"Megint (majdnem) egy évvel öregebb lett(em), s bölcsebb is talán...!"
Ultrakék Trail Börzsöny Katalinpuszta-Nagymaros az OKT vonalán, 55 km, 1880m D+; 6:52:33 absz. 17, ffi 15. hely.
Tavalyi első evör terepultrácskám annyira szenvedős lett, hogy beneveztem az UKT-ra, pszichés megerősítési, egyúttal meg persze "haladás-felmérési" célzattal. Vacilláltam, hogy a Pilisen vegyek-e revansot, de a triatlon középtáv ob versenykiírása (máj. 26.) végül eldöntötte, hogy a 20-ai UTH helyett mást kell keresnem, mert regenerálódni kevés lenne ez az idő.
Az UKT Börzsöny adta magát, a táv kb. egyezik és szintben is hasonló (bár mint arra rájöüttem közben, azért a szinteloszlás milyensége sem kihagyandó tényező egy terepfutásnál :) ). Április elején Balatonudvariban futottam egy 25-öst (megnyertem, bár ehhez az egyértelmű favorit hibája is kellett, és nagyon sok szint sem volt benne, csak 450 m), 4:44-es átlaggal, szép pulzuson. Meg Ráckevén PR maratont mentem aszfalton (3:25, persze sehol sincs a nagyokhoz, de nekem 5 perc javulás ez novemberhez képest) - szóval úgy éreztem, jó a forma...
A rajtba családdal érkeztem 29-én reggel. Nem szoktak versenyre kísérni, de kicsilányom kitalálta, hogy járjuk le szép lassan az OKT-t családilag, így adta magát, hogy míg én lefutom a versenyt, ők Nógrád vá.-tól visszairányban lejárják a szakaszt és legalább áthozzák majd a kocsit Nagymarosra, a célba.
A nejem és a nagyobbik lányom nagyon nem szereti a versenyek hangulatát (fiamnak full mindegy, a kicsi mondjuk jól elvan vele, de ő a kicsi, teszi amit anyukája mond :D ), és őszintén szólva engem is feszélyezett kicsit a jelenlétük (szeretek magammal foglalkozni ilyenkor), de mivel amúgy is ment a Volán járata Nógrádra, szépen elbúcsúztunk egymástól azzal, hogy ha minden jól alakul, Nógrád környékén még találkozunk úgyis egymással szemben...
A versenyt az Ökofutás szervezte (Hegedűs Zsuzsa főnökletével), a startban nem volt semmi nagy faxni (ez nekem szimpatikus egyébként). Volt kis idétlenkedés pár futócimborával (nem sokakat ismerek, mert olykor vannak gátlásaim), aztán hajrá!
A fentiek szerint nézett ki a táv. A frissítőpontokból talán el tudtam volna viselni egyel többet is (főleg mert igen meleg volt és Kisinóc után sok volt a Napnak kitett rész), nem bántam meg, hogy a két fél literes kulacs mellé övön elvirttem a Compressport 6decisét is. Szinte minden elfogyott mindig a pontok közt (startból csak vízzel indultam, onnantól minden ponton egyik kulacsba iso-t kértem, a többibe vizet).
Garmin Fénix2-vel futok, a navigációt elindítottam a biztonság kedvéért (bár tudtam, hogy a Kék jól jelölt viszonylag), de gyakorlatilag 95%-ban a pulzus-képernyő volt kint az órán kizárólag... A terv az volt, hogy 150 alatt tartom (z3 156-tól indul nálam mostanában), mert ilyen távokat én igen ritkán futok (konkrétan évente ugye 1x :D ), másrészt nem jól tűröm a meleget sem (bár javulok e téren azért). A pulzusos terv jól sikerült egyébként, utólag a Strava-n is megnéztem, nagy kilengések nem voltak.
