Lassan elér a Cassini-Huygens szonda a Szaturnuszhoz.
Elevenítsük fel az eddig történteket:
LLAUNCH DATE: 15-Oct-1997 08:43 UT
MISSION END: Cassini Orbiter mission duration at Saturn is four years.
LAUNCH VEHICLE: Titan-IVB/Centaur
LAUNCH MASS: 319 kg
MISSION PHASE: Cruise to Saturn
ORBIT:
To reach Saturn, Cassini/Huygens used a series of gravity-assist manoeuvres, with the following swingbys:
27 April 1998 - Venus
24 June 1999 - Venus
18 August 1999 - Earth
30 December 2000 - Jupiter
Hét éves utazás után éri el tehát a Szaturnuszt.
cikkek:
http://fu.web.elte.hu/irasok/ttt-04.html
"TTK-s Nyúz XXIII/4, 2001. október 10.
Cassini-misszió a Szaturnuszra
Apró évforduló lesz mostanában. Sokan talán már nem emlékeznek rá, de másfél héttel a 8-ik Tortúra után (Az Idő Urai), 1997. október 15-én a floridai Cape Canaveral légitámaszpontról egy egészséges méretű (azaz a lehető legnagyobb) Titan IVB/Centaur rakétarendszer hátán elindult a Cassini űrszonda, hogy 2004-ben meglátogassa Cassini és Huygens csillagászati megfigyelőtevékenységének egyik kedvenc tárgyát, a Szaturnuszt. (Christian Huygens fedezte fel a XVII. században a bolygó gyűrűjét és a legnagyobb holdját, Gian Domenico Cassini az egyik rést a gyűrűn és négy másik holdat.)
Szóval a távoli Szaturnuszt. Bizony, azt a bolygót, amelyet eddig csak a Pioneer 11 (1979-ben), és a Voyager I és II (1980/81-ben) látogatott meg, azok is csak rövid ideig figyelhették, miközben elhaladtak mellette. A Cassini viszont legalább négy éven át fog keringeni ebben a rendszerben, megfigyelve a Szaturnuszt, gyűrűrendszerét, a gyűrűk között keringő kis holdacskákat és a távolabbi jeges holdakat, melyek önmagukban is számos érdekességet tartogatnak. Továbbá a Naprendszer második legnagyobb, és egyetlen számottevő légkörrel rendelkező holdját, az 5150 km átmérőjű Titánt is alaposan szemügyre veszi, amelyről egyébként azt gondolják, hogy emlékeztet a Földön valaha volt ősi környezetre, melyben a nitrogén után a leggyakoribb összetevő a metán, amely akár tavakat, óceánokat, esőfelhőket is alkothat.
Mindehhez talán a valaha volt legkomplexebb űrszondát sikerült létrehozni, számtalan új technikát bezsúfolva a hét méter magas, négy méter széles, 2,5 tonnás, üzemanyaggal együtt 5,6 tonnás, így a valaha indított második legnagyobb szerkezetbe. A különösen távolra irányuló és hosszan tartó, komplex feladat számos nehézséget jelent. A "gyors" és takarékos utazás érdekében négy gravitációs hintamanőverrel juttatják célba (Vénusz-Vénusz-Föld-Jupiter). Míg a Vénusz közelében a Nap hőjétől kell óvni a műszereket (ezt többnyire a négy méter átmérőjű antenna árnyéka biztosítja), addig a távoli és hideg Szaturnusznál már olyan kevés a napfény, hogy a hagyományos napelemek nem lennének praktikusak, helyette három megbízható radioizotópos generátor termeli az áramot. A fedélzeti számítógépnek is igen okosnak kell lennie, mert a nagy távolságból közel másfél óra, míg a Földre érnek a Cassini jelei, így gyors közvetlen beavatkozásra semmilyen helyzetben sincs lehetőség. Egyébként a szoftvereket még most is fejlesztik, nem véletlen, hogy ebben a pillanatban is világszerte 4300 ember dolgozik a Cassini misszió részletein. A kommunikációs hálózat, a Deep Space Network 34 és 70 méter átmérőjű madridi, kaliforniai és ausztráliai antennáiból áll, de felmerült újak építésének az ötlete is.
