kopjafa. Ennek pontos helyét szeretném megtudni (nem térképbeosztás és nem GPS szerint). Egyik térképemen sem találtam jelezve a helyét, lehetséges-e, hogy a Király-kútnál van (az S négyzet = műút egyik kanyarjában)?
[Számomra a Julianus-torony két betűje közül az első sem egyértelmű: megnéztem, lefotóztam, azóta is törjük rajta a fejünket - de ez legyen egyéni szoc. probléma.]
Országos Kéktúra Tepke - Mátraverebély 2010. 06. 19. szombat
Fárasztó volt a második nap, már korán aludni tértem a Tepke tetején, a tisztáson felvert sátramban, de tíz óra után nem sokkal egy közeledő zivatar villámainak hangjára ébredtem fel. Aztán nemsokára megérkezett az eső is, szerencsére a tisztás szélének fái felfogták a szél lendületét és az eső zömét is. Azért a lecsapó villámok eléggé hangosak voltak!
Reggelre persze elvonult az eső, csak tejfehér köd maradt utána, a látástávolság olyan kicsi volt, hogy még a kilátót sem láttam a sátramtól! Még pakolás előtt felkapaszkodtam a kilátóra, onnan sem lehetett semmit sem látni. Pedig a telefonomra letöltöttem az idokep.hu-ról a felhőképet, aszerint közepesen felhős volt az ég az egész országban, de gondolom a magasabb hegyek "pipáltak", vagyis megfogták a felhőket!
Szokás szerint hét óra felé végeztem a pakolással, akkor indultam neki a harmadik napi túrámnak. Leereszkedtem a Tepke és a Pugga közötti nyeregbe, aztán balra, ösvényre tértem a gerincútról. Ezen másztam meg a Puggát, aztán átoldalaztam rajta a Macska-hegyre. Sajnos az itteni kilátópont is ködben volt, nem láttam semmit a hegyek lábánál fekvő Garábból! Innen leereszkedtem a Garábi-nyeregbe, aztán újabb kaptató kezdődött egy földúton fel a Nagy-Kő-tetőre. A mobilátjátszó torony mellett ismét ösvényre tértem, itt kábelt fektettek, a kiásott nyomvonal több száz méteren keresztül a kéktúra ösvényét követte. Ezzel a szakasszal eléggé megszenvedtem, mert nehéz volt kerülőket keresni a sűrű, dzsindzsás erdőben. A kábelek már az árokban voltak, gondolom, nemsokára be is temetik majd, kérdéses, milyen hamar fog visszaállni az ösvény korábbi állapota?
Innen eseménytelen út következett a sáros erdei utakon egészen a Nagybárkány feletti mezőkig, igaz, közben magam mögött hagytam a ködöt és a Nap is kisütött. Az erdei szakasz vége felé az utat eléggé tönkretették a korábbi esők, méter mély vízmosásokká alakultak a keréknyomok. Nagybárkányban a kocsmával szemközti kékkútnál kimosakodtam a sárból, csak utána mentem be pecsételni a műintézménybe. Stempliztem, megittam a szokásos sörömet, aztán továbbindultam a faluból. Felkaptattam a Nagybárkánytól keletre fekvő füves dombhátra, ennek a keréknyomain vágtam át a Sámsonházára vezető aszfaltútra. Még a falu előtt értem el a védett kőfejtőt, itt megálltam egy rövid pihenőre.
A geológiai bemutatóhelynél hozzám hasonló méretű pakkokkal vándorló kéktúrázó fiatalokkal akadtam össze. Mint kiderült, nem sokkal korábban indultak Mátraverebélyről, ehhez képest meglehetősen sárosak voltak. Mint elmondták, a Szálláska-völgyre jobb, ha lelkileg rákészülök, mert ott a sárviszonyok borzasztóak! Aztán továbbindulva átvágtam Sámsonházán és nekiindultam a Szálláska-völgybe vezető keréknyomoknak. El kellett ismernem, igazuk volt a fiataloknak, tényleg rettenetes állapotban volt a völgy alján futó földút, sok helyen azt hittem, hogy a bakancsom beleragad a mély dágványba!
