Ma este nézzétek a Duna Tv-n 20:50-kor a SZÁZADUNK című műsort! Benne lesz egy olyan 1956 márciusi filmhíradó, amit Baján forgattak. A címe: "Küzdelem a tbc ellen"
A film szövege: "Felhívjuk Baja város lakosainak figyelmét, hogy az Egészségügyi Minisztérium vándorautója tüdőszűrő vizsgálatot tart. Kérjük, hogy a vizsgálaton 5-75 éves korig mindenki jelenjen meg. Naponta 700 embert vizsgál meg a vándorszűrő kocsi. Az ernyőfénykép szolgálat bevezetésével a megvizsgáltak száma 1943-hoz képes 710 százalékkal emelkedett. A gondos egészségügyi ellátás pedig a tbc-s halálesetek számát 1938-hoz képest egynegyedére csökkentette. Akinél megbetegedés jelei láthatók, azt azonnal orvosi kezelésben részesítik és szükség esetén szanatóriumba utalják."
Ezen kívül az 56-os jegesárról is lesz két híradórészlet.
Ismétlés vasárnap délelőtt 9:30-kor az m1-en, és vasárnap délután 16:30-kor a Duna TV-n.
Én láttam, igaz nem végig. És tényleg nagy film, kicsit lehangóló. Nagyon jól ábrázolta a rideg valóságot. Tényszerűen, hidegen. Itt arra gondolok, mikor sorba fejbelőttek mindenkit..
A Rotary Club Baja rendezésében, január 8.-án, vasárnap 18:00 órakor, a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjában ad jótékonysági koncertet
JANDÓ JENŐ
Kossuth- és Liszt-díjas érdemes művész, a Bartók-Pásztory díj kitüntetettje, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzora
Műsor:Haydn Esz-dúr szonáta Op. 52.Beethoven: d-moll szonáta Op. 31.Liszt: Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál . A-dúr legenda.Liszt: Paulai Szent Ferenc a hullámokon jár. E-dúr legenda.
A különleges zenei eseményt ajánlom minden érdeklődő figyelmébe.
a vágytól, hogy szeressenek, a vágytól, hogy magasztaljanak, a vágytól, hogy tiszteljenek, a vágytól, hogy dicsőítsenek, a vágytól, hogy előnyben részesítsenek, a vágytól, hogy kérjék véleményemet, a vágytól, hogy helyeslésre leljek, a vágytól, hogy népszerű legyek;
a félelemtől, hogy megaláznak, a félelemtől, hogy megvetnek, a félelemtől, hogy megütnek, a félelemtől, hogy megrágalmaznak, a félelemtől, hogy elfelejtenek a félelemtől, hogy bántanak, a félelemtől, hogy kigúnyolnak, a félelemtől, hogy meggyanusítanak!
Körül nagy béke, szilveszteri táj, Ünneplő rengeteg. A jó Isten ma erdőt látogat, És az eloltott gyertyalángokat Száz karácsonyfán gyujtja újra meg. ... A jelen perc a jövendőnek ára. És a jelent a múlt fizette meg, Elmúlt egy év, hogy jöhessen a másik. ...
A bűn száz annyit ígér, A szeretet száz annyit ad.
A bűn elveszi az önismeretet, felmagasztal és magasba emel: csakhogy letaszíthasson. A szeretet helyes önismeretre tanít, Kiábrándít hamis ,,önmagadból'' és összetör: Csakhogy felemelhessen.
A bűn hájjal keneget, hogy megrontson. A szeretet kíméletlenül pöröl, hogy megtisztítson.
A bűn fröcsköl, a szeretet szétárad.
A bűn éget és perzsel, A szeretet sugároz. A szeretet egyszerű, A bűn körmönfont.
A szeretet ,,egy-ügyű'', A bűn agyafúrt.
A szeretet nyíltan beszél, A bűn körülír.
Míg a szeretet a mélység titkairól dadog, A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.
Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen megmondania az igazat, A szeretet kitérő választ ad, hogy ne kelljen hazudnia.
A bűn kényszerít, A szeretet késztet.
A bűn csábít, a szeretet vonz.
A bűn érzéki, A szeretet érzékelő.
A bűn forral, a szeretet hevít.
