Kívánom nektek, hogy a következő év könnyebb és elviselhetőbb legyen, valamint mindenki tudja megtartani az optimizmusát! Szerencsére a Medroltól sokkal jobban vagyok, elviselhetőbbek lettek a fájdalmak és ennek most nagyon örülök, így a Szent Este is pompásan telett, nekem már ez egy nagy ajándék!
Eldobom az agyam ...................... Kedves Gyula! Ez tudtommal nyitott topik,aminek nincsenek előírásai,miről beszélgessünk.Természetesen az elsődleges a reumánk,a tapasztalat csere. De!Ha akarom,akkor akár a macskám alvási szokásairól is írhatnék,legfeljebb senki nem reagálna. Ha Te másként gondolod.........................
Neked lehet pletykarovatnak tünik, de itt zömmel nők vannak tőlük pedig nem esik távol egy kis pletyizés, hát nézd el ezt nekünk. Boldog Karácsonyt és koncentralj mindig csak az objektivumokra!!
Metoval kezdtem,de már csak Trexan kapható.Ugyanaz,csak a gyártó más. Szedek CETEBE-t és antioxidánst,de ezeket évek óta.Most kaptam D3-t és kb 2 hónapja szedek Folsavat is.Ha mellékhatása a Trexánnak,akkor megnyugodtam,majd kinövöm.5 éve szedek éhgyomorra L-Thyroxint is,mert pm alulműxim van. Olyan vagyok reggelente,mint egy gyógyszertár.Még véletlenül sem szedem mindennap ugyanazt.................D3 másnaponta,Folsav heti 2x,Trexan heti 1x7,L-Thyroxin 125 és heti 2x 150.Computer kell ehhez...:-))
Igen volt,kaptam D3-t,mert tartományom belül vagyok.Tudom ,hogy csontritkulást okoz,plusz nekem 13 éve mellrákom is volt-ez már történelem :-)) -és a kemo-sugár-Zitazónium sikeresen megtette a magáét.Mikor kemot kaptam,akkor és utána voltam ilyen fáradékony.
:-)))))), hupsz, bocsi az OFF-okért:-)) most "el is tűnök", úgy kb. három hétre, a főorvosnő mai vizsgálati eredménye szerint ugyanis csak húzódás keletkezett az esés miatt a combomban, emiatt pedig nem törlünk előre leszervezett programokat:-)
Drága Efuts, én nem is vitáztam:-) Sajnos a luxustól még távol vagyunk, egyszerűen csak nem nagyobb, szebb lakásra, felesleges tárgyakra, hanem utazásra költjük a pénzünket. Miután a bére hellyel-közzel nyugati, ennek köszönhetően itthon lehetek, ha nem lettem volna beteg, s ha nem álltak volna kicsit "fenékkel" az egészhez a dolgozómban, eszembe sem jutott volna, az egyébként szuper állásom otthagyni:-) Nyugaton amúgy nem feltűnő az ilyesmi, sok feleség otthon lehet, csak azért, hogy nevelje a gyereket, vezesse a háztartást és gondoskodjon a családról.
Érdekes ez az itthoni egészségügy, mert a családjával Angliában élő volt kolléganőm mesélte, hogy kint szinte "tejben-vajban" fürösztik és nagyon megbecsülik a képzett magyar ápolókat, nővéreket - életkortól függetlenül.
Fáradt voltam én is a Methotrexattól, az elején. Azt hiszem, hogy akkor, amikor viszonylag "hozzászokott" a szervezetem, mérséklődött, ill. jelentősen javult a fáradékonyság szempontjából a helyzet. A Trexan és a Metho egyforma nagyjából (én még Methot szedek, amíg el nem fogy), a betegtájékoztatója szerint a Metho egyik leggyakoribb mellékhatása a fáradtság. Kicsit olyasmi volt ez, mint anno a gyerekemnek az allergia elleni gyógyszerszedése idején, inkább olyan "kókadtság":-) Talán el fog múlni magától is, anno azt olvastam, hogy a C vitamin és a magnézium (esetleg a B vitamin) hatással van a fáradékonyságra, nem tudom milyen gyógynövényekben van ilyesmi, talán az is segítene, ha ilyen tartalmú teát innál, esetleg kérdezd meg az orvosod, mit szól a vitamin-magnézium doppinghoz:-)
Egy-két mondat Etna és Coccinea vitájához pl a munkával kapcsolatosan.
