Blucs: Nehéz ügy, semmit nem találtam, de a hangalak miatt a lehetséges eredetek közül csak a szláv jöhet szóba. Bartoš a morva tájszótárában azonban leírja, hogy Szlovákiában a bľúšč ’fekete csucsor | Solanum nigrum’ jelentésű közszó, amely morva területen csak szólásokban él. Morva-szlovák területen a jelenkorban ilyen nevet nem találtam, de a lengyel Bluszcz kimutatható. Ez a lengyel (vagy az esetleg feltételezhető szlovák-morva) név esetleg magyar ajkon adhatott Blucs ejtést.
Jakobi: Egyáltalán nem kell zsidó eredetet feltételezni, mert a humanizmus korában szokás volt latinosítani (görögösíteni) a vezetéknevet. Ez is ilyen apanév, amely a latin Jacobus ’Jakab’ személynév latin -i ragos birtokos esete. A Jakab személynév pedig a keresztyének közt is gyakori volt. Ez különösen a németek körében volt népszerű, így bárki német, aki a Jakab név ottani népi alakját viselte, pl. Jackl, Kopp, felvehette ezt a latinosított névformát. Ezt a megfelelő német vezetéknevek gyakorisága is mutatja: Jakobi, Jacobi, Jakoby, Jacoby.
A németeken kívül a velük együtt élő népek közt is elterjedt ez a divat, többek közt magyar Jakabos, Jakabfi stb. is állhat a latin név mögött. És természetesen zsidók is lehettek ilyenek, de ezeknek olyan művelt (ill. gazdag) zsidóknak kellett lenniük, mint pl. a rotterdami Erasmus. Az egyszerű zsidók Mária Terézia koráig nem használtak családnevet, és akkor pedig másféle, németesebb nevek felvételére kötelezték őket.
Erdélyire sokan magyarosítottak (csak a XIX. sz.-ban legalább 55 család, vö. http://www.radixindex.com/adatbazisok/nv003006.shtml). Ennek ellenére természetes úton is sok ilyen név keletkezett: aki kissé távolabbra költözött, és ott nem volt más erdélyi betelepülő, könnyen megkapta az Erdélyi ragadványnevet, hiszen az már egyértelműen megkülönböztette. vannak más tájegységnevek is, pl. Alföldi, Dunai, Felföldi, Somogyi stb.
Ugyanakkor azt is megemlíti az irodalom, hogy pl. az Erdélybe szórványként betelepülők kaphatták a Magyar megkülönböztető nevet ’Magyarországról származó’ értelemben. Ha nem volt egyéb motiváció, megkülönböztetési kényszer, akkor nem volt érdekes a pontos eredet megjelölése, hiszen ez érdektelen információ azoknak, akik alig mozdulnak ki a jobbágyi szolgálatuk körletéből.
Pintye: Javítom magam, egy forrást elfelejtettem megnézni. Hajdú Mihály szerint az egyházi görög Panteleemon ~ Pantaleon ’mindent beteljesítő’ személynév Pentele magyarosodása rövidüléséről van szó. Ez a Pente név adott Pinte és Pintye alakot, de akad hangrendileg ki nem egyenlített Pántye forma is. Ilyenformán – legalábbis az első elnevezett esetén – a görögkeleti valláshoz kötődik.
Gyurkó: A György egyházi személynév Gyur- rövidülésének és a -kó kicsinyítő képzőnek a kapcsolata. Ilyenformán képzőtlen apanév. Kialakulhatott a magyarban, de a bármely környező szláv nyelvben is. (A Gyur- rövidült tő a magyarban a szlávból származik, de meghonosodva önálló származékokat ad.)
Sankó: A Sándor, Sámuel, Sámson egyházi személynév San- ~ Sam- rövidülésének és a -kó kicsinyítő képzőnek a kapcsolata. Ilyenformán képzőtlen apanév. Kialakulhatott a magyarban, de a bármely környező szláv nyelvben is. (A San- rövidült tő a szlávban a magyarból származik, de meghonosodva önálló származékokat ad.)