Tavaly szilveszterkor a Jupiter mellett elhaladva már számos megfigyelést végzett (karöltve a '95 óta ott keringő Galileo szondával), a most következő hosszabb szabadidőt pedig gravitációs hullámok után való kutatással tölti. Amint közeledik majd a végcélhoz, először a különleges, visszafele keringő Phoebe holdat közelíti meg (ilyen - valószínűleg befogott - égitestet még sohasem vizsgáltak közelről). Ezután egészen közel, 20 000 km-re kerül a 120 000 km átmérőjű Szaturnuszhoz, annyira, hogy a gyűrűk síkját két gyűrű közötti résben keresztezi, majd addig fékez, amíg orbitális pályára áll a bolygó körül. Innentől négy éven át vizsgálja a legalább tizenhét szatellitből álló rendszert, a legnagyobb hold, a Titán gravitációját kihasználva meglátogatja majd a nagyobbakat (Rhea, Dione, Tethys, Enceladus, Iapetus, Mimas). Felsorolni is nehéz, hányféle műszert visz magával, alapvető célja mindenesetre a Szaturnusz vizsgálatán kívül a holdak kialakulásának és fejlődésének megértése, illetve a holdak és a gyűrűrendszer kapcsolatának kiderítése, hogy van-e anyagáramlás köztük, és van-e több hold a gyűrűk között.
Végül pedig itt van a Titán, amire annyira kíváncsiak vagyunk, és aminek a felszínét ennek ellenére a földinél vastagabb, átlátszatlan sárga légkör takarja el előlünk. A Cassini azonban nemcsak két ccd kamerájával, radarral és spektrométerrel, UV és infravörös műszerekkel próbál többet megtudni, hanem ott lapul méhében az Európai Űrügynökség Huygens névre keresztelt leszállóegysége is. Valamikor 2005. januárban Huygens (miután a Cassini kicsit előmelegítette), leválik majd a Cassiniról, és 22 napig mozdulatlanul úszik a semmiben a Titán felé (eredetileg 2004-ben, de a pályát módosították, amikor kiderült, hogy a gyors leereszkedésnél a Doppler-eltolódás miatt a Cassini nem észlelné a Huygens jeleit). Egy remélhetőleg pontosan beállított időzítő 15 perccel a Titán légköréhez érkezés előtt bekapcsolja, hogy műszerei elkezdjék az adatokat sugározni. A légkörön két és fél óra alatt halad át, három különböző fékezőernyő segítségével, de még így is olyan gyorsan, hogy a tányér alakú alsó oldalon elhelyezett, az Aerospatiale cég által fejlesztett AQ60 nevű hőálló csempék előtt 12 000 °C fokra hevül majd a levegő - ugyanakkor a belső hőmérséklet nem nőhet 150 °C fölé. A fékezés közben 16 g-t kell kibírnia a szerkezetnek. A Huygens talajt érés után még legalább három percig él majd, miközben két antenna segítségével mérési eredményeit a Cassininek felsugározza, amely ezután nagy antennáját a Föld fele fordítja, hogy továbbítsa az adatokat."
http://supernova.hu/bolygo/cassini/helyzet.html
"Cassini-helyzetjelentések
1999. augusztus 21.
A Cassini sikeres elrepülése a Föld mellett
Augusztus 18-án hazai idő szerint 5.28-kor a Szaturnuszhoz tartó Cassini-űrszonda sikeresen végrehajtotta azt a pályamódosító manővert, amelynek segítségével újabb jelentős sebességnövekedésre tett szert. Megnyugodhatnak az atomenergia felhasználását ellenző aktivisták is.
A Cassini a NASA utolsó nagy, drága bolygókutató űrszondája (újabban már az "olcsóbban, gyorsabban, jobban" szemléletet részesítik előnyben, sok kis költségvetésű szerkezet készítésével). A ráfordított munkaórák száma összevethető a Kheopsz-piramis építésére fordított munkaórák számával. A kb. másfél milliárd dolláros szerkezetet 1997-ben indították Floridából, s 2004 júliusában érkezik meg célpontjához, a Szaturnuszhoz. Ez minden idők legjobban felszerelt szondája: fedélzetén 12 csúcstechnológiájú műszert helyeztek el, amelyből kettőnek magyar vonatkozása is van.
