Ügyes múzsája volt már Portik sokaknak, hiszen ebből élt. Ha (Almát és) Kálmán Olgát megvezette, miért ne hihetnénk el, hogy Krisztát is. Érdekes oximoron a magát nem fotóztató rejtőzködő, és a magamutogató, filmet csináltató figura.
Hiszen a film róla szól...nem létezik, hogy "csak helyszínben" segédkezett.
Kizárt...
Mikor arra gondolok, hogy az operában táncoló emberek ott ugrálak a filmben és gőzük sincs arról, hogy ők egy bűnőzőről szóló és a bűnöző álltal rendelt(?) és támogatott filmben szerepelnek. Egy olyan bűnözőről, aki tönkre tette a táncos nőjének az életét (akit talán személyesen is ismerenk)...hát én is elhányom magam.
Goda Krisztina azt nyilatkozta, ő szinte nem is ismeri Portikot, egyszer-kétszer találkoztak, és a köszönet azért volt a film végén, mert helyszínt biztosított nekik az "úr". Vagy hülyének néz mindenkit, vagy tényleg nem tudná, kiről-miről csinált filmet?.. Egy korántsem hiteles, megszépített valóságot? Jólfésült bűnözőket szolgál ki rendezőként? Amikor láttam a filmet, egyszer nézhető, kicsit furcsa történetnek tűnt, most hogy jobban látom a hátterét, hánynom kell az egésztől.
A menyét, aki az alvilágban nőtt fel cikk után kezdtem tovább olvasni/keresni a történetet. Eljutottam a 2003-as telekügyig, ahol feltűnt az élettárs neve. A továbbiakban már ő érdekelt jobban. Ki köti élete fonalát egy kaméleonhoz?
Kedves, naív nő. Jobb időket neki és családjának (a blogot is olvastam).
Krisztának elismerésem a mozijaiért. Lenyűgöz a filmnyelvi bravúrjaival.
"Félre tettük előítéleteinket, kinyújtottuk a kezünket egy olyan embernek, aki, mint egy kaméleon, a szerint változik, kivel áll szemben. Mindenkinek azt mondja, amit az hallani akar, ez egy vele született képessége lehet, az agresszivitás és gátlástalanság mellett! "
"Mi, amolyan "illetékesnek" tekintettük, mert nem volt ahhoz elég fantáziánk és nagyon naivak voltunk, hogy arra gondoljunk, hogy egy 8 általánost végzett, nevelőintézetben nevelkedett, javítóintézetet, fiatalkorúak börtönét megjárt ember, politikusokkal, "híres" emberekkel, bankárokkal állhat kapcsolatban. "Tárgyalhat" működő parlamenti képviselőkkel, „fontos” ügyekben kíváncsiak a véleményére, nem gondoltuk, hogy ez igaz lehet, őszintén mondom, fel sem merült bennünk, hogy ilyen könnyen bedőlnek egy ilyen – bár okos – szélhámosnak. (Nekünk nem volt választásunk, mert a 17-18 éves gyönyörű, okos, művészpályára készülő, minket szerető, de a világ dolgaiban tapasztalatlan lányunk került a hálójába. Nekünk nem volt választásunk attól kezdve, hogy első kisunokánk fogantatásáról tudomást szereztünk és ezt Portik Tamás is tudta.) "
A fenti levél az olvasottak szerint 2005. decemberében íródott!!!!
Igen, ő volt Muskovics Gyula, akit a Zugligeti úton lőttek le a menyasszonya szeme láttára, az esküvője előtti estén.... Amúgy ő - mert P.T: nem, csak mende-monda - szerepelt a Bebukottak című filmben. 31:54-nél látható.
Kérdés persze, ez utóbbi mennyire a belügyminiszter munkájának, mintsem az alvilág átrendeződésének volt köszönhető. Ahogy az is elgondolkodtató, az 1991 és 1996 között az Országos Rendőr-főkapitányság élén álló Pintér Sándor főrendőrként miért nem tudta elejét venni az alvilági háborúknak. Merthogy ezek a háborúk éppen akkor kezdődtek, amikor ő még az ORFK vezetője volt: 1995 júliusában lőtték agyon Muskovics Gyulát, szeptemberben robbantották fel Naji Awad jordán alvilági figurát, rá egy évre lőtték le Prisztás Józsefet, nem sokkal később pedig Lakatos Csaba hajtót próbálták likvidálni az ügetőn; a férfira rálőttek, de túlélte a támadást. " /
portikról és muskovicsról említést tettek a mostani vizó-ügy kapcsán is,
csak, hogy segítsek eligazodni és talán igazolódik is a feltevés, hogy valóban szélhámos film készült, portiknak írt külön köszönettel, aki egyébként jajczay zoltánként is furikázott:)
egyben kérem, ha valaki valóban felismeri zoltánban tamást, jelezze. én csak gyanítom:)
Könnyen megtörténhetett, hogy információt adott rólunk, a mi "kaméleonunknak"nem kellett a szemetesben túrkálni, vagy ellopnia egy cd-t!