Etna megtehetei hogy nem dlolgozik és igy igy aránylag luxus körülménye között él legalább is ami az átlagot illet.
Coccinem nem tudom megtehetné e u.azet, nde ahogy olvasom neki is jó munkája van, szereti csinálni, lehet az ő egészségi állapota kkkor romlana jobban ha nem dolgozhatna, ennek pszichés okai is vannak.
Pl én ngayon de nagyon szeretnék dolgozni, mert 1. több lenne a pénzem, lenne elfoglaltságom , jobban érezném magam abőrőmben, de sajnos én már nem kellek sehova, hiába van munkaerő hiány az eü-ben inkább attól a kevéstől is megválnak, minthogy felvennénnek ujakat.
Már irtam egyszer hogy az RA-ra jellemző a csontritkulás, fogyás, amikor a férjem is ebben a stadiumában volt nagyon gyenge és fáradékony, aluszékony volt és fogyott is.
Bepötyögtem egy jó hosszú választ, aztán rossz gombra kattintottam , és eltűnt az egész. Úgyhogy most csak röviden: Nekem volt ilyen az elején, legalább egy évig. Bár dolgozni jártam, de utána már alkalmatlan voltam mindenre. Rosszabb napokon csak elnyúltam a kanapén, és csak akkor mozdultam meg, mikor felmentem aludni. Ahogy javult az állapotom, és csökkentettük a gyógyszert is, ez is nyomtalanul elmúlt. Úgyhogy türelem, lesz ez még jobb!
Nekem csak 1 egyszerű kérdésem lenne:iszonyatosan fáradékony lettem.Áprilisban diagnosztizáltgák a sokizületit,azóta szedek bogyót ,1 hónapja elhagytam a Medrolt,maradt a 7 db Trexan szombatonként,nem fáj semmim,de ez a gyengeség,fáradtság....................................borzasztó.A havi laborom jó.A süllyedés is visszakerült a jó sávba. Nektek is van ilyen mellékhatás?
Minden kedves Fórumozótársnak, békés, áldott, szeretetben gazdag, kellemes Karácsonyi Ünnepet, erőt, kitartást és még sok-sok fájdalommentes, boldog Új Évet kívánok!!
Tavaly Brüsszelben karácsonyoztunk, ilyen volt a Grand-Place. Telefonos fotók, esőben készültek ezért nem tökéletesek, de azért látszanak a fényorgonák, a hatalmas fenyő a téren és a lézerjáték a Városháza homlokzatán, hát nem gyönyörű?
A Gyulának írt hsz-ben "megszólítottál", szóval akkor reagálnék. Hupsz, ez kicsit úgy hangzik, mintha a Parlamentben lennénk:-)))
Már bocs, de minek forduljak alternatív diagnosztikai eljárásokhoz (amit én - többek között - ajánlottam Neked) íriszdiagnosztikára, vagy próbáljam ki a tudomisénmilyen diagnosztikát, amikor az én diagnózisom ezer lábon áll!! Minek is mennék most azon az úton? Nem értem, hol érzed a tetteim és a szavaim között azt a fene nagy ellentmondást, ami miatt támadtál? Hm!
