Részemről, én imádtam Lőrincz L. László munkásságát, ahogy már írtam is, egész tinédzser-koromban csak azt olvastam, oda meg vissza voltam érte, és rengeteget tanultam is a könyveiből. Megszállott olvasója voltam, minden könyvét megszereztem, többször is elolvastam. 2009-ig tartott ez a lendület, akkor az egyetemi évek kezdete miatt egyre kevesebbet olvastam, de az évi 2-3 könyvét még mindig megvettem. Azt éreztem, hogy ezek a könyvek már nem teljesen ugyanazok, nem annyira jók, de azért továbbra is megvettem őket. 2012 volt a fordulópont. Az Álmaim asszonya és Mogyoróallergia is, eleinte kicsit újszerűnek tűnt, azt mondtam olvasható egyszer... majd eltelt pár hónap, jött A játéj rabszolgái, amit nem tudtam beszerezni; közben több stephen kinget elolvastam, több scifi a kezembe került - és most, hogy belekedztem A játék rabszolgáiba, és eszembe jutottak az elmúlt évek könyvei, most jutottam el oda, hogy ezek bizony csapnivalóak.
A régi regényei fantasztikusak voltak. Körülbelül a Pannon-ról Gestára váltás idején történt változás, 1993-ban a Halálkiáltókkal, sőt, már előtte a Naraszinha oszlopánál és a Vérfarkas visszatérnél is voltak jelek. Ott kezdtek el bonyolódni, hosszabbodni a könyvek, de még itt is születtek igazán komoly és jó munkák időről időre, csak néha színvonalesés történt kicsit. Talán fogyott az ötletekből, ami nem is csoda. De a scifijei ekkor élték virágkorukat (Kicsit, Manituk). Aztán 2003-tól elkezdte a folytatásokat írogatni, amik már igazán gyengére sikeredtek. A Fekete Anya kígyója volt az első, és egyben máig leggyengébb regénye. Vagy a Tizenhárom kristálykoponya, az még fanatikus LLL-olvasóként sem tetszett... De a Kilenc csontfarkasra is egyszeri olvasásra tudtam rávenni magam, pedig a Manitukat többször olvastam és kedvenc regényem az írótól... A történetek-sorozatról pedig inkább ne is beszéljünk... Innen is voltak próbálkozások, voltak regények, amik szerintem jók lettek - Thumo, Teaültetvény, A villogó fények kolostora - nem a régi szint, de jók. És voltak csapnivalóak. De a Lawrence-stílust eddig még, szerintem, nem érte el teljesen a végzete. Mostanáig. A játék rabszolgái, bár szerintem szintén nem rossz - majd mindjárt írok újabb meglátásokat - de már ebben jelentősen nagyobb mennyiségben vannak meg az idegesítő és negatív elemek.
Szerintem Lőrincz L. László nagyon jó író volt. Fantasztikus krimi-regényeket alkotott némi misztikus elemekkel, és nem értek egyet azzal, hogy az nem kellett bele. Jó volt ott a regényekben egy "vérfarkas", egy "vámpír", pár suttogó árny... Ami nem volt jó, amikor az újabb könyveiben már hat dolgot elegyített egyszerre, volt lófejű démon, volt egylábú tejireng, és még vérbefagyott futkosó emberkék is voltak. Na ez már nem volt jó, ez már túlzás volt, és maszlag lett az egész. Milyen jó volt egy Teaültetvényt olvasni, ahol nem volt semmi misztikum, csak kaland meg krimi? Szerintem ha szereplőket kidolgozza és a stílust kicsit keményebbre veszi, ott lehetett volna akár az élvonalban. Szóval, nagyon jó író volt Lőrincz L. László, csak most, pár éve, az öregség, az ötlethiány, a "divat", és annak a mocskos Studiom Plusnak a nyomására - és még lehet máséra is - egyre inkább lejjebb adja a színvonalat, nyelvezet, kidolgozottság terén egyre gyérebb könyveket dobál piacra, évi kétszer. Amiket ÉN írok, azt nem fikázásból írom, hanem építő jelleggel. Tulpa tudtommal dolgozik rajta, hogy ilyen kritikákat is elküldjön az írónak. Hátha egyszer valóban eljutnak hozzá, és lesz valami értelme ennyit gépelni :D csak örülnék neki...
Kicsit megelőzted a korodat :D Már én is éreztem a változást pár éve, de én igazából csak az Ördög,ördög... után voltam először igazán elégedetlen, aztán egészen az Álmaim asszonyáig tartottam az elkeseredettséget magamban, akkor viszont komolyan kiborultam.
Az a baj, hogy nem csak pár éve számított úgymond "csodabogárnak" egy LLL-lel elégedetlen olvasó, hanem még ma is, mi is annak számítunk. Próbáljatok csak valami negatívat írni a hivatalos fb-oldalra, olyan lehordást kaptok, hogy csak na. Laci bácsi szuper. Laci bácsi a kedvenc. Imádtam a legújabb könyvét... Bahhh... nagyon szívesen elbeszélgetnék azzokkal az emberekkel, akik képesek úgy jellemezni a Báthory Orsis történeteket, hogy "remekmű". De félek nem bírnám ki röhögés nélkül pár másodpercnél tovább....
érdekes, hogy ezt itt először én pedzegettem, még évekkel ezelőtt, és hogy le lettem hurrogva :)
mostanra másokat is zavar, hogy egyre több pénzért ugyanazt, vagy még a korábbiaknál is gyengébb szart kap az olvasó, miközben vannak a piacon valóban jó, érdekes és színvonalas könyvek...
de a magyar az már csak egy ilyen birka, a huszonhetedik pofon után a huszonnyolcadikért is házhoz megy, hátha most mást kap majd... itt is mióta megfigyelhető ez, mindenki reménykedik, hogy milyen jól indul egy-egy könyv, milyen jó története van a következőnek, micsoda lehetőségek rejlenek ebben...
az feltűnik valakinek, hogy az eladási árak a duplájára nőttek, miközben az eladott példányszám a felére csökkent?