Most, hogy már láttam a megtörtént eseményeken alapuló filmet, egészen biztos vagyok ebben!
/ Dr. Mxxxxxxx önéletrajzából:
„…..oktató 1992-től, Fővárosi Önkormányzat intézeti pszichológus 1992-96, Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztály, pszichoterapeuta 1990-93, Országos Munkaterápiás Intézet pszichoterapeuta 1989-92, Országos Haematológiai Intézet, kivizsgáló orvos 1985-88, Oktatási Minisztérium, intézeti orvos 1977-85”
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet OORI 1528 Budapest, Szanatórium u. 2.
Születésemtől a lakcímem: 1528 Budapest, Szanatórium u. 2. volt, itt születtem, itt éltem, a gyerekeim is itt születtek, a lányom is itt élt velünk, dr. M. Gábor biztosan ismerte a családunkat, hiszen - egy időben - az intézet vezetője az Édesapám volt.
Később, dr. M. fontos szerepet töltött be a lányom életének alakulásában, sajnos negatív módon. Felügyelte, befolyásolta Őt, még a cégében is társa lett. A doktor feltétel nélkül végrehajtotta a "kaméleon" parancsait, hiszen az érzelmei nagyon mélyek voltak a fiatalember iránt!
Elolvastam a stáb-listát...."külön köszönet Portik Tamásnak".....elmesélte ki is ő valójában, csak szépített a dolgon, miért is ne így tett volna, hiszen egy szélhámos..... film!
Az igazi "Hanna", aki ma már Winner is és Hanna is!
mit is mond a filmben a kaméleon?
"nem egy szálat, az egész kosárral!"
egy tragikus sorsú lány, aki megkapta az "egész kosárral"!!!!
egy kaméleon "arcai":
Nem tudom, más az én helyemben mit érezne, de ez a "külön köszönet" nekem fáj.....de, ha csak nekem fájna, ....de fáj az egyáltalán nem " winner " Hannának és négy gyermekének is!!!
"3. Bár bizonyos területeken nagy az életismeretük, más területeken, elit körökben semmi. Hogyan is mozogna otthonosan egy volt állami gondozott egy estélyen, egy fogadáson, értelmiségi körökben? Honna tudná azt a beszédmódot? Mondom, hiába intelligens, ezt nem tudta megtanulni."
A mi kaméleonunk volt orvos - nőgyógyász - , vezérigazgató - ez konkrétan, egy kis politikusi segítséggel -, érkezett az Operabálba Bentleyvel és ült a legdrágább páholyban, vagy Monte Carloban a milliomosokkal a Hotel de Paris teraszán......
Elképzelhető, hogy a tököli fiatalkorúak börtönéből valaki eljut elit körökbe és megcáfolja az Ön szakmai tapasztalatát?
Ellent kell mondanom Önnek! Nagyon is hiteles a történet, hiszen velünk megtörtént.
Én nem dolgoztam soha állami gondozottakkal, sőt, ismerőseim között sem volt nevelőintézetben felnőtt személy. Nem voltak ilyen téren tapasztalataim, csak érzéseim, szégyenkezésem, ha arra gondoltam én milyen boldog gyermek voltam, milyen felszabadult és tervezgető fiatal, milyen halálosan szerelmes az életem első fiújába, aki aztán a gyermekeim apja lett.
Mindaddig, amíg lányomat ki nem „választotta” egy nehézsorsú fiatalember, azt gondoltam, nincs olyan élethelyzet, amit türelemmel, szeretettel, elfogadással, megértéssel ne lehetne megoldani.
Ma már tudom, hogy van, amikor tehetetlenek vagyunk, kiszolgáltatottak, és nem a nevelőotthoni lét a fő gond, hanem a pszichopata személyiség!