A bűn űz és hajt, A szeretet lelkesít.
A szeretet megkeresi a tisztátalant, hogy felemelje, A bűn ,,felhajtja'' magának a tisztátalant, Hogy kihasználja és a sárba tapossa.
A szeretet az embert látja a cédában is, de a bűn csak riherongy kurvának tartja.
A szeretet megjelöl, A bűn megpecsétel.
A szeretet társakra lel, De a bűn csak hordákba ver.
A szeretet kiteljesít, A bűn kiüresít.
A szeretet mentséget keres, A bűn kifogást talál.
A bűn bekerít és magadba zár, A szeretet kapukat nyit és másokhoz vezet.
A bűn elfecsérli és pazarolja a másét, De a szeretet önmagát osztja szét
Ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött, a kicsi madarakat látod-e vállainkon? Mi vagyunk azok és szelíd arcunk is egymáshoz ér - Nyissuk ki egészen magunkat, egyszerre jusson mindenki a szeretetbe.
A Napra akasztjuk sugarainkat, megszabadult kenyerek telepednek küszöbeinkre Gyémánthidak szökkennek mindenfelé s az elaludt aknák Pacsirtákként emelkednek szívünkbe és szelíden fölrobbannak csókjainkban.
Hát pazaroljuk szét harangjainkat, kitárt ajtónál mosolyogjunk Szemünkben rejtőzik a torony, melyről beláthatjuk ismeretlen hazánk vidékeit Készen vagyunk már égboltjainkkal s készen vagyunk a fényességre Aki hajnalonta gyönge virágokat okoz.
Mennyi ember van, akit szeretek. Mennyi nő és férfi, akit szeretek. Rokonszenves boltileányok, kereskedősegédek, régi és hű cselédek, lapkihordók, csöndes, munkás írók, kedves tanárok, kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor, meg-megállunk, szemünk összevillan s én még maradnék tétovázva, talán, hogy elmondjam ezt nekik. Mégsem beszélek, mert csak a részeg aggastyánok, s pulyák fecsegnek. Ilyesmiről szólni nem ízléses. Meg aztán nincs is időnk. De hogyha majd meghalok egyszer s egy csillagon meglátom őket, átintek nekik kiabálva, hajrázva, mint egy gimnazista: "Lásd, téged is szerettelek. "
Sötéten hátat forditasz, kisikló homlokodra a csillagöves éjszakát kezem hiába fonja. Nyakad köré ezüst pihék szelíd pilléi gyűlnek, bizalmasan belém tapadsz, nevetsz, - vadúl megütlek!
Sugárzó párkányon futunk, elgáncsolom a lábad, fölugrasz és szemembe kapsz, sebezhetetlen állat! Elszűkül arcod, hátra buksz, vadul zuhanni kezdesz, az éjszaka trapézain röpűlsz tovább, emelkedsz
a rebbenő való fölé! Kegyetlen, néma torna, mégcsak nem is kiálthatok, követlek szívdobogva, merészen ellököm magam, megkaplak és ledoblak, elterülünk hálóiban a rengő csillagoknak!
Most kényszerítlek, válaszolj, mióta tart e hajsza? Megalvadt szememben az éj. Ki kezdte és akarta? Mi lesz velem, s mi lesz veled? Vigasztalan szeretlek! Ülünk az ég korlátain, mint elitélt fegyencek.
"Olyan jó néha angyalt lesni s angyalt lesve a csillagok közt Isten szekerét megkeresni. Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megfürödni s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni."
Hópelyhek szállnak, szálldogálnak, Megint egy évet sírba zárnak, Lágy szemfedője hólepel. Bent lobogó láng fénye mellett Talán a szép nyárról csevegnek, Kiket fagy, hó nem érdekel.
Ha zúg a szél, havat söpörve, Megtérnek csöndes házi körbe, Feledni szélvészt, zúzmarát. Ha künn a vihar egyre jobban Tombol, megfér egy kis sarokban Az ellenség s a jó barát.
Ó, mindig így van e világba’! Kiket baj ér vagy sors csapása, Együtt búsulnak rendesen. Boldog, kinek van puha fészke, Ki, ha búgond szállott fejére, Egy kis sarokba’ megpihen.
