Egyáltalán nem nagy a forgalom, csupán az aszfaltmennyiség csökkentése miatt. 1-2 éve páran írtak az MTSZ-be a Teleki útvonalát megismerve, miszerint mennyivel jobb lenne ott menni, a Kálvária felé, mintsem betonozni. Hosszabb, szintsebb út, de persze szebb. Más kérdés, hányan fognak arra menni, és hányan aszfaltoznak majd, de hát ez nem teljesítménytúra.
Mindenesetre az idei Erdőkerülő-túrákat még a régi verzóban vezetjük majd, a betonon.
2 napra autóotthagyás tekintetében Rakaca milyennek mondható? Úgy is kérdezhetném, hogy a Szalonna-Meszes-Rakacaszend-Rakaca útvonalon hol mernétek leginkább hagyni? Víztározó mellett van valami kemping-féle ahol inkább van mozgás? Vagy ez "kultúrált" vidék? (most fogok erre járni először)
A DDP az nem arra megy, a piros az a délbalatoni piros sáv jelenleg Siófoktól elméletileg Szemesig vezet nagyrész a kerékpárut nyomvonalán, végig aszfalton, a zöld az egy helyi útvonal Zamárdi Balatonendréd között.
A 2010-es Balaton térkép is mindet tartalmazza, vagy itt:
Ezek a turistajelzések követnek engem...tegnap Zamárdiban voltunk,és mit látnak szemeim:a strand kellős közepén a fákon zöld és piros sáv jelzések virítanak.Egyből elgondolkoztam hogy ezek milyen turistaút részei,a pirosra a tippem DDP,a zöldről fogalmam nincs,tudja valaki milyen út részei lehetnek ezek?
Kösz. Utólag én is rájöttem. Csak bosszantó volt a fél órás útkeresés a réten. Két-három hét múlva indulok majd hosszabb útra - Szárligettől Sümegig, remélem, arrafele nem vagyon van ilyen összevisszaság.
Megint nézelődtem a Vaterán,a jelvények közt,és lám!Még túravezető is lehetnék(legalább is jelvényem lenne róla):-) ,mindössze 800ft-ért.A "jelvény" címszónál 26.oldalon van eme gyöngyszem,ha valakit érdekelne,vagy csak úgy megnézné érdekességként.
Ha már Balaton,és Kéktúra...Balatonfüreden voltunk 5 napot,eközben felfigyeltem a régi városrészben a Vörös Templom körül,és még feljebb a papsokai templomrom felé szépen felújított kék (és sárga) jelekre,melyeket -miután utánanéztem megtudtam- 2009-ben újították fel,és a Balatoni Kéktúra jelzései.Ismeri ezt valaki,csinálta már meg végig?Az egész nincs 100km,egyszer lehet megérne pár napot...
Azért ez a parthoz közeli vonalvezetés emlékeim szerint szebb, parkosabb, mint a sima régi. Az új nyomvonal közelében van a Libás Strand is, ha valaki Tapolca felől érkezne esetleg egy csobbanás is beleférhet.
Viszont legálább lemegy a kéktúra Balaton-part közelébe! Így közelebb esik a vasútállomás is, de sajnos aszfalt az egész most már Egregytől egészen a Gyenesdiás feletti lőtérig. Nem is tudom, hány km az egész, van talán 15 is!! :-((
Amennyire én tudom, Dobogókő és a Sikárosi erdészház között két külünböző terelés okoz bonyodalmakat.
Az első - amit az általd is említett táblák jeleznek - a Dobogókő gerince és a Sikárosi-rét széle között húzódik, itt favágást és erdőtelepítést végeznek. Emiatt van a kerülő az Öreg-vágás-hegytől a Phrsz és P jelzéseken a Sikárosi-rét szélén húzódó földútig. Táblák vannak kihelyezve a K- terelésének elején és a végén is.
A másik terelés a Sikárosi-réten van, mert itt kivágták a rét délkeleti oldalán húzódó fenyvest, amin átvágott a kéktúra is. Ez később keletkezett, mint az előzőleg említett, a Dobogókőről a Sikárosi-rétig szóló lezárás. Kitáblázva sincs. De jól döntöttél, mert a kéktúra a K+ jelzést követi egy rövid szakaszon az aszfalton, aztán a rét északi szélén átvágva a Sikárosi erdészház melletti elágazásig (ahol a gázló is van a Bükkös-patakon), és ahol a kéktúra visszatér a korábbi nyomvonalára.
