Ezen én is gondolkoztam mielőtt leírtam,de talán azért ez még nem akkora vétek egy jó szakembertől,meg remélem nem is olvassák azok akiknek ez szemet szúrhatna. Mindemellett végül is ez a kis erőmű inkább tekinthető ipari műemléknek mint egy igazán fontos és maximálisan védendő létesítménynek.Az OKT fórumból is kiderül hogy azért nem eszik olyan forrón a kását errefelé.(sem):-)
Markaz - Kékestető között (Markaz - Árnyas-forrás - Kis-kő - Négyeshatár - Kékestető) találtam neked ilyen szakaszt, viszont nem végig turistaút, van ahol csak ösvény: 4.1km, 330m->970m.
A szombati napra Encián-túrát terveztünk (G)dzsí túratárssal. Választásunk a BT-6 túrára esett, amely több alternatívát is kínál. Mi a leghosszabb verziót választottuk. A bernecebaráti indulásra pedig a buszközlekedés miatt szavaztunk, hiszen így elég "csak" 13:10-re elérni Drégelypalánkon a buszt.
A kocsit Bernecebarátiban hagytuk, és K+ jelzésen elértük a K jelzést. Az elágazáson útbaigazító táblák tömegét láttuk, némelyik a járda felé, némelyik az úttest felé nézett, mert csak így fértek fel az oszlopra. Az igazolást most mellőztük, mivel az idő sürgetett, el kellett érni a buszt, az igazolást a buszozás végén gondoltuk megejteni. Bernecebaráti szélén egyből utat tévesztettünk, de már méter után korrigáltunk, bár egy gombászó férfi szerint mindkét út oda vezet, a K pedig egy emelkedőn olyan agyagos lesz, hogy kerülni kell. Megköszönve jótanácsát, maradtunk a csúszósnak ítélt K jelzésen. Egy gyors pillantást vetettünk a teli kosár és szatyor gombára, majd elindultunk kisebb nyaralók és házak mellett a Csitán kereszthez.
Az út egy kisebb szakaszon tényleg agyagos volt, emelkedett, így csúszott is, de kerülni azért nem kellett. Azonban kiérve a nyílt részre több kiló agyagot gyűjtöttünk össze a bakancsainkon, túrabotunk vége is nyomhatott talán egy-két kilót. A Csitán keresztnél megszámoltuk a megszámlálandó fákat, és rövid pihenőt tartottunk. A szemközti fán egy jelzésalapon különböző kék jelzéseket vettünk észre. Elsőre új jelzéseknek tűntek, de mivel folytatásukat sem láttuk, valamint az előző napi tuhu térképen sem szerepelt, nem értettük. Aztán eszünkbe jutott, hogy ez bizony a Börzsönyi Kék ellenőrzőpontja, így gyors fényképezés. Itt még inkább tudatosult bennünk, hogy az Encián és a Börzsönyi Várak mozgalmak mellett a Börzsönyi Kék egy hosszabb szakaszát is teljesíteni fogjuk.
A Jelenc hegyi elágazásban 1:50 percet írt az útirányjelző tábla Drégelyvárig. Az elágazás után ismét kódolvasás, Jelenc hegyi várkód. Negyed óra múlva már a K+ elágazásában voltunk, ahol immár csak 1:15 volt Drégelyvárig. A Jelenc hegyi elágazás 1:50-t már ott furcsáltuk, s valóban, ott valami nem stimmelt az időadattal. Kőkapunál még kerestük egy rövid ideig a nem létező kódot (lásd turabazis.hu-n a Börzsönyi Kék igazolópontjait).
Innen hamar elértük Drégelyvárat, felkapaszkodtunk a Várhoz. Itt Várkódot olvastunk le, török fejeket számoltunk, Börzsönyi Kéket fényképeztünk. Sajnos a leszállt ködtől, felhőtől nem sok mindent láttunk. Eredeti tervünk az volt, hogy itt (az Encián leíráshoz hasonlóan) iránymenetbe vesszük a Babatpuszta - Szondi-kápolna felé vezető utat, de az időnek szűkében voltunk, GPS meg már a 10. km-nél lemerült. Így a Drégelypalánki geoládákat is mellőzve belekocogva irányba vettük Drégelypalánkot a P+ (régebben P) jelzésen. A falu szélén dönteni kellett, hogy merre. Egy szekérutat néztünk ki a 2-es út mellett, ami a 2-es út mellett lévő buszmegálló felé vezetett. De nem voltunk biztosak benne, hogy az út járható, illetve felkapaszkodik-e a 2-es útra, így maradtunk a P+ jelzésen és bele-bele kocogva a templom melletti buszmegállót vettük célba. Itt azonban azt olvastuk a menetrendben, hogy 12:53-kor ment el a busz, s ennek immár 10 perce.
Gyors átgondolás után arra jutottunk, hogy valamelyik megállóból biztos 13:10-kor indul, valószínűleg a vasútállomáson időzik egy kicsit. Így ismét kocogósra vettük. S igazunk lett, a busz 20 méterrel az orrunk előtt haladt át a kereszteződésen és tűnt el a 2-es út felé... Ez volt ma az utolsó busz.