Aztán a távvezeték keresztezése után felkaptattam a Csapás-tető gerincútjára az irtásfoltokon keresztül. Innen már jobb lett a földutak állapota, aztán ezekről letérve a hosszú, benőtt ösvényen leereszkedtem a Mátraverebély feletti mezőkre. Habár eléggé sáros voltam ismét, nem álltam meg a falu északi részén, a cigánytelepen a köztéri csapoknál mosakodni, gondoltam, inkább a 21-es út túlsó felén végzem el ezt a műveletet. Végül csak a Zagyván átkelve akadtam össze a kocsmától nem messze az első "helyileg" megfelelő csappal, itt végeztem el a tisztasági mosdást, és szabadultam meg végül a kamásliktól.
Aztán a vasút előtti kocsmában pecsételtem, a mosdójában megmosakodtam és át is öltöztem a hazautazáshoz. A 17:10-kor induló busszal indultam haza, ami 18:20-ra érkezett Budapestre, a Stadionok buszpályaudvarra.
Nagyon tisztellek,de ezért nem irigyellek!:-) Én szeretek mindennap jól lefürdeni.Sajnos ez családi vonás.:-)De azért minden elismerésem a sátortáborozóké!
Országos Kéktúra Nógrádsipek - Tepke 2010. 06. 18. péntek
Péntek reggel nagyjából hét órára pakoltam össze a sátrat és vágtam bele az aznapi útba. Kb. fél óra alatt ballagtam le Nógrádsipekre, itt a központban, a volt Kemény Huszárral szemközti vegyesboltban pecsételtem a kéktúra bélyegzővel. Feltöltöttem a vízkészletemet, vettem még egy-két konzervet, aztán folytattam az utamat. Már a falu végén elkezdett cseperészni az eső, de aztán hamar abbahagyta, változóan felhős ég alatt indultam neki a Malom-völgy sáros, de már komolyan szikkadófélben lévő földútjának.
Miután kereszteztem a völgy alján futó patakot, megkezdődött a kaptató. A földutat mostanában eléggé sokat használták az erdőgazdasági gépek, mély keréknyomok között kellett sokáig bukdácsolnom. Később, a Pusztavári-hegy oldalában el is értem az irtásfoltokat, a földút szélén összehordott farakásokat és meghallottam az erdőben dolgozó favágók gépeit. Innen kezdett megjavulni az erdei földút állapota, sajnos rákezdett az eső, ami aztán sokáig abba sem hagyta.
400 méter felett az erdő kitisztult, így értem el Dobogó-tetőt, aztán már lejtve a Gyertyános irtásfoltjait. Itt egy előnye volt turista szempontból a tarvágásnak: gyönyörű a rálátás a hollókői várra, amit még a szakadó eső sem tudott elrontani. Annál inkább a földutak állapotát! A sárban korcsolyázva ereszkedtem le a völgybe, aztán vágtam bele a Hollókő előtti dombgerincre vezető útnak. Itt a két lépés előre, egy lépésnyi csúszás hátra lépéskombinációval haladtam felfelé, időnként többkilós sárkoloncokat cipelve a bakancsomon.
Úgy látszik, bár a korábbi nagy esőket beszívta már a talaj, de az újabb esőt már nem bírta elnyelni, az teljes egészében sárra alakult, amint leesett! Az erdőt elérve az út állapota megjavult, leereszkedtem a vár alatti völgybe, aztán a Várhegy oldalában északról megkerülve a várat értem el Hollókő ófaluját. Az első útba eső kékkútnál komolyabb mosdást tartottam: egyrészt kimosakodtam a sárból, másrészt megejtettem a napi mosdást is. Épp időben, mert aztán elállt az eső, és az utcát pár perc alatt ellepte a sok nézelődő turista, kiránduló. A Tourinform irodában stempliztem a faragott fapecséttel, aztán továbbindultam.