:)
ha még kevesebben veszik, még drágább lesz, és végül néhány gyűjtögető, meg pár agyhalott tartja majd el Laci bácsit...
nekem legalább úgy tűnik, már egyre többen felébrednek LLL-vel kapcsolatban. Igen, amint látjátok, el lehet adni a mocskot is, de azért aki kicsit is jobban oda figyel arra, hogy mit olvas, azt jóformán szemen szúrja az elmúlt években bekövetkezett színvonalhanyatlás. Úgy tűnik, nagyon sokan élnek egyfajta "burokban", ami csak LLL-ből áll, másképp elképzelhetetlen számomra, hogy valakinek (még ma is) a legnagyobb kedvence legyen.
Pár év alatt a felére (!) csökkent a kiadott példányszám. Ez azért mélyen elgondolkodtató. Én azt mondom, a legnagyobb tisztelettel, az író ideje lejárt. Eladott példányszámot tekintve még mindig a legsikeresebb író Magyarországon, ami számomra már nehezen elfogadható. Ideje, hogy jöjjön valami frissítés a piacon.
Ez a vágyálom-célközönség, hogy valójában tudnak-e Lőrincz L. Lászlóról a tizenévesek, az másik kérdés. Én a huszonsokéves ismerőseimet ha kérdeztem az elmúlt pár évben, többnyire tudtak LLL létezéséről, de általában nem olvastak semmit tőle. Akiről még gimiből tudtam, hogy olvasta (1-2 osztálytársam volt ilyen) LLL könyveit, azok közül mondta az egyik A piramis gyermekeinél, hogy már rég nem olvassa a szerző műveit, annyira unalmasak és egysíkúak.
Figyelembe véve a modern, vámpíros, amerikánus tendenciákat, illetve hogy egyébként se olvasnak a mai gyerekek-tizenévesek, valamint azt is, hogy nem láttam Mogyoróallergia, sem pedig Álmaim asszony plakátokat sehol az elmúlt évben, nem hinném, hogy túlságosan hódítana Báthory Orsi a fiatalok körében. Tulpa adatai szerint 30 ezer példányban ment el a két könyv, ami a korábbi 50-60 ezres példányszámokhoz képest baromi kevés. Gyanítom, a vevők jó része a korábbi közönségből került ki. A most kijövő könyv példányszámai lesznek majd érdekesek igazán.
Most találtam a fórumra, annak okán, hogy sok év kihagyás után szerettem volna ismét LLL-t. olvasni. Megvettem pár könyvét - szerencsére antikváriumban. Nem érte meg!
Egyetértek Dzsugasvili és El Chombo 2026, 2027 sz. hozzászólásaival.
Káosz az egész, egy bűncselekmény, minimum öt érdekcsoport, némelyik csak néhány mondat erejéig, hullák minden második oldalon. Mellékszálak elvarrás, folytatás nélkül. Szerkesztés, nulla, idősíkok kezelése nulla, szórakozás nulla – szerintem.
Az 500 oldalas könyv végén 50 oldalas kronológia, ezt Agatha Christie 1,5 oldalon tudta! Lehet, hogy ezt írja meg először?
Egzotikum? Lámaizmus, vudu, farkasember keverve-kavarva, mert majd attól fokozódik az izgalom, bonyolódik a cselekmény... Természetesen kihagyhatatlanul, helyszíntől függetlenül. Jó a csülökpörkölt, meg a torta is finom, de ha összevegyítjük nem lesz élvezeti értéke. Ja, a jakvajas teát se feledjük ki! Ő sem felejti ki soha.
Közben egy kis történelem, olyan államokról, melyek az (átlag)magyar ember számára csak felszínesen, vagy egyáltalán nem ismertek. Hogy ezek a szösszenetek mennyire hitelesek, azt nem tudom, de valamivel csak tele kell írni azt a sok-sok oldalt. Nem igaz?
Na és a hölgyek!
„a száját se kell kinyitnia mert minden nő azonnal le akar vele feküdni, ráadásul, minő véletlen, akármerre jár is, ha New York, ha Jefferson City, ha a Lagerfeld-galéria és épülete, ha a Jefferson Egyetem, mindenhol nagy mellű, gyönyörű arcú csinibabák flangálnak mindenhol, akik csak őt akarják.” /El Chombo 2025/
Szerintem nem paródia: vágyálom. Tipikusan a kezeket a paplan alá…! Freud vihog a dívány mögött.
Szeretem a jó meséket. Andersent, Grimmet, az Ezeregy éjszakát, Csukás Istvánt. Az első három krimiben alig marad el LLL-tól, tessék csak figyelmesen elolvasni!
Bajban lennék, ha LLL műfaját meg kellene határoznom. Sci fi, krimi? Zagyvalék az egész. Itt jön megint a torta meg a csülökpörkölt.
A második bekezdésben említett logikai törésekre két megoldás lehet:
- hosszú idő alatt készül a könyv, és egyszerűen nem emlékszik az író, mit írt ilyen kevésbé lényeges ügyekben pl. a nő külsejéről. Tudva azt, hogy évi két könyv készül, és hogy minden interjúban elhangzik a heti hét napon való kemény munka, délelőtt, délután, stb., ez így nem valószínű. Egyszer kiszámoltam, hogy 2 hónap környékén kell elkészülnie egy könyvnek kb.
- Több ember írja a könyvet, és pl. az előzetes logikai háló megbeszélése utána mindenki párhuzamosan írja meg a saját részét, utána meg minimális időt fordítanak az összeszerkesztésre.
Ezzel kapcsolatban jutott most eszembe (tényleg most), hogy ha lenne egy író-olvasó találkozó (amiről én pl. nem nagyon szoktam hallani), akkor ott fel kéne tenni ilyen konkrét részletkérdéseket LLL-nek, hogy "és amikor Hamburger úr azt mondja a nepáli szállodában még a heyekbe való út előtt, hogy..., akkor miért mondja Lawrence azt, hogy...". És nem csak olyan udvariaskodó kérdéseket, mint hogy miért kezdett írni 35 évvel ezelőtt regényeket! Természetesen az aktuálisan legutóbbi könyvvel kapcsolatban, de mindenképp érdekes lenne, hogy tud-e válaszolni rá, vagy mit reagálna.
