Az aberráció jelenségét J. Bradley fedezte fel 1728-ban. Az aberráció akkor lép fel, ha a megfigyelő mozog a fényforráshoz képest. A bal oldali ábrán egy távcsövet láthatunk, mely a haladási iránynak megfelelően mozog. A sárga téglalap a távcső egy kezdeti időpontnak megfelelő helyzetét jelenti. Ekkor éri el a C csillagről származó fotonok valamelyike a távcső bemeneti nyílását. Azon idő alatt, míg a foton a távcső tubusának hosszát befutja, a távcső a Föld mozgásának következtében elmozdul, ezt az ábrán a zöld téglalap jelenti. Látható, hogy a csillag képe nem a távcső K optikai középpontjába képeződik le, hanem attól eltolódik. Ahhoz, hogy a C csillag képe a K pontban jelenjen meg, a távcsövet a jobb oldali ábrának megfelelően meg kell dönteni. A foton útját jelentő (piros) egyenes a haladási iránnyal ψ, a megdöntött távcső tengelye pedig ψ' nagyságú szöget zár be. A távcső megdöntésének következtében a C csillagot a C' helyen látjuk. Az aberráció szöge a megdöntés mértékével egyenlő:
A csillagászati aberráció jelensége. Ha a távcsövet közvetlenül a csillag irányába állítjuk, akkor a csillag nem az optikai középpontba képeződik le (bal oldali ábra). A jobb oldali ábrán látható, hogy ha a távcsövet az aberráció szögével kissé előredöntjük, akkor a csillag képe már a távcső optikai középpontjába kerül.
Az aberráció szögének meghatározása.
Az aberráció szöge a megfigyelő haladási sebességének, illetve a távcső megdöntési mértékének ismeretében kiszámolható. Jelölje a távcső tubusának hosszát l, a tubushossz befutásához szükséges időt τ, végül a megfigyelő sebessége legyen v. A τ időtartam alatt a távcső vτ, míg a foton cτ utat fut be (c a fény terjedési sebessége). Míg a P pontban elhelyezkedő megfigyelő Q pontba jut (PQ = vτ), a foton befutja a cτ távolságot. A csillag látszó iránya PC', valódi iránya pedig QC. Az ábrán felrajzolt háromszögre most már alkalmazható a szinusz-tétel:
sin β / sin ψ' = PQ / QS = (vτ) / (cτ) = v / c.
Az aberráció szöge kicsi, tehát alkalmazható a sin β = β közelítés. Az aberráció szögére kapjuk, hogy:
β = (v / c) sin ψ'.
Az aberráció szögét ívmásodpercben mérjük. Ekkor
β = 0",688 v sin ψ'.
Egy égitest aberrációs elmozdulása az alábbi három ok együttes hatására történik:
A Naprendszer elmozdul a többi csillaghoz képest, ez az évszázados aberráció. Mivel ez a sebesség közel állandó, az évszázados aberráció kimutatása a megfigyelésekből nem lehetséges.
A Föld Nap körüli keringése okozza az évi aberrációt. Ennek kimutatása viszonylag könnyű, ugyanis a Föld mozgása félévenként ellentétes irányú. Az éves aberráció következtében a csillagok az éggömbön egy kis ellipszist írnak le a valódi helyük körül. Ez az ellipszis kör, ha a csillag az ekliptika pólusaiban helyezkedik el, illetve kis szakasszá laposodik, ha a csillag az ekliptika síkjában található. Az aberráció szögére felírt formula segítségével a Föld Nap körüli keringésének sebessége meghatározható.
A Föld tengelykörüli forgása okozza a napi aberrációt. Ez az égitestek éggömbön elfoglalt helyzetét csak igen kismértékben változtatja meg, így 0,"5-nél kisebb pontosságú mérések esetén a napi aberráció elhanyagolható.
Az éves aberráció megváltoztatja az égitestek egyenlítői koordinátáit, így a pontos mérések esetében ezeket korrigálni kell.