Délutánra eléggé kivergődött az idő, nem esett többet, újra csak változóan felhős égbolt alatt hagytam magam mögött a falut. A kéktúra nyomvonala megváltozott Hollókőn a legutóbbi ottjártam (2005) óta, most a kék jelzések a vár alatti nagy autópakolón keresztül elmennek a földúton nyugat felé egészen a romok előtti nagy tisztásig, ott aztán a földút nagy kanyarjával együtt visszafordulnak délkelet felé. A kéktúra azután végighalad a Szár-hegy és a Fekete-hegy közötti hosszú rét közepén a keréknyomokon, aztán keresztezve a völgy alján a patakot a völgy bal oldalán, az erdőben halad tovább.
Aztán az erdő túlsó szélén ismét keresztezni kell a semmi kis névtelen vízfolyást, itt az átereszt szó szerint elvitte a víz, a vastag betoncsövek szétszórva hevertek a volt hídtól lejjebb a mederben. Innen már percek alatt elértem Felsőtoldon a haranglábnál az aszfaltutat. Ebben a faluban sajnos le voltak zárva a köztéri csapok, csak Alsótoldon az elágazásban találtan egy még működőt. Odáig persze a faluk közötti aszfaltúton kellett menni vagy két kilométernyit. Itt ismét kivakartam magam a sárból, amit Hollókő és Felsőtold között szedtem magamra a sáros erdei úton, aztán tovább aszfaltoztam hegymenetben a Bableves csárdáig.
Stemplizés után megvacsoráztam (erre ácsingózam egész nap), bableves és bécsi szelet uborkasalátával volt a menü, persze egy kori sörrel megspékelve. A csárdából továbbindulva még aszfaltoztam vagy másfél kilométert, mire letértem róla Nagymező-puszta után. Egy erdősávon átvágva a mezők szélén folytattam az utat, innen kb. 1000 lépés után kellett letérni jobbra, be az erdőbe. Itt nagyon kell figyelni, mert könnyű elmenni a letérő ösvény benőtt, szűk bejárata mellett! Innen kemény kapaszkodás kezdődött a gerincútig, aztán azon kissé enyhébben tovább a Tepke csúcsán álló kilátóig. Az alkonyattal érkeztem meg ide, még gyorsan felmentem a kilátóba körbenézni, aztán a frissen kaszált rét déli sarkában felvertem a sátramat.
Országos Kéktúra Becske – Nógrádsipek 2010. 06. 17. csütörtök
Szerencsére sikerült egy háromnapos túrát belezsúfolnom a céges nagykarbantartás és a tízévente esedékes lakásfelújítás közé, és mivel az időpontok között nemigen válogathattam, egy esősebb periódus végén, múlt hét csütörtökön indultam útnak. Még egy éjszakai 973-as busszal kicsattogtam Dél-Budáról a Keletibe, hogy az 05:03-kor induló egri gyorssal Aszódig menjek, ott pedig gyors váltással átszálljak a Balassagyarmatra induló két kocsis Bzmotra. Csak az átszállás után derült ki, hogy Nógrádkövesdtől Balassagyarmatig vágányzár van, de még ezzel is szerencsém volt: A Becskére utazók megfűzték a buszsofőrt (a kalauznő morgolódásával senki sem törődött :-)), hogy ne a falutól messze lévő Becske-Alsó vasúti megállónál álljon meg, hanem Becske központjában!
Így megspóroltam egy vagy félórás plusz aszfalttaposást, leszállás után néhány lépéssel elértem a Vadász kocsmát, a helyi pecsételőhelyet. Stempliztem az egyedi, automata, MTF feliratú kéktúra bélyegzővel, megittam egy üveg sopronit, aztán még bevásároltam a helyi jól felszerelt vegyesboltban, mert sikeresen otthon hagytam kora reggel a túrára csomagolt tartós kajámat!
