Ki dolgozik, ki nem: az a helyzet, hogy ez nem is annyira vicces, mint amilyennek látszik.
Egyébként ez nagyon jó írás, és nagyon tetszett! Sajnos tele van igazsággal!
Oltás: most pénteken sikerült beoltatnom magam! Egyik karomba AB, másikba a P (P=cocabaci).
Akkora kálváriám volt vele, hogy csak na!
Nulladik állapot: sikerült kivárnom az orvost és végre van receptem!
Először: sikerült megverekednem - több patikában - az oltóanyagért.
Másodszor: valószínűleg annyit tartózkodtam a betegek között, hogy összeszedtem egy torokgyulladást.
Harmadszor: vissza az orvoshoz, de nem adták be az oltást, mert azt mondták beteg vagyok, ugye a torokgyulladás.
Negyedszer: két hétig én hűtöttem az oltóanyagot, majd gyógyultnak nyilvánítottam magam és mentem, hogy beadják végre.
Ötödször: nem volt rendelés! Köv. nap sem volt! Irány az ügyeletes orvosi rendelés.
Hatodszor: végre megkaptam! Betolakodtam egy kicsit, de hát ki bírta volna már cérnával beteg emberek között, akik szintén idegesek voltak, mert nem jött a doktornő, sokat kell várni, stb.stb.
Szóval most pénteken megkaptam. Nincs semmi bajom. Vígadok!
Az biztos igaz, hogy óriási bajok vannak az arányokkal....
Régebben terjengett körímélben az alábbi "vicc", (lehet, te is megkaptad valakitől) ami azért annyira nem is olyan nagyon vicces...
"Eleinte a kevés alvásra és sok stresszre fogtam, de most megleltem az igazi okát! Azért vagyok fáradt, mert túl sokat dolgozom. 10 millió lakosa van az országnak, ebből három és fél millió nyugdíjas, ami azt jelenti, hogy a maradék hat és fél milliónak kell megcsinálni az összes munkát. Hétszázezren tanulnak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5.8 millió emberre marad az összes munka. A dolgozókból nyolcszázezren a kormánynak dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5 milliónak kell megcsinálnia mindent. Fél millió embert alkalmaz a katonaság, ami azt jelenti, hogy maradt 4.5 millió ember, akikre az összes munka hárul. Vegyük azt az összes embert, aki a Parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben dolgozik, s megkapjuk azt a maradék másfél millió embert, akikre a tényleges munka elvégzése esik. Egy adott pillanatban háromszázezer ember fekszik kórházban, van táppénzen, hozzájuk jön a fél millió munkanélküli, s máris megkapjuk azt a valódi embermennyiséget, ami pontosan hétszázezer embert jelent - no, hát ennyinek kell elvégeznie minden munkát. Ja, most olvastam a legújabb statisztikákat : jelenleg 699 998 ember van börtönben, ami azt jelenti, hogy mindössze két emberre maradt minden munka - rád és rám. Márpedig te, barátom, éppen a számítógéped előtt ülsz és hülye vicceket olvasol..."
Ja! A mi korunkban mi már csak óvatosan duhajkodunk, mi...?:-))
Itt van mindjárt ez az újfajta influenza elleni védőoltás, ami óriási dilemmát okoz nekem. Hetek óta azon rágódok, hogy oltassak vagy ne oltassak? Legalább annyian ajánlották eddig, mint ahányan ellenezték. Úgy látom, ezügyben is kettészakadt az ország. Vannak hívők és vannak ellenzők.... Fogalmam sincs, mitévő legyek. Elsősorban nem is magam miatt, hanem a gyerek miatt aggódok. Te beoltattad magad?
10 millióból 3 millióan dolgoznak. Az a 3 millió - ki tudja - kettő vagy három munkahelyet is felvállal. Vagy lehet, hogy csak egyet, de az kitesz kettőt is.