Frissítésre csak folyadékilag volt némi elképzelésem (lásd fent), High-5 zseléket tettem el, meg zabcsokit meg energiaszeletet meg egy kicsi szenyát. Másfél óránál (Nógrádnál), majd a Csóványos emelkedőjén, végül Kisinóci th előtt ettem egy-egy zselét, emellett a szendvics első felét Nógrád után egy emelkedőn, másik felét már a vége felé, a Julianus-toronyba baktattamban fogyasztottam el. is-ból ugye másfél l, vízből úgy 4-4,5 l ment le. KEVÉS VOLT. Talán a folyadék nem is, de a zselézést elb.sztam, ez egyértelmű. Hiába, hiányzik a rutin, meg hát ott volt a tavalyi rossz UTH_s tapasztalás, ahol f.stam többször is (bár a klóros csapvíztől, de tudatilag mégis mindig berzenkedek azóta is a zseléktől - ezen dolgoznom kell agyban, a triatlonhoz is muszáj lesz sűrítenem).
Onnan tudom, hogy kevés volt a frissítés, mert az NHH után elfogytam, önkínzó gondolataim támadtak, csipetnyi agresszív hullámvölgyekkel színesítve. Kóspallagon a ponton, egyes váltóban indult - oda kocsival "továbblőtt" - cimbik szerint nagyon szarul néztem ki. Ők a célban őszintén csodálkoztak az időmön, azt mondták, ahogy kinéztem ők arra számítottak hogy legyaloglom az egészet vagy kiszállok és visszafordulok. A pont után sok volt a gyaloglás már, ez tény, ott előzött meg a két első helyezett hölgy is.
Mindenesetre sokat tudtam tanulni erről az 50+-os műfajról megint, így összességében nagyon jó döntésnek érzem, hogy elindultam a versenyen. A pontok jól ellátottak voltak (NHH-t pl. a "Váci Jedik" vitték, Veriga tök aranyos volt, mindenkihez volt egy jó szava), a pontőrök készségesek, rutinosak és gyorsak.
A célban pedig végre Zoncsinak is be tudtam mutatkozni személyesen is...
Jövőre - hacsak valami triatlonos event át nem húzza megint - azt hiszem, visszatérek a Pilisbe, Csanyához. Az a 7ó30 perces tavalyi szenvedés a vasárnapi formámban szerintem majdnem egy óra mínusszal meglett volna... De mivel a "volna" nem értelmezhető a terepfutóversenyek kontextusában, hát muszáj leszek jövőre is bevállalni egy újabb ultrácskát. :)
Biztos mindenki edz a hegyen vagy a FB-on, mert itt nagy a csönd. Már Zserzselit is felbukkanni látom ott - igaz, inkognitóját megőrizve. :)
Múlt hétvégén Mátrabérc. Hol egy beszámoló? Bali, mi volt? Tudom, meleg. :)
Hétvégén Mátrabérc Trail, nem lesz könnyebb. Talán túrázó nem lesz annyi, de a jó idő miatt ez sem biztos.
Én szép csöndben már 3 versenyen eseményen vagyok már túl. A szokásos tavaszi menetrend: BükkiKi, VTM. Aztán magam se tudom, miért, talán Kiss Miki szárnybontogatása támogatásául a Libegő Trail. A tavalyi fenékizom probléma már nagyjából a múlté, bár még érzem. A sarkantyúm viszont újra támad, sőt, most már az egész bal bokám nyikorog. Azért edzek, csak a tempó meg a táv nem stimmel. :)
A Bükkin nagyon visszafogottan mentem, így is elfáradtam, a VTM-en küzdöttem, úgy voltam szar, a Libegőn legalább megpörgethettem a lábaimat. Persze csak lefelé. Felfelé nagyon nincs kraft.
Ez így elég rossz előrejelzés a MBT-re, de emiatt még Don Quijote nem hátrál meg az óriások elől.
Nem lenne jó, ha bárki, bármiből kimaradna azért mert nem szereti a facebook-ot.
