Az a bor amit készítenek, az egy 9°-os erősen savas valami, amit emberfia nem inna meg :) Na ez jó lesz konyaknak :D
Kérdés: A csipsz miért ízesítés és a hordó meg érlelés? Mindkettőnél ugyanazt akarom elérni, csak a csipsznél nagyobb felületen biztosítom a hatást. Ugyanazzal a faanyaggal találkozik a párlat ami a hordó anyagát képezi, a többi nekem humbuk. Plusz előny, hogy nem párolog.
Természetesen itt is meglehetne tenni, hogy kevesebb csipsszel hosszabb ideig érlelek üvegballonban.
A brandy módszer pedig mindenhol azonos mert a lényege ugyanaz!
Ki kell venni a legsemlegesebb részét a párlatnak, ez tény. Ezért nincs benne a feje meg a farka.
Nézd meg a pálinkádat ha ilyen módszerrel főznéd. Elég semmilyen lenne :)
De zárjuk le a vitát mert úgyse fogjuk egymást meggyőzni :) Én iszom a saját szar konyakom és főzöm le a baráti borászomnak is :D
Előmelegítő: A lepárlás a bort a kazánba és az előmelegítőbe helyezi, melynek kapacitása 130 liter. Ebben a tartályban a bort előmelegíti a cső, amely áthalad rajta keresztül, és amelyen keresztül a kazánban keletkező gőzök a kondenzátor felé irányulnak. A lepárlás kezdeti szakaszában az előmelegítőben lévő bort melegítik, mielőtt a kazánba szállítják. Az a folyamat, amelyen ez az alembics alapul, időt és energiát takaríthat meg. Ez a alembics használható folyamatos rendszerként, ha a szelep, amely lehetővé teszi a bor átadását az előmelegítőből a kazánhoz, kissé nyitott. Az előmelegítő rendszer gyors sárgaréz csonkokból áll.
Kondenzációs konténer: Más rendszerekhez képest a Charentais kondenzációs konténer tekercsének további kiterjesztése (6 teljes fordulat) van a lassú desztillációs folyamat biztosításához.
A módszerben az volt a zavaró (nekem), hogy számokat írtál. Azért, mert más a lepárlónk paramétere.
Hogyan készítsünk jó pálinkát? Cefrézési, főzési ismertetők, főzőberendezések, tanácsok,videók, tesztek, gyakran ismételt kérdések a következő linkeken:
Annak okán sem, mert a páracső pont az ellenkező irányba lejt. Neked a üstbe csorog a flegma, nekik a szívébe. És hidd el nem a legkellemesebb a flegma íze.
Akkor már ketten vagyunk, akik sok mindent nem tudnak :)
Nem silány, hanem borpárlatnak ideális borból készül. Nem a legfinomabb borból lesz a legjobb cognac, ahogyan a legjobb bor sem a legfinomabb csemegeszőlőből lesz. Vagy ahogyan nem a legfinomabb sörből lesz a legjobb malátawhisky sem, hanem olyanból, amit nem innál meg.
A többéves érlelés nem annyiról szól, hogy a párlatot fával ízesítik, hanem többek közt szelektív párolgásról, katalizált oxidációról, észterképződésről meg egyéb olyasmiről, amiket a csipsz nem tud. A csipsz ízesíteni tud. Már nem egy „gyorsérlelt” főzettel kínáltak meg (a csipszes áztatásnál lényegesen jobb módszerekkel is), és volt köztük finom is, de egyik sem hasonlított igazán arra, amit a több év hordó csinál. Szerinted minek pocsékolják a pénzt a drága hordókra meg a batár nagy raktárak üzemeltetésére, hogyha a brandy-módszer után már csak egy hónap csipsz kell neki?
A brandy-módszer önmagában nem dönti el, hogy milyen párlatod lesz. Nincsenek kőbe vésett számok a vágásra (mert az csak akkor működik, ha kizárólag egyféle alakú és méretű üstökön alkalmazzák őket), hanem egyszerűen azt a gyakorlatot takarja, hogy aránylag sokat vesznek el az elejéből-végéből és aztán kármentik. Ami mondjuk még ugyanazokkal a vágásokkal is egészen más eredményt ad egy több ezer literes charenteis-üstben, mint a Te kisüstödben, a hatalmas fajlagos felületével.
„Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezt követni lehetett 10 éves érleléssel.”
Nem értem, miért pont az érlelés gyanús neked. Ha egy gyártónak van elképzelése, hogy mekkora piaci növekedésre számíthat 10 év múlva, akkor annyival többet dug hordóba, illetve szükség szerint bővíti a főzdét, raktárat. A szőlőtermés pl. sokkal szűkebb keresztmetszet, mint az érlelési kapacitás.
Akár hiszed akár nem, az eredeti technológia szerint is brandy módszer szerint finomítanak Cognac vidékén is.
Az én és az ő készítésük között az érlelésben van komoly különbség. De a párlatot alapjában ugyanúgy állítják elő.