Aztán nekiindultam a Szandavárhoz vezető kaptatónak. Becske után felbaktattam a vegyes erdő keréknyomain a falu feletti dombhát mezejére, átvágtam rajta, a jelzések a túlsó széle után, a dzsindzsás, bokros részen vezettek tovább a vadászházig, ahol nekiindultam a már júniusban is eléggé benőtt, szűk, szederindás ösvénynek. Az út állapota csak az erdőt elérve javult meg, innen már elég jó út vezetett fel a Szanda-hegy nyergébe. Aztán nekigyürkőztem a várromhoz vezető combos kaptatónak, hamarosan megpillantottam egy fán a Cserhát 500-as csúcsai mozgalom háromjegyű kódját, aztán a romokat is. Szép volt a kilátás, pihentem is egyet a csúcson.
A hegyről leereszkedve a szekérúton gyorsan elértem a Szandaváraljára vezető aszfaltutat, aztán magát a falut is. Pecsételtem a vegyesboltban, betértem a falu tájházába, aztán nekivágtam a Hucskó-hegy kaptatójának. Fenn a gerincen élesen jobbra fordulva rátértem az OKT új nyomvonalára, ami most kitérőt tesz Terénybe is. Elhaladtam a gerincen álló mobil átjátszó tornya mellett, aztán a keréknyomokon kanyarogva vágtam át a Terény feletti mezőkön erdőfoltok között manőverezve.
A katolikus templom mellett értem el Terényben az aszfaltutat, erre tértem rá balra, Cserhátsurány felé. Jó négy kilométert baktattam aztán az út szélén, dombra fel, dombról le, míg elértem a Cserhátsurány felé való letérést. Az út első 100-200 métere eléggé benőtt, gazos volt, de aztán kialakultak a jól járható keréknyomok, amik egészen Cserhátsurány határáig vezettek. A Szanda-patak gázlójánál nehéz észrevenni az úttól jobbra, a dzsindzsában található kis gyaloghidat, itt a tapasztalatlanok könnyen nekiindulhatnak a víznek! Szóval jól körülnézni, megvan a híd, csak keresni kell!
Cserhátsurányban a faluközpontban pecsételtem a Becskéhez hasonlóan szintén Vadász nevű műintézményben, leküldtem egy újabb hidegen gyöngyöző sopronit, aztán még bóklásztam egyet a faluban: megnéztem a domboldalban álló a templomot, és a Jánossy kastélyt is (kívülről, bár jó rá a kilátás a kéktúra útjáról is). A falu után felkapaszkodtam a Hegyes gerincére, a gerincúton indultam tovább. Valahol itt terveztem az aznapi sátorozást, a megfelelő helyet végül ott találtam meg, ahol a keréknyomok az erdőszélre kanyarodnak, és kilátni róluk az északi domboldal rétjeire. Itt letértem az útról, és a rét szélén, egy kis védett beöblösödésében vertem sátrat, kilátással a Tepke-gerincre és a még távoli Mátrára.
Hát, amennyire én látom, a probléma itt az, hogy megtartva a régi mosási szokásokat (patakban) a könnyű megoldás felé mentek el az emberek (mechanikus tisztítás helyett több szappan), ráadásul most már elvárás a (1, 2 v 3) napi tiszta ruha, míg régen heti 1 mosást tartottak kb. Ha nem fintorognának az emberek arra, hogy 2 napig kell egy inget hordani (városi körülmények között, átlagos izzadást feltételezve), akkor már rögtön feleannyit kellene mosni.
Ma egy pilisi körtúra során érintettem Klastrompusztát. S ismételten megállapítottam, hogy a nemrég ismét megnyílt Klastrom panzióban ( a pálos kolostor előtt-ahol a bélyegző van a fán) milyen szívélyes a kiszolgálás és még mindig finom a kaja. Bár most csak a palacsintát teszteltem. Sajnos kirándulók nem igen voltak, talán a beharangozott eső elriasztott sokakat. Pedig épp csak pötyörgött egy kicsit reggel. Ha arra jártok térjetek be! A kedves kiszolgáló hölgy szeretettel vár mindenkit.