2010. július 3. szombat: Máriaremete - Rozália téglagyár (a zöld elágazása)
Két munkatárssal/baráttal vágtunk neki Az útnak. A máriaremetei kegyhely nagyon hangulatos volt, a templomba is be lehetett menni. Hűvösvölgyön a Gyermekvasúton nem a pénztárban, hanem a forgalmi irodában kellett bélyegeztetni. A vitorlázó-repülőtéren nagyon élénk volt a forgalom, 3 gép felszállását és egy leszállását láttuk. A jelzések jók voltak, jó volt a társaság, gyorsan elértük az Árpád-kilátót. (Itt két hajléktalan tanyázott.) A kilátás a párás idő ellenére nem volt rossz. A Hármashatár-hegy emelkedője a déli napsütésben kifejezetten kellemetlen volt (nem szokta a cigány lova a szántást), a csúcson a fémbélyegzővel sikerült látható nyomatot produkálnom. A kitérőt a vendéglátóipari egységek felé elbaltáztuk, annyira a kilátásra figyeltünk. Majd máskor. A Virágos-nyeregben a büfé zárva volt, a bélyegző a bejáratnál lógott. Innen a Csúcs-hegy északi oldalában a kéken haladtunk, egészen a zöld elágazásáig. Mivel a zöld /sárga jelzés a szálláshoz visszavezetett minket, letértünk az elágazásnál a kékről.
Munkatársam régi vágya volt, hogy a Rám-szakadékban túrázhasson. Nekem sem volt ellenemre, így abban maradtunk, hogy Dobogókőig együtt megyünk, ők a piros jelzésen visszamentek Dömösre, én a kéken célba vettem Visegrádot.
A Rám-szakadékban másodjára jártam. Először még egyetemistaként, terepgyakorlaton. Abban az időben még láncok segítették a haladást, a mostani kiépítettség nagyon kirándulóbarát. Jól lehetett haladni, az esőt is megúsztuk. Dobogókőn villámgyors bélyegzést megejtettem a turistaházban. Nagyon segítőkész volt az ott dolgozó úr. A kilátást nem nagyon élvezhettük, mivel arra a napra esőt, lehűlést ígértek, így nagyon párás volt a levegő. A kéken egy darabig együtt haladtunk a többiekkel. A piros-kék elágazásnál tábla: a kék ideiglenesen elterelve, irány a piros + és piros kerülőútvonal. Az első szakaszon jelzések nem voltak, majd a terelt kék jelei is megjelentek a fákon. A zivatar itt ért utol minket. Szerencsére nem kaptunk sok esőt, pár percig tartott az egész. A levegő viszont lehűlt, így majdnem fáztunk. A piros/piros + elágazásnál elváltak útjaink. A piros jelzés viszonylag jól követhető volt, egészen a Sikárosi-rét melletti tábláig. Itt a tábla jelölése szerint a „régi kékre” kellett visszamenni. A rétig minden rendben is ment. Azonban a réten harmadik nekifutásra sem találtam meg a helyes ösvényt. Volt egy-két piros jel, pár felülfestett kék is, de nem jutottam előbbre. Feladtam, visszamentem a terelésig, majd onnan a kék+ jelzésen haladtam tovább. A kék+ mellé itt már fel volt festve a kék is. Szóval a terelés táblái valahogy nem igazán sikerültek. A sikárosi erdészháznál gyors bélyegzés, majd irány Pilisszentlászló. Az út kicsit sáros volt, a szúnyogok is aktiválták magukat, de a jelzések – némi bizonytalansággal – jók voltak. Pilisszentlászlón bélyegzés, 10 perc pihenő. A falu felett kezdődő emelkedő nehezen volt járható a sár miatt, volt, ahol tényleg kapaszkodni kellett – ágakba, gyökerekbe. A jelzések a pap-réti erdészházig jók voltak, egyedül a Szarvas-szérűnél, a műút mellett volt olyan szakasz, ahol hosszabb (2-300 méter) távon nem találkoztam jelzéssel. Az erdészháznál bélyegzés. Majd irány az utolsó nekiveselkedés – az Urak asztala oldala. Az ösvény jól jelzett volt. De sok volt a csalán és a szeder. Itt sikerült fognom egy kullancsot is, amit a Moli-pihenőnél vettem észre, éppen sikerült még befúródáskor kivennem. A nap is kisütött az út végére, igaz, a hőmérséklet már eléggé visszaesett. A Nagy-Villámon mind az étterem, mind a kilátó zárva volt, így a bélyegzés szombatra áttevődött. 20 perc alatt leértem a komphoz ahol a Dömösre visszatért társaim összeszedtek, majd irány vissza Pest.
Talán a legjobb lenne a jelenlegiben:-)) A szlovák útjelző táblák nekem is tetszenek,bár a kopottas kéktúrás lentebb megvan 20-30 éves szerintem,azért lehet ilyen viharvert.Azért nekünk is vannak ám szép új tábláink:
Na ennyi elég is mára,nem akarlak az összes képünkkel letámadni titeket.:-)
A színek fontossági sorrendje történelmi dolog, már kikerült a szabványból. Pedig jó hagyomány volt. A szlovák táblák viszont tartósabbnak tűnnek a magyaroknál, szerencsés dolog az alkalmazásuk.