Egyébként halkan megjegyezve és nem tudva bizonyítani, gondolkozzunk el azon, hogy mekkora volumen növekmény volt az utóbbi 50 évben brandy és cognac eladásban. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezt követni lehetett 10 éves érleléssel.
A csipszes módszert nem én találtam fel, ez is a franciáktól indult.
Az a berendezés a nagy főzők kis modellje, egy játék.
Annak, hogy mi a különbség az eredeti technológia és a között, ahogy te csinálod, hogy általában hogy készítenek párlatokat, amiket aztán hosszú ideig érlelnek hordóban.
Talán ez a kép segít. Az következő főzésre készítik itt elő az anyagot, tulajdonképpen fűtő- és hűtőenergiát spórolnak.
(Ha érted, hogy mire való a thumper és leesik, amiről Cloaked írt, akkor majd összeáll a kép, hogy mekkora badarság itt thumperről beszélni.) (A pre-heater azt jelenti előmelegítő.)
Drága barátom sokmindent nem tudsz jól már bocsánat.
1, A Cognac alapanyaga egy elég silány fehér szőlőfajta alapbora. Pontosan ezért használják csak a szívét a lepárlásnál, hogy lehetőleg semleges legyen a kinyert szesz!
2, A 63°-os párlatot érlelik tölgyfahordóban több évig, ami alatt minimum 3% alkoholt veszít.
Én ez az időt rövidítem le csipszel, aminél a nagyobb felület miatt gyorsabb a szintézis!
Értelmezhetetlen az utolsó mondatod. Mi lehet nyersebb vaskosabb egy brandy módszer szerint vágott szeszben??
Én már legalább 2-3 ezer liter különböző borból készítettem "konyakot", nem kevés tapasztalatot szereztem benne :)
Megállja a helyét az "amint kiforr, főzd egyből.." mondat (kezdők számára pláne), a cefre érlelés egy másik lehetőség, a készítő dönti el, hogy adott minőségi cél eléréséhez melyik utat választja.
Igazából onnantól kezdve, hogy Jocó nem évekig (vagy évtizedekig) érlelt borpárlatot készít, hanem készre finomítja és fával ízesíti, rögtön lborul az ideális üst képlete. Finomítás szempontjából egy másféle italt készít.
„Itt pontosan az a lényeg, hogy minnél semlegesebb legyen a finomitvány.”
Nem az a lényeg, hogy semleges legyen, hanem az, hogy az érleletlen párlatra jellemző aromák hiányozzanak:) Mégpedig azért, mert egy évekig érlelt párlatot akarsz utánozni úgy, hogy a nyers párlatodat egyszerűen fával (csipsszel) ízesíted. Ehhez finomításkor minden olyan aromaanyagot ki kell dobnod belőle, ami az évekig érlelt párlatokban nincs meg, és akkor akkor faíz hozzáadása után már emlékeztetni fog rájuk. Ez sajnos a nagyon kis (az 50 L-nél lényegesen kisebb) hordóban érlelt párlatokra is érvényes, mert ezek a nagy relatív felület miatt alkalmatlanok az igazi érlelésre, tehát lényegében nem érnek többet a megfelelően használt fakockánál/pálcánál/csipsznél. Persze az ilyen „gyorsérlelt” (fával megáztatott) párlat is tud kellemes lenni, de a valódi érleléshez képest igen kevés a potenciál ebben a módszerben: a fajtajelleg nagy részét ki kell dobni, és így a stílust is csak szűk keretek közt lehet variálni.
Tudomásom szerint az igazi cognac is brandy-módszerrel készül (ha esetleg nem is mind), de ott nem olyat finomítanak, ami csipszezve is jó, hanem igazi érlelésre való, nyersebb, vaskosabb párlatot.
Én is ezt tapasztalom az idei cefréimnél. Igaz nem érleltem 2 hónapig külön, de a szilvámnál 2-3 hét után is észrevehető volt a két cefre közötti különbség, ha nem is illatban, de "erősségben" mindenképpen, pedig, hogy féltettem a romlástól, de szerencsére inkább erősödött pedig nem volt savazva(ugyan ez a baracknál, de ott volt savazás)...és ilyenkor vetődik el a kérdés, hogy a sokat emlegetett "amint kiforr, főzd egyből.." mondat talán nem is állja meg a helyét..bár kinél mit jelent a "kiforr" szó...
"CopperGarden®" Cognacdestille Charentais 20 literGyönyörű speciális konyakos desztillátum a 20 literes méretben, ahogyan azt ma a Cognac város körül a francia Charente-ban használják.
A francia Charentais Distille különösen alkalmas speciális minőségi borpuhák előállítására.
