A.J. ChristiánA teljesség hangja/ könyvből/Szerelem /A teremtő hang/A szerelem lényege az élet,Titka a halál,Igazsága a hullámzás.A szerelem a csak az életben születik:Harsogásában féktelenül üzekedik,Csendjében lágyan sütkérezik.A szerelem csak az életben hal meg:A csalódásban hirtelen tűnik el,A meg szokásban lassan oszlik fel.Az életet csak a Szerelem szülheti,Mert minden kacajában élteti,Mert minden sóhajában dédelgeti,Az életet a Szerelem meg nem ölheti,Mert örökkön elfeledteti,Mert örökkön újrateremti.A szerelem valósága a halál titka,Mert minden csodája a halál fiaAz ismerkedő csók perzselése,A búcsú szó szárnyalása;Az első lehelet érintése,Az utolsó érintés szabadsága…A titok az, hogy véget ér,Az érték keserű méz,Mert a szépséget csak így hallhatod.Hallgass és figyelj:Aki volt szerelmes, az nem tudja,Aki néven nevezi, az csak mondja.Az érzést nem tudhatod, mertNem benned születik-Csak a szíved figyelmén is áthullámzik;Nem benned gyarapszik-Csak a lelked tisztábban hallatszik.A szerelemben nem adsz mást,Csak magadat-azért érthetetlen.
Weöres Sándor: A kimondhatatlan
Teljes bölcsesség a kőé s a meztelen léleké. A semit-sem-tudás azonos a mindent tudással.
Menj a fényhez, de ne kérdezz tőle semmit. Akinek nincs szüksége arra, hogy kérdezzen: közös a felelettel.
Mihelyt okosabb vagy bárkinél: ostobább vagy mindenkinél. Hogy okosabb legyen, ezt jogosan csak a mester teheti, aki”okosabb”-ságából eredő ostobaságával tisztában van s akinek részéről a tanítás alázat: a hallgató bölcset alárendeli a beszélő bolondnak.
Az igazság, mihelyt kimondtad: már nem igazság; legjobb esetben is csak gyarló megközelítése az igazságnak. A bölcs csak addig bölcs, ameddig hallgat; mihelyt megszólal, bolond, mert tápláló tudásának csak az emészthetetlen héját adhatja át."Ami ebbe a szerencsétlen héjba úgy-ahogy belefér: azt keresd, azt edd" - többet nem tehet.
Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod, önmagad mélyén kell rátalálnod.
WaltWhitman
Sasok szerelmi harca
Folyó partján haladva (reggeli sétán), a légben hirtelen elfojtott zaj, sasok szerelmi harca, süvöltő, párzó egyesülés, fönt a magasban, begörbített, markoló karmok, vad, élő, pergő kerék, négy csapdosó szárny, két csőr örvénylő, eggyéforrt tömege, bukó, lengő, kettős hurkokban, gyors zuhanással, de a folyó felett, a pár, mely mégis egy, megáll, egyetlen mozdulatlan pillanat, majd engednek a karmok, s már újra szállnak fel, lassú csapásokkal, szétválva, s más-más utat követnek.
(Vámosi Pál)
Aki nem hajolt még alvó terhes asszony hasára a lélegzetét is visszafojtva mintha szélben hajolna egy szál tenyérrel óvott gyufára hogy hallja az elrejtett magzati óra ketyegését az nem tudja még hogy lehet beszélgetni nagy messzeségből bárkivel szavak nélkül hangtalanul a csönd szorgalmas örvényével a csönd hangyalábú örökmozgó vonulataival
Valami édes sugalom, Szép emlék bujkál szívemben; Hogy honnét támadt, nem tudom, S hogy mi volt, azt is elfeledtem. Talán egy nyári délelőtt parányi szívben kicsi gondok – ültünk az erdőszéli lombok árnyában, gyermek-szeretők; a szirt forrása hűsen omlott, rigó rikkant és elrepült, szívemben boldog béke zsongott, néma szádon meg mosoly ült, és zölden csillogott a rét. – Ha nem lepné a messzi múlt rég, ha valahogy visszajutnék, ki tudja! Nem ott vár-e még...
Szavaim lágy, kecses, igéző mondatot alkotnak, s te bűvölten hallgatod, miközben lágyan átkarollak.
Mint lágy tánc, úgy keringnek körötted a szép szavak, s előtted, te csillagszemű lény, mélyen meghajolnak. Szavaim lágy, kecses, igéző mondatot alkotnak, s te bűvölten hallgatod, miközben lágyan átkarollak. Gyere, ritmusra mozdul végre a testünk, összeforrva ketten együvé leszünk, a teremben a zene halkan duruzsol, s mi ringunk rá, bennünk csend...
valaki gondol egyet felgöngyölíti a végtelent és az egészet átköti egy galaxissal mire eltűnik az égbolt megszűnik a körbe-körbe a folyton előre hazugság lesz kettétörik minden biciklikerék és mint papírfecni szakad szét a csend
"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyét kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet és kevés embert. De az aztán Ember legyen!"
