Végeztem a Homokvihar c. könyvel, lássuk a véleményemet, kívülről haladva befelé.
A borító az utóbbi évek leggyengébb alkotása, az első könyv elején az elefánt is a rajta lovagló nő is anatómiailag hibás. A színek kavalkádja jellemzi mind a két könyv borítóját, már-már az átláthatatlanságig fokozva a káosz érzését. A második könyv elején gubbasztó kínai és/vagy indiai démon alakot nem tudom hova tenni, semmi köze a könyveben olvasottakhoz. Mióta a Studium plusz adja ki a könyveket, nem sikerül egy épkézláb borítót sem terveztetni, talán kellene áldozni a busás haszonból valami normális művészre, és akkor lenne minőségi borító.
Jöhet a belbecs, ha van ilyen... SPOILER ALERT!
A jó hír az, hogy nem kolostoros történet, a rossz, hogy akár egy kolostorban is játszódhatna... Annyira nem erőlteti meg magát az író, hogy leírja mit is látunk, hol is járunk épp, hogy a Thar sivatag helyett a Népligetben is történhetnének az események, nincs különbség. Korábban pont az volt a védjegye a Laci bának, hogy szinte éreztem a bombay-i meleget, az árus büdös szájának a szagát, mert annyira részletgazdagon tudott írni. Persze, mit kell leírni egy sivatagon, van homok, nincs víz 'oszt jó napot! Na de kérem, pont ez lenne a lényeg! Szépen írni a szép tájról és az abban történt szörnyű eseményekről! De mint már többen többször megtárgyaltuk, már erre sem ad az író. Mint ahogyan a kulturális utalások és leírások is eltűntek a művekből. nem akarja már az elménket pallérozni, csak a suskát számolni...
A cselekményről egy-két szó. Kiszámítható, a szentember kiléte számomra a megjelenésének pillanatában egyértelmű volt, s miután vagy kismilliószor hangsúlyozta, hogy a homokon kívül semmi nincs a sivatag azon részében ahol vannak, egyértelművé vált, hogy maga a homok a kincs (bár én azt gondoltam, hogy valami különleges üveggyártás körül fog forogni a sztori). A szereplők nagy része lóg a levegőben, megjelennek, majd eltűnnek miután elmondták a történetvezetés szempontjából fontos két mondatukat. A rendőrség szerepeltetése - mint mindig - komikus, s nem kicsit hajaz Agatha Christie és Conan Doyle által megírt tejbe tökű, semmit nem értő és a nyomozó főhős után kullogó buta barmokra.
A könyv végén nincs a szokásos infó a következő műről, de az utolsó oldalon olvasottak lebiggyesztették az ajkaimat... Megint megy Tibetbe valami buzi könyvet olvasgatni, tehát ismét kolostoros sztori jön...
Ami viszont pozitív - hogy ilyen is legyen - hogy az Orsis könyveket nem erőltetik. Az egy vakvágány volt, belátták ők is.
Ilyet én is gondoltam már. Egyszer írtam, hogy ne legyen olyan sok párbeszéd, és az utána következő könyvben kevesebb is volt. Meg most a végén lévő nagygyűlés is egész rövid volt. Meg a kolostoros történetek is kevesebbszer vannak. Mondjuk más téren meg még romlott is magához képest az egész, szóval semmivel nem jártunk jobban. A kolostor helyett sivatag van. A következő meg - gondolom - a Spitzbergákon játszódik egy meteorológiai állomáson, esetleg egy bányában.
Ja, és az se semmi, ahogy a kronológia szövődik. Régebben itt elég sokat írtunk a regények idővonaláról, de pár éve kukába került minden ezzel kapcsolatban (is). Most A gyűlölet fája után voltunk 3-4 évvel, de már megy a mobilozás a nyugat-indiai sivatagból (internet, számítógép, okosteló nincs), viszont a végén LLL még emlegeti a későbbieket is, hogy mik történtek az események után évekkel, tehát mégsem 2016 körüli a sztori.
Az az érzésem, hogy valaki a Könyvtündértől olvassa ezen blogot. Ugyanis két ötletemet is viszontláttam a legutóbbi könyvekben. Az egyik ötlete az volt, hogy eressze össze a két fő hősét (Lendvay és Lawrence), ami a Kukoricás könyvben meg is volt. A másik ötlet pedig a legutóbbi könyvében van megvalósítva, Barbara del Sol - a cirkuszos csaj - szerepeltetése. Lehet, hogy bekopogok a jogdíjakért...
Csupán az, amit már veled is vagy százszor ki- és megbeszéltünk korábban itt. A legszokásosabb sablonsztori, de most már pofátlanul 1 db sivatagi(!) helyszínen, egy cirkuszi konténertáborban. Van vagy 4 tucatnyi szereplő, akik közül talán ha 8-10 szerepel viszonylag sokat, a többinél már az említés is csak akkor van sokszor, amikor megölték. Végig fogyatékos párbeszéd a könyv, semmi más. A végén a nagy leszámolás viszont csak 40-50 oldal körüli.