Kencsán: Magyarországon kívül Kárpát-Ukrajnában sikerült kimutatnom, de itt is gyakran magyar(os) keresztnévvel áll. Ennek ellenére nyilvánvalóan nem magyar családnév. Az -an szláv kicsinyítő képző, így vélhetően ide vonhatók a lengyel irodalom által hozott Kencz, Kenczyk stb. Ezek Kencz tövét a német Ken(t)z személynévből eredeztetik, ez pedig a Gant-~ Gand- (< középfelnémet gant ’köves lejtő, hegyoldal; árverés’) kezdetű német nevek délnémet rövidülése.
Orgován: Vö. szlovák Orgován családnév. Ez közszói eredetű, vö. szlovák orgován ’orgona (növény) | Syringa vulgaris’.
Milák: Vö. lengyel Milak ~ Miłak, cseh Milák, szlovák Milák, esetleg horvát Milak (bár ez utóbbi -a-ja rövid, így közvetlenül nem az említett többi szláv névnek felel meg, hanem a Milek-nek). Ez a szláv ’kedves’ (vö. szlovák milý) melléknév továbbképzése a szláv -ák nagyító-személynév képzővel (ill. a szerb-horvát -ak kicsinyítő képzővel).
Algács: Passz.
Ármós: Vélhetően azonos azzal a magyar családnévvel, amelyet Kázmér Ármos alakban említ. Ezt kérdőjellel apanévnek tartja az Ármin egyházi személynév rövidüléséből az -os kicsinyítő képzővel. Esetleg az erdélyi eredetű, de a Nagykunságon is adatolt magyar Ármás vezetéknév (vagy ennek vegyülése az említett Ármos-sal), amely ’poroszló’, ’rabló’, ill. ’román vajda udvarbeli főtisztje’ értelmű foglalkozásnév.
Konyecski: A RadixIndex Csorvásról adatolja. Ilyenformán a szlovák Konečík (Konyecsik), Konečko (Konyecskó), Konečný (Konyecsni) nevek egyikének torzulása magyar ajkon. Ezek különböző képzőkkel ugyan, de a ’falu végén lakó’-t jelentenek, vö. szlovák konečný ’vég-, végső’ < koniec ’vég(e vminek)’.
Danó: A Dániel egyházi személynév Dan- rövidülésének és a -ó kicsinyítő képzőnek a kapcsolata. Ilyenformán képzőtlen apanév. Kialakulhatott a magyarban, de a bármely környező szláv nyelvben is.
Gazi: A RadixIndex Szegedről és Belovárról adatolja: ez megengedi azt, hogy az arab eredetű délszláv gazi ’hős, vitéz’ melléknevet sejtsük mögötte. Ugyanakkor lehet, hogy a horvát Gaži-ról maradt le az ékezet. Ez utóbbi a Gáspár egyházi személynév magyar Gazsi becézőjének átvétele. Esetleg magyar eredetű: a régi magyar Gaz ’gazos földet bíró’ v. ’galád jellemű’ személynév -i < -é apanévképzős származéka.
Pintye: Magyarnak tartom, bár irodalmi adatot nem találtam rá. Úgy vélem, a pinty madárnévről, esetleg a pint űrmértékről vett ragadvénynév -e kicsinyítő képzős származéka lehet.
Ez nem számít ide, mert nem személynévi előzménye van, hanem a Récse, Rőcse stb. helynevekkel együtt a szláv Rъvišče (Rviscse) ’szaggatott partú árok, vízmeder’ víznév korai magyarosodása.
Képzőtlen lakosnévre sem gondolhatunk, mert ebben az esetben a vegyes hangrendűvé válásnak (a szóvégi -e > -a változásnak) nincsenek meg a feltételei.
Bihon: A lengyelből lehet kimutatni Bihon, ill. Bihoń családnevet, amely a gyakoribb Bihun, ill. Bihuń változata. Ez végső soron ukrán, vö. ukrán бігун [bʲi'ɦun] ’futó, versenyfutó (férfi)’ közszó.