A legjobb ötlet a 2-es úton való stoppolás volt. Útközben még telefonos segítséget kértünk, hátha valamely ismerősünk errefelé van, de nem jártunk sikerrel. A stoppolás sem járt sikerrel, mert kamionok, autóbuszok, valószínűleg Horvátországból hazatérő szlovákok és lengyelek jöttek csak, elvétve láttunk magyar kocsit. Gondoltuk, az utóbbiak vezetői azt hitték, külföldre stoppolunk, így nem vettek fel minket. Mivel az idő haladt, elindultunk Hont felé, majd Parassapusztára, mert ott már egyértelmű hogy merre akarunk stoppolni.
Honton egy öreg néni kérdezte, hová megyünk: Bernecebarátiba. Az nincs messze. Gyalog? Igen. Úgy messze van...
Mellőztük a GPS-en és térképen nem szereplő K horog jelzést, majd az új K+ jelzést. Parassapusztán frissítettünk, majd (G)dzsí kolléga ügyes húzással szerzett egy frissen tankolt, 24 éves Ladát. A Lada valószínűleg az elmúlt években levelező tagozaton végezte el a Műszakit...
Bernecebarátiban a templomnál kódolvasással zártuk a túrát, majd a fáradt vándorok Romhányban a hasonló nevű "Fáradt Vándor" étteremben pótolták a hiányzó kalóriákat.
Tényleg,el is felejtettem biztató soraidra visszalapozni,utólag is köszi! Ugyanezt megtapasztalni élőben,az sem volt rossz...Ja,mármint a 3-5.sorodban leírtakat,nem a második sor élményeit!:-))
Szia Jazzkedvelő! A kéktúrás bélyegző bent van az erőműben,ezt biztosan tudod,és egy ott dolgozó jön ki ha becsöngetsz.Megkérdeztem bemehetek-e,azt mondta nem,csak előzetes írásos bejelentkezés után.Azért elkezdtem vele beszélgetni,elég jó a beszélőkém,volt ott egy németjuhász kutya,nekem is van három is,többek közt erről,és még másról is,csak úgy barátságosan.5 perc múlva nagy örömömre azt mondta ,na jöjjön be,nézze meg nyugodtan belülről is az erőművet. Tehát kis szerencsével be lehet menni,főleg ha mint műszaki ember megtalálod a közös témát,kapcsolódási pontot a kezelővel aki éppen kijön szerintem menni fog.Az előzetes írásos bejelentkezés azért lehet hogy tutibb,azzal 100% bemehetsz,de annak nem tudom mi a módja.
Miután elhalmoztalak titeket szebbnél szebb képeimmel (:-)) )megpróbálom szóban is visszaadni ezt a két túranapot.Tehát OKT: Bódvaszilas-Encs szakasza.
Szerdán 08.04-én érkeztem meg este fél 8 körül Irotára a Talentum vendégházhoz.Mivel a gondnok néni nem itt lakik és térerő teljes hiányában felhívni sem bírtam így megkerestem a faluban a házát,majd együtt visszamentünk a Talentumhoz.Ez egy régi parasztházakból álló kisebbfajta diáktábor,kis tóval,focipályával,sütögetőhellyel,az egész szépen rendben tartva.A szakaszt megismerve az egyik(ha nem a)legjobb szálláslehetőség.Este a focipályára egy pokrócra kifeküdve gyönyörködtem a zavartalan csillagos égboltban,sok hullócsillagot is láthattam. Reggel fél 7 körül nekivágtam a rakacaszendi szakasznak amely nagyon gyengén van jelölve,Irota után szinte azonnal elfogytak a jelek,csak a térkép és a GPS segített.Egy helyen pedig ahol az eső lemosta a sarat a völgybe combig(!)merültem a sárban,azt hittem menten ríva fakadok,és vissza akartam fordulni,végül nem tettem.(lásd egyik kép) A Kecske-padon ismét voltak jelzések,majd megint eltűntek,Rakacaszendre egy gombász brigád útmutatása alapján jutottam el végül.Innen Tornabarakonyig tűrhető a jelzés,és széles földút vezet szinte végig.Tornabarakony-Bódvarákó szakasz már főleg erdőben vezet végig,egész jól jelölve,majd Bódvaszilasig ugye aszfalt jön.A vasútállomás 600-800m a kéktől,és a vonat pontosan az orrom előtt ment el!Nagyon rendes vasutas pecsételés közben látva elcsoffadásomat felugrott,majd egy Carl Lewis-t megszégyenítő sprintet kivágva megállította az éppen induló buszt,így azt elértem.Köszönet érte ezúton is! Innen busszal Edelény,majd Irotára vissza. Az irotai buszon már kiszúrtam egy túrázó srácot,és nem tévedtem,ugyanoda igyekezett ahová én is!Ő lett másnapi túratársam.