Nemrég volt egy interjú LLL-el, és mondta is, hogy most már ennél a könyvfelépítésnél marad, mert ez egy bevált brand nála, és az olvasói szeretik, egyéb tekintetben pedig mindig variál. Hát nem variál semmit.
Tényleg nagyon rá kellene most már hagynia az írást, mert ezzel lerombolja a saját életművét, és nem is akárhogy, akármilyen tempóban. Most már nem látok reményt, hogy bármikor is javuljon ez, hiszen bevallottan semmi újdonságra nem törekszik. Rendkívül elkeserítő, hogy ez bevallottan is így van most már. Két azonos szakmakörből származó közigazgatási határozat között nagyobb a különbség, mint 2 mostani LLL könyv között sajnos.
Eladó egy feleslegessé vált LLL-gyűjtemény. A pakk a következő könyveket tartalmazza:
Monszun A gyilkos mindig visszajön Siva utolsó tánca Az éjszaka doktora Három sötét király 1-3 Manituk 1-2 A vízidisznó gyöngyökről álmodnak 1-2 Halál kiáltói A felakasztott indián szigetén A láthatatlan kolostor A vadász 1-2 Szádhuk (?) 1-2 13 kristálykoponya A föld alatti piramis Kéz a sziklán A kicsik nyomában A nagy mészárlás
Minden könyv szép, megkímélt állapotú. Ha esetleg valakit érdekelne a pakk, írjon a következő e-mail címre:
Jó, nem állítom, hogy a régi könyveihez mérhető, de pédául a Kukoricaistenőhöz képest nagyságrenddel jobb. Illetve fogalmazzunk úgy, hogy nekem jobban tetszett. Ez legalább mozgalmas volt és még a megoldás is elment.
Érdekes... Szerintem rém szar volt, összecsapott befejezéssel, kritikán aluli debilségekkel. A fele történet elvarratlan, kiigazodni nem lehet rajta. Mivel az idiótáknak való első pár oldali névjegyzék ebben is benne volt, eleve nem vártam sokat... Szóval ehhez képest is azt mondom, hogy egy nagy kreténség sajnos.
5(+) éve nincs jó könyve :/ Lófejű démon nevű förtelem volt kb az első a lejtőn.
Ez most egész jóra sikeredett. Sok év óta nekem ez volt a legolvashatóbb LLL regény. Kicsit zavaró a visszautalás a Gyűlölet fájára, mert huszon sok év telt el a megjelenése óta és a regényben pár évre teszi. De amúgy a történet elég pörgős volt és most nem unatkoztam rajta, mint a korábbiakon.
Eladó könyv Budapesten, érdeklődni: pongos1974@gmail.com
500.- Ft.
Leslie L. Lawrence: A Karvaly árnyékában
(lapélek és lapok foltosak)
Kiadó: Magvető Könyvkiadó A kiadás helye: Budapest A kiadás éve: 1985 Sorozatcím: Albatrosz Könyvek ISBN-szám: 963-14-0553-2 Kötéstípus: Könyvkötői kötés Oldalszám: 468
Elolvastam a novemberi remekművet. Olyan mint a többi az elmúlt 10 évben, meg amiről beszélgetünk itt már pár éve. Viszont előrelépés, hogy a nagy végkifejlet alig 50 oldal, és nem fullad dögunalomba teljesen.
E mellett kivételesen nekem az jött le a könyv végi utómagyarázásból, hogy nem lett volna ez rossz ötlet, megfilmesítve is el tudnám képzelni az alapötletet, viszont könyvben elfogadhatatlanul hosszúra nyúlt a sztori a cselekményhez képest. Ez egy LLL méretekben vett 350-400 oldalba beleférhetett volna, és 2000-2200 ft-ért lehetne árusítani.
Amúgy nincs mit beszélni róla. Talán annyit, hogy Domingos egy használhatatlan narcisztikus idiótának lett ábrázolva, amilyen egyébként a korábbiakban sosem volt. Nem értem ezt a változást. Ha nem lenne hülyeség, azt mondanám, hogy a szerző összeveszett a karakter alapját adó figurával, és ez volt a bosszúja.
Londonban halottat találnak lord Bradley kastélyában: egy ismeretlent megfojtottak és homokot dugtak a torkába. Aztán Ráhu jógastúdiójában is találnak egyet. Indiában, a Thár-sivatagban viszont csontvázakra bukkannak, és sokan Nagy Sándor elrejtett kincsét keresik. Odautazik Leslie L. Lawrence is, hogy megtalálja az eltűnt Sarah Calvint. Barbara del Sol cirkuszában megölik a légtornászt, és az ő torkában is homokot találnak. A szádhu viszont a homokban lakik, és mindent lát, az elefánt pedig mindent összedönt. A rendőr nem fér be a saját házába, de a hullát még betuszkolja valahogy. Mr. Boyle nem talál a békaburgerébe megfelelő békát, viszont mindenki meg akarja venni a sivatagot Barbarától. Végül egy alapos lövöldözés után minden görbe kiegyenesedik, és hősünk nyugodtan (?) elutazhat Nepálba.