A világon nincs ilyen, hogy egy írónak sosincs a könyveivel kapcsolatos interjúja, csak életmű interjú! Nemere Istvánnak az ilyen-olyan beszélgetéseiből több is van a Youtube-on, láthatóan érdeklődéssel beszél a (3200 db különböző) témájáról UFO-któl Gagarinig, nem csak arról, hogy 42 évvel ezelőtt miért ment Lengyelországba (sőt, erről nem is beszél igazából). De még a belinkelt Juszt-beszélgetés is csak érintőlegesen foglalkozott a könyvek tartalmával.
Lőrincz L. László persze nem Nemere István, de kétségtelenül az ő könyvei is - bevallottan - reagálnak az aktualitásokra, akár online játékokat nézünk, akár a gyógyszeripar, akár a természetgyógyászat előretörését, akár az indai filmipar feltörését (gondoljunk a kerettörténetekre). Nyugodtan lehetne ezekről kérdezni, és nem csak úgy, hogy "fontos problémának tartja-e Ön, hogy Tibet milyen autonómiát élvez Kínában?", hanem hogy "elképzelhetőnek tartja-e New York belvárosában egy irodaházban történt, furcsa öltezötetű ázsiai halottat eredményező gyilkossági üggyel kapcsolatban a tulajdonos nő úgy járkálja össze a helyszínt, mint A játék rabszolgáinak a legelején?".
Gyorsan kiderülne, hogy olvasta-e a saját könyvét.
Az első kötetet így két nap alatt, elég sok olvasással, kivégeztem.
Azt kell mondanom, olvasható volt, kb. a Mogyoróallergia szintje. Egyszer olvasás, könnyű olvasmány, kicsit bonyolult és érthetetlen kusza sztori, nem túl sok eseménnyel, de összességében baromi egyszerű a nyelvezete, írásmódja, stílusa. Szereplők szerencsére eddig kifejezetten kevés volt, ami tetszik, nem is bánom, ha nem lesz sokkal több belőlük - kidolgozva sajnos nem nagyon vannak. Környezet leírás itt sincs, a történetvezetés a már megszokott színpadi forgó-jelleg, jön A, elbeszélget Lawrence-szel, majd jön B, aztán C, aztán megint A, megint B és megint C, ezen kívül más nem történik, főleg párbeszédes, eseményekben szegény, de ez-az azért mégis történik. A gyilkosságokra természetesen itt se hederít rá senki, míg a régi könyvekben az adott helyről ahol gyilkosság történt fejvesztve menekült volna mindenki, ha tud, itt mindenki direkt ODA siet, ahol még több gyilkosság várható; a már említett pár 10 oldalas bevezető borzasztó; a stílus, írásmód vicceskedőre vett, erőltetett, valójában nem vicces, hanem idegesítő, főleg az eleje felé, később ez már némileg elmaradt; a szexjelenet ismét borzasztó, unreális, lehetetlen és gyerekesen ostoba.
Újabb megfigyelésem viszont, ami már korábbi regényekben is feltűnt. Amikor először olvassa az egyszeri olvasó és megpróbálja megérteni, bizony, össze van kutyulva és kuszálva az egész, látszik a regény kidolgozatlansági, ami érthetetlenséget von maga után. Teljes ellentmondások, akár pár oldalak alatt, amik nem hogy a megértését segítenék az amúgy is bonyolultabb sztorinak, hanem pont nehezítik. Egy kriminek az lenne a lényege, hogy logikusan fel legyen építve, végigvezesse lépésről lépésre az olvasót, az egyik esemény következzen a másikból, a nyomozás follyon, és végül eljussunk a tetteshez és indítóokokhoz, egy logikusan felépített és végigvzetett vonalon. Itt ez nincs meg. Hogy mire gondolok? Elég idegesítő, hogy adott egy nő (Judy Donovan), aki első felbukkanásakor Lawrence értékelése szerint csinos, sőt, szép, de félénk, visszahúzódó és "vasalódeszka" alkat. Következő felbukkanásakor már úgy beszél róla, mint aki előzőleg egy "szürke egér" volt, most viszont gyönyörű és formás. Harmadik felbukkanásakor úgy említi, hogy először ronda volt, másodszor elment, most pedig gyönyörű - ráadásul a nő személyisége teljesen elüt attól, amilyen a regény elején, 100-150 oldallal azelőtt (sztori szerint pár nappal korábban) volt. A másik ilyen a szereplők motivációja. Mr. Burger még azt nyilatkozza az egyik oldalon, hogy a válás ellenére is szereti a feleségét - pár oldallal később meg egy "szemét ribanc, aki tönkre akarja tenni". Akkor most szereti, vissza akarja kapni és békét akar; vagy utálja, elege van belőle, amiért tönkre akarja tenni, és esetleg bármi áron véget vetne már az egésznek? Ellentmondás, és nem értem, mi a motivációja a csókának. Vagy ismét Judy Donovan. Először azt állítja, örömmel csatlakozott Mrs. Burgerhez, és örömmel dolgozik neki és segít Mr. Burger tönkretételében; Melissa Burger a barátnője volt, és szeretné, ha előkerülne; pár oldallal később utálja Mr. Burgert, utálja Mrs. Burgert, utálja a munkáját, és mivel minden gazdag embert utál, utálta Melissa Burgert is, és csak a pénz érdekli. Akkor ő most szeret valakit, nem szeret senkit, mi a motivációja, a barátság, a főnök iránti hűség, vagy a pénz? Ismét egy teljes ellentmondás, ami egy ilyen regényben, ami a nyomozásra megy, borzalmasan idegesítő, mert lehetetlenné teszi a regény saját magunktól, az események hatására történő megértését...
Szerintem az lehet, hogy a szerző a régi időkkel ellentétben már nem jár úgy a világban, mint régen, amikor még fiatalabb kutatóként rengeteg emberrel kapcsolatba került, és sok humoros élménye volt, nyilván a nyugati emberek furcsa viselkedésével kapcsolatban is az ázsiai és más egzotikus helyeken (pl. hogy vendéglőkben miket kérnek, stb.).
