Ahamm, ez lesz az a hely, gondolta Adri, miközben tovább tekert az erdőben a földúton. A szíve a torkában dobogott, a bugyija nedvesen csúszkált a bicikliülésen, aztán meglátta nagy, odvas fát, ahol jobbra kell térnie. Hirtelen lefékezett és leugrott a járműről, szétnézett és állt egy ideig, aztán kicsit megnyugodva visszaszállt a nyeregbe és elindult jobbra. Még vagy száz métert haladt, egészen lassan, hallgatózva minden reccsenésre és zörejre, de csak egy harkály ütögette az egyik fatörzset, legyek zümmögtek körülötte és a távolban madarak énekeltek. Leszállt a kerékpárról, az utasításnak megfelelően beljebb tolta, egy szétterülő szederbokor takarásába, aztán ment még néhány métert és meglátta a fák mögött átderengő napfényt. Elmosolyodott. 'Hát itt vagy, nagylány' - gondolta magában. 'Remélem nem hívott ide még egy tucat másik pasit, akik majd jól megerőszakolnak' - folytatta a gondolatát, aztán megigazította a bugyiját és elmosolyodott. 'Bár amilyen nedvesen tocsogok, háááát, talán nem is lenne olyan rettenetesen rossz' - fűzte tovább a gondolatot, aztán elindult a sűrű fák között a kis tisztás felé. Ahogy kiért a napra, hunyorogni kezdett.
Nos egy kis fantázia, ha már van ilyen lehetőség kitárulkozni :) Szóval nagyon rég óta izgat a gondolat, hogy milyen lehet az, amikor valakinek az arcára "ülök" :P Mivel felfedezni véltem magamban egy kis dominás jelleget, ez a póz remélem hamarosan megvalósításra kerül :) A pasi a hátán feküdve, nyelvét az égnek meresztve, mereven várva míg én felette állva, lassan egyre mélyebben guggolva de tolom feléje a popsim :) Majd erélyesen mondanám neki: "Nyald ki a seggem!!!" :P Ekkor csípőmmel előre-hátra csúszkálva a nyelvén felváltva nyalatnám a puncim és a popsim :))) Közben a farkába kapaszkodnék és finoman verném azt :P Hmmm... Normális vagyok? :D Mindent ki akarok próbálni :)
Ok, akkor legyen a csendben nézelődő srác, talán mégsem lesz olyan béna ,-) Szegény néger csávóknak meg jól bekavart a messzelátós faszi, de hát ez van, majd valaki mást mutatja meg nekik a várost ;-)
Nem tűntem el teljesen, csak pár napra elmentem nyaralni :) Természetesen bugyit nem sokat vittem az útra. Nagyon tetszik ez a kis történet, nem kicsit dobogtatod meg a szívem olvasás közben :))) Amennyiben szavazhatok én az A opciót választanám, persze nem mondanék nemet a 3 muskétásnak sem :P Várom a folyttatást, hamarosan visszatérek :*
A libegő zökkent egy nagyot, majd hirtelen megállt. Aztán újra elindult, majd ugyanolyan hirtelen újra megállt. Az ülések furcsán imbolyogtak, az emberek ijedten forgatták a fejüket. Assie csodálkozva nézett körül, a felvonó többi utasa is érdeklődve nyújtogatta a nyakát, de nem lehetett látni semmit. Assie mellé, az ellenkező irányban, pont egy üres szék került, csak a következő ülésen üldögélt egy magas, jóképűnek tűnő srác, szintén egyedül. „Ó, anyám” - gondolta Assie. „Nem tudott volna még pár másodpercig működni ez a vacak? Menj még egy icipicit előre, kérlek!” De a felvonó nem mozdult, sőt, recsegni kezdtek a hangszórók és egy kissé ideges hang a következő szöveget zörögte a hegyoldalba: „Műszaki hiba miatt a libegő előreláthatóan öt-tíz perc múlva indul újra, addig kérjük az utazók szíves megértését és