A Cassini Szaturnuszhoz vezető útja igen bonyolult, mivel úgynevezett gravitációs lendítéseket ("hintamanővereket") használnak sebességének növeléséhez. Ennek lényege, hogy egy bolygó melletti elrepüléskor a szonda "megcsapolja" annak gravitációs energiáját, miáltal az égitest keringési sebessége minimálisan csökken, viszont a nála jóval kisebb tömegű szonda jelentősen felgyorsul. E manőverek nélkül csak sokkal később és jóval több üzemanyaggal lehetne célba érni.
Az út során összesen 4 gravitációs lendítést terveztek - kétszer a Vénusz, egyszer Föld, egyszer Jupiter mellett. A Vénusz melletti lendítések már korábban megtörténtek (a második június 24-én), most pedig a Föld melletti elrepülés zajlott le. 9 tudományos műszert kapcsoltak be, hogy adatokat gyűjtsenek otthonunkról, s fotók is készültek (ezek feldolgozása a napokban megtörténik). A Föld 5,5 km/s-os sebességnövekedést adott a szondának (ez 19.800 km/órát jelent). Maximális közelítésekor 1171 km-es magasságban repült át a Csendes-óceán délkeleti része felett, ahonnét a szigetekről látni is lehetett.
A Cassini Föld melletti manővere már korábban is a környezetvédők komoly tiltakozását váltotta ki. Ennek oka, hogy a szonda elektromos energiája egy mini-atomreaktorból származik, amelyben kb. 30 kg radioaktív plutónium van. Az atomenergia felhasználását ellenző aktivisták attól tartottak, hogy a szerkezet lezuhanhat, vagy összeütközhet egy Föld körül keringő műholddal, s így a sugárzó anyag a felszínre juthat. A Cassini-t nem lehetett napelemekkel felszerelni, mivel a Szaturnusz távolságában - ahol a napsugárzás már nem elég erős - ez a módszer nem szolgáltatott volna megfelelő mennyiségű energiát.
A baleset esélye igen csekély volt (kb. egy a millióhoz), de most már mindenki megnyugodhat. A repülésirányítók szerint a szonda nagyszerű állapotban van, s folytatja útját a Jupiter felé, amely 2000. december 30-án fogja megadni számára az utolsó nagy lökést a Szaturnuszhoz vezető úton.
A küldetés fő célja a Szaturnusz légkörének, mágneses terének, gyűrű- és holdrendszerének vizsgálata. Az egyik legizgalmasabb célpont a bolygó legnagyobb kísérője, a Titan. E hatalmas hold barnás-narancssárgás, nitrogénből, metánból és más szerves vegyületekből álló légköre fagyott felszínt rejt, amelyen talán metánsziklák merülnek folyékony etán-óceánba. Az itt végbemenő kémiai folyamatok tanulmányozásával talán a korai Föld kémiai evolúciójába nyerhetünk bepillantást.
1999. június 25.
Újabb sikeres gravitációs lendítés a Vénusz mellett
1999. június 24-én (UT szerint este 8.30-kor) a Cassini-urszonda sikeresen befejezte újabb pályamódosító manoverét, melynek során másodszor vette igénybe a Vénusz gravitációs mezejét. Amint azt eltervezték, a Cassini 600 km-re közelítette meg a Vénuszt, s a bolygó gravitációs erejét kihasználva sebességnövekedésre tett szert. A manovernek tudományos eredményei is lesznek, mivel a közeli elrepülés alatt a szonda különféle méréseket végzett. Ezek kiértékelése rövidesen várható.
A Cassini 1997-es indítása óta kiváló állapotnak örvend. Az út során összesen 4 gravitációs lendítést terveztek, ebbol ketto (mindkét esetben a Vénusz mellett) már megvalósult. A következo lökést idén augusztusban a Földtol fogja megkapni a szonda, majd a Szaturnuszhoz vezeto pálya eléréshez a Jupiter segítségére lesz szükség 2000. decemberében.
