hali.elöször a legtöbb beteg sokként éri meg ,hogy vele is megtörténhet az amire nem számított.Egy biztos ,meg kell műtetni.nem lehet megúszni.Kórháztól orvostól,hálapénztől stb függetlenúl sikerülhet vagy nem sikerülhet egy mútét.Nagyon nem érdemes agyalni rajta.Egyszerű mezei kórházban is megtudják csinálni. 2-3napot ki lehet bírni a kórteremben.Amolyan rutinműtét ,felesleges hiper szuper orvosokat keresni nincs rá garancia ,hogy ők nem vétenek hibát.Nem árt ha kíméled magad az operációig, ha vészhelyzetbe kerülnél semmi gond ,kocsival bevisznek és műtő azonnal mint a vakbeleseknél., van aki hónapokig sőt évekig halasztgatja.Feleslegesen.
Nálam épp tegnap diagnosztizáltak jobb oldali lágyéksérvet.... hát zabszem nem fér be.... :-P
A dudor alig vagy egyáltalán nem látszik, azt mondják egy kis dió méretű a nyílás.
Ha állami kórházban csináltatnám a sebész szerint vagy 3 hónapot kellen várni, ezért körbenézek magán rendelőkben, ilyen magán klinikán vam valakinek tapasztalata hova érdemes menni, hol van jó orvos stb?
Nyilván sportolni nem fogok így a sérvvel, de tapasztalatotok alapján a műtétig mennyire lehet ezzel átlagos életet élni és tevékenységeket csinálni?
Sziasztok!Bocsi, hogy így elhanyagoltalak Titeket! Nálunk mint mindíg zajlik az élet. Az uram 10 napja itthon rosszul lépett a lépcsőn :(((( Jobb térd elülső keresztaszalag szakadás, félhold alakú porc (meniscus), szakadás és a spícsontból is letört egy kis darab. Két nap múlva megoperálták de lehet, hogy pár hónap múlva újabb műtétre lesz szükség mait csak Pesten tudnak megcsinálni (mi nyíregyháziak vagyunk). Persze balhé a melóhelyen mert jön a nyári szabadságolás és egy másik kolléga felmonodott. Három hét után vissza kell mennie dolgozni :((( Az orvos nem lehet beteg, empátiára meg végképp ne számítson. (Csak akkor tudnám, hogy én miért legyek empatikus másokkal???). Szerencsére a hosszátv futás miatt nagyon erős a combja így gyorsan gyógyul. A műszakjai egy részét én viszem, alig látom a gyerekeket és a háztartás is szalad. Szerencsére anya itt-ott besegít. Jól állunk! Szegény maratonra készült, teljesen maga alatt van, főleg a főnökünk bunkósága miatt. Holnap kezdi a gyógytornátNem tudom kinek mi a tapasztalata de nekem nagyon úgy tűnik, hogy a jobb oldali lágyéksérvem úgyanúgy megvan mint műtét előtt. Sőt talán egy kicsit nagyobb is. :((( Már műtét után két nappal is mondtam, hogy olyan mintha meg se operálták volna de mindenki lehülyézett. Gyanús volt a műtéti után egy hónappal jelentkező láz meg jobb alhsai folyadék! Kiváncsi lennék hova mászott el a háló? Mivel a hasfali fájdalmam megszűnt (inkább a köldökömnél lévő sérv okozhatta) úgy döntöttem, hogy nem érdekel. Ha kizáródak majd akutba megoperálták. Amúgy sincs rá esélyem, hogy eljöjjek táppénzre. Rólunk ennyit! További szép hétvégét mindenkinek!
Nekem 2010-ben volt a műtétem, és ma is fáj, ha nehezebb dolgot cipelek. Már ha 15-20 kilót fel kell emelnem, másnap és harmadnap is elég erősen fáj. A műtét helye... Gondolom feszül ilyenkor vagy nem tudom... Egyébként, amikor megműtöttek, hetekig azt hittem sosem lesz belőlem megint ember, annyira fájt..
Pedig nem vagyok egy nyápic pasi, de ezt megfeküdtem, ..
Volt már nekem bölcsesség fogamnak a műtéti eltávolítása, meg sem kottyant, röhögtem az egészen, de ezzel a lágyéksérvvel mind a mai napig küzdök, mármint a fájdalommal küzdök, .. Sokszor már csak nevetem magamon, ez van, ezt kell szeretni, .