De ma már ilyen nem fordul elő vele, mert egyrészt már nem megy szerintem annyi helyre (pl. Indiába és Nepál/Bhután/Tibetbe biztos nem), és ahova igen, ott menő nyugati turistaként viselkedik ő is, aki milliomos, a legjobb szállodában lakik, saját túrákra fizet be, így már nincs annyi lehetősége új történeteket szerezni. Emlékszek, a 10-11 évvel ezelőtti Fábry Showderben még vég nélkül mesélte a furcsa, szórakoztató sztorijait, de már pl. biztos nem keveredik egy gépre szovjet biztonságpolitikai tanácsadókkal, se nem járkál NATO feliratú terepjárókkal Mongóliában, félreértéseket generálva. Hát az is milyen, hogy De Carvalho és valamelyik másik állandó szereplő még két mongóliai diplomatáról lett megformázva! Ilyen ma már hol van a könyveiben?!
Emellett pedig alapvetően LLL szerintem nem vicces ember. És valószínűleg szólhattak neki a kiadók az elmúlt 10 évben, hogy a csökkenő példányszámok miatt könnyedebb sztorikkal meg sok humorral próbálkozzon, mert "az megy ma". (Mostanában hallottam több kiadóról, hogy milyen rosszul megy nekik, haldokolnak, vagy egészen furcsa módszerekkel próbálkoznak megtartani a közönségüket, pl. folyamatos közvélemény-kutatással...). Ő meg ugye se nem olyan fajta, se nem rendelkezik annyi humoros sztorival, amivel évi két könyvet telerakhatna, így marad ez a kitekert, furcsa, eröltetett stílus, ami borzalmas.
Mert ez egészen biztosan nem ötlethiány, vagy öregedés miatti színvonal csökkenés, hanem mesterségesen generált változás miatti színvonal zuhanás. Többen mondták, hogy '90-es évek közepén már érezték 20 Lawrence-könyv után, hogy gyengébbek a könyvek. Na az lehetett az ötletek fogyása miatt, de ugyanúgy azt még senki nem vette rossz néven. Viszont utána keletkezett a Kicsik vagy a Manituk, és még más emlékezetes és jó könyvek, így ott még nem volt baj. Viszont az elmúlt 10 évben történhetett meg ez a kiadói utasítás/kérés, ami után a katasztrofális, általunk bírált stílust kialakította az író. És a Báthory Orsi-könyvek tervezett számát látva sajna nem hiszem, hogy akarna rajta változtatni. Inkább lerombolja az életművét, hogy produkálhasson továbbra is évente két könyvet, és legalább a 8-10 évvel ezelőtti példányszám felét megtartsa.
Minőség helyett kizárólag a mennyiség kell már neki.
Egy kicsit ki is fejteném itt konkrétan, az előző hsz-ben mire gondoltam a paródiával kapcsolatban.
Vegyük az első elemet. Eredetileg volt egy Leslie L. Lawrence-ünk, II. világháborús veterán, aki eredetileg rovartudós volt, majd a háborúban Keleten szerzett ismereteit kamatoztatva a keleti nyelvek szakértője lett. Aztán mivel nagy harci tapasztalatokkal, ismeretséggel, kultúrális ismeretekkel rendelkezett, a különféle "nemzetközi szervek" nem egyszer megbízták, hogy nyomozzon ki ezt-azt, szerte a világban, de főleg Ázsiában. Később a sztori átment olyan vonalra, hogy Lawrence általában véletlenül keveredik bele egy-egy kutatóútján valamibe. Ez már kevésbé volt logikus, 1-2X még elmegy, de nem 15-20X... Aztán a legutolsó könyvei - ez is. Valaki, egy ismeretlen, maximum régi ismerős, megkéri, hogy segítsen neki valamiben. A Karvaly árnyékában kontra A játék r@bszolgái. Az előbbi: az ENSz az apartheid-rezsim ellen szankciókkal korlátozta a dél-Afrikai országok olaj- és nukleáris elem-bevitelét, akik különféle módszerekkel próbálták azt becsempészni hazájukba, természetesen a gyilkosságoktól sem riadtak vissza a csempészés során; felállt egy apartheid-ellenes csoport, aki elküldte a legkiválóbb ügynökét lebuktatni ezt a hálózatot; de kellett valaki, aki segíti a munkáját, erre pedig Lawrence kiválóan alkalmas volt, mert bár Afrika, de nagy a tapasztalata. Kap érte szép kis summát, de az igazi szerepe, hogy segít megakadályozni egy rezsim működését, és azt, hogy többek között nukleáris hatalommá váljanak. Logikus? Az! A mostani miről is szó? Pár fiatal egyetemista eltűnik Amerikából, mert a WoW szerelmeseivé válnak, valahova Ázsiába (a Himalájába, de ezt az elején még nem mondják egyértelműen) mennek vagy viszik őket, két egymással harcoló szülő megkéri Lawrence-t fél napi ismeretség után, ugyan kerítse már elő a csemetéjüket, ha már úgyis ismeri Ázsiát, némi summát is kap érte - Lawrence pedig rögtön igent mond. Logikus? NEM! Paródia? Igen! És nem ez az egyedüli új regény, amiben hasonló van (menjél ezért meg azért Srí Lankára, vagy bárhova máshova...)