Aberráció
csillagászati (lat.), az álló csillagoknak a földmozgás miatt létrejövő látszólagos helyváltozása. A Földnek pályasebessége a Nap körül (29,60 km) ugyanis a fény terjedési sebességéhez képest (közel 300000 km) nem végtelen kicsiny; ha tehát a mellékelt ábrán a távcső S csillagra van beállítva, akkor nyugvó Föld mellett m-ben fekvő képét várhatjuk. Ha ellenben addig, mig a fénysugár a távcsőben az om utat teszi, a távcsö a földdel együtt mm' hosszusággal tovább mozog, akkor a csillagot a két elmozdulás eredőjében, tehát m'o irányában S'-ben fogjuk keresni. Az mom' = SOS' szög az A.-szöglete, mely könnyen megállapítható. mm' ugyanis a Föld, mo a fény sebességével arányos és ezért tang A. = Földnek Nap körüli sebessége, osztva a fényterjedés sebességével.
E. Szabó arról írt, hogy mindig más halmazból merítünk, mi csak azt hisszük, hogy ismerjük a teljes halmazt. Azonban lehet hogy nem így van, és a halmazok összege nem az a teljes halmaz, amit mi hiszünk. Erre ráhuzzuk a sztochasztikus kiértékelést, aminek alapfeltétele, hogy a részhalmazok összege a teljes halmaz legyen. Ha így van, akkor nem csoda, hogy felborulni látjuk a kauzalitást.
"amit E. Szabó ír: nem biztos, hogy ismerjük a teljes halmazt. Ha a részhalmazból merítünk, de azt teljes halmaznak tekintjük, akkor ne csodálkozzunk, hogy nem találjuk meg az ok-okozati összefüggéseket"
ez már előtte is felmerült modellként .....
pl a tehetetlenségi erő kapcsán .... mármint pl lehet ha 2 szer ekkora tömegű lenne maga a világegyetem akkor 2 szer ekkora lenne a ......
de ez csak elmélet
de nyilván maga az alapgondolat megközelítési módszere nagyonis jogos hogy esetleg a részhalmazok "elszigetelése" révén jutunk távolabb a valós fizikai jellemzők leírhatóságától ....
Ez amiről beszélsz nem fény elhajlás , az eltérések a megfigyelő mozgásából adódnak , amiről irsz ott a látószög és az észlelési irány változik a megfigyelő mozgásából fakadóan.
"Inkább azt mondom én is, hogy nem tudunk valamit. Hogy mit nem tudunk? Hát erre vannak már elképzeléseink, ezekben állást foglalni nem tudok, legfeljebb szimpatikus valamelyik."
"köszönöm" !
ezt hangoztatom én is csak mikor itt konkretizáltam az ésszerű állásfoglalás nehézségeit s csak a számomra szimpatikusabbat említettem akkor mormota nekemesett ...:)
Ha távoli, külső forrásból, a mozgásra merőlegesen oldalról érkező foton, nem (Mmormota féle) a fényóra elvnek megfelelően előre, hanem a v sebsségünk és
a fénysebesség hányadosának megfelelően hátrafelé hajlik el..
Ez az elhajlás félévente a csillagok helyzetének virtuális előre-hátra,
ill. az elöttünk-mögüttünk lévő csillagoknál széthúzódás-összehúzódását
okozza..
A csillagok háborújában és más csillagközi repülések imitálásánál, de a windows
csillagos képernyővédőjénél is ebből a hatásból kiindulva képezték a látványt..
"nyilván hogy ujabb elméletek kisérleti eredményekből és megközelítési módszerekből adódnak ......"
félreértés ne essék nem magamra gondoltam :)
csak aként feszegetem ezen kérdéseket ahogy amire Einstein is mondta hogy inkább dolgozna vidámparkban ha a kvantummechanika bizonyos következményei valósak ... vagy ahogy a kavanumechanika egyik "atyja" említete miszerint ha a kvantumugrás létezik akkor szeretné ha semmi köze nem lenne a kvantummechanikához .....
nyilván idővel felszinrekerülhet egy átfogóbb modell mely mindkettőt logikusabban (vagy nem :)) magyarázza s az értelmezéseken helyesbíteni kell s nem szigoruan aként venni mint azt ahogy maguk a modellt megalkotók gondolták .....
Inkább azt mondom én is, hogy nem tudunk valamit. Hogy mit nem tudunk? Hát erre vannak már elképzeléseink, ezekben állást foglalni nem tudok, legfeljebb szimpatikus valamelyik.
Pl. a Böhm-összefonódás szimpatikus nekem, mert ha igaz lenne talán visszatérhetne a kauzalitás is a minden-mindennel összefügg elve formájában.