Szívesen megnézném a képeket,mert a neten nem nagyon találtam semmit.Köszi előre is. 3-án szombaton mennénk 3 éjszakára most úgy néz ki.
A papírszemetet,főleg a wc papír,almacsutkát,zsebkendőt én-bár azokat sem dobom el,csak ha nagyon muszáj-nem tekintem igazi szemétnek,mert nagyon hamar lebomlanak,közel vannak a természetes anyagokhoz.Inkább a műanyagok,csomagolóanyagok,meg az ilyen szintetikus anyagok a gond szerintem.Szállásügyben asciimo párti vagyok,ezzel együtt a szappannal mosdás a kútban,patakban azért még azt hiszem nem ördögtől való cselekedet.:-)
Nem akarnék elmenni sötétzöld irányba. Azért szerintem egy kékkútnál adott esetben nem túlzás rendes szappannal is megmosakodni, még akkor sem, ha látod, hogy a kifolyatott víz az árokba/ út mellé folyik.
Asszem itt is inkább a mértékkel van probléma.
Az ember igyekszik védeni a környezetét, nem szemetelni.
De azért el tudok képzelni olyan esetet, mikor az ember otthagy a természetben bizonyos nehezebben lebomló dolgokat (papírt), már ha értitek.
A Sátoraljaújhelyi Máv-szállás az milyen?Azt hiszem asciimo ajánlotta,lehetne kicsit bővebben?Milyen a környéke,(kocsi ott állna pár napot),milyenek a szobák...stb.Mert logisztikailag az lenne a legjobb.
Bizonyíték kell ide nem ígéret!Minek annyi vizet kipacsálni mikor egy kis Qld Spice is elég!:-) (De azért a melegvizes fürdő se kutya!)
Még a jómúltkori zempléni szálláskeresés kapcsán kérdezném,mert közeleg a túra:Hollóházán van jó szállás esetleg?Most azt nézegetem,még nem döntöttem el hol aludjunk 3-at.
No igen, a szappan az érzékeny pontja ennek az eljárásnak. Mert a jóérzés azt diktálja, hogy patakba ne kerüljön belőle, se tavacskába. Igénytelenebb erdő talaját e tekintetben nem sajnálom annyira. Természetes vízben való fürdéskor csak jelzésszerűen szoktam használni a szappant, de megesett már, hogy a tavacskából vett vizet valamivel odébb rendes szappanos zuhanyzásra használtam fel, aztán meg persze csobbantam is egy nagyot. Mert számomra ez az est fénypontja, és amíg bírom, így csinálom. (Nyáron nem szoktam este főzni.)
Ezzel persze nem akarom leminősíteni a kultúrszállást és az általa nyújtott kényelmi szolgáltatásokat: itt arról a minimumról beszélek, ami másnap az emberek közé menéshez kell. És persze hogy éjjel ne ragadjak oda a matrachoz, mert az tényleg nem jó érzés.
Ó, én csak a témához akartam kapcsolni a mondanivalómat, és a tiédnek a tárgya volt a legközelebb ahhoz, amit hozzátettem a közöshöz.
A három liter mosdóvíz már tényleg mindenre elég, és alkalmanként sokkal kevesebb is tűrhető érzést nyújt. Egy ízben kb. fél literből sikerült megoldanom a zuhanyzást, miután a sötétben biciklistül beleestem egy hirtelen megnyílt homokos süllyesztőbe a táborhely közelében, majd a táskám tartalmát a tíz körmömmel kellett előhalásznom a gödör fenekéről...
Az infúziós zacskót még nem próbáltam ki: eredetileg egy ötliteres összehajtható vizesballont akartam vinni, ami ugyanazt tudja - de nem lett meg.