A napokban láttam – másodszor - a Kaméleon című filmet a tv-ben.
Ismét nagyon felkavart, mert a saját történetünket láttam, kicsit finomítva, nagyon kicsit változtatva és a tragikus végkifejlet nélkül!
Meggyőződésem, hogy aki a forgatókönyvet írta, ismerte Alma lányom történetét részletesen, mélyen. Talán olyasvalaki segíthetett a forgatókönyv megírásában, aki valamilyen módon közel kerülhetett hozzánk, bizalmunkba fogadtuk, vagy a történések részese lehetett.
Nagyon érdekelne, vajon ki „súgott” az alkotóknak?
Olyan megdöbbentő az azonosság, hogy már nem tudom azt gondolni, a véletlen játéka az egész….
Minket egy pszichiáter – aki a művészek, politikusok, a felső tízezer között mozgott és működött - „kínált fel” tálcán! Ez az orvos unokáim apja iránt igen mély érzéseket táplált egészen haláláig. A fiatalkorúak börtönében ismerték meg egymást, az orvos-beteget kapcsolat mélyült el és vált szerelemmé. Néha kivitték a fiatalkorúakat ismert emberek, politikusok bulijára, ahol a jóképű, barna bőrű fiúk szórakoztatták, kényeztették az elitet. Ezeket a bulikat, Zemplényi György szervezte, a rátermett börtönlakó meg egy életre profitált az ottani élményekből!
A pszichiáter, később folyamatosan tájékoztatta, az akkor már komoly vállalkozó fiatalembert a híres emberek gyengeségéről, kinek milyen lelki problémája van, ki drogos, ki kurvázik, kinek van másságával gondja, stb. Könnyű volt így becserkészni, zsarolhatóvá tenni bárkit, hiszen ismerte a legféltettebb titkaikat, gyengéiket.
A lányom végzett balettművészként Franciaországban kapott volna szerződést, de gerincproblémái miatt veszélybe került a pályája. Időközben megismerkedett a mi „kaméleonunkkal”! A szerelem miatt lemondott az utazásról, majd a táncról és később a gerincműtétet is végre kellett hajtani. A műtétet a híres ortopéd végezte soron kívül, egy magán kórházban.
Nekünk ehhez pénzre nem volt szükségünk, hiszen a híres ortopéd, a szintén híres ortopéd nagypapa tanítványa volt.
A családunk pénzét egyéb módon akarta elvenni a mi kaméleonunk, amikor ez nehézségbe ütközött, akkor fenyegetéssel, zsarolással próbálkozott.
Emlékszem, amikor egyszer bezárva tartott egy ismeretlen helyen, dülledt szemmel és nyaki erekkel egész közelhajolt az arcomhoz és azt mondta:”Tudja maga, hogy én, ha beszélek valakivel, mire gondolok? Arra, hogy mennyi pénze van annak az illetőnek és én, azt hogyan veszem el!”
De azt is mondta a kétdiplomás, 4 gyereket szült lányomra célozva – akit egyébként csak „köcsög kurvaként” szólított – hogy „engem jobban érdekel a pénz, mint a pina”!
Tudnám még sorolni a rémes történeteket, a gyakorlatokat, amelyekkel kínozta és mosta az agyát a lányomnak. A filmre utalva egy példa, a lányomnak a szomszéd szemetét kellett ellopni, azt feltúrni és „olvasni” belőle!
Érdekes és megmagyarázhatatlan számomra az is, amely csak most, a második alkalommal tűnt fel, mert előzőleg nem tudtam arról, más néven él a lányom.
A filmben többször felvillan egy kép a játékgépező barát kapcsán: „WINNER” . Ma már tudom, hogy lányom nevet változtatott…..”Winner” lett….és hogy hívják a filmben a balettáncos lányt?.... „Hanna”…..mire változtatta a keresztnevét 2007-ben az én lányom?.....nem nehéz kitalálni!
Megnéztem a Kaméleont, és bár nagyon tetszett, van vele egy nagy problémám. A főszereplő és a barátja állami gondozottak voltak, és minden vágyuk egy saját ház. Ez idáig rendben is van. A barát, Feri figurája végig hiteles. DE! Évek óta állami gondozottak között dolgozom, és lehetnek bármilyen intelligensek is (és miért ne lehetne köztük iyen is?), soha nem lennének alkalmasak szélhámosságra. Mindenféle egyéb bűncselekményre igen, de efféle szélhámosságra kizárt! Miért?
