Az egesz XIX. szazad ellentmond annak amit irsz, a XIX. szazadban volt a leggyorsabb ipari fejlodes.
Az aranystandard meg valos mukodo dolog volt egeszen 1971-ig, igaz a XX. szazadban mar csak allamkozi szinten volt aranyfedezet, az allampolgar fele nem.
Olvasnivalo akit erdekel (tudom, hogy neked elvezetesebb hasbol hulyesegeket irogatni, de hatha valaki kivancsi):
Deflációs környezetben előbb-utóbb nem lesznek hitelek, és fejlesztések sem.
De ezt nem akarom tovább ragozni, tényleg ne haragudj, de ez a gazdaságban olyan alapszinten elfogadottnak tekinthető dolog, hogy ha ezt kétségbe vonod, akkor nagyjából olyanná válik a polémia, mint ha egy elektronikai, lineáris hálózati problémáról vitáznánk úgy, hogy a vitapartner kétségbe vonja az Ohm-törvényt, vagy a csomóponti potenciálok szabályszerűségeit - ez innentől nem vita...
Azt látom, hogy te is elfogadod, hogy az aranystandard erőltetése önmagában jó eséllyel deflációs környezetet hozna létre - ebben legalább egyetértünk. Mindenesetre azt mondanám: hidd el, nem lesz többé újra aranystandard. És ha nem lesz, akkor az arany ára a jövőben már mindig hullámvasút, esetleges lesz, és szerintem esélyes, hogy maximum még 1-2 olyan ciklus mint amin az aranyár átment a 71-es gold-standardról letérés óta, és a világ lassan ki fog szeretni a sárga fémből, a következő generációk valószínűleg már egyáltalán nem fogják annak az egyetemes és stabil értékőrzőnek látni, aminek a nagyapáink generációja még sziklaszilárdan hitte, és amilyennek a miénkből még sokan látják. De ezt majd a jövő eldönti.
más az, amikor a gazdasági visszaesés indukálja a deflációt, és más az, amikor az a "világ rendje". Itt egy alternatív rendszert próbálunk elmagyarázni. Semmi mást, csak annyit, hogy az "aranyfedezet" működőképes lehet elég hosszú távon is. Az, hogy egy olyan hatalmas gazdasági/társadalmi problémákkal küzdő ország, mint Japán a deflációval is küzd, az nem érv, hisz ott a defláció következmény, és nem ok.
--------
"Az iszlám világra meg hivatkozni is kár, minden előítélet nélkül, viszonylagos ismeretükben mondom (...), hogy ha nem lenne olajuk, sehol, a világon sehol sem tartanának most sem."
Dubaj? (De ez mellékszál, én sem gondolom, hogy követni kéne őket bármiben is. Az egy másik dolog, hogy deflációs (növekvő) környezetben a hitelek maguktól lesznek "olcsók".)
Nézd, én tisztelem az aranypiaci ismereteidet, és respektálom az arannyal szembeni hozzáállásodat is.
De az itt és most leírtak "tankönyvszerűen" nem helytállók. A gazdaság sajnos kipróbáltan, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy bizonyítottan nem így működik. Most te tulajdonképpen evidenciákat vitatsz el - és ennek nincs értelme...
Nem kérlek, egy deflációs környezetben senki nem fog hitelezni senkinek, és a gazdaság be fog fulladni. Japánnal ez kizárólag azért nem történt meg egészen az összeomlásig vezető módon, mert jelentős külső exportja van/volt, amire viszont a külső környezet hat, de így is szenvednek, mint a kutya. A japán társadalom valójában csak azért nem robbant még fel a pangás okozta munkanélküliség is kilátástalanság miatt, mert egyfelől voltaképpen rém igénytelen, puritán társadalom, másfelől pedig a világ talán legrosszabb demográfiájával rendelkezik már régóta, elkeserítően kevés a fiatal, egyre több az idős, a nyugdíjas, így a munkahelyek fogyásával párhuzamosan az aktív korúak száma is állandóan esik - de ennek a történetnek akkor is jóformán kilátástalan a vége. A demográfiai kollapszus Japán számára ebben az évszázadban ötszáz cunamit meghaladó hatású csapás lesz - emellett még deflációt és gazdasági pangást már végképp nem engedhet meg magának... Az iszlám világra meg hivatkozni is kár, minden előítélet nélkül, viszonylagos ismeretükben mondom (jópár arabus diákom volt a BME-n anno...), hogy ha nem lenne olajuk, sehol, a világon sehol sem tartanának most sem. Tevét kergetnének, pont ott lennének, mint Afrika természeti kincsekkel nem rendelkező államai. Sehol. Szerintem semmire nem példák, és az olajkorszak végével ez ki is fog derülni mindenkinek.
De a deflációs környezet megítélésében tényleg tévedsz, ezért nem látod be, hogy az aranyalapok visszahozásának miért nincs realitása. Az a baj egyébként, hogy az emberek többsége sem látja be, hogy az ő valós érdeke nem az, hogy a megtakarított pénze a párnacihában 10-20-30 év múlva is ugyanakkora (pláne nagyobb... ) érték legyen, hanem az, hogy egy működő, fejlődő, lehetőségeket biztosító gazdaságban-országban éljen, és csak ha a megtakarításait a bankrendszeren keresztül mások, vállalkozások, a gazdaság beruházásaihoz kölcsönzi, csak akkor kapjon érte valamicske reálhozamot, ha nem - akkor jobb, ha kifejezetten inflációs nyomás alá kerül, ami ösztönzi a hitelezésre. Mert ez a valós közös érdek. Ezt az érdeket egy deflációs, aranyfelhalmozó környezet egyszerűen megöli.
"Deflációs környezetben a monetáris politika gyakorlatilag fogatlan oroszlánná válik, nincsenek értelmes eszközei,"
így van. És azok, akik hisznek az aranyfedezetben, azok ezt akarják.
Engem nagyon zavar, hogy a gazdasági növekedést mindenki a monetáris politikától, vagy a politikától várja. A gazdasági növekedést a gazdaságtól kéne várni. Ma minden politikai ösztönző valójában pontosan ellentétes eredményre vezet, mint amit várnak. Menekül a termelés, de még a szolgáltatások egy része is keletre.
A problémákra a megoldási stratégiánk az, hogy "még több gazdasági hatalmat a kormányoknak". Ez eddigi hatékonyságuk alapján ez alighanem arra fog vezetni, hogy 20 év múlva a gazdaság zöme kína, india, meg pár kistigris kezében lesz.
"deflációs környezetben tényleg nem fejlődnek a gazdaságok, a fejlődési-gyarapodási szakaszokat mindig valamilyen mértékű infláció kíséri"
itt azért az ok-okozat erősen kérdéses. Azt tudjuk, hogy a válásg soxor deflációt okoz. Fordítva nem okvetlenül van szoros ok-okozati összefüggés.
"pont ugyanazokkal a SAP programokkal számfejtik"
mi az, amit nem? Nem azt mondtam, hogy nulla a kamat, hanem azt, hogy csak növekedés+biztosításnyi. Ez akár több is lehet, mint ma a jól működő gazdaságokban (sok helyen sokkal nagyobb a növekedés üteme, mint a kamatszintek)
"Még így sem járnak nagy sikerrel - képzeld el, hogy nézne ez ki egy merőben deflációs környezetben, ahol a pénz (az arany) folyamatosan felértékelődne anélkül, hogy bármit csinálnának vele..."
de ez az, ami nem igaz. Az arany értéke csak pont annyira nő, amennyire minden más is. Ha "hozamot" akarsz elérni, akkor az aranyat oda kell adni valami jól prosperáló gazdasági szereplőnek, különben csak annyi a hozamod, mint bármi másnak.
Ha az emberek úgy gondolkodnának, ahogy írod, akkor csak kizárólag tőzsdeindexbe fektetnének. Nem ezt teszik.
"és az aranyfedezetű (általában: kötött, belső értékkel rendelkező) pénzek visszahozása egyet jelentene a tartósan pangásba ragadó gazdaságok visszahozásával"
na ebben látod nem értünk egyet. Kishazánk lassan 60 éve egy mocsárban cuppog, rövid meglendülések és hosszú válságok között, a lemaradás a fejlett világtól szinte folyamatosan nő. Ez a tartós pangás.
"Ha nincs belőle elég - lefullad a gazdaság, és az is látható, hogy az sem feltétlenül probléma, ha kicsit több van belőle a minimálisan szükségesnél"
Hát ebben sem értünk egyet. Szerintem inkább egyre nagyobb "csomagokkal" próbáljuk életben tartani a lassan teljesen életképtelenné váló mammutot. Ha nem lenne olcsó input indiából, kínából, már lehet, hogy rég összeomlottunk volna.
"A lényeg a folyamatok megfelelő adagolásán, hangolásán van. És ez az, amit például egy aranyfedezet nem tenne lehetővé..."
És ebben látom én az arany hatalmas értékét. Az én örgekori életemről most bekokózott skizofrén bankárok, és hatalommániás iskolázatlan ostoba politikusok döntenek.
Nem, ez nem helytálló. Bármilyen defláció, a legkisebb mértékű defláció is jelentősen fékezi a befektetési hajlandóságot - ami csökkenti a fejlődést, és öngerjesztő spirált indít be. Egyre gyatrább lesz a növekedés, emiatt egyre gyengébbek az elérhető hozamok - reálkockázat mellett - tehát a deflációs környezetben egyre kevésbé lesz értelme beruházni, kölcsönözni. Végül besül az egész, és tartós pangás alakul ki.
Ez alaposan ki lett a gyakorlatban is próbálva, deflációs környezetben jól fejlődő gazdaságot a világ még nem látott. Egyet sem, és nem is fog.
Az inflációval meg önmagában semmi baj, az tulajdonképpen szükségszerű velejárója a fejlődésnek - a mértéke a lényeg. Ha túl nagy - az is probléma, de ha megfelelő monetáris politikával sikerül úgy beállítani, hogy ne eredményezzen még magas kamatszintet, ugyanakkor ösztönözze a gazdaság fejlődését - akkor optimális pénzügyi környezet teremthető rajta keresztül. Deflációs környezetben a monetáris politika gyakorlatilag fogatlan oroszlánná válik, nincsenek értelmes eszközei, próbálkozhat negatív kamatokkal, de ezzel csak a pénz villámgyors kimenekülését érheti el, mást nem... Nem véletlenül próbál most Japán - bármilyen veszélyes is ez a történet - mesterségesen iflációt generálni - különben egyre reálisabb a veszélye, hogy az ország gyakorlatilag végleg beleragad a pillanatnyi állapotába, és a tartós gazdasági pangás előbb-utóbb társadalmi, kulturális pangáshoz is vezet... Ennél még a ciklikus válságok is mindenképpen jobbak.
ez csak akkor igaz, ha a defláció gyorsabb, mint a gazdasági növekedés. Ha a kettő egyforma, akkor semmi értelme elhalasztani a vásárlást. Az otthon tartott pénz értéke csak annyira nő, mint bármely más termelő dologé. Csak annyi a különbség a jelenlegi rendszerhez képest, hogy a pénzed akor is kamatozik, ha nincs a bankban. Egy ilyen defláció a bankokon kívül kb. senkinek se rossz.
A defláció problematikájáról könyvtárnyi irodalom van, és attól, hogy szerinted a defláció kisebb baj, mint az inflatórikus környezet - addig a valóság úgy néz ki, hogy deflációs környezetben tényleg nem fejlődnek a gazdaságok, a fejlődési-gyarapodási szakaszokat mindig valamilyen mértékű infláció kíséri (békeidőben, működő piac mellett).
Az iszlám kamatmentes bankrendszer meg egy kamu, ameddig az iszlám világ ehhez valóban ragaszkodott, addig tapodtat sem fejlődött, szó szerint tapodtat sem, évszázadokat toporogtak totálisan egyhelyben. Ma meg természetesen az iszlám bankokban is van kamat, csak éppen nyereség-részesedésnek ill. a hiteleknél "költség-átalánynak", és hasonlónak hívják őket, és pont ugyanazokkal a SAP programokkal számfejtik, mint bárhol máshol, csak a végén az adott oszlop fejlécét nem kamatnak, hanem valami másnak hívják...
Valójában a dolog rém egyszerű: senki soha nem fogja a pénzét, akármilyen kicsi kockázat mellett is kiadni a kezéből - ha semmit nem kaphat érte cserébe. Még ha zéró a kockázat, akkor sem fog hitelezni nulla kamatra, hiszen, ameddig a pénzét kölcsönadta, ő nem fér hozzá, és ez önmagában éppen elég hátrány ahhoz képest, mint ha egy párnacihában tartaná... Ezen a tényen nem változtat semmit az, hogy most, egy gazdasági pangással kísért időszakban a banki kamatok, kötvényhozamok mélyrepülésben vannak - ez egy kényszerhelyzet, és pont ezekkel a nokedli kamatokkal próbálják a bankok-jegybankok a gazdaságba visszakényszeríteni a tőkét a pangó megtakarításokból - hogy növekedést, fejlődést generáljanak. Még így sem járnak nagy sikerrel - képzeld el, hogy nézne ez ki egy merőben deflációs környezetben, ahol a pénz (az arany) folyamatosan felértékelődne anélkül, hogy bármit csinálnának vele...
Bármilyen gazdaságot ki tudna ez nyírni, kinyírta a latin éremunió generálta arany-deflációs környezet az olasz, a görög gazdaságot is, nem véletlenül ki is léptek belőle, és megszüntették az aranypénzek verését-forgalmazását... Tisztán látható, hogy a XIX. század végének hallatlan gyorsaságú gazdasági növekedése végleg kihúzta a szőnyeget az aranyalapú pénzrendszerek talpa alól (ennek is kötetnyi irodalma van), és az aranyfedezetű (általában: kötött, belső értékkel rendelkező) pénzek visszahozása egyet jelentene a tartósan pangásba ragadó gazdaságok visszahozásával. A pénz ma egyszerűen mást jelent, és a feladata is már részben más, mint jelentett korábban évszázadokon keresztül.
Csak ez a változás annyira közeli még, hogy az emberiség nagy része skizofrén módon közelíti meg a kérdést, már az új módon kezeli, de még a régi módon gondolkodik róla. Holott ma már a pénz nem önmagában érték - hanem valóban érték-közvetítő, és az elsődleges feladata nem a kincsképzés, hanem a gazdaság olajozása. Ha nincs belőle elég - lefullad a gazdaság, és az is látható, hogy az sem feltétlenül probléma, ha kicsit több van belőle a minimálisan szükségesnél - a FED ill. ECB jelentős monetizálása ellenére sem az USA-ban, sem az EU-ban nincs különösebb inflációs nyomás. Pedig rengeteg pénzt "öntöttek" a rendszerbe. A lényeg a folyamatok megfelelő adagolásán, hangolásán van. És ez az, amit például egy aranyfedezet nem tenne lehetővé...
az, hogy a defláció nagy baj, az egy általános tévedés.
A defláció azt okozza, hogy minden gazdasági szereplő elhalasztja a kiadását arra számítva, hogy a jövőben többet tud vásárolni a jelen jövedelméből. Egy lefelé gyűrűző kiadási spirált generál.
az, hogy a defláció nagy baj, az egy általános tévedés.
Egy deflációban a deviza (arany) kb. ugyanazt a szerepet tölti be, mint a tőzsdeindex. Az index/deviza annyival drágul (azaz nő a vásárlóereje pl. kenyérben mérve), amennyi az adott időszakban a gazdaság teljesítménye. Ez mégse jelenti azt, hogy mindenki bux-ot venne, veszik a molt, meg az otp-t is.
Sokkal egyszerűbb lenne a világ, a bank nem fizetne (plusz) kamatot, kvázi ingyen őrizné a pénzed (mint most svejc), a hitel kb. "ingyen" lenne, csak valami minimális biztosítási díjat kéne fizetned, meg a gazdaság teljesítményét (kb. a tradícionális muszlim hitelezés ilyen).
Sokkal kisebb lenne a pénzügyi szolgáltató szektor, de ameddig az arany értéke nem lenne kezelhetetlenül magas (azaz nem kéne nagyon pici mennyiségekkel kereskedni), addig ez nem okozna problémát.
Éppen arról beszéltem, hogy ha van x mennyiségű aranyad, és van y mennyiségű vagyonod/pénzed, majd y gyorsabban nő, mint x - akkor az arany felértékelődik, ami viszont leállítja a gazdaságot, mert mindenkit arra ösztönöz, hogy a vagyonát próbálja aranyba menteni - majd ne csináljon vele semmit...
Éppen ezért ez nem működik, nem is működhet, és soha nem is fog működni. Szerintem itt nem én vagyok az, aki belekeveredik az összefüggésekbe...
A növekedés leállása már a XIX. századi, papíron még arany-alapú szisztémáknak is betett. Betett az olasz lírának, a görög drachmának, de betett a Monarchia ezüst alapú florin-rendszerének is, de teljesen, nem véletlenül váltotta le a korona (persze vastagon benne volt a Kaliforniai ezüstbányák okozta óriási ezüst-elértéktelenedés is).
Aztán az első világháború gyakorlatilag betett az összes aranyalapú rendszernek, valójában a dollárnak is, nagy kamu volt az aranydollár is, miközben papíron arany-fedezetű volt, a valóságban 33 után aranypénzt már nem bocsátottak ki (előtte is már csak kis mennyiségben), aztán Roosevelt alatt már jött az, hogy a dollár persze aranyfedezetű, csak éppen aranyat x mennyiség felett nem birtokolhat magánszemély...
Az aranyalapú pénzrendszer nagyjából a XVIII. század vége óta valójában már káprázat. Bár kitartott még másfél évszázadig ez a káprázat, de akkor is csak káprázat volt. A pénzmennyiség nagyságrendekkel nőtt gyorsabban - a gazdasággal egyetemben - mint az aranyfedezet mennyisége.
Éppen Naox fejtegette, hogy teljesen természetes, hogy nagy készletet, raktárat egyetlen aranykereskedő sem tart, így komolyabb megrendelést nem tud prompt kielégíteni, később szállít. És így volt ez korábban is.
Nem látom be, mi ebben a rendkívüli, pláne, hogy milyen messzebbre mutató, rendszer- vagy trend-szintű következtetést lehetne belőle levonni, amikor csak az megy, ami mindig is ment....
A XIX. században volt elég sok defláció, aranyfedezet + gépesítés = olcsóbb áruk. Nagyon gyors gazdasági növekedés volt ebben az időszakban.
A defláció csak a uzsorakamat + hitelpénzrendszer kontextusban nagy probléma, mert nem lehet visszafizetni az adósságokat.A jelenlegi rendszernek az is betesz, ha nem növekszik a pénzmennyiség.
A defláció nagyon is probléma - lásd Japán negyed évszázados helyben járását.
A modern hitelpénz-rendszerek megszületésének, az aranystandard lapátra kerülésének pedig pontosan az volt a kiváltó oka, hogy az ipari forradalom után egy egyre gyorsuló tempóban olyan mértékben felgyorsult a világgazdaság növekedése, amelyet belső értékkel rendelkező értékmérővel követni nem volt lehetséges. Mint már korábban is írtam: a szigorú aranystandard valójában utolsó 150-200 évében már kamu volt, már Napóleon idején sem volt egyetlen nagyhatalom államkincstárában valós aranyfedezete a forgalomban lévő bankjegyeknek, váltóknak, a francia frank, az angol font, vagy éppen a frissen megszületett USA dollár aranyfedezete már anno is csak káprázat volt, a belé vetett bizalom tartotta csak életben...
De meg lehet nézni a latin éremunió (az euró előképe...) sorsát is, az kiválóan mutatta, hogy nagyon eltérő fejlődési pályán mozgó gazdaságok között nem működik a merev, aranystandardhoz kötött fizetőeszköz alkalmazása, a feszültségek elviselhetetlenné nőnek, aranystandard mellett a gyengébb gazdaságok elveszítik a fejlődőképességüket - hiszen a folyamatosan felértékelődő pénz miatt a befektetések értelmetlenek, akinek van vagyona (aranyban), az ül rajta, nem tesz semmit, mégis gazdagodik, kockázat nélkül...
Nem véletlenül szűntek meg mára teljesen az arany-ezüst standardhoz kötések, és éppen ezen okból teljesen kizártnak is tartom a visszatértüket. Egyébként ezzel azt is mondom, hogy egy olyan gyorsan változó, kiszámíthatatlan világban élünk, ahol 100%-ig biztos pontok, teljesen, totálisan stabil befektetések és értékőrzők nincsenek is - legfeljebb kevésbé kockázatosak. Ezek egyike lehet amúgy az arany is. De élethosszig-tartó, generációkon átívelő tuti, szilárd, változtatást nem igénylő portfóliók szerintem már igen hosszú idő óta nem kialakíthatók, mindig más és más a rövid távon célszerű (a két világháború idején például egyértelműen jó tipp lett volna az arany) - így parttalan az a vita, hogy mit kell venni, hogy az unokákra lehessen hagyni... Parttalan, mert 5-10 évente más és más lesz a legcélszerűbb tipp...
A vevő kérhet fizikai leszállítást, de mindez fikció. A papírarannyal kereskedők már két hónappal kifutás előtt átkötik a pozícióikat. A kifutó április nyitott kötésállománya 0,2%-a a spekulánsok jelenlegi terepének, a júniusi nyitott kötésállománynak.
Ha egy modern pénzrendszert stabilnak tervezünk, az csak attól tud stabil lenni, hogy bekorlátozza a kibocsájtást. Ezt teszi pl. a bitcoin is. Azaz a stabil pénzrendszer nem a bankjegynyomdával, hanem a deflációval követi a fejlődést. Ez sem problémamentes, de sokkal stabilabb, (a mai tudásunk szerint), mint az, ha rövidtávon érdekelt olcsójánosok (politikusok) kezébe adjuk a bankjegynyomda kulcsát.
No de éppen az a probléma, hogy a modern technikai civilizáció felépülésével az értékőrzés, mint fogalom jelentősen megváltozott. Anno például biztos értékőrzőnek számított egy masszív épület vagy egy földbirtok. Ma már nem feltétlenül számít annak...
Az arany potenciális értékőrző szerepét pedig az aranystandardokról letérés óta állandóan megkérdőjelezi az, hogy miközben a tényleges, ipari-orvosi fizikális igény nagyon kicsi még a folyamatos kitermeléshez, végképp eltörpül a már meglévő készletekhez mérten - közben a világ össz-vagyona (akár pénzügyi, akár tárgyi) jóval nagyobb sebességgel gyarapodott, mint az aranykészletei. Ergo aranyfedezetet pakolni nem lehet sem a pénz, sem a tárgyi vagyon mögé - mert ezek gyorsabban változnak, mint azt az aranykészlet valaha is követni tudná.
Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy az arany megítélésében 1-2 évszázados átfutással alapvető civilizációs attitűd-váltás fog bekövetkezni, és esetleg a XXIII. század embere az aranyat már egyáltalán nem is fogja értékesnek, izgalmasnak tartani, legalábbis nem jobban, mint más ipari alapanyagokat. Nem - nem mondom, hogy ez lesz, azt mondom, hogy akár ez is lehet. A mostani állapot ugyanis valahol merő irracionalitás, voltaképpen már csak azt tartja "életben", hogy alig 3-4-5 évtizeddel ezelőtt még globálisan is elterjedtek voltak az aranyalapú pénzrendszerek, és még meghatározó azon generációk gondolkodása, akik számára az arany=pénz (mint BlackVoid is).
A többit meg majd meglátjuk, ez a gondolatmenet már meglehetősen filozofikus.
Máshol meg van. Most te azt tekinted bármire bizonyítéknak, hogy találsz kereskedőt, ahol valami kifogyott?
Nem gyerekes ez már egy kicsit?
De tudod mit, megint csak megkérdezem: ha ennyire tévedhetetlenül, rendíthetetlen szilárdsággal vagy biztos abban, hogy az arany ára nőni fog - akkor miért nem fekteted mindenedet aranyban? Én komolyan mondom - ha olyan mértékben meg lennék győződve arról, hogy ez jó üzlet lesz, amennyire te láthatóan meg vagy győződve - akkor teljesen biztos, hogy szabad eszközeim zömét ilyesmibe fektetném... Akkor te miért nem teszed?
Azért nem, mert lófaxot vagy meggyőződve, egyszerűen csak kötekedni, anyázni jársz ide, felvettél egy attitűdöt, és rugdalózni fogsz, bármi is lesz. Valójában neked sincs fogalmad sem, mi lesz, maximum nagyobb valószínűséget tulajdonítasz bizonyos eshetőségeknek, mint mondjuk én - de szilárdan meggyőződve te sem vagy semmiről. Csak jólesik anyázni egyet.... Lelked reá...
De hát éppen azt kéne elfogadni, hogy az értékőrzés, az nem más, mint egy "valós használati érték".
És ebből a szempontból a "gyakorlati haszon" kimondottan nem kívánatos. Egy jó értékőrző nem fog forrásokat elvonni az ipartól.
"érdekes kultúr-antropológiai elemzéseket lehetne egyébként készíteni, hogy akkor miért is arany-ezüst mániás az emberiség"
Azért ez gazdasági-műszaki irányból is megközelíthető, és aligha lehet máshova jutni, mint oda, hogy az arany az optimum. Sok ilyen cikk szültett, itt a fórumon is volt szó róla pár éve. Van ötleted, hogy mi volna erre a szerepre jobb, praktikusabb, mint az arany? (nem kötözködés, tényleg érdekelne)
De, hát ugyanarról beszélünk.. Hogyne fogadnám el - csak éppen azért, mert az arany "valós használati értéke" egy egészen szűk, technikai alkalmazási körön túl jóformán a zéróhoz konvergál (érdekes kultúr-antropológiai elemzéseket lehetne egyébként készíteni, hogy akkor miért is arany-ezüst mániás az emberiség, de ennek a praktikus oka valószínűleg mindössze annyi, hogy ezen nemesfémekhez fért hozzá először, hamarébb, mint bármi máshoz, arany ékszerek már a neolitban készültek, akkor, amikor az egyéb, amúgy sokkal hasznosabb fémeket még hasznosítani nem tudtuk) - ezért az értéke is jóformán megállapíthatatlan. Azért értékes, mert annak tartjuk és kész.... Ebből adódóan valóban nem prediktálható az ár - és ennél többet én sem írok...
Valamiért mégis csak velem (no jó, a "tévedéseimmel") vitatkozol, azon véleményekkel véletlenül sem, amelyek semmivel sem megalapozottabbak, viszont áremelkedést jósolnak...
Ez eddig általam leírtakban, ha voltak is tágyi pontatlanságok, semmiben nem érintették a mondókám lényegét. És ezt szerintem csak szándékosan lehet nem észrevenni...