E manoverek nélkül képtelenség lenne olyan sebességet elérni, amellyel megközelíthetoek lennének a külso bolygók. A Cassini 2004 júliusának elején érkezik meg a Szaturnuszhoz."
http://supernova.hu/ujhirek/99szep/cassini/index.htm
"A Cassini első képei!
Első ízben tesztelték élesben a Cassini-űrszonda kamerarendszerét, amely arra hivatott, hogy 2004-től kezdve szenzációs képekkel kápráztasson el bennünket a Szaturnuszról, továbbá a bolygó gyűrűjéről és holdjairól. A próba nagyszerűen sikerült, bár a célpont most csak a Hold volt, amelyet augusztus 17-ei, Föld melletti elrepülésekor vett szemügyre a szonda (lásd korábbi cikkünket). A fekete-fehér képekből rövid animációkat is összeállítottak a NASA szakemberei.
A képek 234.000 km-es távolságból készültek, kb. 80 perccel a szonda legnagyobb földközelsége előtt. A jól ismert célpont fényképezése a kamerarendszer kalibrációját szolgálta (a Földről nem készítettek felvételeket, illetve ezt nem is tervezték).
A Szaturnusz rendszerében a műszer faladata a légköri villámok, a felhőréteg, a Titan légkörének és felszínének, az apró jeges holdaknak és természetesen a szépséges gyűrűrendszernek a fényképezése lesz. Reméljük, hogy hasonlóan jó minőséggel végzi majd a munkát."
http://supernova.hu/bolygo/cassini/ossze.html
"Küldetés a Szaturnuszhoz - a Cassini-űrszonda
- rövid összefoglaló -
A Cassini-küldetés nemzetközi vállalkozás: a NASA, az ESA (Európai Űrügynökség), az ASI (Olasz Űrügynökség), továbbá számos különböző európai akadémia és ipari cég vesz részt benne. A küldetést a NASA Sugárhajtás Laboratóriuma (JPL) irányítja. A szonda tudományos műszerek igen bonyolult együttesét viszi magával: ez minden idők legjobban felszerelt szondája. 27 féle tudományos megfigyelést végez.
A Cassini az utolsó drága szonda (kb. 1 milliárd amerikai dollár). A ráfordított munkaórák száma összevethető a Kheopsz-piramis építésére fordított munkaórák számával.
2004-2008 között működik. A szondától várt adatok egy 2400 kötetes Encyclopedia Britannica-nak felel meg (többek között 300 ezer kép elkészítése is cél).
Vizsgált objektumok: Szaturnusz, Titan, más jeges holdak
A szerkezet egy keringő egységből (5300 kg) és az ESA Huygens nevű Titan-szondájából (2,7 méteres átmérő, 350 kg) áll.
A szonda névadója: Jean Dominique Cassini francia-olasz csillagász, aki a XVII. században felfedezte a legnagyobb rést a gyűrűben (Cassini-rés), továbbá a Iapetus, Rhea, Dione és Tethys holdakat. A Titan-szondát Christiaan Huygens holland csillagászról nevezték el. 1655-ben ő fedezte fel a Titánt, majd 1659-ben elsőként jött rá, hogy a Galilei által mellékbolygóknak hitt alakzatok valójában a bolygó gyűrűi.
A repülés
Indítás: kétszer elhalasztva (1997. október 06. és 13.), majd október 15-én, 04.43-kor történt (keleti parti idő, USA)
Érkezés a Szaturnuszhoz: 2004 júliusában.
Pálya: 4 gravitációs lendítés (2-szer Vénusz, 1-szer Föld, 1-szer Jupiter); a Jupitertől már bekapcsolnak a műszerek.
A Titánnal 33-szor találkozik, ez egyenlítőiről polárisra módosítja a Szaturnusz körüli pályát (enélkül ehhez a művelethez 3 millió liter üzemanyag kellene!)
A Cassini műszerei
Cassini Plasma Spectrometer - a plazma tanulmányozása a Szaturnusz mágneses terében és a mágneses tér mellett
Composite Infrared Spectrometer - a Szaturnusz, a gyűrűk és a holdak hőmérsékletének és összetételének tanulmányozása
Cosmis Dust Analyzer - a jég és porszemcsék tanulmányozása a Szaturnusz rendszerében és annak környékén
Dual Technique Magnetometer - a Szaturnusz mágneses terének vizsgálata, továbbá a mágneses tér gyűrűkkel és holdakkal való kölcsönhatásának tanulmányozása.