A talpmasszázsról az akupresszúráról a gyerekem kapcsán van valós élményem a miskolci Természetgyógyász Központból, a 40 fokos lázzal, folyamatosan ismétlődő köhögőrohamokkal mentővel-kórházzal stb. tűzdelt influenzám két emeletnyi liftezés alatt múlt el, de olyan "sokkszerűen", hogy utána 18 évig egyetlen egyszer sem volt lázam(pedig évente háromszor volt mandulagyulim-lázmentesen persze), majd 2006. márciusában egyik napról a másikra 39 fokos lázam lett, mandula-orrmellégüreg gyulival, "alig éltem beteg" lettem 2 hétig egyfolytában - augusztusra pedig már RA-s - szerinted? Nekem nem kell ettől több duma, vagy jobb példa arra, hogy mi mit generál, blokkol, okoz - mind1 is, én tudom, hogy mi volt, sőt mi miért volt, ki mit gondol erről, cseppet sem érdekel.
Értem én az elkeseredettséged, de ez ne legyen sértettség, vagy ilyesmi, pláne velem szembe ne, mert 1./ senki sem bántott, én sem 2./ senki sem sajnál (ha már itt vagyunk, az RA-sok többsége szerintem inkább irigyel), én sem, 3./ csak olyat ajánlottam Neked amit - ha nem is a jelenlegi betegségem gyógyítása kapcsán - hanem az életem során korábban már tapasztaltam, ha emiatt lennék kevésbé hiteles a szemedben, mint Gyula, lelked rajta, többet nem ajánlom, slussz-passz, 4./ a munka baromira nem nemesít, de szuper, ha valaki azt végezheti, amihez kedve van, amiben kiteljesül, mert ez a lelkére pozitív hatással van, az meg ugye... 5./rosszul hiszed, egy remissziós RA-snak igenis árt a stressz (lazán el tudja "űzni" a remissziót!!), egy egész irodát vezetni, 120 bel-és külföldi partnerre, a főnökre, az összes beosztottam minden munkájára külön-külön figyelni, sőt még arra is, hogy legyen WC papír, a nyomtatókba patron, működjön a riasztó, a bank és a számlák is rendben legyenek, a könyvelésnél nehogy elmaradjon az ilyen-olyan bevallás ... stb.stb., egyszóval egy időben nyolc dolgot végezni, azt gondoltam, hogy RA-sként NEKEM túl stresszes, az egészségem fontosabb. Otthagytam, s ezért baromira nem kérek bocsánatot, de nem is büszkeségből említettem, csak azért, hogy bizonyítsam, hogy sajnos néha ilyen-olyan áldozatot is kell hozniuk a beteg embereknek úgy általában (mellesleg nem is érzem magam betegnek - de ez más téma). Talán majd előbb-utóbb kitalálok magamnak egy másik területet, vagy az eddigi hobbim lesz ezután a munkám, ki tudja, nem könnyű 45 évesen a karrier-váltás:-))
Kár, hogy nem az empátiát, az egyszerű emberi aggódást (nem sajnálatot, vagy felelősségre vonást, hogy jönnék én ahhoz!!) vetted le a hozzászólásaimból. Egyszer sem írtam (vagy sugalltam?!), hogy kételkednék abban, hogy állhatatos vagy, biztosan megfelelő kezelésre jársz, bár ha Szekanecz majd azt mondja, asszonyom, ez nem RA, akkor sajnos tisztába kell jönnöd majd másfajta betegségek természetével is, hiszen ki tudja mi okozza a reumatikus fájdalmaid.
Végezetül ezt a mondatod: "De ha olyan ajánlja ugyanezt, aki különben pont egy ellentétes utat jár, akkor, bocsáss meg, de azért hadd ne hálálkodjak." - szóra sem méltatnám, max. egy laza, de finom visszautasítást engednék meg magamnak. Tudom, hogy Gyula írta neked, hogy ... stb., de nem hinném, hogy ő ezt a hála dolgot szó szerint értette volna!