Keletkezett egy új oldal: www.hegyfutas.hu klikkeljetek rá bátran, talátok ott majd több mókás versenyt ! Ha rajtam múlik egyre többet, és eléggé rajtam múlik.... :-)
mivel nekem ez lett az egyetlen őszi szervezett futásom, eléggé ráizgultam ahhoz, hogy semmi ne jelentse akadályát, hogy elmenjek. Az elmúlt 2 hétben fényesre síztük amúgy a hegyet, volt olyan nap, hogy de. du. felmenet volt.
Hát szombaton is sízni kellett volna, mert szuper hó esett, csak ezt nem hitte el senki, hiába mondtam.
Sőt, bizonyos városból bizonyos emberek kikocsikáztak a Tátrába, mert ott jó hó van. ??
Ellenben én átsétáltam 8-ra Krétre. Ott összetalálkoztam a pajtásokkal, és vidáman szaladtunk a hegynek. f9-et azért találtuk ki, hogy ne kelljen korán kelni, és azért hogy ki legyen taposva a nyom. Ki is volt. Az égéstető-Magosfa szakasz volt kellemetlen kicsit a kerülgetések miatt. Illetve általánosan elmondhatom, kijelenthetem, hogy ilyen szűk ösvényen testkontaktos a kerülés, ha nem akarsz térdig esni a hóba. Még ezzel sem lenne baj, ha az átlag túrázó nem korombéli büdös-szőrös fajta lenne.
NHH-ra nagyon óvatosan mentünk, bár azért az 50p meglepően szar lett, a csóvi 1:18 végképp.
Talán mert hóban nem lehet olyan jól futni.
A főgerincen elszaladt mellettünk egy 3-as grupp, majd csóvi után a Nagypista meg egy vörös gyerek. Én már NHH-n felpattintottam a vasat, így igen bátran szöktettem magamat utánuk Feketevölgy irányába. Zoli és Áron le is maradtak, de nem is volt okos 155-160akat menni lefelé. Mondjuk nekik sem. Bámulatosan fogott a vas, ragadtam a hegyhez, kafa volt.
Feketevölgyig további ismerősökkel találkoztunk, (meg még utána is egészen 3-ig, amikor is hazaindultunk Krétről), és a gyorslábú gyerekek is előkerültek a ponton. Amúgy itt már sár volt. Csak itt.
Szerencsére Zoli is jött. Mondtam neki, hogy én lassan megyek felfelé, úgyis utólér. Salgóvárig megint 1 kazal ismerős, meg utána folyamatosan, tul képpen kevés olyan ember volt, akit ne ismertem volna. Végül Verigáékat untattam ipari hülye történetekkel, hogy fáradjanak jobban. Nem annyira akartak fáradni, egészen Bányapusztáig együtt jöttünk. Ott valahol a budi magasságában Zoli is megjelent.
Igazából itt be kellett volna ülni a budira, és mindenkinek köszöngetni, aki elhalad ott a szép havas tájon. Kafa budi, úttól 5m-re, annál kissé magasabban. Ott ülve mint valami tekintetesúr lehetne inteni az elhaladóknak.
Nagybörzsönynél bounty-szeletet választottam, mert multkor a gyerekeknek felolvastam, mi is van a sznikkersz-ben, és akkor az inkább mégsem. A bounty-t nem fogom elolvasni még pár évig, mert akkor mit fogok itt enni?
Amúgy elég takarékosan üzemeltem, mert 3 gyümölcsszelet ment le addig, a célig meg beértem a bounty-val. Zoli kérdezte is tőlem a célban, hogy mind a 2-t megettem a csomagjából? De mohó voltál!
NHH-ra az ösvény már nem volt frankón kijárva, inkább mint a nagyhegyeken, ki volt lépve szépen a hegy. Itt nem tudsz nagyon szaggatni, mert egyből roskad a lépés, úgyhogy maradtunk az eddigi tempónál, szépen felgyalogoltunk. Itt most nem az a lényeg hogy GYALOGOLTUNK, mert olyan ótvar meredek, hogy mindenki gyalogol, hanem hogy SZÉPEN, ok?