türelmét.” Még mondott valamit arról is, hogy az utasok ne emelgessék a biztonsági kart és ne próbálják elhagyni üléseiket, aztán újra csend lett. „Azt nem mondta, hogy masztizni sem szabad” - mosolyodott el Assie, majd az ajkába harapott és a fiúra pillantott. A srác is őt nézte, szelíden mosolyogva, aztán elkapta a tekintetét és körbenézett, mint aki csak a tájat, meg a libegőn csendben üldögélő többi embert akarná megnézni magának. „A helyzet végül is ideális” - gondolta magában Assie. A srác mögött nem ült senki, sőt, az Assie előtti ülésen sem, tehát ha előadást kíván tartani, akkor igencsak ideálisnak mondható a helyzet. Két kezét maga elé tette a combjára, aztán végtelenül lassan, nyitott tenyerét a textilre tapasztva felhúzta a szoknyáját, amennyire csak lehetett. „Remélem nem most indul el” - gondolta, miközben félig lehunyt szemhéja alól a fiút figyelte. A srác kinyújtott nyakkal, mereven leste Assie minden mozdulatát. A lány megigazította derekán a szoknyát, aztán kicsit lejjebb csúszott az ülésen, majd amennyire csak tudott, a szűk helyen a fiú felé fordult és lazán szétterpesztette a lábát, hogy aztán rögtön a fehéren világító bugyijára tegye a kezét és össze is zárja a lábát. A szíve majd kiugrott a helyéből, a tenyerén pedig érezte, hogy a forró puncilé lassan átitatja a falatnyi kis bugyit, ahogy a kezét magához tapasztja. A srác közben fészkelődni kezdett, kezével ő is a nadrágját igazgatta, aztán mikor valamennyire kényelembe helyezte magát, tovább figyelte mereven a lányt. „A kezedet bezzeg ottfelejtetted” - kuncogott magában Assie, miközben lassan simogatni kezdte a szeméremdombját, egyelőre csak így, a bugyin keresztül, a tenyerével. Aztán lassan szétnyitotta a combját és a bal keze mutatóujjával egészen mélyen beleszántott a puncijába, de még mindig a bugyin keresztül. „Micsoda egy büdös, szó szerint büdös ribanc vagyok”- gondolta, miközben mélyet szippantott a körülötte áradó punciillatból. „Ideje lenne megkóstoljam magam” - mosolyodott el, majd bal kezével félrehúzta a nedvességtől tocsogó textildarabot és jobb keze középső három ujjával olyan mélyen felnyúlt magának, amennyire csak lehetett. „Forró és illatos vagyok” - gondolta elégedetten, aztán a finoman nyálkás ujjait a magasba emelve kinyújtotta a nyelvét, hogy az épp lecseppenni készülő puncilé még pontosan a szájába érkezzen. A fiú mereven előreszegezett nézéssel nézte a csodát, aztán előrehajolt, miközben kezével lassan simogatni kezdte a nadrágját. Most Assie felemelkedett az ülésről, egyetlen ügyes mozdulattal lehúzta a bugyiját, aztán combját összezárva a szandálján keresztül megszabadult a fölöslegessé vált ruhadarabtól és egy hanyag mozdulattal kiejtette a kezéből, maga mellé, a mélybe. A srác előrehajolva követte az eldobott bugyi pályáját, aztán kicsit értetlenkedve nézett rá a lányra, mint aki azt mondja: „legalább megpróbálhattad volna átdobni”. „Hihi, még mit nem, a puncilé drága dolog, ki kell azt érdemelni” - nevetett gondolatban Assie, aztán hátradőlt és lehunyt szemmel simogatni kezdte magát. Néha felnézett, de a libegő ugyanúgy állt, mint azelőtt, a srác ugyanolyan meredten bámulta őt, mint néhány perce, senki és semmi nem állta hát útját egy finom és alapos masztizásnak.