Imaging Science Subsystem - képek készítése a látható, a közeli ultraibolya és a közeli infravörös tartományban
Ion and Neutral Mass Spectrometer - a Szaturnusz légkörének és ionoszférájának, a Titan légkörének és a jeges holdaknak tanulmányozása
Magnetospheric Imaging Instrument - a Szaturnusz mágneses terében és a mágneses tér környezetében lévő, elektromosan töltött részecskék fényképezése
Titan Radar - a Titan térképének elkészítése, a magassági viszonyok megállapítása
Radio and Plasma Wave Science - a plazmahullámok, a természetes rádiókisugárzás és a por vizsgálata
Radio Science Subsystem - gravitációs hullámok keresése, a légkör szerkezetének kutatása és tömegének megmérése
Ultraviolet Imaging Spectrograph - a légkör és a gyűrűk szerkezetének, összetételének és kémiájának kutatása
Visual and Infrared Mapping Spectrometer - a szilárd felszínek, a légkörök és a gyűrűk kémiai összetevőinek azonosítása
Magyar részvétel
2 műszer földi ellenőrzésének kifejlesztését vállaltuk (ezen kívűl teszteltük, kalibráltuk, fejlesztettük is őket): magnetométer és a Cassini Plasma Spectometer (plazmarészecske detektáló készülék). Ez kb. 100 ezer dollárunkba került, cserébe a két műszer teljes adatait megkapjuk!
A küldetés célja
A Szaturnusz légkörének, mágneses terének, gyűrű- és holdrendszerének vizsgálata.
Az egyik legizgalmasabb feladat a Titan vizsgálata. E hatalmas hold barnás-narancssárgás, nitrogénből, metánból és más szerves vegyületekből álló légköre fagyott felszínt rejt, amelyen talán metánsziklák merülnek folyékony etánóceánba. Az itt végbemenő kémiai folyamatok tanulmányozásával talán a prekambriumi Föld kémiai evolúciójába nyerhetünk bepillantást.
A számos várható tudományos felfedezés (a Naprendszer ősi állapota, a földi élet születésének körülményei) és a nemzetközi együttműködés tapasztalatai mellett kíváncsian várjuk az új technikai berendezések vizsgázását is. Ilyenek az új nagy teljesítményű chip, a mozgó alkatrész nélküli giroszkópok stb.
A Cassininek „feltett” kérdések
Szaturnusz
Milyen a légkör összetétele a felhőréteg teteje alatt?
Hogyan születnek és halnak el a viharok?
Miben különböznek a sarki területek az egyenlítői régióktól?
Milyen a bolygó belső felépítése?
Titan
Milyen a felszín?
Vannak-e tavak, óceánok, folyók?
Esik-e az eső?
Milyen irányú szelek fújnak?
Mennyi napsugárzás éri a felszínt?
Kialakulhat-e valaha élet?
Gyűrűk
A jeges részecskéken kívűl milyen anyagok építik fel a gyűrűket?
Mekkorák a gyűrűket felépítő részecskék?
Hogyan formálódnak és változnak a gyűrűk?
Vannak-e még a gyűrűbe rejtett holdak?
Jeges holdak
Mi ezeknek a holdaknak a története?
Valóban befogott hold-e a Phoebe?
Mi az oka annak, hogy a Iapetus egyik oldala sötét, a másik pedig világos?
Miért rendelkezik néhány hold ugyanolyan pályával?
Megnetoszféra
Milyen részecskék estek a mágneses tér csapdájába?
Változik-e időben a mágneses tér?
Milyen kihatással van a gyűrűkre és a holdakra?
Mit árul el számunkra a Szaturnusz belsejéről?
2004 és 2008 között talán valamennyire választ kaphatunk."
Magyar műszerek a Cassinin:
"A CASSINI A SZATURNUSZRA TART
Magyar Hírlap, 1997. október 16.