NHH-n megint elénk került Nagypista, együtt rúgtuk a porhavat Taxon, az szép volt. Aztán ő 5órán belül akart menni, mi meg asszem pont nem akartunk talán semmit. Vagyhogy ilyen irányú akaratunk nem volt. Amúgy az 5. órában is futni terepen, ahhoz ezt-azt kell akarni. De valahogy nekünk ott nem kellett szerencsére, pont el lehetett engedni ezt a percet, és pont lehetett komfortzónában 4p körül menni a lankán.
5:06, eddigi legszarabb, de másnap vígan sítúráztunk a hegyen legalább.
Mivel Rapanuigyártás megállt, vettem egy ilyen speedgoat-ot. Az előző Rapa egyébként pont egy ezressel tudott kevesebbet alpesi körülmények között, mint a börzsönyiben. 1000 körül befigyelt egy talpvarrás, mert képtelenek leragasztani a talp-felsőrész összevarrását. Elég szörnyű dolog ez, tekintve, hogy 40kg ruhaszemetet termel egy átlag európai (13 a magyar, de a terepfutók szerintem nem ezt hozzák). Sajnos a talpvarrást követően a felsőrész kezdett meghasadni a talpcsatlakozásnál, az ragasztva lett, de a hegynek már nem indulok vele neki, nagyfiam vácott elszalad még benne a laposon.
De ez már lejárt lemez, nézzük csak ezt az újabb fejlesztést. Elég szar, hogy a hálós része a Bori lábán is 1000-et ment el, noha 37-es lábbal tök máshogy működnek a cipők, pláne ha nem szökdösöl annyira.
Mikor megjött a cipő, meglepetten tapasztaltam, hogy a legelső fűzőlyukakat lespórolták. Azt írják a honlapjukon, hogy ez a speedgoat egy gyors verseny, és 4 lyukkal a zoknicsere gyorsabb. No ez igen érdekes felvetés, amit önmagában vitatnék, tekintettel arra, hogy 50km-en akinek sietős a dolga az nem fogja a harisnyáját huzkodni, hanem szökteti magát ahogyan csak bírja.
Viszont véletlenül pont tudom, hogy egy peremezhető rézszegecs (a kínai nem bír peremezni, ezért eszi meg a fűzőt a szeg) 0,02EUR x 4 meg még ki kell ütni neki a lyukat, és elnyomni. legyen szumma 0,12. képtelenség, hogy ez számítson, de ezek vagy ordas hülyék, vagy iszonyat spórolás megy, tekintettel, hogy a cipő eredetileg még 5 pár lyukkal jött ki (google keresőben szépen lehet látni).
Én azzal indítottam, hogy levágtam a sarokról a hevedert, és felvarrtam az elejére fűzőtartónak. Mivel igen hosszadalmas volt a művelet, így igen megfáradtam. Adódott, hogy próbát tegyek félcipő átalakítással. íme az eredmény:
Ugye látszik a képen, hogy:
A jobb (gyári) cipő mér megadta magát 250km-nél, ezen kívül nem fogja a lábam elejét, ami főleg ilyen saras vizenyős időben nem oké.
A zoknim szakadt (lyukas is)
A csempe ilyen ántikolt, barnás
Most javítok, de rohadjanak meg, veszek mostmár egy ilyet.
vulkánra megyünk, meg -rajtad kívül akkor- ott lesz kb mindenki akit ismerek ebben a szakmában. Úgy tűnik lassan visszaszokik minden régi arc a klasszik túrákra.
BHMTCS természetesen játszik, Zolival lebeszélve, de tartok tőle jön Bajári mester is velünk. Tortúrára nem megyek, mert annyira kimaradt minden őszi verseny, hogy erre ráhegyezek kicsit.