A "CopperGarden®" charentais nagyon lassan lecsökken.A desztillációs folyamat akár 4 órát is igénybe vehet, ami végső soron a párlat kivételes minőségéhez és aromáihoz vezet.A szivattyúcsövet egy második edényen áthaladva előmelegítik.Ha a szeszet nagyrészt elpárologtatják a tényleges kazánból, egy csap nyit és a második kazán előmelegített tartalma áramlik.Így további desztilláció végezhető közvetlenül.A párlat egy rendkívül finom hűtőtekercsből indul ki, amely egy fedett hűtőkamrán keresztül fut.Mivel a szivattyúcsövön átmenő út viszonylag széles, a gőzt először a központi kazán hűti le, ami biztosítja az áramlás nagyon jó szétválasztását.
Egy idő után, amikor a kazán már felmelegedett, a gőz a szivacscsőben felmelegszik.A gőz a legfinomabb aromákat is hordozhatja a borból.Ezért a szeszfőzde a legjobb konyakokhoz is alkalmas.Ez a szeszfőzde kiválóan alkalmas fehérborok kiváló minőségű szeszesitalokká való átalakítására.Optimális minden olyan borász számára is, akik elegendő mennyiségű, kevésbé sikeres fehérborral rendelkeznek, és ezt javítani szeretnék.Minden tartozékkal együtt szállítjuk, beleértve az alkoholkést és az alkoholszint jelzőt a kazánban.
Jól mondja öreg_néne, ne vegyél rá mérget. Nem ad hozzá aromát, mint aromaforrás, viszont a gyümölcsben lévő szerves anyagok egy részének átalakításával aromát módosít, aromát képez.
Én végigcsináltam az alábbi kisérletet:
80 kió magozott cseresznye cefrét kétfelé osztottam. Mindkettőt ugyanannyi fajélesztővel beoltottam. A zajos forrás a nyárikában, kb. 2 hétig tartott. Helyiség hőfoka 18 fok körüli volt. Ezután az egyik hordó tartalmát kifőztem, finomítottam. A másik adag ment a pincébe 2 hónapra. A cefre tetejére fóliát terítettem, és kb. 12 centinyi vízréteget, majd lezártam a hordót, kotyogóval.
" hónap múlva az utóérlelt cefrét is kifőztem.
A rögtönfőzött cefréből 3,6 liter 45 fokos pálinka lett, az érleltből 3,9 liter.
És jött a meglepi: a kóstoló brigád (4 szesztesó, plusz a sógorom, és nagykorú családtagjai) minden tagja egyértelműen felismerte, és sokkal jobbnak minősítette az utóérlelt cefréből főzött nedűt. A vakpróbát is úgy csináltuk, hogy senki sem tudta, melyik pohárban mi van. Még a jelölések is különböztek, nehogy egymástól lessenek.
Az utóérlelésnek persze megvannak a szigorú szabályai, különben faszapálinka helyett ecetesszencia lesz.
Az élesztő szaporodik az erjesztés első fázisában. Amikor elfogy az oxigén, akkor kezdi a cukor alkohollá alakítását. Vagyis mondhatni mindegy mennyit teszel bele, be kell oltani. Mivel itt külön szennyezést nem viszel bele, lényegében sterilnek tekinthető az alap. Ezért sem nélkülözhető az élesztőtáp.
Tök mindegy milyen élesztőt használsz. Teljesen jó az üzletben kapható háztartási sütőélesztő. Egy kocka elég, de ha kettőt teszel bele, akkor sem mész anyagi csődbe.
Az említett reklám is csak a gyorsaságról szól és arról, hogy az adott fajélesztő igen magas alkoholállósággal rendelkezik. Azaz magasabb alkoholfokú cefre állítható elő belőle, később pusztul el az élesztőgomba. Ráadásul ez rohadt drága!
Szigorúan véve a magyar „konyak” szó sosem a francia cognacot jelentette, hanem a brandyt. Amikor szűken 100 éve először megjelent ez a betűzés, akkor kimondottan a magyar brandyt különböztette meg a francia cognactól. Kicsit zavaros történet, de érdekes.
Sörös hordóból szeretnék főzőt készíteni 50-60l és a réz szerkezetet elkészíttetném valakivel,mivel az oldalon elég sok és ügyes munkákat láttam már.Egy réz kupolára,deflegmátorra lenne szükségem ami pl,(bogrács,vagy hengeres test esetleg mindkettő) alkalmazásával beépítésre kerülne.Ha valaki foglalkozna a készítésükkel írjon nekem.Köszönöm!
Ez nem ilyen egyszerű kérdés, a fajélesztő gyors, biztos végeredményt ad, a cefre az elején annyira felmelegszik, hogy kipufogja az alkohol és az illatok egy részét. A gyümölcsőn lévő kultúrák változatosabbak, az eredmény kevésbé kiszámítható, nem csak a gyümölcs évjáratos, hanem az élesztő kultúrája is. Az erjedés optimális időtartamának a szakirodalom 2-3hetet jelöl meg, ehhez fajélesztős beoltás esetén hűtőteljesítmény szükséges.