A gyilkosságok. Adott egy sztori, amelynek a gyilkosságok is nélkülözhetetlen elemei, terrorizmus, műkincskereskedelem, vagy éppen bosszú-hadjárat - vonzzák a gyilkosságokat maguk után. Nagy pénzek, nagy hatalom forog kockán, persze hogy van pár (pár!) olyan ember, akit el kell tüntetni. Nagy néha valamilyen tudományos kísérlet. Ezeket a lehető legegyszerűbb módon meg is ölik; kés kötél - néha kicsit bonyolultabb, "balesetek" (Siva utolsó tánca), karóba húzás, megsütés, stb stb... Aztán néhány könyvnél el lehet sütni, hogy tegyünk bele egy kis természetfelettit, úgymint vámpírok, szellemek, vérfarkasok, suttogó árnyak - nem túlzásba víve, de azért csak van egy kis természetfeletti vonatkozása. A mostani könyvek kontrája: megölünk vagy 10 jellemtelen szereplőt, semmi kidolgozatlan indokokkal (tudott valamit amit nem kellett volna; tett valamit régen amiért most megölöm), lehetetlen módon (pl. egy sztoriban teljesen véletlenül három különálló embernek is halálos mogyoróallergiája van, amit kiderítek, és átcsókolok mogyoróvajat a szájukba, aminek természetesen az orvosi vizsgálaton nincs semmi nyoma). Közben felbukkan húszféle szellem és démon minden könyvben, egylábon ugráló csonka emberke, nanorészecskés fénykígyó, és minden egyéb misztikusnak beállított, persze nem az, maszlag. Ez micsoda is? PARÓDIA! Kifigurázás.
A szerelmi kettő-három-négy-ötszögek, paralelopipedonok. Adott egy szupermacsó, jól kinéző főszereplő, ex-katona, hatalmas tapasztalatokkal és tudással, aki megváltja a világot több nagy összeesküvéstől - alapvető, hogy vonzza a csajokat. A jó nőket. Mivel mindenfelé jár a világban, tudós is, soha nem áll meg, nem lehet rendes kapcsoalta (kivétel a Sindzse szeme, de az ugye egy egyedi könyv, akkor még csak az az egy Lawrence-történet volt tervben). Értelemszerű, hogy az egzotikus tájakon, ahová elutazik, csajozni fog. És az egzotikus leányzók általában szépek is, mindenhol akad 1-2 szemrevaló. Főszereplőnkben pedig benne is van minden, hogy felszedje ezeket. És fel is szedi. Általában egyet, néha kettőt, vagy a történet végén egy újabbat. Oké, belefér. Plusz, nyomott helyzet, pánik, életveszély, gyilkosságok, mindenki meg van zavarodva, kell a kikapcsolódás, van két fél, aki tetszik egymásnak - nagyjából logikus ez is, hogy pár nap ismeretség után egymás ágyában kötnek ki. Ez a való életben, vészhelyzet nélkül is van így, sőt, sokszor elég pár óra is, ugye... A mostani könyvekben mi van? Ebben az utóbbiban szó szerint? Lawrence, aki egy egyszerű tudós, de azért van hírneve, egy tesze-tosza idióta, aki csak sodródik az árral, nincsenek önálló gondolatai, megnyilvánulásai, olyan mint egy értelmi fogyatékos, aki csak röhög mindenen és poénkodik mindennel, de még csak idáig se kell eljutni, a száját se kell kinyitnia mert minden nő azonnal le akar vele feküdni, ráadásul, minő véletlen, akármerre jár is, ha New York, ha Jefferson City, ha a Lagerfeld-galéria és épülete, ha a Jefferson Egyetem, mindenhol nagy mellű, gyönyörű arcú csinibabák flangálnak mindenhol, akik csak őt akarják. Ez mi is ismét? PARÓDIA!
A nevek. Régen a nevek teljesen a helyén voltak, a távoli országok "rendszeresített" és elfogadott elnevezéseit a legtöbbünk nem is ismeri, felvonultatott párat, jó volt. Néha beletett vicces elemeket, például a Sziget a ködben-regényben, ami egy vérbeli és brutális horror, kis humornak, hívjuk az olajfúró szigetet az Északi-tengeren Big Mac-nek. Egyáltalán nem éreztem gáznak, kis kontraszt a könyv brutalitása mellett. Jelen könyvünkben mi is van? Mr. és Mrs. Burger. Drinkwater felügyelő (ez a név, ugye, már a szintén hanyatló korban lévő Siva újra táncolnál is előkerült). A többi név meg már mindenhol előtt, Donovan és hasonlók, csomószor szerepeltek, a keresztnevek teljesen egyszerűen 1-2 kivételtől eltekintve - a magyar vonatkozás tetszik egyedül. Az ázsiai nevek az eleinte felvonultatott nevek tökéletes összekeverései, aki érti őket (ott él) valószínűleg alátámaszthatná, hogy egetverő ostobaságok. Ismételten felteszem a kérdést, hogy ez mi? PARÓDIA.
Hirtelen ennyit sikerült így összeszednem, pro és kontra :)
Megszegve a tegnapit, írok észrevételeket, hátha valaki olvassa :) A folytatása egész jó a könyvnek, elég sokat olvastam tegnap óta, már van három gyilkosság, megy a nyomozgatás, bár még így is eléggé az elején tartok, igazából eddig nincs nagy bajom a könyvvel. A szereplő-listát és elejét, a már leírtakat leszámítva, ami óráis negatívum - és szerintem nem csak nálam -, a legnagyobb baj a könyvvel (és így visszagondolva, az előző könyvekkel is!), hogy az egésznek már semmilyen komoly-jellege nincs, az első tucat oldalon nem volt olyan mondat, ami ne poénkodósra vette volna a figurát, ami borzasztóan erőltetett, és inkább gyerekes-idegesítő, mint jó. Szerencsére ez most kicsit alább maradt. Félek, hogy később vissza fog térni.