Felbocsátották tegnap, szerdán, közép-európai idõ szerint 10 óra 43 pereckor a Cassini ûrszondát. Mintegy hét év múlva éri el a távoli bolygót. Az eredeti indulási idõpont hétfõ lett volna, de a rossz idõjárás miatt a NASA (amerikai ûrhivatal) halasztott. A Szaturnusz expedíció elõkészületeiben összese 16 európai ország kutatói vettek részt, köztük mi, magyarok is.
A KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet fizikusai és mérnökei két kísérlet elõkészítésén dolgoztak. A Szaturnuszhoz érve a szonda két részre válik. A Cassini orbiter 2004 és 2008 között a bolygó körül 12 mûszerrendszerrel vizsgálja a Szaturnuszt és környezetét, az ESA fõvállalkozásával készült Huygens szonda pedig ejtõernyõvel leereszkedik a bolygó Titán nevû holdjának a légkörébe. A kétemelet magas ûrrobot a nagy ûrmissziók közé tartozik, ilyen sokféle mûszerrel még sohasem vizsgáltak egyetlen bolygót sem. A Szaturnusznak és környezetének megismerésén túl a vizsgálatok olyan kérdések megválaszolásához is adnak adalékot, mint a Naprendszer keletkezése vagy a földi élet kialakulásának a feltételei.
A program névadója, Jean-Dominique Cassini olasz születésû francia csillagász (1625 - 1712) fedezte fel a Szaturnusz négy nagy holdját és a gyûrûk közti sötét térközt, a ma a nevét viselõ rést. Christian Huygens (1629 - 1695) holland matematikus, csillagász és fizikus fedezte fel 1655-ben a Titán holdat, késõbb megállapította, hogy amit Galileo korábban holdaknak látott, az valójában gyûrûrendszer a bolygó körül. Huygens nevéhez fûzõdik még egyebek mellett a fény hullámelméletének a megalkotása és az ingaóra feltalálása is.
A Titánt az eddigi ismeretek alapján az õsi Földhöz hasonlónak tartják. Nitrogénben gazdag légkörében szerves molekula tartalmú pára fedi el a felszínt a távcsövek elõl. A szerves molekulák a légkörbõl lejutnak a felszínre, így történhetett ez a Föld ifjúkorában is, a földi élet kialakulásakor. A leszálló egység mintát vesz a Titán légkörébõl és azt azonnal elemzi, meghatározza az összetételét, vizsgálja az elemi összetétel változását a felszín feletti magasság függvényében. Méri a szelek sebességét, irányát, a hõmérsékletet. Mai ismereteink szûkösségét mutatja, hogy semmi biztosat nem tudunk a felszínrõl, a felszín lehet szilárd, alkothatja jég vagy kõzet, vagy nem túl mély tenger borítja, amelynek anyaga folyékony etán vagy metán. Évmilliárdok alatt az összetett szerves molekulákból mély, barnás-narancsos iszapos üledék is kialakulhatott. A Huygens szonda a felszínrõl is küld majd jelentést észleléseirõl. A leereszkedés idõtartamát maximum két és fél órára becsülik, és a remények szerint legalább 3 percig, de talán félóráig is, mûködni fognak a felszínen is a mûszerek. A Titánt a Szaturnusz körül keringõ egység, a Cassini orbiter is vizsgálja, radarrral deríti fel az optikai eszközökkel nem vizsgálható felszín alakzatait. Ez a módszer már nagyon jól bevált a Föld és Vénusz vizsgálatánál.