Nálam továbbra sincs harag, de úgy gondolom (ÉN GONDOLOM így) kicsit talán tényleg Rád "szálltunk", ezért részemről ebben a "diagnózis-alternatív-mi is a bajom, ki mondja meg hamarabb-mennyire fontos ez" - kérdéskörben, NÁLAM, itt a PONT !
Az, hogy mindannyian folyton ismételjük önmagunkat, és szépen elbeszélünk egymás mellett még csak megjárja, ennyit megengedhetünk maguknak, mi betegek. De, hogy olyasmivel vádolj meg, amit nem követtem el, és kiforgasd a szavaimat, az nem tetszik.
Nem sértegettem Etnát, sem felelősségre nem vontam, csak tudtul szerettem volna adni - megkérni, ha úgy tetszik - hogy ne ajánljon nekem olyan módszereket, amit ő maga sem választott, ki sem próbált. Ne célozgasson olyasmire, mintha attól lennék most éppen rossz passzban, mert nem vagyok elég "állhatatos", és nem a megfelelő orvosokhoz, vagy kezelésekre járok. A Te szádból teljesen hiteles számomra minden olyan ajánlás, amit én különben nem próbálok ki, mert tudom, hogy neked tapasztalatod van ezekben, a saját bőrödön érezted a hatásukat. De ha olyan ajánlja ugyanezt, aki különben pont egy ellentétes utat jár, akkor, bocsáss meg, de azért hadd ne hálálkodjak.
Tudom én is, hangot is adtam annak, hogy Etna egy segítőkész ember, ám én magam is tisztában vagyok az RA természetével - tanulmányaim révén talán még jobban is, mint ti - ebben én már nem szorulok magyarázatra. Jól jön viszont egy-egy gyakorlati tanács pl. arra, hogy mit kezdjek a hajhullásommal, hogy milyen/hogy működik a biológiai terápia (hiszen abban nincs tapasztalatom), vagy egyéb praktikus tanácsok, eszmecserék, és ha ezt megkapom, és Etnától mindig meg is kapom, akkor azt megköszönöm.
Ahhoz viszont elég felnőtt vagyok, és elég felelősségteljes, hogy el tudjam dönteni, hogy pillanatnyilag a kínlódást választom-e vagy sem. Nincs hova kapkodnom, hisz a laborleleteim rendben vannak, az ízületeim a röntgenfelvételek szerint túlságosan is, meghökkentően épek. Ezért is küldtek csukló MRI-re, mert hogy lehet egy 45 éves RA-snak minden ízülete hibátlan. (Más kérdés a nyaki gerincem, azzal régen is volt már problémám, csak most kiújult.)
Azt pedig nem hiszem, hogy egy fájdalommentes, remisszióban lévő RA-snak ártana, ha dolgozik, főleg, ha szereti a munkáját. Persze, elfogadom, hogy valaki remekül elvan otthon, és hasznosan el tudja tölti az idejét, ám ettől sem fog meggyógyulni. Én viszont nem szeretném felelőtlennek érezni magam azért, mert nekem nem árt a munkahelyem, hanem inkább használ.
Sajnálom, de nem értem, hogy miért is nézzek szembe önmagammal. Nekem jólesett itt a fórumon kicsit panaszkodni, tanácsokat kérni és kapni. Ám csöppet sem érzem magam sajnálatra méltónak. Eredetileg csak a Salazopyrin után akartam érdeklődni, de örültem, hogy megismertelek benneteket, megismertem a történeteteket, hát szívesen elcsevegtem itt. Ám inkább odébbállok, mintsem képmutató legyek, és bólogassak olyasmire is amivel nem értek egyet.
Különben köszönöm, hogy segíteni próbálsz, de meglehetősen félreismersz engem. Talán én voltam megtévesztő az írásaimmal, sajnálom.