Az az érzés kezd kialakulni bennem, mintha ezek a mai könyvek a régiek és az LLL-stílus paródiái lennének, inkább a Laticel-stb paródia-sorozatban tudnám őket elképzelni, mint a komoly könyvek közt. Nekem nagyon ilyen szaga van az egésznek, és erre most jöttem rá. A régi könyvekben ment a cselekmény, ami brutális volt, feltűnt pár hulla, mindenkit sokkolt, senki sem volt biztonságban, az emberek féltek, a nyomozás ment, Lawrence tudta, hogy sürgeti az idő, ő is veszélyben van, próbált túlélni, hogy ez sikerüljön, megoldani az adott ügyet, lehetőség szerint másokat is megmenteni, közben alakult 1-1 (2, 3 néha) szerelmi szál a történet során, ami még szintén belefért; voltak változatos, színes, esetleg vicces vagy - direkt - idióta karakterek, akiket szerettünk és megmaradtak az olvasók emlékezetében. Ellenben a mostani könyvekben, ebben is, a hullákon mindenki jót nevet, semmi komolysága nincs, poén az egész, a stílus poénosRA VAN VÉVE, de nem az, kiemel egy rakat régről jellemző dolgot kifigurázva, a szereplők debilek (ebben a könyvben is, bár egyelőre még annyira nem, főleg hogy sok fel sem vonult eddig), a rendőrség kiparodizálása óriási, nincs más a könyvben csak nagymellű bombázók (régi kapcsolatok kifigurázása). Tökéletes példa az éttermes jelenet, régi könyvekben 50 oldalanként el volt szórva egy-egy poén, ami ütött; itt a "rinpócse" a belváros éttermében kígyót akar enni, oké, az alacsonyabb humorszinttel rendelkezők elmosolyodnak rajta - de ezután meg békát, majd sáskát, majd darazsakat -> egy kicsavart, fifacsart, erőltetett paródia az egész. A tömeges hullák is a régi pár haláleset kifigurázása, a kacifántos gyilkossági módok nemkülönben (ez erre pont ellenpélda). Ez az érzésem lett az eddigieket olvasva, ami jó egy év LLL kihagyás után, most jött elő belőlem. Főleg, hogy az elmúlt évben Stephen Kinget, valamint sci-ficet (Asimov, Mass Effect könyvek, Starcraft könyvek) olvastam - ezek aztán tényleg komoly könyvek, nem erőltetett poénkodások, ha nagy ritkán van is bennük humor, az tényleg az, illik bele, és üt is... egy-egy beszólás, megnyilvánulás a megfelelő helyen... Mint a régi LLL-könyvekben...
Ezek az új könyvek a régi LLL könyvek és a Lőrincz L. László-stílus kifigurázásai, az ott megszokott és ott működő elemek teljes kiforgatása, kiparodizálása, viccé tétele. El lehet ezen gondolkozni mindenkinek... Miért van ez? Itt kezdek arra gondolni főleg, EZ már nem csak LLL hibája és műve... Mintha valaki nyomná, vagy egyszerűen ezt hozza az öregség? Azt, amit régen felépített, azt most teljes egészében parodizálja ki, és járassa le azt a munkásságát is, és saját magát is, ezekkel a mai "szenny-könyvekkel"...
Összességében, ha a várost, külvárost, belvárost, egyetemet, környezetet jobban leírná-bemutatná, kicsi hangulatot tenne bele, a bevető nem olyan lett volna, amilyen, nem lenne a stáblista, az ajánló is a helyén lenne, ÉS, a folyamatosan erőltetetten kifigurázva vicceskedű idegesíti írási stílust elhagyná, eddig azt kell mondanom, teljesen jó lenne a könyv. Az alap ötlet, a történet vezetése, a nyomozgatás eddig szépen halad, jó, nincs agyoncsavarva (még), könnyen emészthető, olvasható. Komoly stílussal, még pár, tökéletesen kidolgozott szereplővel, meg környezet- és tájleírással, most a forró New York, később a kevésbé forró Nepál, szerintem simán egy erős könyvet lehetne ebből kihozni, főleg ha alapul vesszük, hogy a borító tényleg szépre sikeredett.
Igazából azt látom, hogy az ötletek megvannak, a lehetőségek adottak, LLL a stílusából, amit az évtizedek alatt felépített, ki tudna még hozni ezt-azt, az alapokat rendesen lefektette itt is (mondom ezt a könyv kb. 1/5-ödének elolvasása után), de valami miatt az egészen kiforgatja magából, nem részletezi azt, amit részletezni kéne; amit hanyagolni kéne, azt pont hogy szétcincálja és kivesézi; és az egésznek paródia színt ad, amit erősít a borítók hátán lévő ajánlás is... Mintha valami, valaki, valakik, nem engednék, hogy olyan könyveket jelentessen meg, amik eredetileg a fejében vannak, és amilyeneket régebben írt, és nyomnák, hogy az amúgy jó ötleteket torzítsa így el... Nem értem ezt.
Véletlenül bezártam amit az előbb írtam... Mindegy, begépelem megint.
Szóva, némi fejlemény: sikerült megszereznem A játék r@bszolgáit. Soká eddig még nem jutottam, de az eddigi meglátásaimat leírom.
Első a stáblista. Hosszú, eszméletlenül butyuta és gyerekes jellemzésekkel, még butyutább és lehetetlen nevekkel. Ha nem ismerném LLL-t, vagy kezdő olvasója lennék, és egy könyvesboltban a kezembe venném, már tenném is vissza a könyvet egy "köszönöm, de nem!"-mel. Alaposan el is vette a kedvem magától az olvasástól is, pedig régóta vártam már, hogy olvashassam a sorokat... :) És akkor még a történetet el sem kezdtem! Ez már itt egy óriási negatív.
A történet felvezetője borzalmas. Oké, kell némi felvezetés, nem lehet rögtön "durr bele" a közepébe. De ez mi? Egy kiskutya valahogy felkerül egy ház tetejére (?!?!?!?!, felrepül, felmászik, felteleportál, esetleg a földig ér a háztető?! - ráadásul, ha csak nem e köré a rejtély köré épülnek a gyilkosságok, ez már meg se lesz magyarázva, miért is lenne?!), főszereplőnk természetesen utána mászik, természetesen egy szál rövidnadrágban, a szomszéd apuka első dolga pedig, természetesen, felszólítás nélkül, gyerekei szeme láttára, többször rálőni, az utcára csődülő tömeg pedig, természetesen, amin fennakad, az a Lawrence-en lévő kosaras gatya, nem pedig az, hogy mit csinál egy félmeztelen férfi egy kutyával a háztetőn, és a szomszédja miért lövöldöz rá puskával, veszélyeztetve vele egy rakat ember életét? Természetesen a rendőrség is nagy ívben... az egészre. Ezt követően pedig természetesen felbukkan egy nagymellű bombázó, aki az ajtón belépve már rögtön le akarja rángatni Lawrence gatyáját. Eddig is volt a szex-jelenetek terén eszméletlen sok bizarr dolog, de ez asszem minden eddigit üt LLL 30 éves írói karrierjében.