Ez a 40-es szám arra jó, hogy tabularázát csináljunk. Mi a lényeges és fontos.
Bennem is érik egy váltás, de még nem merem meglépni, mert érzem a súlyát, mi van ha rossz döntést hozok.
Korábban nem voltam ilyen félős. Valamit elvesztettem a vagányságból... (vagy fiatalságból, ami tudjuk, hogy bolondság :) ).
Nikotinka, örülök, hogy túl vagy a nehézségeken!
Jó lenne, ha sokat írnál ide, vidámságot, örömöt hoznak a soraid, hidd el!
Örülök, hogy örülsz.:-) Én is örülök, hogy ismét visszakerültem ide és dumcsizhatok veletek egy kicsit. Azért örülök leginkább, mert ez azt jelenti, hogy kezd belém visszaszállani az élet vagy hogy is mondják ezt... Tudniillik pokoli nehéz 10 hónapon vagyok túl. Nem kívánom ezt az időszakot az ellenségemnek se, pedig van belőle egy-kettő. Igen, pont kettő. Tudniillik az történt, hogy túlságosan túlvállaltam magam, s három helyre is jártam dolgozni. Elmentem itthonról reggel fél nyolckor, s többnyire este nyolc után keveredtem haza. S nem ám csak hétköznap, hanem gyakran még hétvégén is. Példának okáért május 1-jén is dolgoztam....Gyanítom, az egész városban csak ketten dolgoztunk a munka ünnepén. Ahogy aztán teltek-múltak a végeláthatatlan napok, hetek, hónapok, egyszercsak azt vettem észre, hogy a fizetésnek se tudok már örülni, annyira belefásultam, belefáradtam, beleuntam az egész szar helyzetbe. Igaz, elkölteni sem tudtam a pénzt, mert még arra sem volt soha időm, hogy bemenjek a boltba egy kiló kenyérért... Talán ha egyszer-kétszer megajándékozhattam volna magam valami cicomasággal, vagy bármi csekélységgel, lehet boldogabb lettem volna, de így...? Meg aztán itthon is a feje tetejére állt minden és mindenki, a lakás folyamatosan romokban hevert, hisz soha semmire és senkire nem volt időm. Meg kedvem se. Az utóbbi időben már élni sem, s ezt tök komolyan mondom. De hála nekem, már túl vagyok rajta, mert a leghosszabb és legrosszabb melóhelyen október 1-től felmondtam, amit azóta se bánok egy cseppet sem, sőt tudom, hogy életem egyik legjobb döntése volt. Mókásan hangozhat, de tényleg olyan érzés, mintha a halál torkából szabadultam volna ki. S afelől is minden kétséget kizáróan meggyőződtem ezen kínos hónapok alatt, hogy tényleg nem minden a pénz. Sőt! Ezek után gondolom, gondolod, hogy gondolatban se volt sehol a 69-es topic...se....:-(
Azt hiszem, kezdem magam túltenni a 40-en!:-) Ma megkérdezte a lányom, hogy na, anya, milyen érzés 40 évesnek lenni? Hát, mondom neki, ma is élek, ma is megvan mindkét kezem, lábam, tehát semmiben sem különbözik a 39-től.:-)
AHOJ! De örülök, hogy előkerültél! Már csudára hiányzott az írásod, TE! :)
Tök szép írást találtál!!!