Igen igazad van, ezért is írtam, ha az ember fájdalommentes, a betegsége remisszióban van és javítani akar, vagy ki akarja hagyni a plusz kockázatot, amit a szedett gyógyszerek mellékhatása jelent, no és van rá pénze, bátran forduljon az alternatív gyógymódok felé, mert Gyula példája is bizonyítja, hogy akinek a szervezete jól reagál pl. a homeopátiás szerekre, annak a betegsége ilyesmivel is karbantartható.
Aranyos vagy:-), hát ha nem is "elég jó"-k azok az anyagi körülmények, de az utóbbi 3 évben Németország vagy Ausztria, időnként Románia, vagy éppen Belgium gondoskodik rólunk, kár, hogy nem a saját hazám, de hát ez van. Kint ugyanis ötször annyit keres a férjem, nekünk hármunknak (+a negyedik, a fogadott lányom, a fiam még sulis barátnője, akit a papája és nővére nevel) ennyi bőven elég:-)) Ráadásul az utóbbi időben gyakran én is kint vagyok vele. Persze nem szórom a pénzt, hiszen nem csak úgy hull az ölünkbe, de azért imádunk repkedni, utazgatni a világban, nyaralni, kempingezni, s talán egyszer lesz annyi bátorságunk, hogy egy nagyváros közeli családi házra cseréljük a bérházat is, de ez most még másodlagos, ahogy egyébként a tárgyak (full-os bútorok stb.) is, mert tudod: "Ne gyűjts itt a Földön kincseket, mert ott van a szíved, hol őrzöd kincsedet..." :-))
Különben meg bocsi, olyan sokat írok, de hát gyorsan gépelek (nem fájnak az ujjaim sem!!) és észre sem veszem, hogy már több ezer leütésnél járok:-))
Botladozásaim szerencsére nincsenek (kivéve ha jég van a hó alatt), bár soha nem a múlton rágódtam, vagy a jövőt terveztem, hanem a jelent élveztem, nagy különbség! Ebben persze a betegség sem akadályoz meg:-)
Jobban bízom az orvosokban, mint a term.gyógyászokban? Ugyan már, sajnálom, hogy nem jött le, de én biza' magamban bízom! Vagyok olyan önfejű, hogy ha úgy érzem, hogy az az adott stresszes munka visszavet a gyógyulásban, a stabilitás elérésében, bármennyire is szeretem, otthagyom, számomra fontosabb, hogy még az unokám lagziján is táncolhassak majd, s különben is még legalább tucatszor szeretnék (ismét) kényelmesen, fájdalom nélkül felmenni a párizsi Sacre-Coeur lépcsőin:-)) Mondhatják, hogy beképzelt vagyok, tele önbizalommal (talán van is mire?), na és, lehet, hogy igazuk van, de tök jól érzem így magam:-) S ahogy Lív Ullmann írta az egyik könyvében: "Megtanultam, hogy saját boldogulásomat ne tegyem függővé mindig a másik magatartásától."
Ha a betegségem neve x.y., akkor ettől többet a legjobb prof. sem tud mondani. A neten az összes létező RA-ra vonatkozó kezelés, azok minden mellékhatása, a gyógyszerek teljes betegtájékoztatója rendelkezésre áll+még ott a szolgálatkész orvosom+a tündéri pofa, empatikus készséggel is megáldott nagyon képzett háziorvosom.
A Te eseted teljesen MÁS, hiszen azt sem tudod, tudják mi bajod, évek óta csak találgatnak. Ezért is javasoltam neked csak a diagnosztizálás területén elérhető egyéb módszereket. Ki tudja... Ha őszinték akarunk lenni, igazából nem lehet meggyőző érv a kezükben, amikor bármilyen (keleti-nyugati) kezelésre küldenek, hiszen azt sem tudják mit kéne kezelni, pusztán az ízületi merevséget, fájdalmat próbálják így-úgy csökkenteni. Közben lehet, hogy elegendő lenne mondjuk kihúzni az összes fogad, vagy kivenni a füledből a rossz helyre belőtt fülbevalót:-) Ezt most csak hülyeségből írom, bár abban azért van igazság, hogy pl. a fogak tényleg sok galibát okozhatnak:-)
A legfontosabb nekem a TARTÓS REMISSZIÓ elérése volt, fájdalommal a testemben és bizonytalansággal, kétségbeesett kiútkereséssel a lelkemben, összeomlófélben lévő tervekkel az agyamban - ebben igazad van - valóban kételkedtem némiképp abban, hogy ELÉG ERŐS-e az akkori állapotomban a hitem önmagamban, pl. az agykontrollhoz stb.