A folytatás már jobban tetszett. A forró kora délután a belvárosban egész hangulatos, bár lehetett volna egy részletesebb környezet (szándékosan nem táj -) leírás; itt felhőkarcolók, ott épületek, embertömeg, sárga taxik - ha már New York, legalábbis gondolom, hogy a Central Park nem vándorolt át időközben máshova, ha csak a rodzsungok el nem repítették valahova... A gyilkosság rész tetszett, hamar, a regény elején történik is, történik valami fontos esemény, nincs túlcifrázva, ráadásul van egy kis, de - egyelőre - logikusnak - tűnő rejtély, érthető, nem túl bonyolult, megmagyarázható. Mindez szép és jó lenne... csak éppen itt is megjelennek az egetverő ostobaságok. Ez a Drinkwater (ez már megint milyen név, kérem?!) vagy kicsoda felügyelő miután bilincsbe verte Lawrence-t mint első számú gyanúsítottat, azonnal szabadon is engedi, sőt, még csak át sem vizsgálja, csak megkérdezi, van-e nála valamilyen fegyver... Oké. Aztán odacsődíti Mrs. Hotdogot, Pizzát, Tortillát vagy kit, aki összetaperol mindent, a függönyt, a szőnyeget, és kihallgatja a rendőrséget; nem mellesleg, mondván, hogy fiatal korában több boncoláson is ott volt, még csak a szemöldöke se rezzen a hírtől, hogy az amúgy elhagyatott, de valójában valamire nagyon is használt ingatlanjában egy szíven szúrt szerzetes - szerzetes? maradjunk a keleti embernél ;) - hullája van. Egy 40 évesen, munkából hazatérő villanyszerelő is teljesen természetesnek venné, hogy feldarabolt eszkimó van a hűtőszekrényében sör helyett, hiszen 20 évvel azelőtt a háborúban felcser volt...
Szóval, az eddigiek alapján, a könyv felemás érzéseket keltett bennem. Van benne egy-kettő (elenyésző) pozitív elem, de a nagyja bizony negatív. Nem fogok többet jelentkezni pár napig, amíg a végére nem érek, ha csak nem találok egetverő ostobaságokat benne (amire, őszintén szólva, óriási esélyt látok), vagy épp ellenkezőleg, valami nagyon pozitív dolgot (erre meg nagyon keveset, de adják az istenek, hogy ne így legyen ;) :D). Aztán a végén írok majd ide, de lehet "Tulpának" is, egy összegzett elemzést, hátha egyszer eljut LLL-hez, és építő jellegű lesz. :)
Sajnos még mindig nem sikerült beszereznem "A játék rabszolgáit", pedig már nagyon kíváncsi lennék rá :S Tényleg érdekelne, mit alkotott Laci bácsi ezúttal, és ez az egyedüli könyve jelenleg, ami nincs ott a polcomon...
A napokban találtam rá erre az oldalra. Januártól olvastam vissza az írásaitokat, nagyon tetszenek. Itt aztán találhat Laci bácsi építő jellegű kritikákat. Nekem is be van tárazva az Orsis sorozat, jól felvezettétek...
Érdekes mennyit változott az író stílusa az elmúlt 20 év során. Számomra a legfurcsább az újabb keletű könyveiben a "stáblista".
Szívesen olvasnék több "történetek" könyvet a visszatérő szereplőkről.
Meglepődtem kiket képzelne el Laci bácsi Lawrence megformálójaként egy filmben. Ha a könyveit olvasom általában Laci bácsit képzelem oda...
"egy éjszaka megjelenik előtte a titokzatos túlvilági asszony" ......., hát ez nagyon szarul hangzik.:D Amennyire viszonylag figyelemfelkeltő volt eddig a mondatig a hátlap szövege, ez legalább annyira lohasztó. Ezt így elolvasván egy könyvárusnál, már raknám is vissza, ahonnan levettem.
Egyébként valami olyasmi sorozattal, mint amilyen az Elveszett ereklyék fosztogatói volt, szerintem sikert lehetne csinálni ebből az életműből. Kitudja érdeklődött -e már nála valaki a jogdíjakat illetően bármilyen hasonló ötlettel. Persze a gyilkosságok 90% -át ki kéne írni belőle, és a dugásokat is csak a bonus material -ba mutogatni díszdobozos cd -kiadások alkalmával.:))) Mulder ügynököt viszont semmi esetre sem tenném meg főszereplőnek, még így se, hogy szegénynek pornófüggése van. Frissebb arc kéne a szerepre. Nem fiatalabb, csak lendületesebb. Nah jó, elég az agymenésből!-:)
(Végre) nagyon jó az ajánló, ha nem lennék kiábrándulva, simán kézbe venném a könyvet.
Ez a "nagysikerű" jelzőt pedig komolyan nem értem, mi a francnak erőltetik. Eleve az első két Orsis kötet csak 30 000 példányban jelent meg, ez a megszokott 50-60-70ezerhez képest ugyebár nagyon szerény szám. De ráadásul a könyvesboltokban is ott sorakozik jó pár példány (nem rég egy kb. egy méteres tornyot is láttam az egyikben). Szerintem nem fogy.