Én sem merem megvenni az újakat,a könyvtárban szoktam nézegetni,belelapozok és ha azt látom,hogy egy tőle távol álló sztori,vagy karakter van a középpontban teszem vissza.A kukorica istennőt 3x kezdtem el és azóta sem fejeztem be,Báthori Orsi történeteivel a borítóig jutottam.Szerintem már a Játék rabszolgáit sem kellett volna megírni,azt végigszenvedtem pocsék volt.Nem tudom kinek a nyomására írja ezeket,gondolom a média,kritikusok meg "haladunk a korral",változatosság stb... viszont így nincs benne a szíve mert teljesen elrugaszkodik magától.Minden embernek megvan az érdeklődési köre,csak azt tanulmányozza csak abban tud elmélyülni.ha Himalája akkor az,vagy ha 100-adszorra is India engem az sem érdekel mert szeretem őket,de akkor legyen már színesebb mint a régiek,gazdagabb jellem- és helyszínrajzzal meg változatos sztorival...Nekem nagyon hiányoznak belőlük azok a bensőséges elemek, amikor összeülnek whiskey-pipa és egy-egy szövetségessel kidolgozzák a terveket, én szeretem a megszokott felállást is mint a gazdag angol nemes,régészcsapat,(színészgárda még elmegy),de a tudósok sztem nem hiányozhatnak,a mostaniak viszont dugig vannak szerencsétlen hülyékkel.Túl sok az ökör..A haragos vizeken maga volt a nyomor a töketlen nyomozóval meg azzal a kevés karakterrel 2 köteten keresztül,a barna trutymóról a vízben már ne is beszéljünk.Olyan légből kapott az egész.A kicsiknek legalább van valami "eredettörténete".A Tulpa a Halálkiáltók is jók,a piramis gyermekei szintén nagy kedvenc...Engem az akaszt ki,hogy hagyja magát befolyásolni ami nagyon meglátszik az utolsó művein,nagyon gyermeteg az egész,mert nincs bennük valódi megismerés...Azt hiszem maradok a régieknél..
Az utóbbi időben, nem vettem meg a könyveit. Igazán nagyon sajnálom, mert nagyon sokat olvastam tőle, és szórakoztatott.De mára már azt kell mondjam, az alaptörténet ugyanaz,csak a könyv cime más.Pedig a régebbi könyvei érdekesek voltak, a mostaniak olyan kiszámithatóak.
Valóban az lett ez is. Épp a minap fejeztem be, kb. ugyanaz a kategória, mint az előző történet is volt. Ötlettelen, elég nyögvenyelős, alig történik benne valami és szerintem meglehetősen erőltetett is. Több helyszínen is megfordulunk, de ezek bemutatása nagyjából nulla. A karakterek bemutatása nulla. Domingos viselkedése és stílusa pedig elég idegesítő. Az alapsztori számomra nagyjából a WTF kategória. Két kőgazdag manusz, akik unalmukban játszogatnak egymással úgy, hogy mások életét is kockára teszik. Most ez komoly?
Megint egy sablonos történet, sablonos eseményekkel.
S olyan dolgokkal, ami már más regényben szerepel( macskadémon stb.)
S persze ismét kolostor, ismétlem ismét kolostor!! Mint már 1000-szer
"Leslie L. Lawrence-t kirabolják a vonaton; a Himalájába indul, hogy megkeressen három nem létező múmiát; Mr. Carringtonra rászakad a WC; Mr. Dermottot skorpió szúrja meg; Nyima rinpócse még mindig fél a macskadémontól, de még jobban Domingos de Carvalhótól, akit felakasztanak egy szoborra, közben lövések dörrennek, pofonok csattannak; a csadorba öltözött nő menedéket keres hősünk kolostori cellájában (amelyben egy ágy is van). A múmiák néhány gyilkosság után előkerülnek, ám ezután kezdődik csak a java. Kabír Lal felügyelő eltűnik, majd ismét felbukkan, aztán jönnek a kutyák, és nem csak ugatnak… És végül a nagy kérdés is megoldódik: hogy lehet egy múmiának tömött foga?"
Nekem kifejezetten tetszik, szeretem a rövid címeket és a múmia szóra jó asszociációim vannak. Ha megjelenik majd elolvasom a kritikáitokat és ha váratlanul jó lesz, akkor elolvasom.
Szerintem a leggyengébb címadásai a Véresszakállú Leif és a lávamező, valamint az Ahol a pajpaj jár voltak. A lávamezős könyv minden szempontból borzalmas is volt, a pajpajos viszont tetszett, csak a rejtély megoldása volt elképesztően gagyi.