De mivel realista vagyok, aki bár hisz az agy hatalmában a test felett, mégis csak két lábbal áll a földön (s ez csak látszólag ellentmondás), ezért kezdtem a nyugati orvoslással, a legjobb módszerekkel, mert nincs időm vacakolni x számú gyógyszerrel, y évig, miközben egyre jobban beszűkülnek az ízületi rések, fogy az ízületi folyadék és a kopás visszafordíthatatlanná válik, + az egyiktől allergiás leszek, a másiktól foltos stb.... a tartósan gyulladt ízületek pedig még jó hogy tönkremennek az évek alatt.
A biológiai terápia, ha tetszik, ha nem, azoknál akik jól reagálnak rá, TARTÓS REMISSZIÓT eredményez, mert úgy van, ahogy Gyula is írta, az RA-ból spec. nem lehet meggyógyulni, de számunkra már a tartós remisszió tul.képpen majdnem gyógyulás. Ki hogy éri el, tök mind1, a lényeg, hogy így legyen. A gyulladás szint a normálon belül, a gyógyszerek ilyen-olyan mellékhatása kontroll alatt. EZ A LÉNYEG az RA-nál!!
De van a szakirodalom szerint 20 %, akiknél véglegesen elmúlnak a tünetek, nem is kell gyógyszert szedniük, s a labor szerint az immunrendszerük újra tökéletesen működik. Ők azonban ezt nem az ORVOSOK-nak köszönhetik, hanem a saját szervezetüknek, agyuknak, csodának, Istennek, akárminek, különben az orvosok másoknál is képesek lennének ezeket az eredményeket reprodukálni, még akkor is, ha nem egyformán reagálunk a gyógyszerekre, kezelésekre, nem igaz??
A főorvosnőnek beugrottam, mert DBA szerint mindenki csak nyaralásért, plusz bónuszokért vonja be a betegeket (miközben persze DBA is betegeket keres egy hasonló biol.terápiához, de ez egy másik történet)? Dehogy is!
Tudod, amikor pénzt adok egy koldusnak (mert sajnos annyi pénzem nincs, hogy lakást és munkát adjak neki), a legkevésbé sem érdekel, hogy alkoholra, ételre, cigire, szexlapra vagy mire költi, ez az ő magánügye és én ezt tiszteletben tartom. Magyarán egyáltalán nem érdekel, hogy fűződik-e egyéb érdeke az orvosomnak ahhoz, hogy bevett a terápiára, mert ezt ÉN AKARTAM, éppen az áhított REMISSZIÓ érdekében. A tartós remisszió elérése után nem ráérek keresgélni még a lehetőségek között, hiszen közben nem romlik az ízületeim állapota. Márpedig kb. a 2., 3. infúzió után a vérsüllyedésem "lekúszott" a normális tartományba, semmilyen fájdalmam nem volt, sportolhatok stb. Most éppen itt tartok, s a cél ennek minél további megőrzése (hogy mi módon, ahogy már írtam is, szerintem tök mind1, lehetőség szerint minél kevesebb egyéb mellékhatással - ha lehet).