Péntek reggel fél 8 körül indultunk útnak,majd szinte egyből elkavartunk,szintén térkép,GPS segített,jel a Felsővadász feletti erdőkig alig-alig volt. A faluba beérve kocsmai pecsételés után megnéztük a nagyon szép Rákóczi-kastélyt,majd a kéktúra mentén fekvő gyönyörű,szinte már giccses ikonosztázzal rendelkező görög katolikus templomot,ahol a fiatal nagyon szimpatikus pap egyből kiszúrt,és érdeklődött kedvesen hogy honnan érkeztünk.Jólesett ez a kis odafigyelés na...:-) Tovább Abaújszolnokig szokás szerint gyengusz jelzés,Abaújszolnok előtt egyenesen bevágtattunk egy hatalmas bozótba,majd azért csak leértünk a faluba.Baktakékig ugyanez még egyszer.Itt "könnyes":-) búcsút vettünk egymástól,túratársam ugyanis itt foglalt szállást aznapra. Az út tovább Fancsalig már uncsi volt egyedül,jórészt aszfalt,majd éppen a közelgő vihar előtt beértem Encsre.Vasútállomás aluljárójába behúzódva a zuhogó eső elől a miskolci vonatot vártam kb 20-25 kisebbségivel,mit mondjak,gyorsan pisszentettem egy Borsodit a nagy izgalomra:-D A vonat Szikszón megállt,fák dőltek a sínekre!Begyalogoltam Szikszóra,majd egy kólás áruterítő srácot szólítottam le a boltban,nem vinne-e vissza Irotára,hála neki végül is gyorsan hazaértem,és még egy jót beszélgettünk is,lévén szakmánk hasonló.
Összegezve:a meglévő előítéleteim nagyrészt eloszlottak az itt élőkkel kapcsolatban,inkább azt vettem észre hogy örülnek ha a kissé fura idegen turisták egy jó szót szólnak hozzájuk,egymást licitálva próbálnak segíteni,pecsétet megkeresni,útbaigazítani.A falvak jó részében a templomok felújítva,közterek aránylag rendben,talán az itt élők életminősége az amin nagyon kellene javítani. Hát ennyi,azért a képeket felrakni egyszerűbb volt sokkal!:-))
Sajnos két hete találkoztam Szentbékkálla határában, egy ennyire azért nem komoly dologgal, de ott is van egy "terelő tábla" ami az ellentétes irányba tereli a terelné a túrázókat! :)
Még egy kép a kastélyról,külsőleg,(is)hála Istennek fel van újítva,nagyon szépen. Ezt már csak azért szúrtam be mert egy honlapon pár évvel ezelőtti állapotában sokkal rosszabbul nézett ki.
Na legeslegutoljára még egy kép a felsővadászi Rákóczi-kastélyból.Nagyon szép kastély,jelenleg iskola hála istennek,mert így tökéletesen rendben van tartva.
Remélem a néni nem haragszik meg érte hogy megmutattam itt,de annyira adta magát a kép...És végül is ontopik...:-) Az a tábla ,jól látjátok,az az ominózus vitát kiváltó kalóz kéket népszerűsítő tábla.
És még egy gondolat:sem Rakacaszenden,sem Abaújszolnokon,sem Bódvaszilason semmi,de semmi rosszat,de még csak egy rossz pillantást sem tapasztaltam,pedig rendesen fel voltam készülve ilyesmire az interneten olvasható infók miatt.És a Hegyköz után a második olyan környék most már a Cserehát ahol megcsapott a régi "Másfélmillió..."hangulata,vissza fogok még ide jönni azt hiszem,szép kis falvak,régies házak,felújítva vagy nem szinte mindegy,más világ,jó volt belekukkantani.Hát azt hiszem ennyi mára:-))
És az egyik kritikusabb bélyegző:a rakacaszendi A néni nagyon kedves és segítőkész volt,és jót beszélgettünk. Elkanyarodtam megnézni a következő túrahelyszíneinket is...A gibárti vízierőmű nagyon-nagyon érdekes,szépen felújítva termeli több mint 100 éve az áramot.
Én meg mindeközben lesétáltam a Bódvaszilas-Encs szakaszt az OKT-n,irotai szállással.Lehet hogy írok majd többet is,de most elég fáradt vagyok ,így röviden csak annyi hogy alaptalan volt minden előzetes aggodalmam a Csereháttal kapcsolatban ,legalább is ami az embereket illeti.Bélyegzők mindenhol jól elérhetőek,kivéve Abaújszolnok,nem volt otthon a néni,de kaptunk egy cégeset túratársammal.A szakasz jelzettsége viszont eléggé kritikus,bár ahol vannak fák ott azért jel is van,csak a nagyobb mezők,szántók esetében van gond.GPS most jött a legjobban eddigi túráink során.
Hát azt hiszem ennyi mára:-))
A néni nagyon kedves és segítőkész volt,és jót beszélgettünk. 
A gibárti vízierőmű nagyon-nagyon érdekes,szépen felújítva termeli több mint 100 éve az áramot.