A következő okokból:
1. Kivétel nélkül egyikük sem tudja féken tartani, kontrollálni az indulataiit, az érzelmeit, ez minden állami gondozott közös vonása, viszont egy szélhámosnál elengedhetetlen.
2. Képtelenek késleltetni és kivárni. Adj uram isten, de rögtön! Tehát kizárt, hogy egy távolabbi cél érdekében befejktessenek, kivárjanak, terveket szőjenek, és annak addig mindent alárendeljenek. Ez egész kisgyerekkorukra megy vissza, akkor nem tanulták meg a késleltetést, vagy nem tanították meg nekik. A szélhámossághoz pedig ez is okvetlenül szükséges.
3. Bár bizonyos területeken nagy az életismeretük, más területeken, elit körökben semmi. Hogyan is mozogna otthonosan egy volt állami gondozott egy estélyen, egy fogadáson, értelmiségi körökben? Honna tudná azt a beszédmódot? Mondom, hiába intelligens, ezt nem tudta megtanulni.
E három ok miatt Goda Krisztának vagy el kellett volna töltenie bizonyos időt egy intézetben, vagy főhősnek máshonnan származót választania. Sajnos ezzel hiteltelenné teszi amúgy érdekes filmjét. Szívesen beszélnék erről a rendezőnővel, de én sem tudom az elérhetőségét.
Egy mellékszerepet alakít a filmben. Mit kell tudni a karakterről?
Az én karakterem egy sorozatszínész. Egy nézhetetlen, rettenetes szappanoperában szerepel, de iszonyú jól elvan magával, nem kell önbizalomért a szomszédba mennie. Nagyon hiú, és ez nagyon fontos a főszereplő karaktere szempontjából, aki a szélhámost alakítja a filmben. A főszereplő nagyon gyorsan megérti, hogy mik azok a dolgok, amikkel meg lehet fogni valakit. Mit kell mondani a nőknek, szépet kell-e mondani nekik - nyilván mindig azt kell dicsérni, ami a hibájuk -, és az én karakteremet a szakmai hiúsággal lehet megfogni. Kiküldi őt Londonban egy nem létező szereplőválogatásra, és ezalatt használja a lakását, az autóját, és egy kicsit a bőrébe is bújik.
Mi teszi az ön szerepét különlegessé?
Ebben a filmben minden egyes szereplő legalább három-négydimenziós. Az általam alakított szereplő az elején kicsit nárcisztikus, aztán eljön a pont, amikor megszereti a néző, majd amikor félni kezd tőle. Sok fordulata van. A film alapkérdése pedig, hogy ki hazudik nagyobbat. A Nagy Ervin által alakított főszereplő, aki azért hazudik, hogy elszedje a nők pénzét, vagy azok az emberek, akik folyamatosan hazudnak maguknak, azok a nők, akik el akarják hinni, amit Ervin mond nekik.
Mennyire karikatúrája ez a figura egy valódi színésznek? Ön találkozott-e már hasonló figurával a való életben?
Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez a karakter nem tudja magáról, hogy vicces. Nehéz volt ezt az arányt eltalálni, mert a nézőknek úgy vicces igazán, ha mi nem nevetünk magunkon. Ha karikatúra, akkor inkább a saját karikatúrámat próbáltam megcsinálni, annak a szépfiú szerepnek a kifigurázását, amelyet mostanában rám osztanak. Nekem mindig nagyon szimpatikus volt, amikor nagy amerikai színészektől, például George Clooneytól azt láttam, hogy simán ki tudja nevetni magát, nem veszi túl komolyan a státuszát. Ettől mindig nagyon emberi lesz nekem az a színész, aki ezt meg meri lépni.
Goda Krisztina szélhámosfilmnek nevezett Kaméleon-ja jól indult útjára a hazai mozikban, de a rendezőnő pontosan három évvel ezelőtt bemutatott Csak szex és más semmi-jének nyitását nem sikerült utolérnie. A Kaméleon-t országszerte összesen 22 775-en nézték meg a hétvégén, amelyből 14 048 volt fővárosi látogató, míg a Csak szex...-re 2005-ben csak a fővárosban 21 088-an voltak kíváncsiak. A különbség nem túl meglepő, hiszen a romantikus vígjátékok rendszerint nagyobb népszerűségnek örvendenek mifelénk, mint a drámagyanús alkotások.