Az ilyen-olyan tartalmú, gyógyszergyárak által gyártott étrend kiegészítőkről csak annyit, hogy nem olyan régen bementünk egy optikushoz számítógépes szemvizsgálatra (a férjemnek kezdett kicsit romlani a szeme), a pasi azt mondta, ugyan már Béres Szemerő meg stb. max. az egészséges embereknek segít a rendszeres "karbantartásban", kis ráerősítésben pl. a hiányos étrend (fogyókúra..) miatt stb., de bizony, ha eljött az az életkor és romlani kezd a szem (magyarán, ha már ott van az a bármilyen baj, betegség) ezeket nyugodtan kitehetjük az ablakba.
Tudom és írtam is, hogy biztos vagyok abban, hogy nyugtalanít Téged annyira a dolog, hogy mindent megpróbálsz az orvosoknál, akik viszont, valójában, évek óta nem tudják megmondani, mi okozza a tüneteidet. Most is egy RA-s szakemberhez jársz, kívánom, hogy neki végre legyen elegendő bátorsága kimondani, hogy ez RA, vagy hogy ez nem RA és keresgéltesse kedves beteg tovább az okokat más szakrendeléseken.
Csak mellesleg említem, hogy Szekanecz egyik írását még 2007. végén olvastam a neten, akkor ki is mentettem a gépre, a fiatal docens írásából így most beidézek neked egy mondatot, ami a Te RA-gyanúdat talán cáfolni látszik: "Ma olyan érzékeny, a betegség korai felismerésére alkalmas laboratóriumi és képalkotó (röntgen, izotópvizsgálat, MRI) eljárások állnak rendelkezésre, melyekkel a betegséget a tünetek megjelenése után heteken belül diagnosztizálni lehet." Hm...
Természetesen egyáltalán nincs harag, különben nem is tudok haragot tartani, s most aztán végképp okom sem lenne rá, szóval szerintem lapozzunk:-))
No meg egyébként is éppen a szeretet ünnepe közeleg, itthon van a férjem, a szépséges óriásbébim 15-én volt 21 éves, hull a pelyhes fehér hó, tudok sántikálni, úgy-ahogy de egészségesek vagyunk, különben is ilyenkor mindig eszembe jut, hogy vajon mit szólna az ilyesmi miatti "haragszomrádhoz" az a kedves volt osztálytársnőm, aki 10 éven keresztül olyan bámulatra és tiszteletreméltó derűvel, békével és hittel a szívében harcolt a mellrákkal, s akit végül mégis legyőzött a kór...
Ez a Fórum azért van, hogy elmondjuk egymásnak tapasztalatainkat állapotunkról és a gyógymódokról, érdeklődő kérdésekre válaszoljunk. Az elhangzottakból mindenki azt fordít le a maga nyelvére, és abba az irányba megy amit magának elhatároz. Meg lehet köszönni ma másik hozzászólását, észrevételeit, de felelősségre vonni, sértegetni tapintatlanság, főleg akkor, ha segítő szándék van a válasz mögött.
Ez a betegség az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan! A legjobb orvos sem gyógyított meg senkit! De elviselhető életvitelt adó eredmény már sikernek számít. Még azt sem mondom, hogy mindenki a saját módszerében hisz. Azonban vannak bejárt utak és vannak megosztható apró eredmények. Az út elején vagy, vagy más úton, de már a legjobb orvosban sem bízol, mert más megoldásokat keresel. Tekintsük ezt egy következő lépésnek, amire már előrelátóan készülsz. A terápiák fel lettek sorolva tetszhet, nem tetszhet, fanyaloghatsz rajta, ezek vannak pillanatnyilag. Nem véletlenül alakultak ki, mivel pillanatnyilag, nincs átütő megoldás. Van akinek ez jön be, van akinek az. Ez a betegség nagyon alattomos, sokarcú. Lelkileg is együtt kell vele élni, és nem másokban keresni az okot, a sikertelenségek esetén. Mentálisan felkészültnek kell lenni. Először magunkat kell felkészíteni a a betegség elviselésére. Én már 19 év távlatából szólok hozzá, remélem neked is lesz esélyed, ettől több idő távlatából szólni azokhoz akiknél most diagnosztizálták ezt a "jó barátot"!