Annyira nem tűnik amúgy rossznak, olyan szempontból hogy ez a "megölik a szüleit, és vadásznak rá" elég nyilvánvalóan az első vagy második regények folytatása lehet - gondolom valaki valakinek a rokona volt vagy hasonló aki most bosszút akar állni. Szóval, ha más nem, de legalább valami kapocs egyáltalán lesz a könyvek közt. Ez azt is megmagyarázza, hogy tud nyomozni, ha célpont és meg akarják ölni, csak próbál ellene tenni valamit... (az más kérdés hogy mit tud egy 20-25 éves csaj :D)
Másik ötlet lenne, a szülei nem az igazi szülei, ha jól emlékszem, csak valahogy hozzájuk került. Lehetne végre magyarországi vonala, kik az igazi szülei, miért és hogy került Amerikába ezekhez, miért kellett ott nevelni másoknak - valami elől menekítették Magyarországról, vagy ilyesmi... Így legalább már valami értelmet is kapna a sorozat. Főleg hogy 6-8 részes új sorozat, nem külön történetek kellenének, hanem összefüggőek... Az első rész egy laza bevezető volt, elég abszurd és eseménytelen, de második rész meg egy sima Lawrence-féle krimi, most kéne azt hogy ezt a részt és a soron következőeket összekapcsolni a másodikkal meg egymással, hozzácsapni Debby személyes történetét (ami talán itt elkezdődik?), magyar vonalat a Báthory-családdal, stb, és talán még lehetne belőle valami is :)
Igen, én is azt néztem, hogy ha a könyvek hátulján ilyen szövegek lennének, már az is egy lépés volna. Ebből legalább valamit lehet sejteni a cselekményről, nem úgy mint az átlag Lawrence-ajánlóból. Sajnos 99% biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan logikátlanul zajlik majd a történet, mint az elsőben. Kiscsaj (20-25 évesen?) elmegy Kanadába, mindenkit kihallgat, mindenki vigyázzba áll előtte, a barátja egy drogdíler sorozatgyilkos maga is, aki szado-mazo pornót akar vele közösen készíteni. A születi meg szokás szerint valami egészen elképesztően kitekert okból ölték meg, ráadásul úgy hogy pl. egy kombájn cséplőrészével levágták a jobb kezüket egy szálloda 8 emeleti szobájában (nem a saját szállodájukban!), és ezután kivéreztették őket. A jobb fapofájukra pedig furcsa jelet rajzoltak (a Báthoryak címerét!).
Annyira nem értem, miért kell ez a Debby O'Hara sorozat.
LESLIE L. LAWRENCE PROMO 2013 VÁRHATÓ MEGJELENÉS: 2013. MÁJUS
NYOMASZTÓ ÖRÖKSÉG I-II.
Debby O’Harát tragédia sújtja: szülei Kanadában medvetámadás áldozataivá váltak. Debby beköltözik az elhagyott szülői házba, hogy új életet kezdjen. Lassan megerősödik benne a gyanú: szüleit meggyilkolták! Debby nyomozni kezd, eközben több rémítő felfedezést is tesz, első, igazi szerelmével és saját magával kapcsolatban is. Aztán elindul a merényletek és gyilkosságok sorozata. Vajon ki ölte meg a szüleit, vajon ki vadászik rá és miért? Éjszaka megjelenik előtte a titokzatos, túlvilági asszony és ettől kezdve felgyorsulnak az események.
A NYOMASZTÓ ÖRÖKSÉG az ÁLMAIM ASSZONYA és a MOGYORÓALLERGIA nagysikerű regények folytatása!
Hm... Nem tudok ennyi alapján véleményt nyilvánítani, de legalább az ajánló, ha ilyen marad, kivételesen nem bugyuta - ez má egy jobb pont :) A "nagysikerű" jelzőt ismét kiemelték :D valószínűleg a moderált facebook oldalra értik :P :D
Az adatokat a google dobta ki, bár elég nehéz megtalálni őket. A Központi Statisztikai Hivatal honlapját (ksh.hu) is át lehet böngészni, de sok idő, mert a keresőjük nem ér semmit. Az adatok egy része innen származik: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/kkiadas/kkiadas9706.pdf 52. oldal
Hogy leült ez a topic, igazán nem szép. :-D Ez a huncut Tulpa feltöltött az oldalára egy példányszámokkal kapcsolatos kis adatsort, ami roppant érdekes.
Érdekelne persze, honnan lehet ilyen adatokat összegyűjteni, de a számok igen sokat mondóak. Ezek szerint - ha helyesek az adatok - egyáltalán nem igaz, hogy mi itt pár idiótaként fanyalognánk csak itt fórumon az új könyvekre, hanem egészen durva az elpártolás az írótól.
2010-ben még 2 könyvből összejött 120 ezer eladott példány, és 1-1 új könyv átlag 60 ezer példányban ment el már 2005 környékétől, addig 2011-ben már 4 könyvből jött össze a 120 ezer körüli példányszám, és ehhez keményen kellettek már a régi könyvek új kiadásai.
Én magam vagy a Hannahanna idején vagy még korábban kérdeztem meg egyszer dedikáláson, mennyi példányban megy el 1-1 könyve, akkor már 50 ezret mondott, pedig az biztosan sokkal 2011 előtt volt.
Ami viszont kiugróan durva, az a Báthory Orsi-történet bukása. Még kevésbé értem, mire föl jönne még belőle 4-6 újabb rész.
Ez igaz, de ott van még az is, hogy "az önök vallása hetedíziglen..." meg hogy rögtön brit titkosügynök lett. Bartók pedig nagy hazafi volt tudtommal haláláig, soha nem mondott volna olyat, hogy neki akkor az nem volt a hazája. Nekem ez a gyanús. Én semmiféle politikai vitát nem akarok róla, nekem ez érdekesebbé teszi a koncepciót. Érthető lenne tőle, miért nincs magyar vonal, nem beszél részletesebben a származásáról, stb.
nekem Lawrence egy zsidó karakternek tűnik kicsit. Azok a dühös kifakadások, hogy neki a háborúban Magyarország épp nem volt a hazája, meg hogy ő már '38-tól brit állampolgár,
nemcsak zsidók menekültek a Horthy-fasizmus elől, lásd Bartók
a magyar szellemi élet szine-java kritikusan viszonyult a Horthy rendszerhez, Szabó Dezsőtől kezdve Szekfű Gyulán át Márton Áronig
amúgy valóban, ezek alapján Leslie L Lawrence valahol 1914-1916 táján született, még Ferenc Jóska idején
Úgy emlékszek rá, mint egy igen jó könyvére, igaz, a többivel együtt olvastam 8-9-10 éve. Meglehetősen brutális képest fest Tibetről, és egyáltalán nem pozitívat. Én meglepődtem rajta, egyáltalán nem valamiféle mesés ifjúsági történet (mint igazából szerintem egyik se). Ajánlom mindenképpen.