Én 6 hétig voltam táppénzen. Azért az az egy hét még akkor is durva, ha laparoszkópos eljárással készült. Belül ugyanúgy megvannak a varratok, ugyanúgy vigyázni kell rá, hogy nehogy szétszakadjon. Szóval belül ugyanaz, kívülről a szikés látványosabb, a nagy vágás miatt óhatatlanul jobban vigyáz az ember. De nem jelenti azt a laparoszkópos módszer, hogy 2 hét után súlyemelő olimpiára kell készülni. :)
Egy februári urológiai vizsgálaton derült ki, hogy lágyéksérvem van, én nem tudtam róla. Értelemszerűen azt sem tudom, mióta hurcolom, mivel problémát soha nem okozott. A kitüremkedés valóban (fél)almányi volt, tehát akár észre is vehettem volna, ha odafigyelek.
Orvosi ismeretségem nem lévén egyszerűen a kerületi rendelőbe mentem el, ott rögtön meg is beszéltük a sebésszel a műtét időpontját, az eljárást (nem laparoszkópia hanem vágás, hálóbeültetés, egynapos sebészet kereteiben). Kérdeztem, műtét után kb. mikor mehetek újra dolgozni (irodai aktatologató vagyok), erre azt mondta: ez változó, van aki már egy hét után visszamegy. Na ez tette a bogarat a fülembe, mennyire normális, hogy én ennyi idő után még mindig ilyen fájdalmakkal küzdök.
A történethez még annyi tartozik hozzá, hogy bár kívülről nem látható, a vizsgálat másik oldalki lágyéksérvet és köldöksérvet is megállapított (a diagnózis szerint ujjbegynyi sérvkapu), azokat még meg kell műttetnem majd egyszer.
Könnyen lehet, hogy igazad van, és utólag megállapítom majd, hogy tök fölösleges volt problémáznom. Persze ha pl. bennem felejtették a szikét, és utólag mondják majd, hogy miért nem szóltam hamarabb, azért az is bosszantó lesz (ez vicc volt). Természetesen beszélek a sebésszel.
Szia mesélj nekünk ki műtött, milyen módszerrel, hol ? A neved arra utal, hogy almányi nagyságú volt a sérved? Sima lágyék vagy here sérv? Mennyi idő után szántad rá magad? Fájt előtte is? Műtét előtti életviteld milyen volt ? Fizikai munkás vagy ?
Ha megkérdezed majd a sebészt, aki csinálta, esetleg megnyugtató választ fog adni. Most mi jöhetünk itt elő történetekkel, hogy nekünk így is így lett és így tovább, de úgy sem hiszed majd el, ..
Az idő gyógyszer mindenre, a betegséged gyógyulását is az idő fogja megoldani valamint az, ha nem agyalsz ezen állandóan, ..
Egyébként nem hinném, hogy megmarad ez a szúró érzés, csak türelmetlen vagy, ...
Köszönöm a válaszokat, és ami a zsibbadást illeti, tudomásul is veszem a realitást. De az a szúró érzés nem a vágás vonalában van, hanem sokkal lejjebb, és sokkal erősebb, mint amivel együtt lehetne élni. Ha ez megmaradna, az egycsapásra öregembert csinál belőlem, mivel ezzel nemhogy futni, bicajozni, de még járni sem tudok rendesen. Az ismeretségi körömben élő sérvműtött emberek általában gond nélkül folytatják addigi életüket, és sokszor évtizedekig nincsenek panaszaik. Az, hogy egy lépcsőn felmenni vagy leülni sem tudok fájdalom nélkül, nem igazán jó perspektíva. Erre még visszakérdeznék; ilyen tapasztalata volt valakinek? És ha igen, idővel elmúlt?
A zsibbadt érzés meg is marad örökre. Legfeljebb egy kicsit tompul. Nem fog minden idegszál összeérni a korábbi állapotnak megfelelően. Lesznek idegszálak, amik végei csak úgy "lógnak a semmiben".
Hétfőn, azaz 4 nappal ezelőtt volt a műtétem, nem kis vágással, hálóbeültetéssel, alapvetően problémamentesen. Általánosan véve fájdalmaim nem jelentősek, viszont egy pontban minden lépésnél (pontosabban ahogy emelem a lábamat) erős szúró fájdalmat érzek, és azt a néhány cm2-t zsibbadtnak is érzem. Tapasztalt valaki hasonlót? Normálisnak tekinthető ez ennyivel a műtét után? Lehet, hogy a háló nem megfelelő behelyezése, esetleg gyűrődése okoz irritációt? Kíváncsi lennék a sorstársak véleményére.
Na igen, de naptárilag még a tavasz utolsó havában járunk. Én pedig nem vagyok hajlandó az időjárásnak megfelelően öltözködni, nekem az évszaknak megfelelő szerinti jön be! Szóval én még tavaszban vagyok, :))))))))))))))))))))))))))