Ricsa: Nem találtam róla semmi irodalmat, de úgy vélem, magyar és/vagy szlovák névről van szó. A német Ritschert-ből a szlávba került ričet, ill. a magyarba került ricset ’borsós (v. babos v. lencsés) árpakása’ szónak a Felföldön kialakult szlovák riča és magyar ricsa változata is. Ebből mindkét nyelvben kialakulhatott a kedvenc, ill. a vagyoni helyzet megengedte gyakori étel nevéből ragadványnév.
Morsics (-ts) ~ Mursics (-ts) ~ Morosics (-ts): A horvát Muršić (irodalmi ejtés szerint: ['mǔ:rʃitɕ]) adatolható a horvát Muravidékről. *Moršić-ot, *Morošić-ot nem találtam, így a Mursics > Morsics > Morosics változás már a magyar környezetben mehetett végbe. A horvát forrásom a nevet a Mura folyónévhez kapcsolja: ez esetben a Murš- tőnek ’Mura vidéki’ jelentésű személynévnek kell lennie, amelyhez az -ić apanévképző járult.
Sterba: Ehhez vö. cseh Štěrba ['scεrba], nyugat-szlovák Šterba ['scerba]. A név etimológiája azonos a magyar csorba szó szláv eredetijével: a jelentés így ’csorba, rossz fogú, esetleg a fején elváltozást, sérülést viselő ember’. Azért lehet a nevet ezekhez a nyelvekhez kötni, mert a többi nyelvben a szókezdet /scs/ vagy /sk/, vö. kaj-horvát ščrba ’rossz, szuvas, csonka fog’, szerb-horvát és szlovén škrba ’nyúlajkú, nyúlszájú személy; foghíjas, csorba fogú személy’, lengyel szczerba ’rés, hézag’, szczerbaty ’csorba, csorbult’, orosz щербатий (scserbatij) ’csorba (szélű), kitöredezett; himlőhelyes, ragyás’.
Pertics: Vö. szerb-horvát Pertić családnév, amely elsősorban Észak-Szerbiában és Észak-Dalmáciában fordul elő. Az etimológiájáról nem találtam adatot, de az -ić miatt személynévből származó apanévnek kell lennie. A Per- és a Pet- tő egyaránt a szerb-horvát Petar (kaj nyelvjárási Peter) ’Péter’ személynév rövidülései, így lehet, hogy a Petrić (> magyar Petrics) névben keletkezett hangátvetés az olyan szinonim nevek hatására, mint a Perčić, Perkič. De az is lehet, hogy az -eta kicsinyítő képzővel tartalmazó Peretić név rövidült meg.
Povenszki: Ha Bem nyilván „wishful thinking” eredményei is volt, a nevet mégis a lengyel Powęski [pɔ'vɛ̃skʲi] családnévhez tudom kötni. Az irodalom szerint ez a ma Varsó észét képező Powązki [pɔ'vɔ̃skʲi] település nevére utaló, az onnan való elszármazás stb. jelölő lakosnév. Varsó környékén, Mazoviában van két további Powązki nevű falu, ezek is lehetnek a névadók. Szóval egy korábbi lengyel bevándorlóról lehet szó.
A megadtad írásváltozatok a „szokásos” magyaros(odott) mutációi a –szki végű szláv neveknek.
Hizsnyák: A jelenkori névtárakból csak a lengyel Chyżniak ~ Hyżniak mutatható ki, de az is igen ritka. De történeti kontextusban nem zárható ki a cseh, a szlovák, de a szerb-horvát sem. Ezek a megfelelő szláv chyża (chyža, hiža) ’kunyhó; szoba’ szóbál származnak –niak (–ňák, –njak) személynévképzővel: ilyen módon az anyagi állapotra utaló ragadványnév lehet olyan szegény embert jelölve, aki egyterű kunyhóban lakik (szemben a módosabbak osztott parasztházaival). Más személynévképzővel az említett nyelvekben is van származék, pl. szlovák Chyžný, horvát Hižak.