De azt sem szabad elvetnünk, amit E. Szabó ír: nem biztos, hogy ismerjük a teljes halmazt. Ha a részhalmazból merítünk, de azt teljes halmaznak tekintjük, akkor ne csodálkozzunk, hogy nem találjuk meg az ok-okozati összefüggéseket.
És akkor a Fine-féle rejtett paraméterről nem beszéltem.
Mindezek közül nekem a Böhm-féle kvantumpotenciál a legszimpatikusabb.
nyilván hogy ujabb elméletek kisérleti eredményekből és megközelítési módszerekből adódnak ......
megközelítés ......
nyilván valamely formában értelmezni kell egy nem dinamikus állapotot ...
vannak koordináták melyek lehetnek relatívak de ezen koordináták közt is valamely formában értelmezni kell pl egy pont egybeesését ....
sr kimondja ha relative mozgó rendszerek origó egybeesésükkor az origóban fényterjedés kezdődik akkor későbbi időpontban mindkét rendszer helyesen azt állítja hogy ő van a fénygömb középpontjában .........
t(x) időpontzban tisztasor hogy az egyik rendszer adatai alapján meghatározható a másik rendszer t(0) kori helye .......
de hogyan lehet értelmezni t(x) időpontbeli statikus ábrán 2 pont nem egybeesésénél egy "azt állítja hogy ő van a fénygömb középpontjában" kijelentést ?
sr ben ez a "pálcatörés" nem lehetséges ugyanakkor nagyon nem fér össze az egybeesési fogalommal .....
En csak az itt levo hozzaszolasok alapjan "itelkezem", nyilvan szubjektive.
Ezt nem en fogom eldonteni... szerintuk ugyanis te ismeteled ugyanazt papagajkent, megertes nelkul. Tekintve, hogy te nem igy latod, nem tudom, meggyozitek-e egymast valaha is :-)
A 25459-re nem tudok valaszolni, ahhoz tul laikus vagyok. Mindenesetre ha a szoba=inerciarendszer, akkor az inerciarendszereknek a (topicban olvasott) definicioja alapjan az ezen az inerciarendszeren belul tartozkodo megfigyelo szamara nem erzekelheto sajat inerciarendszerenek mozgasa, ill. semmi, ami eme mozgasbol esetleg kovetkezne es arra visszautalna. Legalabbis ha jol ertettem a dolgokat...
Semmiképp nem akarom és nem is lehet a specrelt cáfolni. Csupán egy másik matematikai eljárásról beszélek. Ebben a másik eljárásban euklideszi koordináták vannak. Newtoni mechanika már nem, hiszen itt is figyelembe vesszük a fizikai határsebességet.
A távolhatás jelenleg is homályos, hiszen a kvantumösszefonódás értelmezésére csak találgatások vannak.
Gravitáció nélküli térről beszéltem ezideig, az áltrel görbült térideje már más kérdés, az Ősrobbanást most nem hoznám ide.
Gezoo a modell feltételezése az hogy a jelenségek egyenesvonalu egyenletessebességgel mozgó rendszerekben azonosan játszódanak le a rendszeren belüli megfigyelők számára .
Tehát mindegy a rendszer sebessége mennyi , ha fen áll a mozgásállapot változás hiánya (nincs gyorsulás), akkor a merőlegesen indult foton a másik falra merőlegesen fogg becsapódani .
A külső szemlélő számára a saját kordináta rendszerével a szobai foton szögetzár be , de ő is ugy látja hogy a foton a szoba padlójával párhuzamosan halad .
A sebességnek mint transzformációt kiváltó oknak a belső megfigyelő számára nincs szerepe , a külső megfigyelő számára a transzformáció frekvencia változásban és szőg eltérésben nyilvánul meg , persze ha oldalnézetből lehetne látni egy foton haladását és rajta méréseket végezni.
Ehhez kepest te beszeltel abszolut allo fotontengelyekrol vagy mi. Hogy en nem ertem, az egy dolog, mivel laikus vagyok, de nalam hozzaertobbek se ertik itt, ami mar azert erdekesebb...
A kerdeseimre is valaszolhatnal esetleg. Mert az elso, toled idezett szoveg logikaja szerint nem is eszlelhetunk abszolutitast, nem letezik ilyen a szamunkra. Te meg is allitod, hogy van ilyen...
Úgy értem, hogy vegyük a piros foton nyomvonalat.