„Atyavilág, mekkora egy ribanc vagyok” - gondolta, miközben kéjesen újra feldugta magának a három ujját. Forró volt és tág és nagyon-nagyon lucskos, ezért újra a szájához emelte a kezét és lassan és kéjesen újra lenyalta az ujjait, miközben a bal kezével simogatta magát tovább. Közben résnyire nyitotta a szemét és a fiút figyelte, aki továbbra is mereven előrehajolva bámult, mozdulatlanul, mint egy szobor. „Kár, hogy ilyen kevés a itt hely és a popsilyukamhoz hozzá sem férek.” - gondolta pajkosan. „Akkor lenne itt nézés és bámulás” - tette hozzá magában mosolyogva, aztán újra lehunyta a szemét és újra átadta magát a lucskos gyönyörnek. Ebben a pillanatban a hangszórók újból recsegni kezdtek. „Jaj, ne!” - gondolta Assie rémülten kipattanó szemekkel és nyomban összeszorította a lábait. „Meghalok, ha nem fejezhetem be magamat” - folytatta és arra gondolt, hogy fent, a gépháznál miért nincs egy másik miniszoknyás Assie, aki szintén bugyi nélkül és szintén nagyon merészen és kitárulkozva kissé lassítana a javítás folyamatán. „Kedves utasaink, további türelmüket kérjük, a felvonó hamarosan újraindul, addig is ne hagyják el üléseiket és ne lengessék azokat” - mondta a hang, mire Assie lelkébe mennyei béke szállt, újra lehunyta a szemét és a változatosság kedvéért most lazán összekulcsolt lábakkal simogatta magát tovább. Nem érdekelte semmi és senki, csak egyszerűen átadta magát a gyönyörnek, miközben egész testét átjárta a kéj. Már a fiú közelsége sem izgatta, a táskáját egy laza mozdulattal az ölére húzta és most már kitárulkozás nélkül, a külvilágot kizárva simogatta magát tovább. A következő pillanatban a felvonó halk surrogással elindult, Assie lustán felnézett, látta, hogy a fiú tátott szájjal próbál valamit mondani neki, aztán elhaladt egymás mellett a két ülés és csak jóval később ért el a füléig és a tudatáig a hang, ahogy a srác kétségbeesetten hátrafordulva átkiabál neki: „Várjál meg lent!” - de bátortalannak és szánalmasnak tűnt az egész, ezért Assie kicsit megvetően sziszegte magában a választ: „Át kellett volna másszál, vagy legalább megpróbáljad a lehetetlent, kisöcsi, nem csak némám bámuljál!” Lenézett és látta maga előtt a fogadóállomás épületét. „Még néhány perc” - gondolta magában, de a lázas állapot lassan elmúlt. „Egy nagy és kemény farok kéne most neked. Vagy esetleg kettő. Netán három” - gondolta magában. Aztán elmosolyodott. „Igen, várni fogok lent. De csak egy kicsit. Pontosan addig, míg a felső állomáson rám vigyorgó három derék néger fickó is leér. Biztosan rájuk férne egy kis idegenvezetés.” - nevette el magát, aztán megigazította a szoknyáját és ügyesen lelibbent az ülésről. Akkor vette észre a szélesen mosolygó, 'Felvonóüzemeltetés' feliratú polót viselő és nyakában messzelátót hordó középkorú férfit, aki középen, a lassan átforduló vízszintes kerék előtt állt. „Phúúúúú” - gondolta Assie miközben rettenetesen elpirult, és gyorsan lefutott a lépcsőn. „Amekkora egy buta ribanc voltál, erre nem is gondoltál, igaz?” - tette fel magának a kérdést, aztán újra elmosolyodott.
A másik fantáziám, hogy 2 hölgyet kényeztetek. Ők 69-es pózban nyalják egymást, én a felül lévő punciját dugom a finisben
Néha az alul lévő szájába adom a farkam, majd vissza a felsőbe. Addig, míg bele nem élvezek a punciba, amit az alul elhelyezkedő hölgy kinyalna. Utána csók mindenki, mindenkivel.
Egy ideje arról fantáziálok, hogy amíg a párom szopja a farkam, őt hátulról dugja egy másik pasi. Úgy néz ki, hogy még a nyári tanítási szünetig ez fantázia marad.
Üdv mindenkinek boldog új évet!Én évek óta állást keresek és néha azon gondolkodom hogy meg keresem a Zserbó nevü cukrázdát mert ott 7gy hallottam hogy elég jól lehet keresni!