A Szaturnusz légkörét nagy pontossággal deríti majd fel az orbiter, nemcsak az elemi összetételt, hanem a gyakoribb elemek izotópösszetételét is megállapítja. Vizsgálja az ionoszférát, a szelek sebességét és irányát, a bolygó mágneses terét, a részecskeáramlásokat, valamennyi jelenség rövid és hosszúidejû változásait. Adatokat gyûjt a villámlásról, kapcsolatot keres a villámlás és a korábban már megfigyelt rádióhullámhosszú jelek között. Fontos része a vizsgálatoknak a gyûrûk közeli tanulmányozása. Az 1980-ban ill 81-ben arra járt Voyager-1 és -2 szondák képeibõl tudjuk, hogy a gyûrûk sokezer egyedi gyûrûbõl összeálló rendszerek. Elsõsorban jégrészecskékbõl állnak, méretük a kristálycukor szemcsenagyságtól a házméretig terjed, a színek változása arra utal, hogy közetanyagok is vannak a gyûrûkben. A Voyager szondák rövid idõ alatt sok máig megmagyarázatlan jelenségrõl adtak hírt: hullámjelenségek, kisebb-nagyobb hasadékok, anyagcsomósodások, holdkezdemények vannak a gyûrûkben. Ma nyitott kérdés a gyûrûk eredete, vajon a Szaturnusz kialakulása idejébõl való maradványok vagy üstökösök, meteorok által szétvert egykori holdak törmelékei-e. A korong alakú rendszer részleteinek tanulmányozása segíthet a hasonló módon kialakult Naprendszer vagy még nagyobb korongok, pl. a Tejútrendszer keletkezésének a megértésében. A Cassini szonda vizsgálatai idején éppen jó szögbõl világítja majd meg a Nap a gyûrûket, ezt is figyelembe véve idõzítették az expedíciót.
A Szaturnusz jégholdjai közül különösen érdekes az Enceladus, amely vízjégbõl áll és nagyon kevés becsapódási kréter látható a felszínén. Lehet, hogy valamilyen belsõ hõforrásból gejzírszerûen feltörõ áramlás olvasztja meg a jeget és tüneteti el a becsapódások nyomát. Az is lehet, hogy a vulkánkitörés-szerû folyamat révén jégtömbök lövõdnek ki, ezeket befogja a Szaturnusz gravitációs tere és részben belõlük keletkezhettek a gyûrûk. A Iapetus hold is részletes vizsgálatot érdemel egyedülálló tulajdonságai miatt, a hold egyik felét hószerûen fényes anyag, másik felét aszfaltfekete, a feltételezések szerint szerves anyag borítja.
Hosszan lehetne még folytatni a Cassini és a Huygens szondák feladatainak jegyzékét, mai ismereteink korlátozottságát, a valóban izgalmas megválaszolandó kérdések sorát. A sikeres rajt után most hosszú várakozás következik, a hatalmas szondára közel hét éves, 3,2 milliárd kilométeres bonyolult út vár.
MAGYAR MÛSZEREK A CASSININ
A Cassini orbiter 12 mûszerrendszerének egyike a CASP, a Cassini Plazma Spektrométer, amely három érzékelõvel méri a töltött részecskék energiáját, a plazma összetételét és ezek idõbeli változását. A mûszer különbözõ, részben önálló részeit amerikai, finn, francia, brit, norvég szakemberek tervezték és építették, a földi ellenõrzõ rendszer a magyarok mûve. Az ûrkutatásban, különösen az ilyen egyedi, megismételhetetlen feladatoknál alapkövetelmény a nagy megbízhatóság. Ez egyrészt jelenti az alkatrészek megbízhatóságát, másrészt a rendszer megbízható mûködését, az egyes részegységek zavartalan együttmûködését. Mindent ki kell próbálni, le kell ellenõrizni olyan körülmények között, amelyek a lehetõ legjobban hasonlítanak az ûrbeli viszonyokhoz. A magyar szakemberek a CASP spektrométer saját vezérlõegysége és a Cassini szonda központi, a részegységekkel és a földi irányítással kapcsolatot tartó központi számítógépe közti kapcsolatot szimulálták. Ezt a számítógépes ellenõrzõ rendszert használták a mûszer kifejlesztése, bemérése, tesztelése során és a tényleges mûködés éveiben is használják majd gyors adatfeldolgozásra. Hasonló, az elõbbinél némileg egyszerûbb földi ellenõrzõ rendszert készítettek az RMKI szakemberei a mágneses teret mérõ MAG nevû mûszerhez is. A Cassini ûrszonda tudományos és szolgálati, a mûködést biztosító rendszereinek a bonyolultságára jellemzõ, hogy 22 ezer pontot kötnek össze vezetékek, ezek összesített hossza 14 kilométer!
Jéki László "
Linkek:
Esa Huygens
Nasa Cassini-Huygens