Mindamellett a szlovákiai Hizsnyó szlovák neve Chyžné, és az ehhez tartozó lakosnév a Chyžňan ’hizsnyói férfi’. Nem elképzelhetetlen, hogy ez utóbbinak lehetett a régiségben –ák képzős változata is. Ekkor a szlovák *Chyžňák akár Hizsnyóra valósi, onnan elszármazott személyt is jelölhetett.
-----
A Krivács és a Hrivács egyaránt lehetséges olvasatok, de az adott esetben én is Krivács-ot olvasok. Ennek a státusza a Hizsnyákhoz hasonló, vagyis jól etimologizálható sok szláv nyelvben, de a jelenkorban csak igen ritka lengyel Krzywacz előfordulása van. Viszont a Krivács esetén annyival azonban jobb helyzetben vagyunk, hogy a RadixIndex mutat XIX-XX. sz.-i adatokat, vö. Krivács. Ennek alapján a nevet szlováknak vagy szlovákokkal együtt élő ruszinnak lehet tartani. A primer etimológiájának jó Mezőbándi ötlete, nevezetesen a szlovák (ill. hasonló szláv) krivý ’görbe, ferde; sánta; hamis, hazug’ melléknév az –áč nagyító-pejoratív ellátottságnév-képzővel: szóval az illető sánta voltára, vagy hamis jellemére utaló ragadványnév lehet. Van azonban egy másodlagos etimológia is a szlovák krivák ’görbe kés, bicska’ szóból képzőcserével: ez így talán a jellegzetes viseletre (mert parasztnál mindig volt/van bicska), vagy a kötekező jellemre utalhatott.
A Hrivács így nem mutatható ki, de amúgy magyarázható lenne a szlovák hriva ’sörény’ szó alapján a fenti –áč képzővel: ilyen módon sörényszerű hajat viselő, vagy jellegzetes sörényű lovat birtokló jelentéssel.
> Léván és környéken becsmérlő szándékkal, személyre használt jelző volt a Povalacs/Povalač és a Jezsepógyes.
A szlovák povaľač ['povaʎatʃ] közszó ’naplopó, semmittevő (férfi)’ jelentésű. A „jezsepógyes”-t nem ismerem, de egyértelműen mondatszónak tűnik: talán az addig késlekedőknek mondott „Lenže pôjdeš” ['ʎenʒe 'pu̯ojɟeʃ] ’csakhogy jössz’ kifejezés forrott össze, és alakult a magyar ajakhoz.
Kérdeném a tudorokat, hogy az Uchatzy névről és bármiféle variánsáról (U helyett O-val; ch helyett h-val; tz helyett z-vel, cz-vel, c-vel; y helyett i-vel és ezek komibációival) mit lehet tudni?
Az Uchazty lehet-e ennek elírása, vagy inkább más név(é)? (lehet, nyilván, de miért? :) ).
A kérdéseknek még nincs vége, de nem szeretnék befolyásolni senki :)
Aki e témában járatos, szeretném segítségét kérni, a Povenszki családnév honnét eredetezhető? Kiskunlacházán lakókat találni csak ezen a néven, az-az a vajdaságban is van egy ilyen nevű család, de ők is innét telepedtek le délvidékre. A családi hagyomány úgy tartotta, hogy Bem apó seregével jöttek Lengyelországból 1848.-ban Magyarországra. Ez a teória megdőlt, hiszen Peregen az anyakönyvben
Povenszki András szül.: 1808.
Lakatos Erzsébet szül.: 1811.
1829.02.01. Peregen Házasságot kötöttek
További Povenszki nevezetűek találhatóak az 1740-es évekig. Tehát amikor Bem apó született, már itt voltak Kiskunlacháza szomszédságában! Minden segítő ötletet megköszönök, a név jelentésével, illetve eredetével kapcsolatban!
Írták még: Povenczki, Poventzki, Povencki, Povenszky- ként is.