(Fekete István)
hiszem hogy van a Naprendszeren túl egy fordított világ ahol nem foszilia a szeretet és nem gázolnak az emberek a sárban fekvőn át ott az önzés ismeretlen az érdek pedig közös és magad vagy a legfőbb hatalom önmagad fölött
Ha mennem kell, magammal sokat vinnék, Az egész édes, megszokott világot, Rámástul sok, sok kedves drága képet És egy pár szál préselt virágot, Vinnék sok írást, magamét meg másét, Sok holt betűbe zárt eleven lelket, S hogy mindenütt nyomomba szálljanak; Megüzenem a hulló leveleknek. Vinném az erdőt, hol örökké jártam, Hintám, amelyen legelőször szálltam, A keszkenőm, mivel rossz másba sírni, A tollam, mert nem tudok mással írni, Vinném a házunk, mely hátamra nőtt, Az utca kövét küszöbünk előtt! Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék! Én Istenem, mi minden futna át Gyötrődő lelkem alagútjain – Olvasgatnám az ablakok sorát, Simogatnám a fecskefészkeket, S magamba szívnék minden verkliszót, Mint bűbájos, mennyei éneket... Utánam honvággyal tekintenének Az ajtók mind és mind a pitvarok, Szeretnék mindent, mindent magammal vinni – És mindent itt hagyok.
Szerető szóért könyörögve, egyszer, ha visszatérek: kolduló eretnek, szeretni fognak, akik most szeretnek?
Ha lelkemen majd nagy sebek fakadnak, s hitetlenebb leszek, mint bármikor: a barátaim barátok maradnak?
Ha harcban járok, s véres lesz a lelkem, villám szakad, és mennydörög felettem, ha kitagad az ég, s a földön életemet Isten-tagadva töltöm, és átkokat szór rám a félvilág:
vajjon, ha akkor visszatérek, megismernek ezek a régi fák?
Úgy tégy,mintha örökig élnél, úgy folytasd minden dolgodat, mintha már semmitől se félnél, az elmúlás se riogat... Mert nem lehet fölérni ésszel, hogy jön a Perc! s mindent bevégzel... megszűnsz létezni, nem leszel! Mintha sohase lettél volna... s ez lenne minden élők sorsa?!
Ne gondolj erre, nem szabad! Csak folytasd minden dolgodat. Úgy tégy, mintha örökig élnél! Hinned is kell, hogy így igaz Megérik majd munkád gyümölcse, kertedből kipusztul a gaz... Teremtő zápor hull a földre, jogod van fényre és örömre...
Weöres Sándor - A célról
Mit bánom én, hogy érdemes vagy céltalan a dolgom? Patak vagyok: kérdjem-e, hogy habomat hova hordom?
Harcolok: nem tudom, kiért és nem tudom, ki ellen. Nem kell ismernem célomat, Mert célom ismer engem.
Octavio Paz Két test
Két összesímuló test van hogy két lomha hullám s az éj az óceán.
Két összesímuló test van hogy két puszta szirt és az éj sivatag.
Két összesímuló test van hogy két vén gyökér mely belemélyed az éjbe.
Két összesímuló test van hogy két mennydörgés és a villámlás az éj.
Két összesímuló test két csillag mely lefut az üres ég alá.
Szeretem nézni az izzó hajnalokat, mikor a lángfelhők alatt a táj kigyúl, hallgatni, mint rikolt egy korai vonat, míg elül a hangja, s a pillanatba fúl.
Ahogy a vén háztetők narancsba bújnak, s arany fény feszül a város homlokára, íze, s illata lesz az ébredő mának, mikor a világ a virradatot várja.
És szeretem nézni az alkony parazsát, ahogy hamvad a táj a lángfelhők alatt. A szökevény napot az est öleli át, s a hegyek lábainál bíbor fény fakad.
Életre lobbannak a kandeláberek, s míg sárga szemük a parkokat vigyázza, hozzám bújik az éj, mint árva kisgyerek, ki minden nőben az édesanyát látja.
A.J. Christián
A teljesség hangja/ könyvből/
Szerelem
/A teremtő hang/
A szerelem lényege az élet,
Titka a halál,
Igazsága a hullámzás.
A szerelem a csak az életben születik:
Harsogásában féktelenül üzekedik,
Csendjében lágyan sütkérezik.
A szerelem csak az életben hal meg:
A csalódásban hirtelen tűnik el,
A meg szokásban lassan oszlik fel.
Az életet csak a Szerelem szülheti,
Mert minden kacajában élteti,
Mert minden sóhajában dédelgeti,
Az életet a Szerelem meg nem ölheti,
Mert örökkön elfeledteti,
Mert örökkön újrateremti.
A szerelem valósága a halál titka,
Mert minden csodája a halál fia
Az ismerkedő csók perzselése,
A búcsú szó szárnyalása;
Az első lehelet érintése,
Az utolsó érintés szabadsága…
A titok az, hogy véget ér,
Az érték keserű méz,
Mert a szépséget csak így hallhatod.
Hallgass és figyelj:
Aki volt szerelmes, az nem tudja,
Aki néven nevezi, az csak mondja.
Az érzést nem tudhatod, mert
Nem benned születik-
Csak a szíved figyelmén is áthullámzik;
Nem benned gyarapszik-
Csak a lelked tisztábban hallatszik.
A szerelemben nem adsz mást,
Csak magadat-azért érthetetlen.
Kellemes szép délutámt kívánok Mindenkinek ! : ))
Lauer Gábor 
Vajda János
Babits Mihály
Octavio Paz
Kellemes szép estét kívánok Mindenkinek ! : ))
Gámentzy Eduárd:
Soós Gábor:
