Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
Nemrégiben volt szerencsém találkozni eggyel! Mondhatom, hogy lenyűgögő élmény volt! Én el is mentem volna mellette, pedig a lábamtól mintegy fél méterre himbálózott, mint valami pókhálóba lakadt madártoll, olyan látványt nyújtott. Kisfiam szólt rám, hogy anya, nézd! -én csak akkor vettem észre, hogy annak a tollnak van lába, és feje is, amit a magasba emelt, és úgy ringatta a testét. Mindez a nádas előtt 1 méternyire....korábban még sosem láttam hasonlsót sem.
flandriai kendermagos (La coucou de Flandre): rövid lábak mellett átlagon felüli nagyság, robusztus testalkat, mégis kecsesség és végtelen elegáncia jellemzi ezt a francia házityúkfajtát.
A fülfolt és a közepes méretű fej bőrfüggelékei pirosak.
A szárny szorosan tapad a nagy, mély mellkasú testhez.
A kakas (2,5-3,5 kg – 60-65 cm magasság) kevély tartása mellett sem mondható agresszívnek. A kendermagos tollazat színe világosabb, mint a tyúké (2-2,5 kg - 40-45 cm). Ez alapján már kisebb korában szét lehet az ivarokat válogatni.
A fajta gyors növekedési erélyű, kiváló húsformákat mutat, igénytelen és a betegségekkel szemben ellenálló.
foresti kacsa (Forest duck): ne tévesszen meg senkit a név. E házikacsa-fajtának semmi köze a fákhoz. Több, mint 100 évvel ezelőtt egy a belga Vorst városkában élő, Herman Bertrand nevezetű állattenyésztő tűzte ki célul, hogy kitenyészt egy kék tollazatú, díszes és ugyanakkor jó húsformákat mutató kacsát. A munkáját siker koronázta, de a fajta nem az általa adott néven (Anas bertrandi) vált ismertté, hanem a településről (Vorst franciául Forest) ahonnan útnak indult. Már az első bemutatón, Brüsszelben, 1905-ben óriási feltűnést keltett, majd 19 év múlva a londoni Crystal Palace-ban is méltán aratott babérokat. Amikor a szentpétervári városi tanács rendelt a parkjaik színesítésére forest kacsát, kitört az őrület, de a II. vh. derékba törte az irigylésre méltó karriert.
A fajta igénytelen, a tojója gondos anya, a kicsik gyors növekedésűek. Jó húsformékat mutat és a gácsér elérheti a 3 kilót.
Ami a legfeltűnőbb a küllemében, az a kék csőr. A fehér változaton ez különösen jól mutat. A lábak is sötétek.
Ismeretes kék, gyöngyház-szürke, gyöngyház-szürkefűzős, csokoládé, fekete és fehér színben.
Sajnos mára rendkívül ritka védendő fajta lett, félő, hogy kipusztul
fahéj pocgém v. bölömbika(Ixobrychus cinnamomeus - Cinnamon Bittern): a trópusi Ázsiában Pakisztántól Kínáig és Indonéziáig előforduló, mintegy 38 cm nagyságú, rövid nyakú, hosszú csőrűgázlómadár a vizes élőhelyeken. A hím tollazata a nevének megfelelően fahéj és őzbarna. A tojók a háti részen barnásak, a fiatalok tollazata csíkozott.
Ez a tollszínezet különösen akkor válik hasznukra, ha rejtőzködni akarnak. Függőlges irányban kifeszülve megmerevednek, s a csíkozás a nádas környezetben szinte észrevétlenné teszi őket.
4-6 tojását nádasba v. sűrű cserjésbe rejtett fészkén költi ki.
Rovarokkal, békákkal és apró halakkal táplálkoznak, de főként alkonyatban, így azt lehet mondani, hogy rejtett életmódúak. Ennek elenére ma már leginkább az élőhelyek veszélyeztetettsége miat védelemre szorul.
estairesi tyúk (La poule d’Estaires): akárcsak az estaires kacsának, ennek a baromfifajtának is a kitenyésztési helye francia Flandria. Az estairesi Mr. Foucault hozzáértését dícséri, aki komolyabb langsan állományából tenyésztette ki. A lehetőséget a közeli nagyváros Lille szolgáltatta azzal, hogy az estairesi baromfipiacon szerezték be az éttermi hússzükségleteket, az inyencek kedvére téve.
Persze ez nem jelentette azt, hogy minden versenytárs nélkül uralták a piacot. Sőt! Komoly harc dúlt a bourbourgi és az estairesi tenyésztők között, és a mérvadó szakemberek véleménye szerint a simaságával, a fehérségével az estairesi tyúk került ki győztesen.
Persze a sikernek több összetevője volt, nem csak a hozzáértés, a kedvezőbb takarmánybúza, a jobb éghajlati viszonyok, de talán az is, hogy a bourbourgiak a brahmával próbálták nemesíteni a fajtájukat, az estairesiek pedig a langsanhoz nyúltak.
Az eredmény kétségeken felüli nem csak a hús tekitetében, hanem a tojást illetően is: a sárgája legendásan szép, vöröses. Csak a lillei felvásárlók évente több, mint 10 ezer vágóbaromfit vittek el Estairesből.
estairesi kacsa (Estaires): a Lys völgyében megbúvó kisváros, Estaires a tenyésztési centruma ennek a tőkés récénél valamelyest nagyobb francia házikacsafajtának.
Krémesbe hajló fehér tollazat mellett narancssárga csőr és láb jellemzi.
A közel vízszintes test inkább hossz, a sztenderd szerint dundi. A has nem lóghat a talajon.
A gácsér 2,5, a tojó 2 kg testtömegű.
A tojás 65 g, a héja fehér.
Mindkét ivar 18 mm-es gyűrűvel elfogadott a bírálat során.
elszászi tyúk (La Poule d'Alsace): az 1880-as évek végén keletkezett, közepes méretű francia házityúk-fajta. Zömök, hengeres testalkat, hátrafelé enyhén ívelt szárny, fekete színű, ívelt sarlók, közepes hosszúságú, erős csőr (színe sötét – a fotón d-vel jelölve) és az arany lazac kivételével valamennyi színváltozatnál nagy fényes, sötét szem, piros szivárványhártyával (a fotón i-vel jelölve) jellemzi. A kakasnál narancsszínű fej közepes nagyságú – a tojónál a színe aranysárga. A fülnyílást (c) kicsiny tollcsokor takarja, ennek a színe megegyezik a (h) szemöldök- és a fejtollak színével.
A termetes fülfolt (f-fel jelölve) mandula alakú, a színe vakító fehér. Az arci rész (b) vörös.
A vörös áll-lebeny (e) ovális, nem túl hosszú. A taraj (g) lapos, szétterülő ún. gyöngytaraj, piros színű. A láb palakék.
Temperamentuma élénk.
A kakas 2,5-3, a tyúk 2,2 kg testömegű. A kakas gyűrűmérete 18 mm, a tyúké 16.
croad langschan: házityúk, melynek első példányait az angol Croad importálta a kínai Lang San városkából (Jangce partján terül el). Hamar népszerűvé vált, amit impozáns megjelenésének, zöldes árnyalatú, fekete tollazatának köszönhet. A kiindulási anyag kakasa mintegy 4,5 kg-os volt, a maiak közelítik a 10 kilót. A tyúkok 3-3,5 kg-osok.
A nagy testtömeghez arányosan nagy tojásokat ad (58 g/db – tyúkokként évente 140-150 db). Ezek sötét színűek, de színüket illetően -angolból véve – nevezik plum-nak, amikor is arra utalnak, hogy a tojás az embert a szilva hamvasságára emlékezteti.
1878-ban már bemutatták az USA-ban is, ahol szintén divattá vált a tartása – a fekete mellett a fehér és a kék változata is létrejött. Az utóbbit nagyon vontatottan, csak 1987-ben sztenderdizálták, s ma is a legritkább. A német baromfitartók szintén megkedvelték, s kialakították a langsan német típusát.
Valamennyi változatot nagy test, mély és hosszú mellkas, piros bőrfüggelékek, hosszú, meredeken emelkedő farok jellemzi, amely a büszke tartású nyakkal együtt szabályos u-alakot formál.
A tojók híresen jó kotlósok.
A fajta közismerten békés, barátságos természetű.
Arra okvetlenül figyelemmel kell lennünk, hogy a mocsaras területeket nem kedveli.
A fajta részt vett a barnevelder, az orpington és a marans előállításában is. Az USA-ban számon tartják a langschan bantam változatát.
bourbourgi kacsa (Le canard de Bourbourg): az angol aylesbury és a belga merchtem házikacsához nagyon hasonló, 3-3,5 kg testtömegű francia fajta, fehér tollazattal, kiváló növekedési eréllyel, a piaci értékítélet szerint nagyon finom húsú. Ez és a tartási viszonyokat illető igénytelensége magyarázza, hogy a századforduló óta újra népszerű és az állománya gyarapszik.
A csőr rózsaszínes, a láb sárgás narancsszínű.
Csaknem vízszintes testtartással. A tojása feltűnően nagy 70 g-os.
Mindkét ivar számára 18 mm-es gyűrű előírásos.
Neve a tenyésztési centrumára utal, a francia flandriai Bourbourg városra (É-Franciaország).
challans kacsa (Le canard de Challans): a francia Challans város körüli, ill. a tengerpart menti mocsarakban úgyszólván őshonos házikacsafajta a kiindulási alapul szolgáló tőkés récéhez hasonló küllemmel, mely nem hagy kétséget affelől, hogy itt egy ragyogó pecsenyekacsáról van szó. A terület híres az állattenyésztéséről, 23 baromfifélét jegyeznek, melyekkel kapcsolatban a helybeliek büszkén beszélnek az előnyös röghatásról.
A challans kacsa húsa a francia konyhán fogalom – amikor is nevezik nantesi kacsának («canard nantais»), s van ételféleség zöldborsós nantesi kacsa (Canard «nantais» aux petits pois), melyet az inyencek kifejezetten ebből a fajtából várnak el a szakácstól.
A gácsértól elvárás a 3, a tojótól a 2,5 kg testtömeg. Kiállításokon 18-16 mm-es gyűrű nélkül nem bírálják.
Előfordul, hogy egy régi szócikk módosul, leggyakrabban bővül. ez történt a következővel is:
B17-vitamin: nitrilozid, vízben oldódó, nem mérgező ciánvegyültet tartalmazó glikozid, mely főként alma, barack és cseresznye magjában található. A B-17 vitamin molekulának, a barackmagbélben két formája van jelen, az egyik a C20H27NO11 (D-amigdalin hidrát) a másik pedig a C14H15NO7 (Laetril). S emiatt kapható a gyógynövény szaküzletekben.
Megjegyezzük, hogy keserű és édes változatban egyaránt kapható, s tudni kell: a keserű sárgabarack magbél B-17 vitamin tartalma magasabb, mint az édes magé.
A B17-nek szerepe van a B12 szintézisében, s már régóta közismert, hogy a szervezet méregtelenítésében ill. a reumatikus megbetegedések megelőzésében is hasznát vehetjük!
Újabban egyre erősebb a szakértők meggyőződése, hogy a rákbetegség ellen is érdemes fogyasztani. Erre az észak amerikai indiánok étrendjének vizsgálata világított rá, akik sok B-17 vitamint tartalmazó ételféleségeket fogyasztanak és szinte ismeretlen közöttük a rákos megbetegedés.
Mi azt kívánjuk rövid tájékoztatónkban közkincsé tenni, hogy miért van így és mit is tud a B-17 vitamin.
Egyetlen szem sárgabarack magbél elfogyasztása révén 1-25 mg nitrilozid jut az ember szervezetébe. Az édes magból 1-5 mg, a keserű magbélből 15 - 25 mg B-17 vitaminhoz jutunk.
Következésképpen 10-15 szem keserű barackmag fedezi az ember napi szükségletét: 250 - 300 mg. (→nitrilozid)
Óvatosan, de ma már azt is kimondhatjuk, hogy amennyiben nem jut a szervezetbe megfelelő mennyiségű B-17 vitamin, úgy hiánya rákbetegséget okozhat. Gondoljunk arra, hogy pl. a C-vitamin a skorbut megelőzésére, ekként a B-17 vitamint a rák megelőzésére alkalmazhatjuk.
honlapon olvasható lexikonban, mert vadi új szócikk, de remélem, Béla barátom azon lesz, hogy mielőbb hozzáférjetek ott is:
allier kacsa (Canard blanc de l'Allier): ne tévesszen meg senkit a neve (allier=keverék), ez egy régóta elfogadott, a →bourbourg kacsával rokon, de annál termetesebb, főként a franciák lakta svájci területeken elterjedt fehér tollazatú, francia házikacsafajta. 3,5-4 kg testtömeg mellett rusztikus formák, halvány rózsaszín csőr és citromsárga láb jellemzi.
A rendszerint fehér tojásai feltűnően nagyok (80 g/db).
Kiállításokon 20 mm-es gyűrűvel elfogadott (tojó 18 mm).
Rendkívül éber, s akárcsak a rómaiakat a Capitolium libái, ezek is riasztják a háziakat, ha idegen zaj zavarja meg a nyugalmukat. Ez a tulajdonságuk Fribourgban - amely városban különösen kedvelt volt a II. világháború idején – sok lakos életét mentette meg azzal, hogy már akkor jelezték a bombázók közeledését, amikor ember még ennek a legkisebb jelét sem észlelhette.
picardi kendermagos (La coucou de Picardie): a flandriai kendermagos é-franciaországi „édestestvére”, de annál kisebb (kakas 2,7-3, tyúk 2,3-2,5 kg) és a taraj itt gyöngytaraj. Vagyis összetéveszteni nem lehet.
A fajta kapcsán szót kell ejteni arról, hogy a picard nyelvet beszélő, Picardie megyében élő picardok házityúkja volt, de az új fajták lassan-lassan kiszorították, s noha 1931-ben elismert fajtaként nagy népszerűségnek örvendett, az ezredfordulóra sokan úgy gondolták, hogy a fajta újraélesztése lehetetlen feladat.
A bírósági tisztviselő, Mr. Lieven mégis szilárdan ragaszkodott az elképzeléséhez még akkor is, amikor 2005-ben a vointcourti nemzetközi kiállításon a bíráló bizottság azzal utasította el, hogy az általa bemutatni kívánt állomány nincs sztenderdizálva.
Eszerint a farok rövid sarlói 45 fokban emelkednek, a lábak erősek, a szárny szorosan simul a testhez, a szem narancspiros, az ujjak márványos fehérek, a karmok fehérek v. világos szaruszínűek… A tollazat kékesszürke fehérrel. A rózsataraj élénk piros.
Munkássága lassan mégis meghozta a kívánt eredményt, s ma már az 1931-es sztenderd szerint bírálják a picardiak büszkeségét.
meztelennyakú kacsa v. francia kacsa (Canard à cou-nu): Pierre Delambre tökésréce tenyészetében mutáció következtében keletkezett házikacsafajta. Delambre nem boldogult a szaporításukkal, miután barátja, a francia nemesítő, Jean-Claude Periquet megszerzte a 3 példányt, s elkezdett velük foglalkozni.
Meglepetésére az első generációban nála is eltűnt a csupasz tarkó, de a további keresztezések során újra megjelent a tulajdonság, vagyis egyértelmű, hogy az előidéző gén recesszív.
A tenyésztő a metz-i 1997-es Nemzetközi Baromfikiállításon mégis, mint új fajtát mutathatta be a meztelennyakú kacsát. Állományával sikerült nagy feltűnést keltenie, és 2002-ben a sztenderdet is elfogadtatta, mely szerint a meztelennyakú kacsa 1,2 kg-os, nyaka, háta és részben a hasa tollatlan.
A tojása olajzöld v. fehér.
A kicsik miatt hideg időben aggódott a tenyésztő, de kiderült, hogy a -22 fok sem veszélyezteti a kifejlett csupasznyakúakat.