Már két nap elmúlt, kicsit jobban érzed magad a shock-hatás után? :)
Ha hiszitek, ha nem, én nem tudom feldolgozni. Valami megakadt bennem, mint bakeliten a tű. És csak halkan súgom hozzá, hogy két hónap múlva meg már 41 leszek! Bruhaha! :(
Csak úgy, pusztán kíváncsiságból az imént beírtam a keresőbe, hogy 40 éves lettem, mit tegyek? Na, nem azért, mintha be tudnám folyásolni az éveim múlását, hanem tényleg csak úgy pusztán kíváncsiságból, hogy hátha kidob egy költőtől valami szép 40 évest vigasztaló verset, vagy hogy egyáltalán mások hogyan élik meg azt a tényt, hogy 40 évesek lettek? Na, szerencsém volt, mert mindjárt az első oldalon találtam az alábbi szép verset (szerzőt nem ír, bár lehet hogy dm-ke tudná), s mindjárt az első sorába belekötöttem! "mennyit ad az élet!" Jó-jó, valóban ad, de cserébe mennyit elvesz tőlünk. Nem igaz? Például minden egyes évben egy egész évet!!:-)) ...brrrrr, azt hiszem, nemigen tettem még túl magam ezen a 40 évesdi mókán!!:-(
Ja, a sorok írkálása közben az is megfordult a fejemben, hogy most biztosan jó nagy szemétségnek gondoljátok tőlem, hogy közel egy év elteltével mit ad isten, pont a szülinapomon dugom be ide az orrom. Jogos a gondolat, igazatok van... csak én meg úgy gondoltam, hogy az még nagyobb pofátlanság lenne tőlem, hogy ti vagytok olyan aranyosak és jókívánságotokat külditek, én meg még ilyenkor se vagyok sehol.... hát, aztán ezért gondoltam, hogy benézek ma.
40 éves lettem...
“És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a levágott száradó fű friss -fülledt illatát, a folyó sárgászöld hullámát, a homok finom tapintását, a kérészek önfeledt boldog táncát.
Szeretetet ad, egy számomra nagyon kedves ember szempárjának visszfényében,
a szerelmében és a törődésében!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban, minden pillanatban!
Sok szeretettel köszönöm a jókívánságot ananova!:-)
Az sms-t azonban nem tudtam elolvasni, mert több mint egy éve odaajándékoztam a régi telefonomat egy idős embernek. Az övé épp akkoriban ment tönkre, pénze meg nem volt újra. Az enyémnek kutya baja se volt, mintha csak akkor hozták volna ki a gyárból... még ezervalahányszáz forint lebeszélhetőség is volt a kártyáján. Gondolom, miután lebeszélte a pénzt róla, kicserélte az ő sim-kártyájára, de ha nem, akkor biztos vagyok benne, hogy nagyon fog örülni, ha meglátja, hogy valaki boldog 40.-et kíván neki a kora ellenére!:-))
Energiatakarékossági okokból vezették be a múlt században ( :) !)
> Energiatakarékossági okok miatt vezették be az alternatív időszámítást, elsőként az USA-ban, 1916-ban. Az akkoriak számításai szerint ezzel 300 ezer tonna kőolajnak megfelelő energiát lehet megtakarítani az országban.
> A kiegyensúlyozottabb „lakosság ébrenlét” - „nappali világosság” miatt az emberek kevesebbet tartózkodnak az utcán sötétben, ezért a bűncselekmények száma is csökkenhet.
> Az európai országok közül elsőként Franciaország, az 1973-as olajválság után, 1976-ban vezette be az energiatakarékossági célú nyári/téli időszámítást…
> Románia 1979-ben, Magyarország 1980-ban vezette be a kettős időszámítást.
Kíváncsi vagyok, hogy eltörlik-e ebben a században? Már sokszor mondták, manapság már nincs értelme.
Szia! :) -és persze üdvözlet mindenkinek, aki erre jár!
Szép volt a szeptember és október első hete, de tényleg ijesztő gyors volt a váltás - a Kevélyeken meg is maradt a hó egy napig! brrr, de messze még a tavasz. Jut eszembe, nyakunkon ez a nyavalyás óraátállítás... de utálom.
(Tudtam,hogy kizsgé szeptemberi,de amikor most megláttam a köszöntést, hirtelen nem értettem, hiszen - gondoltam - hol van még a szeptember.... aztán egy másodperccel később beugrott persze, hogy már 8 napja eme szép őszi hónapban vagyunk:)