Nézd innen a dolgot, és reménykedj, hogy nem ez a betegséged, de ha ez, úgyis minden szalmaszálba kapaszkodni fogsz, és akkor egy nem megfelelő válasz romboló hatású tud lenni mindkét oldalon.
Mielőbbi gyógyulást, és szembenézést önmagaddal! Üdv! Gyula
Szerintem mi sokkal inkább egy véleményen vagyunk, mint amennyire látszik, csak én kicsit jobban fel merem vállalni a botladozásaimat.
A lényeg az, hogy mindketten orvosokhoz járunk, és gyógyszereket szedünk. Nagyon sok mindenben igazad van, de azt a világért sem nem akarod bevallani, hogy jobban bízol az orvosokban, mint a természetgyógyászokban. Ez egyértelmű pedig. Ha nem így lenne, akkor most agykontrollal, talpmasszázzsal, és akupunktúrával gyógyíttatnád magad, és homeopátiás szereket szednél, Trexan meg Remicade helyett. De nem így teszel, Etna!!! Majd akkor tervezed természetgyógyászokhoz fordulni, amikor az orvosok már meggyógyítottak. Végül is ellentmondasz magadnak, amikor az agykontroll, a parapszichológia hatásosságáról beszélsz, ehelyett gyógyszerekkel kezelteted magad. És ezzel nekem nincs is semmi bajom, mert én is orvosokhoz járok és gyógyszereket szedek, és valószínűleg a biológiai terápiát is bevállalnám, ha a papírforma szerint nem lennék egészséges.
Igen, elképzelhető, hogy kipróbálom egyszer az íriszdiagnosztikát. Majd. Ha Szekanecz professzor is kudarcot vall velem. Mert én bevallom kerekperec, hogy jobban bízom az orvosokban. Én is hiszek a psziché okozta megbetegedésekben és gyógyulásokban, de én soha nem mennék el agykontrollra, hanem inkább pszichológushoz vagy pszichiáterhez. (Mint már írtam is.)
A szelén, a halolaj, a diéta, stb. jótékony hatásában viszont hiszek, még ha teljes gyógyulást nem is eredményeznek. Általában az olyan dolgokban hiszek, ami tudományos alapon bizonyítható, ezenkívül csak Istenben.
A DNS kettős spiráljában nincs semmi misztikus, ez tudományos dolog. Én sem láttam még a Himaláját, de mások látták, tehát vitathatatlan.
Szégyellném, ha most elkezdeném bizonygatni, hogy én legalább annyit mentem a betegségem után, mint Te, de hát látnod kell, hogy ez így van. A legjobb klinikákon a legjobb orvosoknál fordultam meg. DBA beírta ide a fórumba, hogy szerinte Szekanecz a legjobb ma RA-ban Magyarországon, egy hét múlva már időpontot kértem tőle. Te viszont elcsábultál egy főorvosasszonynak, aki talán egy Dubai utazás kedvéért vett be egy olyan programba, amire talán nem is volt feltétlenül szükséged. Nem biztos, hogy igazam van, de csak azért, mert nekem pillanatnyilag vannak tüneteim, még nem biztos, hogy én járok rossz úton. Én is két évig vártam kisebb nagyobb fájdalmakkal a javulás, és egyszer csak tényleg csökkentek a fájdalmak, annyira, hogy aztán 3 évig éltem teljesen tünetmentesen heti 3 szem Methotrexat mellett. Én sem ok nélkül, és meggondolatlanul, és butaságból vagyok most éppen rosszul, csak pillanatnyilag keresem a legjobb megoldást, és nem ugrom fejest semmibe.
Dolgozni pedig azért dolgozom, mert szeretem és élvezem, és ebben tudok kiteljesedni, és egyáltalán nem tapasztalom, hogy ez rontana az állapotomon.
